Az egyes leinisoknal csósze es siiveg sza-vakkal jelóljiik, hogy a tojastartó vagy a tojastartó lap melyik reszere lesz sziikse-giink a figura vagy a dfsz elkeszitesehez.
Ha jobban megnezziik a kesz figurakat, felismerjiik a siiveget vagy a csćszćt, amelyból kósziiltek. Mindegyik siivegnek negy ele van. Miutan kivagtuk a tojdstar-tóból, az elek kózótt V alaku bevagas ma-rad. A negy ólt ezutón egyformara, i'vesre vagy hegyesre vdghatjuk. Kesziilhet beló-luk test, nadrag, felsóresz vagy ruha, eset-leg viragszirom is. A cipók, labak, szamyak ćs mas kiegćszitók elkćszit^sehez a tojastartó fedelet hasznaljuk.
vizezzuk be mindket oldalon. Ezutan te-gyiik nehany percre felre, majd mutató-es hiivelykujjunkkal formazzuk tetszes szerinti alakra. Vegiil helyezziik ujsóg-papirra vagy tórlókendóre szaradni.
Az egyes reszeket - szaradas utan - meg ósszeóllftds elótt fessiik be. Tanacsos eló-szór fehórrel alapozni, hogy a szmek sze-pen ervenyesiiljenek. A festókrótegtól a tojaskarton megkemenyedik. A kónyvben szerepló figurakhoz akrilfesteket hasznal-tunk, de fehór alapozós utan vi'zfestekkel is dolgozhatunk. llyenkor vegyiik figye-lembe, hog>r a vizfesteknek nem olyan intenzfy a szine.
A tojastartó nedvesen kónnyen formaz-ható. A leirós szerint va&juk formara a suveget vagy a csćszet, majd azt a reszt, amelyet formazni szeretnenk, ecsettel
Miutan megszaradt a festek, huzzuk meg az arc vonalait tustollal vagy alkoholos filctollal, ezek nem fakulnak ki. A szem-fenyt feher akrilfestekkel fessiik meg.
A festeket hurkapalcaval vagy fogvójóval vigyiik fel.
6