Debbie Macomber

A Manning család 3.

Ketyeg az óra

Jamie képtelen tovább hallgatni biológiai órája intő ketyegését, s régi barátjához, Rich Manninghez fordul örökbefogadással kapcsolatos tervével. A közvetítő szervezet elutasítása után a lány művi megtermékenyítésen töpreng, bár viszolyog, hogy vadidegen legyen gyermekének apja. Richet kéri a „baráti szívességre”, akit a férfinem tökéletes példányának tart. Rich elfogadja a neki szánt feladatot, de szerinte a gyermeknek alapvető joga, hogy házasságban szülessen, legfeljebb a szülők utána elválnak. A titkos házassággal megpecsételt terv lelepleződik, a „felek” pedig azon kapják magukat: az alkalmi kapcsolat már nem csak papíron, hanem a szívükben is él...

Minden jog fenntartva, beleértve a kiadvány egészének vagy egy részének bármilyen formában történő sokszorosítását. A mű a Harlequin Enterprises II B. V. jóváhagyásával jelent meg. Kiadványunk szereplői kitalált személyek. Bármely adott személlyel, akár élővel, akár elhunyttal való hasonlóság a merő véletlen műve. § All rights reserved including the right of reproduction in whole or in part in any form. This edition is published by arrangement with Harlequin Enterprises II B. V. All characters in this book are fictious. Any resemblance to actual persons, living or dead, is purely coincidental.

© Debbie Macomber, 2008 - Harlequin Magyarország Kft., 2009

A mű eredeti címe: Marriage of Inconvenience

(Harlequin Mira Books)

Magyarra fordította: Erdeős Zsuzsanna

Borító: Majoros Árpád

Kép: Harlequin Enterprises S. A.

ISBN 978-963-538-043-5

HU ISSN 1789-2732

•Felelős kiadó: Holger Martens

•Főszerkesztő: Dr. Téglásy Imre

•Műszaki vezető: Sárai Szabó Mária

•Szerkesztőség: 1122 Budapest, XII. Városmajor u. 20.

•Levélcím: 1535 Budapest, Pf. 762.

•Távbeszélő: 488-5569; Fax: [phone]

•E-mail: [e-mail]

Kiadónk újdonságairól, a megrendelési lehetőségekről honlapunkon

is tájékozódhat: www.harlequin.hu

Szedés: Harlequin Magyarország Kft.

Nyomtatás: Reálszisztéma Dabasi Nyomda Zrt.

Felelős vezető: Vágó Magdolna vezérigazgató

Kedves Barátaim!

A Manning családról szóló sorozat első két regényét még az 1990-es évek elején írtam. Milyen gyorsan repül az idő! Akkoriban a két történet az első nagy sikereimet jelentette.

Az első kötethez, a Magántanárnőhöz. Írt levelemben elmeséltem, hogy a sorozatban szereplő családnév Ginny Manningtól származik, aki a kezdetektől fogva lelkes olvasóm és támogatóm volt. Ginny sorsa megihletett. Akár hiszik, akár nem, ez az asszony börtönben nőtt fel, később feleségül ment a lelki társához, majd négy fiút szült és nevelt fel. Erős jellem volt, mégis gyengéd, és szenvedélyesen független. Tudom, milyen büszke lenne, ha látná, hogy magyarul is kiadjuk ezeket a történeteket, de sajnos 2006-ban eltávozott közülünk. Pault és Richet, ezeket a Manning-fivéreket Ginny barátnőm után mintáztam. Ők is büszkék és függetlenek - amíg váratlanul rájuk nem talál a szerelem.

Kívánom, hogy leljék örömüket ezekben a történetekben azok is, akik már sokadszorra olvassák őket. Bár az angol nyelvű megjelenésük óta több mint tizenöt év telt el, a szerelem, és annak életünkre gyakorolt hatása nem változik. Így hát, kedves Olvasó, ragadja meg a könyvet, töltsön magának finom, hideg italt, és keressen kényelmes széket, hogy Paul és Rich Manning történetével további bepillantást nyerjen a Manningek világába.

Mindig is nagyon fontos volt számomra az olvasóim véleménye. Kérem tehát, lépjen velem kapcsolatba a www.debbiemacomber.comhonlapomon vagy írjon a „P.O. Box 1458, Port Orchard, Washington 98366” címre.

Yakima vasszüzeinek: Cheryl Nixonnak, Ellen Bartellinek, Joyce Falconnek, Jill Seshikinek, Faye és Victoria, Ivesnak

1.

- Olyan hülye vagyok! - panaszkodott Jamie Warren, és hátradobta a gyűrött papír zsebkendőt. Rich Manning vele szemben ült a konyhaasztalnál, és átnyújtott egy tisztát.

- Megbíztam Tonyban, pedig csak egy… mitugrász.

Kikapta a zsebkendőt Rich kezéből, és beletrombitált, majd ez is az előző sorsára jutott.

- Azt hiszem, ekkora hülyét még nem hordott a hátán a világ, mint amilyen én vagyok.

- Tony a hülye.

- Aha, persze. De akkor miért én sírom itt ki a szememet?! - Jamie ezt tulajdonképpen költői kérdésnek szánta. Nem éppen az udvariasság megszabta időben hívta fel Richet, és most elzokogja neki az őt ért csapások sorozatát. Máskor nem szokott ennyire tapintatlan lenni, de valakivel beszélnie kellett, és a férfi jutott először az eszébe.

A barátságuk olyan volt, hogy belefért egy éjszakai hívás is. Tudta, hogy Rich azonnal autóba száll, ha a lánynak együttérzésre vagy vigasztalásra van szüksége. Még a középiskolában barátkoztak össze, amikor együtt dolgoztak, az évkönyvet szerkesztve, és azóta is jóban voltak. Bár nem találkoztak gyakran, kapcsolatukat Jamie mindig is különlegesnek tartotta.

- A sírás mindenesetre jobb a berúgásnál. Amikor rájöttem, hogy Pamela megcsal, én is ezt a megoldást választottam - ismerte be Rich fanyar mosollyal. Felkelt, és újabb kávét töltött maguknak.

- Azóta ugye, nem is találkoztál vele?

- Dehogynem! Nem akarom, hogy még azt higgye, féltékeny vagyok.

Jamie a körülmények ellenére elnevette magát.

- Akkor még mindig randiztok? De hát régen rájöttél, hogy titokban mással találkozgat.

Rich vállat vont, mintha a dolognak nem tulajdonítana jelentőséget, de Jamie tudta, hogy nem így van. A csalódás lesújtotta a férfit, de ez nem tükröződött az arcán. Lehet, hogy mindenki mást sikerült megtévesztenie, de Jamie ennél jobban ismerte. A nyegle modor mögött is látta barátja fájdalmát.

- Elmentünk párszor moziba - folytatta Rich. - Igazán laza voltam vele. De részemről a kapcsolatunknak azonnal vége volt, amint tudomást szereztem arról a másikról.

- Tony és én is végeztünk egymással - mormolta Jamie. A mondattól a mellkasában azonnal fájdalmas, szorító érzés keletkezett. Igazán szerelmes volt Tonyba, már majdnem egy teljes éve. Egyre többet beszéltek a házasságról és a közösen felépítendő családjukról. Jamie nagyon is akart gyereket. Előző hétvégén elmentek megvenni a jegygyűrűt. Anyja odavolt a leendő vejéért, és egészen izgalomba jött. Jamie elmúlt harminc, és az anyja már kezdett aggódni, hogy valaha férjhez megy-e, de még ő is azt mondta, hogy érdemes volt egy Tony Sanchez kaliberű emberre várni. Amikor elmondta neki a rossz hírt, ez majdnem ugyanúgy feldúlta őt is, mint amikor a lány megtudta, hogy megcsalják.

- Biztos vagy benne, hogy az a nő Tony gyerekét várja? - kérdezte Rich, és megfogta a kezét.

- Lehet, hogy csak bajt akar keverni.

- Nem is próbálta tagadni. - Először Jamie is azt remélte, hogy a nő hazudik. Tony arcát fürkészte, hátha kiderül, hogy az egész csak valami rossz tréfa. A férfi gyönyörű szemében először dacot látott, de azután megjelent benne a bűntudat és a kétség is, és Tony nem állta sokáig a tekintetét. Azt mondta, hibát követett el; egy pillanatra elveszítette a józan ítélőképességét. A dolog nem több, mint egy mit sem jelentő, egyéjszakás kaland. Már nagyon szégyelli, és megígéri, hogy soha többé nem követ el semmi effélét.

Csakhogy Tony már az esküvő előtt megcsalta - Jamie-nek pedig nem kellett kristálygömb ahhoz, hogy tudja, a helyzet idővel csak rosszabbodhat.

- És nem ez volt az első eset - ismerte be. Az ajka remegni kezdett, ezért beleharapott. - Az új ügyfelekkel foglalkozó Margie említette, hogy egy hónapja látta Tonyt egy szőkeséggel. Én úgy tudtam, hogy vidékre ment, és… és… biztosra vettem, hogy csak összetévesztette valakivel. Pedig már akkor tudnom kellett volna…

- Ne tégy szemrehányást magadnak! - bíztatta Rich, és a lányhoz hajolt, hogy hátrasimítson egy sötétbarna tincset a halántékáról.

- Több jele is volt, hogy Pamela hülyét csinál belőlem, de annyira elbűvölt a…

- Mellbősége. Nálad ez volt a fő szempont.

- Valószínűleg ezért nem jártam soha veled - vágott vissza vigyorogva Rich.

Jamie elmosolyodott régi közös viccük hallatán. Amikor mindketten bekerültek az évkönyv szerkesztőbizottságába, a fiú népszerű futballista volt, a lány pedig jellegtelen könyvmoly. Mindenen hajba kaptak. Egyik nap, egy különösen heves veszekedés után, Jamie rákiabált Richre, hogy csak akkor hallgatna rá, ha nagyobb lenne a mellbősége. A fiúnak először torkára fagyott a szó, majd hatalmas nevetésben tört ki. Ekkor tört meg közöttük a jég, és azóta a legjobb barátok lettek.

- Úgy hallottam, a plasztikai sebészet csodákra képes - folytatta Rich a lány mellét fürkészve.

- Jaj, hagyjál már! - A melle annyira azért nem is volt kicsi, de jólesett visszatérni a régi ugratáshoz. Jóleső - bár valószínűleg múló - érzés volt, hogy nem kell beszélnie, mekkora tévedés volt neki ez a Tony. Egy egész évet vesztegetett el vele az életéből. Tizenkét becses hónapot!

Rich a kávéjáért nyúlt, hátradőlt a székben, és sóhajtott.

- Azon tűnődöm, egyáltalán létezik-e ma még hűség.

- A kérdésnek biztos nem én vagyok a legnagyobb szakértője - mondta Jamie, és belekortyolt a kávéba. Nem csodálkozott, hogy Rich ilyen csalódott. Hiszen mintha minden általa ismert párkapcsolat elromlana. Több barátja is elvált, akikről azt hitte, erős, zavartalan házasságban élnek. A munkahelyén burjánoztak a titkos viszonyok. És akkor még nem beszéltünk az alkalmi félrelépésekről. Jamie-nek elege volt már ebből az egészből.

- Amikor Mark Brooks megcsalta Taylor húgomat, ő elment egy másik államba tanítani - folytatta Rich. - Tudod, hogy nekem soha nem tetszett igazán az a fickó. Kezdettől éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Bárcsak elmondtam volna ezt Taylornek is!

- Én is nagyon sajnáltam a húgodat.

- Aggódott az egész család. Aztán elköltözött az isten háta mögé, Montanába, és pár hónap múlva hozzáment Russ Palmerhez. Mindenki azt hitte, hogy rettenetes hibát követ el, amikor szerelmi bánatában összeházasodik egy cowboyjal, de szerintem még soha nem volt ilyen boldog. Christy pedig feleségül ment Cody Franklinhez.

- Kihez?

- A Custer megyei rendőrfőnökhöz. Ő is Montanában lakik.

- De én azt hittem, hogy James Wilkens menyasszonya! Te szent ég, hiszen alig néhány hónapja még ott voltam az eljegyzésükön.

- Ez hosszú történet, de James már nincs a képben.

- Christy elhagyta Jameset? - Alig akarta elhinni. Jamie róluk is azt hitte, hogy tökéletes pár. Az eljegyzéskor legalábbis úgy tűnt, együtt pezsgőztek, és az esküvő részleteit tárgyalták a családdal.

Rich kuncogni kezdett.

- Ha ez meglep, akkor mit szólsz ahhoz, ha elmondom, hogy Christy még jegyben járt James-szel, amikor már Cody felesége volt.

Jamie erre már nem is tudott mit válaszolni. Nem ismerte túl jól Rich legkisebb húgát, de soha nem hitte volna, hogy ilyen alattomos dologra is képes.

- Hát ezzel tényleg megdöbbentettél!

- Voltak azért enyhítő körülmények, és az ügy nem olyan csúnya, ahogyan elsőre hangzik, de Christy is jó példa arra, hogy a nők milyen állhatatlanok tudnak lenni.

- Csak a nők? - tiltakozott Jamie. - A férfiak hírhedten megbízhatatlanok - mindig is olyanok voltak.

Rich mintha vitatkozni akart volna ezzel. Felegyenesedett, kinyitotta a száját, azután csak megcsóválta a fejét. Sóhajtott egyet, és kihörpintette a maradék kávéját. - Kezdem azt hinni, hogy ma már nincs is hűség, nincs is igazi elkötelezettség.

- Utálok cinikus lenni, de egyetértek.

Rich felállt, és a bögréjét a mosogatóba tette.

- Most már tudsz majd aludni?

Jamie bólintott, bár egyáltalán nem volt benne biztos. De már éppen elég ideig tartotta ébren Richet, és nem akarta tovább marasztalni.

- Hazudsz - súgta a férfi.

Jamie elmosolyodott, és ő is felállt. Rich könnyedén átölelte, és a lány a vállára fektette az arcát. Jólesett neki az ölelés. Rich igaz barátként vigasztalta. Jó, hogy van valaki, aki tényleg törődik vele, és akivel kapcsolatban nem kell szerelmi bonyodalmakkal számolnia.

- Majdcsak túljutsz rajta.

- Tudom - suttogta a lány. De csak azóta érzett így, amióta beszélt Richcsel. Milyen szerencse, hogy ilyen jó barátja van. - Mindketten meggyógyulunk - tette hozzá.

Rich nagyot sóhajtott.

- Nem kívánod néha, bárcsak olyan egyszerű lenne az élet, mint a gimiben?

Jamie egy kicsit elgondolkodott.

- Nem - mondta végül, majd elnevette magát. - Akkoriban annyira szégyenlős voltam.

- Szégyenlős? - Rich úgy elcsodálkozott ezen, hogy kissé távolabb tolta a lányt, hogy jobban megnézhesse. - Jamie Warren, rólad aztán sok mindent el lehetett mondani, de hogy szégyenlős lettél volna…

- Lehet, hogy veled másmilyen voltam.

- Bárcsak velem is szerény kis ibolya lettél volna! Akkor mindent úgy csináltál volna, ahogy én akarom, és nem kellett volna annyit veszekednünk.

- Még mindig bosszant, hogy nem a te képedet tettem a sportoldalra? Tizenhárom éve érettségiztünk, és máig nem bocsátottad meg, hogy Josh McGinners mosolyog az utókorra!

Rich elnevette magát.

- Lehet, hogy bosszant, de azt mondom, fátylat a múltra.

- Örülök, hogy így állsz hozzá.

Jamie kikísérte a férfit lakás ajtajáig.

- De most komolyan. Nagyon hálás vagyok, hogy eljöttél.

- Felhívsz, ha szükséged lesz rám?

Bólintott. A legrosszabbon már túl van. Most majd eltakarítja eddigi életének romjait, és újra kezdi az egészet, csak talán kicsit bizalmatlanabbul, és sokkal óvatosabban.

Rich mérnök volt a Boeing cégnél. Két hónappal később, az irodájában ülve, egyszer csak eszébe jutott Jamie Warren könnyáztatta arca. Úgy érezte, mintha csak tegnap éjszaka beszélgettek volna, pedig az ünnepek alatt kétszer vagy háromszor is hívták egymást, és a lány nem tűnt boldogtalannak. Sőt, mintha kifejezetten vidám lett volna - mindenesetre jobb kedvű, mint a férfi.

És Jamie nem is tettette magát. Tony iszonyúan megbántotta. Az a férfi többször is megpróbálta újra eljegyezni, de a lány mindannyiszor határozottan elutasította. Rich jól látta, hogy Tony Sanchez tulajdonképpen nem is ismeri Jamie Warrent. Ez a lány az öszvérnél is makacsabb: ha egyszer elhatároz valamit, attól senki és semmi sem tántoríthatja el. Rich épp elégszer ütközött már az első látásra engedelmes, jó természetű lánnyal, hogy tudja, emberére akadt, aki meg akarja győzni őt valamiről.

Richet zavarta, hogy Jamie nem ment férjhez. A lány mindig is szerette a gyerekeket, ezért azt tartotta volna természetesnek, ha mostanra egész kis gyereksereg veszi őt körül.

És a legtöbb férfi valahogy észre sem veszi a lányt. Ez még inkább zavarta.

A gond talán az - nem mintha ez szerinte is gond lenne -, hogy Jamie nem valami szépségkirálynő. De nem is csúnya, egyszerűen csak - magának sem szívesen vallotta be - átlagos. A legtöbb nőben van valami különleges. Például hibátlan arcbőr. Ragyogó fogsor. Vagy lágyan omló, szőke, aranyszínű vagy fekete haj… Jamie haja se szőke nem volt, se barna, hanem valahol a kettő között. És nem lehetett se hosszúnak, se rövidnek nevezni. Bizonyos nők tekintete mintha a férfiak lelkébe hatolna. Jamie szeme barna volt. Olyan „semmi különös” barna. Nem sötét, nem csábító - hanem csak egyszerű, barna szempár. Kedves, de átlagos.

Százhatvanöt centiméter magas volt, és inkább vékony, mint telt. Amikor Rich az emlékezetébe idézte, rájött, hogy még csak csábos domborulatokkal sem rendelkezik. Csípőtájékon sem, a mellkasán pedig végképp nem. Persze lehet, hogy téved, hiszen úgy még soha nem nézett rá… Valójában mindig csak a barátjának tekintette.

Jamie testétől nem állt el senkinek a lélegzete. Rich véleménye szerint nem katasztrófa, ha egy nőnek átlagos az arca: ha a megfelelő helyeken domborodik, akkor azzal azért leveszi a lábáról a férfiakat. Tudta, hogy ez nem túl hízelgő férfitársaira nézve, de egész életében így tapasztalta.

Nem sokan és nem eleget foglalkoztak Jamie-vel ahhoz, hogy meglássák, milyen melegszívű és nemes lelkű. Rich még soha nem találkozott ilyen nagylelkű nővel. A szíve mélyén tudta, hogy a lány joggal tartja magát szégyenlősnek, de ezt a világért nem ismerte volna be. De azzal is tisztában volt, hogy Jamie bátor, és független gondolkodású. Elégszer megtapasztalta, amikor eltért a véleményük, pedig Richet sem faragták puhafából.

A férfi hátratolta magát az íróasztalától, és felállt. Határozottan elindult a folyosón.

- Bill - mondta a barátja irodájába lépve. - Van egy perced?

- Mi az?

Rich még soha nem próbált párokat összehozni, és nem igazán tudta, hogyan kezdjen hozzá.

- Szeretnélek összeismertetni valakivel.

- Vagy úgy. - Bill nem tűnt valami lelkesnek.

- Egy barátommal.

- Özvegy vagy elvált?

- Hajadon.

Bill szemöldöke felszaladt egyre magasodó homloka felé.

- Szóval vénlány.

Richnek eszébe sem jutott volna Jamie-re vénlányként gondolni, de erről most nem akart vitát nyitni.

- Együtt jártunk gimibe.

- Középiskolába? Akkor pontosan hány éves is?

- Harmincegy. - A születésnapja csak áprilisban lesz, ugyanabban a hónapban, mint Riché, és Jamie soha nem felejtette el megjegyezni, hogy egy egész héttel idősebb a férfinál.

- Soha nem is volt férjnél? - kérdezte Bill gyanakodva. - Mi baj van vele?

- Semmi. Ő a világ egyik legkedvesebb embere.

Bill kivett egy dossziét a bejövő postából, és kinyitotta.

- El sem tudom mondani, hányszor volt már, hogy némely barátaim - itt megállt, és felnézett -, némely jó barátaim megpróbáltak összehozni valakivel. És mindig egy amúgy nagyon kedves lánnyal. Kösz, nem, Rich.

- Visszautasítasz? De hát még semmit sem tudsz róla.

- Már eddig is eleget mondtál.

- Mi baj van veled?! - Richnek nagy erőfeszítésbe telt, hogy ne beszéljen ingerülten. Bill harmincöt éves, vagy tíz kilóval több a kelleténél,és akkor még nem beszéltünk az egyre hátrébb csúszó homlokáról. Rich szerint a barátjának semmi alapja nem volt rá, hogy ilyen válogatós legyen.

- Semmi.

- Azt hittem, újra akarsz nősülni.

- Így van. Majd amikor megtalálom a megfelelő nőt.

- Lehet, hogy épp most hagyod ki a nagy lehetőséget - mondta Rich. - Nem fogok hazudni. Nem ő Miss Amerika, de nem is csúnya, ha ez aggaszt.

- Hát akkor miért nem jársz vele te?

Rich meglepődött a kérdésen.

- Hát azért, mert… mert az olyan lenne, mintha valamelyik húgommal járnék.

Bill türelmetlenül felsóhajtott.

- Akkor eddig miért nem beszéltél róla?

- Mert mással járt.

Bill bölcsen bólogatott.

- Ugyan már! Te jó barátom vagy, meg minden, de az elmúlt években már pont elég nővel próbáltak összehozni. Hadd legyek veled őszinte! Épp az olyan nőket akarom elkerülni, amilyen ez a te barátod lehet. Elmúlt harminc, és még nem volt férjnél. Az sem jelent túl sokat, hogy éppen most szakított. Tényleg sajnálom, Rich, de nem érdekel.

Rich ezt a hozzáállást határozottan sértőnek tartotta. Még mielőtt végiggondolta volna a dolgot, a tárcájáért nyúlt.

- Mit csinálsz? - kérdezte Bill, amikor meglátta a két jegyet a barátja kezében.

- A Seahawks a döntetlen után ismét játszik a Green Bay ellen. A jegyüzérek akár háromszáz dolcsit is elkérnek egy ilyen jegyért. Ha randira hívod Jamie-t, a tiéd. - Jason, a bátyja ezért ki fogja tekerni Rich nyakát, de valahogy majd csak kibékíti.

Bill hitetlenkedve forgatta a szemét.

- Úgy érted, hogy két jegyet kapok tőled az évad legnagyobb meccsére, ha megismerkedem a barátoddal?

- Pontosan úgy.

Bill még mindig habozott.

- De ugye elég, ha csak egyszer találkozom vele?

- Egyszer. - Rich biztos volt vele, hogy ha a másik mérnök is megismeri Jamie-t, rájön, hogy nem mindennapi lány. Bill hamarosan azt sem fogja tudni, hogyan hálálja meg neki, hogy összehozta őket. Majd erre fog gondolni, amikor megkapja a megérdemelt fejmosást a bátyjától a jegyekért.

- De valami rendes helyre vidd! Nem csak pizza meg teke, rendben?

Bill átvette a két jegyet.

- Vacsora a Space Needle kilátóban, utána balett.

- Jól hangzik. De Jamie nem tudhat a megállapodásunkról.

Bill felnevetett.

- Ennyire hülyének nézel?

Rich erre inkább nem válaszolt, de úgy gondolta, ha valaki nem akar megismerkedni Jamie Warrennel, annak az IQ-ja biztosan nem éri el a testsúlyát.

- Tessék, a telefonszáma! - mondta, és leírta egy darab papírra. - Felhívom, hogy felkészítsem, a többi pedig már rajtad múlik.

- Nem lesz gond - mondta Bill, és a zsebébe gyűrte a cetlit.

Rich saját nemes lelkűsége tudatában tért vissza az irodájába. Jamie csodálatos nő, és itt az ideje, hogy erre más is rájöjjön. Bill Hastings egyáltalán nem elég jó neki, de azért kedves fickó. Rich könnyen el tudta képzelni Billt és Jamie-t pár év múlva két-három gyerekkel.

Ez a gondolat jó érzésekkel töltötte el. Valójában már régen nem érezte ilyen jól magát.

Aznap este Rich hazafelé menet felugrott Jason lakására, és megkönnyebbülten nyugtázta, hogy a bátyja nincs otthon. Így még nem kell elmondania neki, mit tett a jegyekkel. Mindenképpen személyesen kell beszámolnia erről a kínos dologról.

Rich egy-két órát tett-vett a lakásában, majd úgy döntött, átmegy Jamie-hez. Becsöngetett, és várt. Eszébe sem jutott, hogy a lány esetleg nincs otthon. Már majdnem visszafordult, amikor meghallotta, hogy valaki motoszkál az ajtó túloldalán.

- Ki az? - kérdezte a lány.

- A gonosz farkas.

Jamie felnevetett, majd kinyitotta az ajtót. Rich látta, hogy valószínűleg fürdés közben zavarta meg. A lányon sebtében, még vizesen felkapott fehér frottír köntös volt.

- Rich - szólt Jamie meglepve -, mit keresel te itt? - Közben sikerült összekötnie a fürdőköpeny övét.

Ettől szétnyílt a köntös alja, és kivillant a lány combja. Rich csak nehezen tudta levenni róla a szemét, és nem is felelt azonnal. Végignézett Jamie lábán, és egy pillanatra meglepődött, amikor észrevette, milyen hosszú, és formás. Érdekes, hogy ezt eddig nem is vette észre. Elvigyorodott, amikor eszébe jutott, milyen kellemesen meglepődik majd Bill.

- Nyugodtan menj, és fejezd csak be a fürdést! - mondta, mintha mi sem történt volna, és bement a lány konyhájába. - Ne félj, majdcsak feltalálom magam.

- Már majdnem készen vagyok.

- Csak nyugodtan - válaszolt Rich. Benézett a hűtőbe, és kivett egy almát. Éppen az utolsó harapásnál tartott, amikor megjelent Jamie. Nagyjából megfésülködött, és papucsot húzott. De ennyi. A köntös második bőrként tapadt a lány karcsú csípőjére.

- Van valami terved ma estére? - Rich általában csak péntek este ment el szórakozni, de ma este nem volt kedve otthon maradni.

- Van valami ötleted?

- Mozi? Te választhatsz.

- És persze kifizetteted velem a jegyemet is, mi?

- Lehet - vigyorodott el Rich az ötlet hallatán, de még jobban örült annak, hogy eszébe jutott programot csinálni a lánnyal. Az, hogy akár moziba is mehetnek, éppen olyan újdonság volt neki, mint Jamie-nek. Éppen olyan meglepő, mint hogy a jegyeket Billnek adta…

De valójában nagyon is jó ötlet. Így legalább természetesen, mintegy mellékesen megemlítheti a lánynak Billt. A világért sem akarta, hogy a lány észrevegye, mennyi erőfeszítésébe került a dolog.

- Ez a mozi nem jó ötlet, hanem pompás! - gondolta Rich, miközben már arra tartottak. Mindig is élvezte Jamie társaságát, és talán még soha nem annyira, mint most. Ha vele tölti az estét, nem kell lefutnia a szokásos köröket, mint amikor éppen ismerkedik valakivel, és természetesen viselkedhet. A mostani idegállapotában pont erre volt szüksége. Nem szeretett sokat mesélni magáról, főleg nem a családjának, de Pamela komoly sebeket ejtett rajta. Már nem bízott saját ítélőképességében a nőkkel kapcsolatban. Persze azért találkozgatott ezzel, azzal. Egészen gyakran. De már elege volt ezekből a játszmákból. Pamela nemcsak az érzésit dúlta fel, hanem valami még lényegesebbet is. Amióta megcsalta, Rich állandóan kételkedett magában.

Leparkolt a Jamie lakásához legközelebbi seattle-i óriásmozinál. A jegyet ő vette, Jamie viszont ragaszkodott hozzá, hogy meghívja a férfit pattogatott kukoricára és mazsolás drazséra.

Rich éppen azon tűnődött, milyen jó egy olyan nővel, aki nem aggódik folyamatosan a súlya miatt, amikor Jamie odahajolt hozzá, és suttogni kezdett.

- Több mint a felét megetted a mazsolának.

- Vegyek még?

- Nem. Csak ne felejtsd el, hogy tartozol nekem.

Rich csak percekkel később jött rá, hogy semmi oka nincs a folyamatos mosolygásra, különösen, hogy komoly filmet néztek.

- Csinálhatnánk ezt gyakrabban is - mondta kifelé menet. Komolyan gondolta. Hónapok óta nem tudott mit kezdeni magával, de nem jutott eszébe, hogy Jamie-t hívja - nem is értette, miért.

- Szerintem is - válaszolta a lány a kabátját gombolva. Farmer volt rajta, és halványrózsaszín pulóver. Ez a szín jól állt neki. Rich már majdnem közölte is vele, amikor eszébe jutott, miért is ugrott fel a lányhoz.

- Mit szólnál egy kávéhoz? - kérdezte, és belekarolt. A mozi mellett kávézó is volt, így arra vették az irányt.

Leültek, átnézték az étlapot, és Rich csak ekkor hozakodott elő Bill-lel.

- Szeretnélek összeismertetni egy munkatársammal.

- Kivel?

- A neve Bill Hastings. Tetszeni fog.

- Magas, sötét hajú és jóképű?

- Igen, nem és nem.

- Akkor tényleg nekem való - mondta Jamie nevetve, és félretette az étlapot. A felszolgálólány kávét töltött nekik. Jamie nem takarékoskodott a tejszínnel.

- Én úgy hallottam, a jóképűeket legjobb elkerülni.

- Tényleg? - Rich már sejtette, mi következik. Nem volt beképzelt, de tudta, hogy kellemes látványt nyújt. Ezt kiskamasz kora óta gyakran a tudomására hozták. Soha nem kellett félnie tőle, hogy a nők nem veszik észre. Néha olyanok is fölfigyeltek rá, akiknek igazán nem kellett volna…

- Igen. A jóképűek megbízhatatlanok.

- Hát ezt meg ki mondta? - hördült fel Rich.

- Mindenki - vágott vissza Jamie. - Túlságosan el vannak telve magukkal. Legalábbis ezt beszélik.

Rich kuncogott. Odaintette a pincérlányt, és rendelt magának egy főtt tojással, hússal és sajttal bőven megrakott salátát. Hetek óta most volt először igazán étvágya. Még azt is megbocsátotta, amikor Jamie kilopta a tányérjából az olívabogyókat, mondván, ez a kárpótlás a mazsolás drazséért.

Kedd reggel Bill bevonult Rich irodájába, előhúzott egy széket, és ledobta rá magát. Szemöldökét ráncolva, komoran jelentette be:

- Nem sikerült.

Rich megpróbált rájönni, vajon Bill melyik munkáról beszél, de nem sikerült. Ugyanabban a mérnökcsoportban dolgoztak, most éppen a Boeing egyik honvédelmi beruházásán. Rich maga jelentkezett a munkára, tudván, hogy az jó sok túlórát jelent majd. Úgy érezte, szakmai pályafutásának ezen a pontján szüksége van erre a kihívásra - és a magánéletében is jól fog jönni.

- Mi nem sikerült? - kérdezte Billtől.

- Elutasított.

Biztos, hogy Bill nem Jamie-ről beszél! Hiszen Rich olyan jól előkészítette az ügyet… Kollégája nevét teljes természetességgel, mintegy véletlenül említette meg a beszélgetésük során - legalább háromszor. Úgy gondolta, ez elég ahhoz, hogy felkeltse a lány kíváncsiságát, de még nem olyan sok, hogy gyanús legyen.

- Elutasított?! - visszhangozta Rich, mert még mindig nem tudta elhinni. - Akkor biztosan nem próbálkoztál elég kitartóan.

- Ha ennél is keményebben próbálkozom, akkor az már zaklatás - dünnyögte Bill.

- De mi a bánatot mondtál neki?

- Semmit. Felhívtam szombat délután, ahogy ajánlottad. Rád hivatkoztam: elmondtam, hogy együtt dolgozunk már évek óta. Úgy gondoltam, ezzel elérem, hogy ne tartson tőlem. - Bill itt szünetet tartott, mintha még mindig azt próbálná megérteni, mit is rontott el.

- És aztán? - Rich egyre türelmetlenebb volt. A bátyjával való jó viszonyát kockáztatta, amikor elajándékozta a jegyeket, és nem hagyhatja, hogy Bill magyarázat nélkül megúszza a dolgot.

- Hát éppen ez az. Semmi nem történt. Tíz-tizenöt percet beszéltünk, és igazad van, tényleg kedves nő. Egyre inkább úgy éreztem, nem bánnám, ha megismerhetném. Elmesélte, hogy mindketten benne voltatok az évkönyv szerkesztőbizottságában… Még egy pár titkos információt is közölt velem a dicsőséges futballkarrieredről.

- Mi a fenének beszéltetek rólam? - Rich egyre dühösebb lett.

- Csak ez az egy közös témánk volt.

Rich eltakarta a száját, hogy a barátja ne lássa, mennyire bosszantja a dolog.

- Mondd tovább!

- Már nincs sok hátra. Hosszú csevegésünk után meghívtam vacsorázni. Esküszöm, Rich, hogy ekkor már kifejezetten örültem, hogy találkozhatok vele. És nagy megrázkódtatás volt, amikor közölte, hogy nincs kedve hozzá.

- Mit mondott?

- Nem sokat - ismerte be Bill, miközben egyre jobban ráncolta a homlokát. - Csak annyit, hogy már nem találkozgat férfiakkal, és bár biztos benne, hogy nincs velem semmi baj, de nincs kedve találkozni velem.

- De ugye nem nyugodtál meg ennyiben?

- Persze, hogy nem. Hétfő reggel küldtem neki egy tucat rózsát, hátha meggondolja magát. Vörös rózsát, a legdrágább fajtából. Még csak nem is piacon vettem, hanem a legjobb virágüzletben rendeltem.

- És?

- Ez sem segített. Felhívott, és megköszönte, de azt mondta, akkor sincs kedve találkozni velem. És hogy sajnálja, hogy költségbe vertem magam.

Rich néhány kedvezőtlen kifejezést mormolt el a bajusza alatt. Szóval Bill nem tudott áthatolni Jamie makacsságának - vagy mondjuk inkább, a büszkeségének - falán. Rich tapasztalatból tudta, hogy ha a lány egyszer a fejébe vesz valamit, akkor az ellen semmit nem lehet tenni. Nem számít se virág, se érvek, se semmi…

Bill boldogtalanul felsóhajtott, majd megkérdezte:

- Ugye azért nem kell visszaadnom a Seahawks-jegyeket?

2.

Jamie a konyhaasztalnál ült, és az örökbefogadási kérvényt olvasta, amikor megszólalt a csengő. Egy hosszú csengetés, majd még három rövid, türelmetlen. Mire felállt, és az ajtóhoz ért, a látogatója már hangosan kopogott.

Kinézett a kémlelőnyíláson. Rich volt az. Sőt, amennyire meg tudta állapítani, egy nagyon dühös Rich. Kinyitotta a biztonsági zárat, és kitárta az ajtót.

A férfi szó nélkül berontott a nappaliba, kezét hosszú télikabátja zsebébe dugva. Jamie nem először állapította meg, hogy a férfi nagyon vonzó. Túl jóképű. Kék szeme haragosan villogott, és ettől az arca még érdekesebb lett, pedig dühösen nézett.

- Nem mentél el vacsorázni Bill Hastingsszel. Tudni akarom, miért - mondta minden bevezetés nélkül.

Jamie felsóhajtott. Tudhatta volna, hogy Rich csalódott lesz. Nyilván sokat tett azért, hogy megszervezze neki a randevút, és még többet, hogy a fáradozását eltitkolja előle. Amikor a férfi pénteken „felugrott” hozzá, a mozi, az együtt kávézás mind azért kellett, hogy dicsérhesse előtte Bill Hastingset. Hosszadalmasan ecsetelte barátja végeláthatatlan erényeit, és nem is vette észre, hogy a lány már tudja, össze akarja őket boronálni.

Ha Jamie őszinte akart lenni magához, be kellett ismernie, hogy voltaképpen szívesen beszélgetett Bill-lel. A férfi őszintének és kedvesnek tűnt, még rózsát is küldött neki, gyönyörű csokrot. De nem mondott vagy tett semmi olyat, amitől kedve támadt volna továbbra is találkozni vele. Tulajdonképpen durva dolog volt tőle, hogy látatlanul elutasította, de úgy gondolta, ezzel mindkettőjüknek megtakarítja a későbbi fájdalmas csalódást. Bill előkelően fogadta ezt a döntését. Nem úgy Rich.

- Akkor hát? - A férfi magyarázatot várt. Többször megkerülte a kanapét, mintha nem tudna egy helyben állni. Jamie úgy érezte, ha nem hagyja abba, elszédül.

- Nagyon kedves embernek tűnt.

- Az a srác tökéletes lenne neked - kezdett érvelni Rich. - Megpróbállak összehozni titeket, te meg elutasítod. Nem hiszem el, hogy még csak meg sem akarod ismerni!

- Sajnálom, de nem érdekel.

- Csak még egyszer találkozz vele! - erőlködött szélesen gesztikulálva. - Mi rossz van egy nyomorult vacsorában?

- Semmi, persze - mondta Jamie nyugodtan. - Figyelj, maradsz is kicsit, és leveszed a kabátodat, vagy csak azért ugrottál be, hogy veszekedjünk?

- Miért hagyod, hogy Tony ezt tegye veled? - Rich mintha nem is hallotta volna a kérdést. Beletúrt a hajába, a frizurájából ítélve ma már nem először.

- Tonynak ehhez szinte semmi köze. - Jamie nem akart beszélni arról az emberről, aki ennyire megbántotta, így inkább kiment a konyhába, és töltött maguknak egy-egy pohár jeges teát, hátha így majd össze tudja szedni a gondolatait.

- Pedig szerintem minden Tony miatt van, különben nem mondtad volna Billnek, hogy nem szeretnél férfiakkal ismerkedni. Ami egyébként a legnevetségesebb dolog, amit csak hallottam. - Lerázta a kabátját, és egy konyhaszék támlájára dobta.

- Tényleg? - A lány a konyhapultnak támaszkodva cukrot és jeget tett a poharába, megkeverte, és belekortyolt. Rich nem is akarta észrevenni, hogy neki is töltött.

- Ugye ez nem igaz?

Olyan ellenségesen nézett a lányra, mintha azt várná, hogy az mindent tagadni fog. De Jamie-nek semmi oka nem volt a hazugságra.- Valójában igen.

Richnek leesett az álla. - Miért?

- Tényleg nem tudod? - kérdezte Jamie majdnem nevetve.

- Hogyan tagadhatod, hogy ez az egész Tony hibája?

A lány megvonta a vállát. - Részben az övé, de a döntést nem csak amiatt hoztam, ami vele történt. Az csak még egy csalódás volt. Tulajdonképpen hálás vagyok, hogy rájöttem, Tony miféle ember, még mielőtt összeházasodunk.

Megszólalt a sütő időzítője. Jamie letette a teáját, elővett egy edényfogót, és kivette a forrón bugyogó csirkés frikasszét. A receptet valamelyik női magazinban találta, és örömmel látta, hogy egészen jól sikerült. Igaz, hogy négyszemélyes adagot sütött, de gondolta, majd lefagyasztja a felét.

- Vacsoráztál már? Nem eszel velem? - A meghívás hirtelen jutott eszébe, amikor a tálat a tűzhely tetejére tette hűlni.

- Nem - mondta Rich hidegen. - Nem vagyok éhes.

- Nekem úgy tűnik, mintha fogytál volna. Vagy nem?

- Nem azért jöttem, hogy a súlyomról beszélgessünk - torkolta le a férfi. - Ami egyébként, ha érdekel, a gimnázium óta nem változott.

Az utolsó mondattal mintha védekezni próbált volna, gondolta Jamie, de úgy döntött, erről nem vesz tudomást. Rich valóban fogyni kezdett, méghozzá azóta, hogy szakított Pamelával. Jamie soha nem találkozott a férfi barátnőjével, de erőfeszítésébe került, hogy ne haragudjon rá. Az biztos, hogy nincs észnél az a némber, aki Richcsel szakít.

- Még nem válaszoltál - mondta Rich. Már nem beszélt emelt hangon, és Jamie remélte, előbb-utóbb megbékül, bár valószínűleg egész nap azon háborgott, a lánynak miért nem elég jó a barátja.

- Melyik kérdésedre nem válaszoltam? - riposztozott a lány, miközben az edényfogót visszatette a felső fiókba.

- Miért határoztál úgy, hogy nem akarsz megismerkedni senkivel?

- Vagy úgy! - Jamie kihúzott egy széket, és leült, ahogy most már Rich is. - Hidd el, ez nem volt könnyű döntés! Az elmúlt hónapok során fokozatosan alakult ki. De úgy érzem, így lesz jó nekem. És sokkal jobban érzem magam, mint már évek óta. - Melegen a férfira mosolygott, talán, hogy megnyugtassa. Úgy tűnt, Rich vitatkozni akar vele. Mindig is hajlamos elragadtatni magát, ha olyanokról van szó, akik fontosak neki. - Már majdnem harminckét éves vagyok - tette hozzá.

- Na és?

- Na és - ismételte meg a lány nevetve -, már nem maradt túl sok megfelelő férfi.

- És Bill Hastings? Ő vajon miért nem megfelelő?

- Elvált, vagy nem?

- De. És ennek mi köze van bármihez is?

Jamie tudta, hogy Richnek nem fog tetszeni a válasza, de akkor is őszintén akart beszélni. - Az elmúlt években sokszor randevúztam elvált férfiakkal. Lehet, hogy a tapasztalataim nem mindenkire igazak, de arra jöttem rá, hogy ha elhagyta bármelyiket is a felesége, akkor arra valószínűleg jó oka lehetett. Vagy ha nem, akkor annyira megviselte őket a válás, hogy érzelmileg teljesen fogyatékossá váltak.

- Ez nevetséges! Ráadásul nem is igaz.

- Biztosan akadnak kivételek. Csak éppen én nem találkoztam eggyel sem.

- Más szóval, azért nem akarsz megismerkedni Bill-lel, mert elvált.

- Nem… nem csak ezért. Ennél többről van szó. Most egyszerűen nem akarok ismerkedni senkivel, akár elvált, akár nem.

- És mi van az egyedülállókkal? Csak harmincegy éves vagy, az Isten szerelmére! Rengeteg egyedülálló férfi van, aki bármit megtenne, hogy egy magadfajta nőt találjon.

Jamie-nek erre meglehetősen gúnyos válasz jutott az eszébe, ezért inkább lenyelte. Ha tényleg annyi megfelelő férfi van, ahogyan Rich gondolja, akkor ő vajon miért nem találkozott még egyikükkel sem?

- Úgy látszik, velük sem volt sok szerencsém - mondta. - Nem akarlak megfosztani az illúzióidtól, de az egyedülálló férfiak sem főnyeremények. Ha egy férfi elmúlt már harminc, és még nem nősült meg, annak komoly oka van. És az ilyen harmincas férfiak már úgy megszokták, hogy egyedül élnek, hogy nem könnyű alkalmazkodniuk a másikhoz, pedig egy egészséges kapcsolatban mindkét fél ad is, kap is.

- Hát ez már tényleg sértő.

- Pedig nem szántam annak. - A lány felállt, és elővett két tányért. - Ugye velem vacsorázol?

Rich bólintott.

- Nem akarok neked hazudni. Tonynak tényleg volt része a dologban - folytatta a lány. - Megbántott, és hetekbe telt, mire el tudtam viselni a fájdalmat. Lehet, hogy furcsán hangzik, de tulajdonképpen hálás vagyok a Tonytól kapott leckéért. Segített, hogy szilárd, őszinte döntéseket hozzak.

- Ha ez a „nem randizom” szabály egy ilyen elhatározás, akkor a helyedben átgondolnám az egészet. - Rich kinyitotta az evőeszközös fiókot, és kivett két-két kést és villát. Az örökbefogadási papírokat rájuk sem pillantva félretette, és mire Jamie hozta a megrakott tányérokat, már meg is terített. A lánynak be kellett ismernie: örül, hogy a barátja vele vacsorázik.

- A legnagyobb és valószínűleg legjelentősebb felismerésem - mondta, miközben a szalvétát az ölébe tette - az volt, hogy az életem úgy jó nekem, ahogy van. Nem kell nekem ahhoz férfi, hogy teljes embernek érezzem magam.

Rich csak percek múlva szólalt meg. - Ez tényleg egészségesen hangzik, de hogy teljesen elzárkózz egy kapcsolat esélye elől…

- Nem zárkózom el - vágta rá gyorsan Jamie, mert nem akarta, hogy Rich félreértse. - De nem is keresem. Éveket vesztegettem el, hogy megvalósítsam az álmomat: férjhez menjek, és gyerekeket neveljek.

A férfi belekóstolt a rakott csirkébe, és meglepetten jegyezte meg:

- Hű, ez nagyon finom!

- Köszönöm! - A lány is evett belőle, és elégedetten nyugtázta az eredményt. Ez is a fontos elhatározásai közé tartozott: igenis rá fogja szánni az időt, hogy „igazi” ételeket főzzön, és ne csak úgy kutyafuttában összerakjon egy szendvicset, vagy felmelegítsen valami fagyasztott készételt. Lehet, hogy másoknak ez nem számít, de neki a főzés állandóságérzetet nyújt. Ilyenkor valami egészségeset hoz létre, és ettől máris jobban érzi magát.

- Végül is van értelme annak, amit mondtál - ismerte be Rich vonakodva.

- De akkor miért vagy így meglepve?

- Csak mert én mindig gyerekekkel képzeltem el a jövődet…

- Már erről is gondoskodtam - mondta Jamie lelkesen, és elővette a félretett papírokat. - Örökbe szeretnék fogadni.

- Tudom, hogy manapság ezt már az egyedülállók is megtehetik - mondta Rich -, de a gyereknek jobb, ha két szülője van.

- Igen, szerintem is az az eszményi - válaszolta Jamie. - De néha nincs más lehetőség. Egyébként is, abból, amit erről olvastam, az derül ki, hogy nem lesz könnyű, és sokat kell majd várnom, különösen, ha újszülöttet szeretnék.

- És te azt szeretnél?

Jamie bólintott. Ha csak egy lehetősége lesz, hogy anya legyen, az egészben részt akar venni az elejétől kezdve, beleértve az éjféli etetéseket, a fogzást és a pelenkázást, mindent.

- Holnap délutánra van időpontom egy örökbefogadási ügynökségnél. Már évek óta nem izgultam ennyire.

- Fogadjunk, hogy anyádnak nem szóltál. Jamie szenvedő tekintettel nézett rá.

- Azt hiszem, jobb, ha semmit nem mondok neki, legalábbis most még nem. Anya csodálatos, de ezt soha nem értené meg.

Rich egyetértően nevetett, de utána eltöprengett egy kicsit.

- Tudod, mi az érdekes?

- Mi? - kérdezte halkan a lány.

- Alapvetően ugyanazt gondolom az ismerkedésről, mint te. Elegem van a játszmákból, és az olyan nőkből, akik csak az ágyukba akarnak csalni. Soha nem gondoltam volna, hogy a nők ilyen rámenősek tudnak lenni.

Ezzel meglehetősen felkeltette Jamie kíváncsiságát, aki csak bólogatni tudott. Soha nem gondolta volna, hogy Rich ugyanolyan nehézségekkel küzd, mint ő. Évek óta várta, mikor nősül már meg, de valahogy soha nem merte megkérdezni, vajon miért nem.

- Tíz éve keresem azt a női, aki szerint a szerelem tovább tart egy óránál - tette hozzá szomorúan a férfi. - És hűséges elkötelezettség, őszinteség… nem hiszem, hogy egyáltalán van még ilyen. Vagy ha van is, úgy látszik, nem találok senkit, aki hinne benne. Amikor Pamela megcsalt, rájöttem, hogy önálló felnőtt vagyok, és ha sohasem nősülnék meg, attól az életem nem lenne kevésbé értékes.

- Én is így érzem - fűzte hozzá Jamie. - Csak soha nem gondoltam volna…

- Hogy én is - fejezte be Rich helyette a mondatot.

- Pontosan.

Egymásra néztek. Tekintetükben teljes megértés és együttérzés volt. Évek óta barátok, és Jamie mégsem tudta, hogy ennyire hasonlóak.

- Nem is hittem volna, hogy veled is ez történik - suttogta. Úgy érezte, nem kap elég oxigént. A konyha berendezése elhalványult. Semmit nem látott, csak Richet. Sötét, nemes arca, ha lehet, még határozottabbá vált. Jamie már több ezerszer megállapította, hogy Rich Manning nagyon jóképű. De ennél sokkal több - van benne valami, amit még soha nem vett észre. Jellemes, erős férfi. Szilárd ember. Most vette csak észre, mennyit öregedett: homlokát ráncok barázdálják, a szeme árkos. Szögletes arccsontja és a szájzuga körüli ráncok azonban még férfiasabbá, vonzóbbá teszik.

Túl hosszúra nyúlt közöttük a csönd, már-már zavarba ejtően. Végül Jamie szakította meg a szemkontaktust. Kicsit zavart mosollyal kézbe vette a villát, hogy megpróbáljon lenyelni még egy falatot.

- Ez tényleg jól sikerült, ugye? - kérdezte hétköznapi hangon.

- Kiválóan. - Úgy látszott, Rich is szeretné visszaterelni a beszélgetést a korábbi mederbe. Úgy esett neki a vacsorának, mint aki evési rekordot akar felállítani.

Még jó néhány percig beszélgettek, és visszataláltak a megszokott csipkelődéshez is. Rich ragaszkodott hozzá, hogy segítsen mosogatni, de amikor már az utolsó pohár is csillogott, megköszönte a vacsorát, és távozott.

Jamie nagyon gyengének érezte magát. Körülbelül úgy, mint amikor először készült magasból fejest ugrani. Hát semmit sem változott ennyi év alatt?

Bár Rich igyekezett nem gondolni rá, a következő néhány nap során mégis állandóan eszébe jutott, hogyan néztek Jamie-vel egymás szemébe a konyhaasztal fölött kedd este. Megpróbálta elemezni, megfejteni a jelentését. Úgy néztek egymásra, mint két régóta egymásra talált, szerelmes ember. Látott már ilyen bensőséges pillantást Taylor és Russ között. Olyankor azt volt az érzése, ők ketten szavak nélkül is tudják, mi lakik a másik szívében.

De ő és Jamie soha nem volt szerelmes egymásba. Amennyire emlékszik, még csak nem is csókolóztak. Megtörtént persze, hogy adtak egymásnak egy puszit, és egyszer-kétszer barátságosan megölelték egymást. De ennyi. Kapcsolatuk mindig teljesen plátói volt, és ez mindkettőjüknek megfelelt. Ha nem így lett volna, az megtöri különleges, szoros barátságukat.

Rich megrázta a fejét, hátha eltűnnek ezek az újfajta, zavarba ejtő gondolatok. Egészen keddig csak valami átlagos nőnek tartotta Jamie-t. Most viszont már máshogy gondolt rá.

Nem mintha bármi is megváltozott volna. Legalábbis semmi megfogalmazható. Jamie Warren ugyanaz a lány, aki mindig is volt.

- De mégsem - gondolta. - A szeme most valahogy másmilyen volt.

Már nevetségesnek tűnt, hogy valaha is azt gondolta, a szeme olyan „semmi különös” barna. Még soha nem látott ilyen árnyalatú barnát. Volt benne egy kis zöld is, talán ezt hívják mogyorószínnek? Kedd este kifejezetten zöldnek látta, és ez a szín az erdő moha lepte talajáról felszálló párára emlékeztette…

De nem is a szeme ejtette zavarba igazán. Volt itt valami fontosabb, ugyanakkor érthetetlen dolog is.

Tűnődését félbeszakította a telefon csöngése. Rich felkapta a tévé távirányítóját, és elnémította a készüléket. Nem tudta, egyáltalán miért is kapcsolta be, valószínűleg szokásból. Az elmúlt órában egy szót sem hallott a helyi és országos hírekből. Túlságosan elfoglalta annak elemzése, mi is történt közte és Jamie között.

- Halló - szólt bele nem túl barátságosan. Pamela néha felhívta, és most megpróbálta összeszedni az erejét arra az esetre, ha ismét ilyen beszélgetés vár ár.

- Szia! - mondta egy lágy, női hang. Rögtön tudta, hogy Jamie az.

- Szia! - Kicsit kényelmetlenül érezte magát, pedig hányszor beszéltek már… Mintha még nem találták volna meg a régi hangot egymással. De hát ennek semmi értelme. Lehet, hogy csak Jamie hangja teszi. Nem hangzott teljesen úgy, mint azelőtt; feszültnek tűnt, mintha össze kellett volna szednie a bátorságát, hogy beszéljen vele.

- Éppen rád gondoltam. - Ezt valószínűleg nem kellett volna mondania, de valahogy kicsúszott a száján.

- Tényleg?

- Igen. Úgy terveztem, később felhívlak, hogy megkérdezzem, mi volt az örökbefogadást közvetítő ügynökséggel.

Jamie egy ideig habozott a válasszal, majd mély levegőt vett. - Valójában éppen ezért hívlak. Ráérsz most?

- Igen. Mi a gond?

- Nem bánnád, ha felugranék pár percre? Szeretnék valamit megbeszélni veled.

- Persze, gyere csak bármikor! - Körülnézett, hogy fest a lakás. Nem is olyan rossz a helyzet. Nincs éppen kincstári rend, de lesz ideje összeszedni az újságokat, és rendbe tenni a párnákat.

Amint kiderült, belefért még a konyhapult letakarítása is, és a piszkos edények is eltűntek a mosogatógépben. Közben eszébe jutott, hogy hetek óta nem evett olyan finomat, amilyen Jamie csirkés frikasszéja. Nem is emlékezett rá, hogy a lány ilyen jól főz. Mostanában egyre több mindenen meglepődik vele kapcsolatban.

Jamie mintegy tíz perccel a telefon után érkezett. Ugyanazt a farmert viselte, és ugyanazt a rózsaszínű pulóvert, ami a moziban volt rajta. Rich már-már csaknem megjegyezte, milyen jól néz ki, de aztán meggondolta magát. De a szíve mintha egy pillanatra megállt volna, amikor meglátta a lányt. Csak egy rövid pillanatra.

- Gyorsan ideértél - mondta inkább.

- Tényleg… de hát elvégre tíz kilométerre se lakunk egymástól.

- Persze. - Rich a kanapéhoz ment, leült, keresztbe tette a lábát, és a karját a támlára fektette. - Mi van veled?

Jamie is leült, de a férfi észrevette, hogy csak a kanapé legszélére. Kezével idegesen dörzsölte a karját. Talán fázik?

- Kérsz egy kávét? - kérdezte tőle.

- Köszönöm, igen.

Rich gyanította, hogy a lánynak csak halogatásképpen kell a kávé, nem azért, hogy fölmelegedjen.

Lefőzte a kévét, és pár perccel később már hozta is a két gőzölgő bögrét. Először nem talált poháralátétet, és amikor mégis előkerített kettőt, a lánnyal szemközti karosszékbe ült, még mindig ugyanabban a kényelmes pózban.

- Na, hogy ment a megbeszélés az örökbeadó ügynökségnél? - kérdezte, amikor látta, hogy a lány még mindig nincs készen rá, hogy előadja jövetelének célját. Egyébként is kíváncsi volt, hiszen Jamie nem árult el semmit telefonon.

A lány mindkét kezébe fogta a bögrét, és belerévedt. - Attól félek, nem túl jól - válaszolta. - Az ügynökség az újszülötteket inkább házaspároknál helyezi el, és ez persze így van jól. A várólista pedig több éves, és úgy érzem, nem akarok ennyit várni.

- Sajnálom. - Rich érezte, Jamie milyen csalódott.

- Fiatalon szeretnék gyereket, hogy minél több időt tölthessek azzal a kislánnyal.

- A lányoddal?

- Vagy a fiammal - tette hozzá, és egy pillanatra a férfira nézet.

- Akkor most mit csinálsz?

Jamie hosszú ideig nem válaszolt. Richet ez bárki más részéről nagyon bosszantotta volna, de Jamie-től valahogy jobban elviselte. Figyelte az arcán tükröződő érzéseket, és megpróbálta kitalálni, mire gondolhat. Fogalma sem volt, mi járhat a fejében, de bármi is volt, nagyon mélyen érinthette.

- Azt fogod hinni, hogy inkább pszichológushoz kellett volna fordulnom, ha meghallod, mi jutott eszembe.

- Ezt hadd döntsem el én.

- Én… én időpontot kértem a nőgyógyászomtól. Meg akarom beszélni vele, milyen mesterséges megtermékenyítési lehetőségek vannak.

Rich szája szerencsére éppen nem volt tele kávéval, különben akár meg is fulladhatott volna. -Hogy mit beszélsz meg vele?!

Jamie egyszerre csak felállt, és Rich karosszéke mögé ment. A karfába kapaszkodva kijelentette:

- Tudom, hogy őrültségnek hangzik, de gyereket szeretnék, és ha nem fogadhatok örökbe, nincs más ötletem.

- Miért nem próbálkozol egy másik ügynökségnél?

- Megtettem, méghozzá ötnél, és mindenhol ugyanazt mondták. Ha kisbabát szeretnék, évekig várólistás leszek. Két helyen pedig még csak szóba sem álltak velem. A másik három ügyintéző megpróbált rávenni, hogy legyek inkább nevelőszülő, hátha valamikor később majd örökbe is fogadhatom a gyereket. De én saját gyereket akarok. Mi ebben a rossz?

- Semmi - válaszolta a férfi gyengéden.

- Már majdnem harminckét éves vagyok, és ketyeg a biológiai órám. Még nem olyan hangosan, hogy ne tudnék aludni tőle, de egyre gyakrabban hallom. Ha belevágok, minél hamarabb neki kell kezdenem. - Jamie-nek könnybe lábadt a szeme, de büszkesége és makacssága nem engedte, hogy elsírja magát. Rich szemébe nézett, és ezúttal nem kapta el a tekintetét. Vajon sajnálta, hogy őszinte volt, és el kellett árulnia a legbelsőbb titkát?

- És ki lesz az apa? - Richet rögtön zavarba hozta a saját kérdése.

- Még… még nem tudom. Mindenfélét elolvastam, amit csak találtam, de az nem volt túl sok erről. Tudom, hogy a közelben van egy spermabank. Mást nem is nagyon mondhatok még, hiszen nem voltam orvosnál. Remélem, tőle sok mindenre választ kapok.

- Értem. - Rich még mindig nem tért magához. - Biztos vagy benne, hogy bele akarsz kezdeni? - Ahogy kimondta, már tudta, hogy hibát követett el.

Jamie szemében határozott, acélos fény villant.

- Megteszem, Rich, ne is próbálj lebeszélni.

Figyelmeztetése felesleges volt. A férfi nagyon jól tudta, hogy ezen a ponton már próbálkozni sem érdemes a lány meggyőzésével.

- Félsz tőle, hogy mit fognak gondolni az emberek? Ez zavar?

Jamie vállat vont.

- Csak egy kicsit. A legnagyobb akadály az anyám lesz, de annyira azért nem aggódom. Itt az én életemről van szó. És már évek óta nyaggat, hogy mikor lesz unokája. Persze nyilván jobban örülne, ha férjhez mennék, de ezt az ügyet már eldöntöttem. - Megint Rich szemébe nézett. Idegesnek tűnt. A férfi még soha nem látta ilyennek.

- De valamié azért mégiscsak zavar…

Jamie behunyta a szemét, és bólintott.

- Te vagy a legjobb barátom.

- Jólesik, hogy ezt mondod.

- Van sok közeli barátnőm. Kétszer voltam koszorúslány, és háromszor esküvői tanú. De amikor rájöttem, Tony mit művel velem, nem hozzájuk fordultam, hanem hozzád. Úgy éreztem, te vagy, akit akár az éjszaka közepén is felhívhatok.

- Te is ilyen barátom vagy.

Jamie őszintén, de kicsit bizonytalanul elmosolyodott.

- Nem is tudod, milyen jólesik ez nekem. Jó barátok vagyunk.

- Jó barátok - visszhangozta Rich. Ahhoz nyilván elég jók, hogy lemondjon az évad legjobb meccséről, ha ezzel halvány esélyt ad a lánynak, hátha megtalálja a boldogságát Bill Hastings-szel. Gondolkodás nélkül, újra megtette volna.

- Bármit megtennék érted - mondta a lány a férfi arcát fürkészve.

Rich valamiért úgy érezte, ez csak afféle bevezető mondat. De válaszolnia kellett.

- Te is különleges helyet foglalsz el az életemben. De megmondanád végre, hová akarsz kilyukadni?

Jamie visszaült a kanapéra. Előrehajolt, és összedörzsölte a tenyerét, mintha kint állna a fagyban. Most már magabiztosabbnak tűnt.

- Olyan jóképű vagy…

Rich felvonta a szemöldökét.

- De mi köze van ennek bármihez is?

- Csodálatos a családod. Ez igaz volt.

- És akkor?

- Magas vagy. Mit nem adnék, ha én csak öt centivel magasabb lehetnék!

- Jamie, mégis miről beszélsz?

A lány a kezét tördelve felállt. Visszaállt Rich karosszéke mögé.

- Éppen… éppen vacsoráztam, amikor rájöttem, pontosan mivel is jár a döntésem. Gyereket akarok, és ezért hajlandó vagyok kitenni magam, Isten tudja, miféle orvosi beavatkozásoknak. De nem érdekel. Nem nagy áldozat, és bármire készen állok, csakhogy sikerüljön. Az egész dologban csak az zavar, hogy egy idegen férfi gyerekét fogom megszülni. Olyan valakiét, akivel soha nem találkoztam, akit még csak nem is láttam. Aztán eszembe jutott a megoldás. Van valaki, akit mindenkinél jobban csodálok, akiben mindenkinél jobban megbízom. Nincs értelme végigcsinálni az egészet, és megszülni egy idegen gyerekét, amikor… amikor van valaki az életemben, aki maga a herceg fehér paripán. Akinek kiváló kromoszómái vannak, és lehet, hogy segít nekem ebben az ügyben.

- Mit mondasz? - Lehet, hogy a lány nem úgy érti, amit mondott, ahogyan ő. Lehet, hogy ez csak valami álom, és hamarosan felébred, és akkor jót nevet rajta. De az is lehet, hogy Jamie-nek tényleg pszichológus kellene. Bármi lehet, de Richnek egyik lehetőség sem tetszett.

Jamie a lehető leglágyabban, a legédesebben mosolyogva a szemébe nézett.

- Arra kérlek, légy a gyermekem spermadonora.

3.

- Természetesen nem kell most rögtön döntened - tette hozzá Jamie. Ismét elfoglalta a helyét Richcsel szemben. Hátradőlt, és keresztbe tette a lábát. - Végre kimondta, amit akart, és most már kényelmesen ülhetett.

De Rich csak nézett. A lány olyan természetesen beszél erről az őrült ötletről. Nyilván össze kellett szednie a bátorságát, hogy szóba hozza, de most, hogy már ismertette a „babaprojektet”, úgy tűnt, egy csöppet sincsen zavarban.

Nem úgy Rich. Benne most teljes volt a zűrzavar.

- Én… nem is tudom… mit mondjak - dadogta.

- Tudom, hogy első hallásra megrázó lehet - mondta a lány. - Bárcsak valahogy tapintatosabban tudtam volna belekezdeni, de nem jutott eszembe más, mint hogy egyenesen kibökjem. Nem akartam, hogy félreértés legyen köztünk.

Rich közben felállt, bár nem emlékezett, mikor.

- Nem, ezt csak így mondhattad el. - Elkezdett fel-alá járkálni a dohányzóasztal előtt. - Egy kisbaba - dünnyögte; úgy érezte, ki kell mondania hangosan. Megpróbálta feldolgozni, pontosan mit is jelent Jamie javaslata. Várta, hogy eszébe jusson majd az egyik ellenérv a másik után, de úgy látszik, túl kába volt hozzá, hogy világosan gondolkodjon. Egyetlen józan ellenvetésre sem futotta. Egyetlenegyre sem.

Kérdések. Azokból persze rengeteg van. Néhány kétség, hatalmas sokk, de tulajdonképpen nem tiltakozott a gondolat ellen. Pedig nyilván tiltakoznia kellene.

- A mi kisbabánk - válaszolta Jamie derűsen mosolyogva. Mintha máris babát várna, és számlálná a még szülésig hátralévő napokat.

Nyugodtan nézett Richre. Talán éppen ez a magabiztosság zavarta a legjobban a férfit, aki a konyhába ment, és még egy kávét töltött magának. Amikor visszajött a nappaliba, látta, hogy Jamie az arcát fürkészi.

- Mondj már valamit! - Nem látszott már annyira nyugodtnak, és ennek Rich tulajdonképpen örült. Lehet, hogy a lány az előbb csak magára erőltette a higgadtságot?

- Nem is tudom, mit mondjak - ismerte be a férfi őszintén.

- Ugye bolondnak tartod az ötletemet?

- Igen - felelte, majdnem kiabálva. Az nem kifejezés, hogy bolond! Ez a lány új élet teremtéséről beszél, ami örökre összekapcsolná kettejüket.

- De miért?

- Mit miért? - Nem tudta elhinni, hogy ezt egyáltalán meg kell kérdezni. - Azt akarod, hogy a gyereked apja legyek. Egy kisbaba - bárkinek a gyereke legyen is - hatalmas felelősség, és…

- De a felelősség csak az enyém lenne - vetette közbe gyorsan Jamie. - Ne aggódj, nem kérnék semmiféle támogatást, sem anyagilag, sem érzelmileg!

De Richet ez sem nyugtatta meg. Letette a kávéját, hátradőlt a karosszékben, majd újra előrehajolt a térdére könyökölve. Tudta, hogy most gondolkodnia kellene, de nem volt egyetlen értelmes ötlete sem. - Nézzük, hogy jól értem-e - mondta végül. - Nem akarsz tőlem semmit, csak egy kis… biológiai hozzájárulást. Hozzásegítenélek, hogy gyereked legyen, és ennyi.

- Ahhoz, hogy ez jól menjen, az kellene, hogy te… vagyis mindketten érzelmileg elhatároljuk magunkat az… eljárástól. A baba technikailag a tiéd lenne, de csak az öröklött génjei szerint. De a várandósságom és a gyermek minden szempontból olyan lenne, mintha spermabankhoz fordultam volna.

- Más szóval csak az ondómat akarod.

- Igen - válaszolta Jamie határozottan bólogatva. Egy pillanatra a férfi szemébe nézett, és mintha ettől egy kicsit megváltozott volna a hozzáállása. - Gondolom, most szívtelennek tűnök, de nem így van. Benned bízom a legjobban, és senki mástól nem mernék ilyet kérni. Ha az orvos felsorakoztatna tíz fickót - tíz idegent -, és felajánlaná, hogy bármelyiket választhatom a gyermekem apjának, akkor is biztos, hogy inkább téged kérnélek meg. Ismerlek, és bízom benned, és ez sokat jelent nekem. Gimnázium óta jó barátok vagyunk, és ez sokkal többet számít.

- Hát én nem is tudom…

- Én… már arra is gondoltam, hogy elcsábítalak.

Richnek most nem volt szerencséje, mert éppen egy korty kávét próbált volna lenyelni. A folyadék félútig le is jutott a légcsövén, mielőtt egy heves köhögési rohammal a helyes útra tudta terelni.

- Jól vagy? - kérdezte Jamie.

- Te komolyan arra gondoltál, hogy elcsábíts? - A gondolat, ha lehet, még visszatetszőbb volt, mint a spermadonor-ügy.

- Egy kis ideig - ismerte be a lány. - De ha szexuális kapcsolatba kerülnénk, az mindent megzavarna. Ugye szerinted is? A barátságod sokkal többet ér nekem, mint hogy tönkretegyem valami testi dologgal.

- Hát ezt örömmel hallom. - Ezek szerint a lány azt fontolgatta, hogy az ágyába csalja. Be kellett ismernie, Jamie Warren ma este tényleg csupa meglepetés.

- Nem… nem vagyok biztos, hogy sikerült volna - mondta, és a lehajtotta a fejét. Tekintete az ölében szorosra kulcsolt kezére tévedt. - Úgy értem… úgyis tudod, hogy értem.

Rich nem volt ebben ilyen biztos, de inkább bólintott.

Jamie a kávéjáért nyúlt, és megpróbált beleinni. - Van kérdésed? Persze, nyilván van, és szeretnélek megnyugtatni mindennel kapcsolatban, ami felvetődik benned.

- Még nincs. - Úgy érezte, most nem tud higgadtan gondolkodni, hát még értelmes kérdést feltenni. - Azt mondod, nem vársz tőlem érzelmi és anyagi támogatást?

- Így van.

- Tehát ne érezzék semmit a gyerek iránt?

Jamie szeme elkerekedett.

- Nem is… nem is tudom. Az biztos, hogy így még nem gondolkodtam a dologról. De ha ez könnyebb neked, elköltözhetek a baba születése után… vagy akár előtte is. Ahogy neked jobb.

Richnek egyáltalán nem tetszett ez a terv.

- És mi lesz a szüleinkkel?

- Miért, mi lenne?

Rich nem tudta, mit szólna a lány anyja, de a sajátját nagyon is ismerte, és biztos volt benne, hogy lesz egy-két megjegyzése, ha meghallja ezt az őrültséget. - Ugye nem hiszed, hogy a szüleink csak úgy elfogadják az ötletedet?

- Nem hiszem, hogy tudniuk kell erről.

Richnek már másodszor esett le az álla. - Miért, te hogy tervezed? Elszöksz, megszülöd a gyereket, majd hazamégy, és bejelented, hogy van egy kis ordító meglepetésed, és bemutatod nekik az unokájukat?

- Az én anyámnak igen, de a tiédnek nem. Nem mondom el senkinek, hogy te vagy a gyerek apja. Ez köztünk marad. És senki másnak sem kell tudnia róla. És ami anyámat illeti, megmondom neki, hogy mesterségesen termékenyítettek meg, de azt nem, hogy ki a gyerek genetikai apja. Az csak bonyolítaná az ügyet.

Richnek ez ugyanúgy nem tetszett, mint Jamie összes többi elképzelése. Különösen a költözés zavarta. Megdörzsölte az arcát, hátha attól magához tér, de a problémák nem szoktak ilyen egyszerűen megoldódni.

- Gondolom, kell néhány nap, hogy átgondold az ügyet. - A lány kérdőn nézett Richre. Nyilvánvaló volt, hogy minél előbb választ szeretett volna. A férfi most az egyszer nem tudta figyelembe venni Jamie kívánságát. Túl nagy döntés ez; ezt aztán nem szabad elkapkodni. Minden szempontból gondosan végig akarta elemezni az összes mellette és ellene szóló érvet.

Nagyon zavarta a helyzet. Persze, hogy szeretne apává válni, de a hagyományos módon. Az ösztönei először azt súgták, azonnal utasítsa vissza a kérést, de Jamie úgy nézett rá azzal a hatalmas szemével, és annyira igyekezett, hogy ne akarja rávenni olyanra, ami nem jó neki, hogy Rich a legnagyobb sajnálattal állapította meg, nem képes kapásból nemet mondani. Annyit azért megtesz, hogy gondolkodik rajta. A barátságuk megér ennyit.

- Adj egy hetet! - kérte egy-két percnyi feszült várakozás után.

- Egy hét - mondta Jamie lassan. - Én hívjalak, vagy te hívsz?

- Majd én jelentkezem.

A lány bólintott, majd felállt, hogy távozzon, de az ajtónál megállt.

- Mielőtt elmegyek, szeretnék még valamit mondani.

- Igen.

- Tényleg… úgy gondolom, gyönyörű gyerekünk lenne, de ha nem így lesz, elfogadom a döntésedet. Mindenképpen gyereket akarok, de jobban örülnék, ha tőled származna, mintha egy idegentől. -És ezzel kilépett az ajtón.

Amikor Rich egyedül maradt, újra elkezdett járkálni; nem is tudott volna nyugodtan ülni. Gondolatok helyett csak kusza érzések kavarogtak benne, és egy része még mindig csak nevetett Jamie esztelen elképzelésén.

Az ő kettejük közös kisbabája. Kettejük közös kisbabája?

Még csak nem is csókolóztak soha, és ez a lány most azt javasolja, legyen közös gyerekük.

Megmondta, hogy nem vár tőle semmit, csak hogy termékenyítse meg. Bár Jamie nyilván nem akart hidegnek és számítónak tűnni, Rich mégis ilyennek érezte. A terve olyan… személytelen. Még az utolsó megjegyzése a gyönyörű gyerekről - még ez is fájt neki. Bár a lány mogyorószín és zöld szeme és az ő testalkata… A gondolatot gyorsan kiűzte a fejéből.

Időt kért, hogy meghozza a döntést, de már tudta, mit fog válaszolni. Nem akar részt venni ebben az őrültségben.

A következő napokban Jamie arra törekedett, hogy ne gondoljon Richre. Elmondta, hogy mit kér tőle, és tárgyilagosan részletezte azt, amit kellett.

A beszélgetésük óta mégis száz további jó érv jutott az eszébe, amivel talán meggyőzhette volna a férfit…

Ő is össze volt zavarodva. Rich a legjobb barátja. Hát nem volt kár a kapcsolatukat veszélyeztetni, csak mert ő gyereket akar?

Tudta, hogy megbántotta. Látta a férfi arcán, hogy legszívesebben azonnal nemet mondana. És az ég szerelmére, ki ne érzett volna ugyanígy? Csak a barátságuknak köszönhető, hogy udvariasságból azt mondta, majd gondolkodik a javaslaton.

Jamie-nek többször komoly erőfeszítésébe került, nehogy felhívja, és bocsánatot kérve visszavonja a javaslatát. Néha minden idegszálával azt kívánta, bárcsak egy szót se szólt volna. A következő percben pedig teljes szívből imádkozott, hogy a férfi igent mondjon.

Bárcsak másképpen fordult volna hozzá! Bárcsak elmondta volna neki, mennyit jelentene, ha anya lehetne, és hogyan fogja a gyereket szeretni egész életében.

Bárcsak meggyőzhette volna, milyen jó anya lesz!

Bárcsak… és bárcsak!

Rich megbeszélte Jason bátyjával, hogy vasárnap délután együtt nézik meg a Seahawks amerikaifutball-meccsét. Mivel Rich már odaadta a lelátó legjobb helyére szóló jegyeket Bill Hastingsnek, úgy gondolta, az a legkevesebb, hogy most majd ő gondoskodik inni- és harapnivalóról a mérkőzéshez.

Rich majdnem egy órát késett. Egy óra körül érkezett Jason lakására, az egyik kezében hat doboz sörrel Jason kedvencéből, a másikban egy hatalmas szatyor ropogtatnivalóval.

- Már éppen ideje volt - dünnyögte Jason, amikor ajtót nyitott. - Öt perc sincs a kezdőrúgásig.

- Hoztam engesztelő ajándékokat - jelentette be Rich, és megmutatta a sört. A késés nem vallott rá, és attól félt, magyarázkodnia kell. Nagyon örült volna, ha legalább ezt megússza. Mit mondjon, ha Jason kérdezősködni kezd? Az igazat biztosan nem: annyira bizonytalan Jamie kérésével kapcsolatban, annyit gondolkodik róla, hogy egyszerűen nem is nézte az órát.

- Többe fog kerülni egy pár sörnél, hogy megbocsássam, elpazaroltad a jegyünket, öcsi - mondta Jason panaszosan, miközben bementek a nappaliba. - Az utolsó hírek szerint a jegyüzérek háromszáz dollárt kérnek egy jegyért, és a bratyóm csak úgy elajándékoz kettőt. - Jason hangja több mint gúnyos volt. - Még mindig nem értem, miért adtad oda őket Bill Hastingsnek.

Rich erről korábban szándékosan nem közölt részleteket. - Szívességet tett nekem.

- Akkor miért nem hívtad meg inkább vacsorázni?

- Az nem lett volna elég. - Rich tudta, hogy nem sokat segítene, ha elmesélné, Bill nagy szívessége még csak nem is sült el jól.

A fenébe is ezzel a makacs Jamie-vel, aki annyira csökönyös, hogy akár nélküle is megszüli azt a gyereket!

Itt tépelődni kezdet. Végül is a dolog csak a lányra tartozik. A férfit igazából az zavarta, attól lepődött így meg: mennyire bántja, hogy Jamie egy másik férfi gyermekét fogja kihordani.

- Figyelj, biztos, hogy jól vagy? - kérdezte Jason, amint leült mellé a kanapéra.

- Hát persze, hogy jól vagyok. Miért, mi bajom lenne?

- Azt nem tudom, de hirtelen olyan fura képet vágtál.

Rich inkább lenézett a sörére, majd halványan a bátyjára mosolygott, és hátradőlt. Még pár percbe telt, amíg a szívverése helyreállt. De továbbra is Jamie-n gondolkodott. Egy idegen gyerekét fogja megszülni. Igen. Gondolkodás nélkül. Rich élete során már többször beleütközött a lány önfejűségébe, és tudta, hogy most sem fogja meggondolni magát, és belevág a dologba.

- Te gondoltál már arra, hogy apa legyél? - bukott ki a kérdés Richból. Remélte, nem lesz feltűnő, hogy ez nemcsak afféle véletlenül felvetett téma, de félt, hogy a hangja elárulja.

- Ki, én? - Jason mulatságosnak találta a felvetést. - Még csak feleségem sincs, és hogy őszinte legyek, ha rajtam múlik, nem is lesz.

- Miért? - Richet meglepte a bátyja hozzáállása. Hozzá hasonlóan Jason is randizgatott, bár ha Rich őszinte akart lenni, be kellett ismernie, hogy néha úgy tüntette fel magát, mintha sosem szűkölködne társaságban. Jason viszont soha nem fogyott volna ki a szebbnél szebb nőkből. De csak egy komoly kapcsolata volt, és az rosszul sikerült - igaz, évekkel ezelőtt.

- Én nem vagyok az a házasulós fajta - mondta Jason, miközben a fogával felszakított egy chipszes zacskót. - Minden nő meg akar változtatni. És nem akarom rosszul érezni magam, ha vasárnap délután mezítláb akarok focit nézni. A legtöbb nős ember papucsférj, én pedig szabad akarok maradni.

- Én is - mondta Rich. A házasság gondolata tőle is távol állt. Mint ahogyan Jamie-től is. A férfi nagyon fontosnak tartotta a függetlenséget. Mint ahogyan a lány is. És ezek szerint Jason is így érez: a házasság túl sok gonddal jár.

- Senki nem ordibál velem, ha a mikroban akarom megszárítani a zoknimat - tette hozzá Jason, majd nagyot húzott a söréből.

- Te tényleg megmikrózod a zoknidat?

Jason vállat vont.

- Tegnap este elfelejtettem áttenni a mosott ruhát a szárítógépbe. Munkába kellett mennem. Egyetlen választásom volt: vagy a mikró, vagy a kenyérpirító.

Rich nevetett. Ez olyan jellemző a bátyjára. Jasonnek igaza van: egy nő biztosan elborzadt volna, ha látja, hogyan szárítja a zokniját.

Vagy tíz percig teljesen lefoglalta őket a meccs. Amikor elkezdődtek a reklámok, Jason keresztbe tette a lábát, és Richhez fordult.

- De miért hozod fel ezt a házasság-ügyet?

- Semmi különös. Csak kíváncsi voltam.

- És te hogy állsz vele? - kérdezte Jason. - Nem lenne itt az ideje, hogy megállapodj, és megtöltsd a házadat gyerekekkel?

- Hogy én? - lepődött meg Rich.

- Igen, te. Anya tudja, hogy a további kis Manningeket csak tőled és Paultól várhatja. Belőlem már elege van.

- De én sem hiszem, hogy valaha is megnősülök.

Jason hitetlenkedve nézett az öccsére.

- Miért nem?

- Miért vagy úgy meglepve?

- Mert szerintem te, Richard Manning, nősülős fajta vagy. Futnak utánad a nők.

Úgy látszik, Jasonnek valóban kissé túlzott elképzelései vannak Rich vonzerejéről. Miért is ábrándítaná ki? - Ez igaz, de az eltelt, hosszú évek során egyikük sem varázsolt el annyira, hogy feleségül is vegyem.

- Még Pamela sem?

- Az a nő egy… - de Rich inkább nem mondta ki. - Mondjuk úgy, hogy nincs sok közös bennünk.

- Azt hittem, még mindig találkozgattok.

- Ez így is van. - Belekortyolt a sörébe, majd letette a dobozt, és a pattogatott kukoricáért nyúlt. Hátradőlt, a lábát a dohányzóasztalra tette. - Ilyen az igazi élet. - Témát akart váltani, mert egyre inkább zavarta a házasság gondolata, bár kétségtelenül ő kezdett bele.

- Ennél jobb már nem is nagyon lehet - helyeselt lelkesen Jason.

Újra a játékot kezdték figyelni. Seattle futballcsapata, a Seahawks a Green Bay Packers ellen játszott a Nemzeti Bajnokság címéért. A győztes továbbjut a Szuperligára. Egész Seattle izgatottan várta a játék kimenetelét.

- És gyerekeken gondolkodtál már? - Rich legszívesebben azonnal fenékbe rúgta volna magát, de a kérdést már nem lehetett visszaszívni. Mi baja van? Egyáltalán nem akart Jasonnel ezekről a dolgokról beszélni.

- Micsoda? Gyerekek? - Jason még mindig a játékra figyelt. - Mi van velük?

- Ha nem nősülsz meg, nem lesz rossz érzésed, hogy nem lesz gyereked? - Ez zavarta leginkább Richet. Tényleg szeretett volna gyereket. Egy fiút… egy lányt… vagy mindkettőt, vagy többet is.

Jason csak sokára válaszolt, mintha a kérdés felkészületlenül érte volna. - Nem tudom… eddig nem sokat gondoltam saját gyerekre. Azt hiszem, jó lenne, ha valamikor majd lenne, de csak ezért nem akarok megnősülni. De tulajdonképpen - itt habozott egy kicsit - ehhez nem is kell megnősülni… manapság. Elfelejtetted, hogy nem a középkorban élünk?

- Akkor hát nem vennéd el azt a nőt, aki a te gyerekedet várja? - Rich barátságtalanul tekintett a bátyjára. - Teljesen mindegy, hogy milyen korban élünk, és ezzel mindketten tisztában vagyunk. Hadd adjak egy jó tanácsot: Anya és Apa előtt ne hangoztasd a nézeteidet!

Jason nagyot fújt. - Igazad van, hülye ötlet. - A Rich kezében lévő kukoricás tálba nyúlt, és kivett egy marékkal. - Nincs valami, amit nem mondasz el nekem?

- Nem mondok el neked?

- Aha. Valamit forgatsz a fejedben.

- Megmondom, mit forgatok a fejemben - mondta Rich a söre után nyúlva. - A focit. Ha nem vetted volna észre, a Green Bay hét ponttal vezet, és a labda a tizenöt yardos vonalnál van. - Nevetni próbált, de a bátyja nem csatlakozott hozzá. Néhány perc múlva meg is kérdezte tőle:

- Biztos? Tényleg csak a meccs állása zavar?

- Teljesen biztos - válaszolta Rich erőltetett mosollyal. Végtére is egy férfi nem ismerheti be a bátyjának, aki azt hiszi, hogy bomlanak utána a nők, hogy már-már azon gondolkodik: spermadonor legyen.

Hat teljes nap telt el, és Jamie lassan már úgy érezte, ha Rich nem jelentkezik hamarosan, idegösszeroppanást kap. Ha megszólalt a telefon, a szíve máris a torkában dobogott, és egész testében remegett, mint a nyárfalevél.

Rich hangsúlyozta, hogy majd ő telefonál, és megígérte, hogy erre egy héten belül sor kerül. De a várakozás teljesen kikészítette a lányt, és minden nappal egyre idegesebb lett.

Éppen a sütőbe tette a vacsorát, amikor csengettek. Jamie aggodalmasan nézett az ajtóra. Nem kellett kinyitnia ahhoz, hogy tudja, Rich az.

Nagyot sóhajtott, és remegő lábakkal az ajtóhoz ment.

- Szia, Jamie!

- Szia, Rich!

A vendég nem nézett a szemébe, és Jamie gyomra görcsbe rándult. A férfi levette a kabátját, és beakasztotta az előszobaszekrénybe; lehet, hogy sokáig marad? A lány nem tudta, hogy ez jó jel, vagy éppen ellenkezőleg.

- A vacsora már a sütőben. Eszel velem?

Rich bólintott, bár Jamie gyanakodott, hogy nem is hallotta a kérdést.

- Új recept… Úgy látszik, mostanában megjött a kedvem a főzéshez. - Mexikói puliszka - a receptet a kukoricadarás dobozon láttam. Mindig is szerettem a spanyolos ételeket.

- Én is.

- Kérsz kávét?

- Igen, kösz.

A konyhába mentek, és Rich leült az asztalhoz.

- Gondolom, szeretnéd tudni, hogyan döntöttem - mondta, amikor Jamie átnyújtotta a kávéját.

A lánynak nagy erőfeszítésbe került, hogy ne követeljen azonnali választ, pedig úgy érezte, egy percet sem tud várni. Letelepedett a férfival szembe. Olyan ideges volt, hogy össze kellett kulcsolnia a kezét, nehogy Rich meglássa, mennyire remeg.

- Sokat gondolkodtam az utolsó beszélgetésünk óta - kezdte a férfi.

Erről a szeme és szája körüli ráncok is tanúskodtak. Nem sokat alhatott az elmúlt héten. De Jamie sem.

- Tudom, nem lehetett könnyű dönteni.

- Nem bizony - mondta Rich nagyot sóhajtva. - De mielőtt folytatnám, tisztázni szeretnék néhány dolgot, mert nem tartom lehetetlennek, hogy meggondold magad.

- Nem fogom - vágta rá Jamie magabiztosan. A férfi fogva tartotta a tekintetét. - Azért ne légy ebben ilyen biztos! Az első és legfontosabb: ragaszkodom minden szülői jogomhoz. A gyerek éppen annyira az én részem lesz, mint a tiéd. - Határozottan beszélt, mint aki ellenvetésre számít.

- Mit… pontosan mit értesz szülői jogon?

- Bele akarok szólni a gyerek nevelésébe. - Azt akarom, hogy együtt döntsük el a dolgokat. Például, hogy melyik óvodába menjen. Azt sem akarom, hogy elköltözzetek. Vagy legalábbis kérd ki a véleményemet, de előre mondom, nem fogok beleegyezni.

- Rendben - felelte habozva Jamie. Csak azért hozakodott elő a költözéssel, hogy megkönnyítse a férfi helyzetét; ő szívesebben maradt volna. - Van még valami?

- Az igazán fontos dolgok még csak most jönnek. Ha belemegyek, teljes kapcsolattartási jogot kérek.

- Természetesen. Nem akarom elrejteni előled a gyereket.

- Én sem így értettem - ráncolta a szemöldökét Rich.

- Tudom. Jobban át kellett volna gondolnom az egészet, mielőtt megkerestelek vele. Tudod, mikor jutott eszembe, hogy te legyél a gyerekem apja? Csak akkor este, amikor beszéltünk. Amikor egyszer csak megjelentem nálad, a dolgot még félig sem gondoltam át.

Rich hűvös volt, kimért. Mintha az álláspontjuk nagyon távol lenne egymástól, és a tárgyalás során nem lenne helye a barátságosságnak. Vagy a személyes érzéseknek.

- Ez azt jelenti, hogy meggondoltad magad? - kérdezte.

- Nem, hanem csak azt, hogy mielőtt elmentem hozzád, nem dolgoztam ki minden részletet. Eszembe se jutott, hogy az én gyerekem érdekelne téged is. Most már tudom, hogy ez mennyire érzéketlen volt tőlem. Bocsánatot kérek, Rich, teljes szívemből.

- Naná, hogy érdekel a gyerek!

- Tudom. Igazságosnak tartom, ha teljes kapcsolattartást akarsz, és beleszólást abba, hogyan nevelem. Nincs ellenvetésem. Egyáltalán nincs.

- És ahhoz is ragaszkodom, hogy tartásdíjat is fizessek.

- De Rich, erre tényleg nincs szükség. Rendes fizetésem van, és… - Abbahagyta a mondatot, amikor látta, milyen hidegen néz rá a férfi.

- Akkor nincs alku.

Jamie-nek kellett némi idő, hogy magához térjen. - Mivel úgy látom, ez fontos neked - mondta szavait nagyon megválogatva -, elfogadom, amennyi anyagi hozzájárulást szükségesnek tartasz.

- És az érzelmi támogatásomat is. Nem akarom, hogy minden éjszaka csak egyedül te sétálgass órákig egy hasfájós kisbabát ringatva.

- De akkor mit csináljak?

- Hívj fel!

Ez a férfi láthatóan mindent össze akar zavarni. - Csak nem gondolod, hogy minden apróságért felhívlak majd?

- De, azt gondolom - válaszolta Rich nyomatékosan. - Mindent tisztázni akarok veled még az örömteli esemény előtt. Megosztjuk majd a gyerekkel járó felelősséget.

Amikor a lány nem válaszolt, a férfi megkérdezte:

- Akkor hát mégiscsak meggondolod magad?

- Nem… tényleg nem. Ez minden?

- Nem. - Rich felállt, és kinyitotta a sütőt, hogy megnézze, nem ég-e oda a vacsora, majd lassan visszacsukta.

- Úgy érted, van még valami?

- Csak egy apróság.

- Egy apróság… - visszhangozta Jamie. Feltételezte, hogy ezt is el tudja majd fogadni, mint az összes többit.

- Ha úgy döntünk, hogy belevágunk, és közös gyereket vállalunk…

- Márpedig azt hiszem, ezt kellene tennünk - mosolygott rá a lány.

- Remek. Pompás. Csodálatos. Szóval, ha tényleg azt akarod…

- Biztos vagyok benne.

- Jó. Ebben az esetben ragaszkodom hozzá, hogy házasodjunk össze.

4.

Most aztán Jamie zavarodott össze. Szinte már nem is volt magánál, gondolkodni sem tudott. Rich biztosan nem gondolja komolyan, amit mondott. Vagy rosszul hallotta. Hiszen ennek semmi értelme.

- Összeházasodni…? Ugye, ezt nem gondolod komolyan!

- Soha nem voltam még ilyen komoly - válaszolta Rich, és átsétált a konyha túloldalára. Kivett két tányért a szekrényből, és az asztalra tette. - Természetesen nem hagyományos házasságra gondolok.

- Természetesen. - Jamie már megint csak ismételni tudta a hallottakat. Annyira megrökönyödött, hogy még mindig nem értett semmit. - De akkor… miért ragaszkodsz a házassághoz?

- Azt akarom, hogy a gyerek az én nevemet viselje. Nem érdekel, ha másoknak ez ma már nem számít, nekem igen.

- Aha.

- Mindketten megtartjuk a lakásunkat. Tulajdonképpen semmi nem változik, legalábbis kifelé nem. Kivéve, hogy ketten felelünk a gyerekért.

Jamie az evőeszközös fiók előtt állt. Becsukta a szemét, és próbálta lecsendesíteni gyorsan kalapáló szívét. Rich világosan megmondta, hogy szó sincs szerelmi házasságról. Nem mintha a lány egy percig is így gondolta volna. De a teste akkor is hevesen reagált a férfi házassági ajánlatára. És Jamie a házasságra mindig is a szerelemmel együtt gondolt, bár oly sok bizonyságot látott már az ellenkezőjére…

- És mi lesz a terhességgel? Úgy értem… hogyan esem majd teherbe? - A kérdés végére a lány már szinte csak suttogott.

- Bármikor elcsábíthatsz.

Jamie dühösen megfordult, és metsző pillantást vetett Richre. Érezte, hogy egyre jobban elvörösödik. - Ezt nem lett volna szabad megemlítenem. Mostantól mindig fel fogod hozni ellenem?

- Nem - válaszolta a férfi, és Jamie látta, hogy a szemében nevetés bujkál. - Egyetértek veled. A szeretkezés mindent elrontana közöttünk. És én sem akarom kockára tenni a barátságunkat.

Jamie csak akkor jött rá, hogy az egész teste megfeszült, amikor leeresztette a vállát.

- Titokban kell tartanunk a házasságunkat!

- De meddig? - Ha a gyerek a Manning nevet viseli, előbb-utóbb el kell majd mondaniuk a családjuknak. Jamie-nek elég volt, hogy a várandósságát be kell jelentenie anyjának, és akkor még lepje meg egy házassággal is? Doris Warren nem venné szívesen, hogy nem hívták meg az esküvő-re, és valószínűleg Rich anyja sem.

- Csak a baba születéséig maradnánk házasok - avatta be a lányt a tervbe a férfi. Úgy látszott, mindent előre kigondolt, és nem maradtak kétségei.

Viszont sajnos sikerült teljesen összezavarnia Jamie-t. A lány is mindent eltervezett már, és eszébe sem jutott volna férjhez menni, még csak névházasság keretében sem. Vajon ezt hívják érdekházasságnak? Olyan gyorsan ötlöttek fel benne az újabb és újabb kérdések, hogy fel sem tudta tenni őket.

- De mit mondjunk, ha majd megszületik a baba? - kérdezte.

- Hogy elválunk.

Jamie úgy érezte, azonnal le kell ülnie. - Hogy elválunk? - ismételte. Már látta is maga előtt anyja döbbent, megbotránkozott arcát. A lánya nemcsak hogy a tudta nélkül ment férjhez, de most már el is válik.

- Így van a dolognak értelme, ha jobban belegondolsz - folytatta Rich páratlan magabiztossággal.

Lehet, hogy neki ez így értelmes, de Jamie úgy érezte, mintha sötétben bolyongana, elveszve és összezavarodva, olyan falakba ütközve, amelyekről eddig nem is tudott. Aznap este, amikor előadta a kérését, minden olyan egyszerűnek tűnt.

Rich előhúzott egy széket, föltette rá a jobb lábát, ós a térdére könyökölt. - Polgári házasságot kötünk a lehető legegyszerűbb módon. Senkinek se kell tudni róla.

- Ezt értem… csak éppen arról nem győztél meg, hogy tényleg szükség van erre.

- Márpedig én biztos vagyok benne - szögezte le a hajthatatlan Rich.

- Rendben, rendben - mormolta a lány, és a hajába túrt. Úgy látszik, az elsőre olyannyira egyszerű tervben több kanyar és kitérő van, mint egy rosszul tervezett útelterelésben.

- Akkor hát beleegyezel az esküvőbe?

- Még nem tudom.

- Na, ne legyél már ilyen lelkes!

- Nem vagyok. - Jamie nagyot sóhajtott.

- Amint a tinta megszárad a házassági anyakönyvi kivonaton, már mehetünk is a nőgyógyászhoz.

- És vajon mit mondunk neki? - Ettől Jamie már előre félt. De ha Rich kész elmagyarázni a doktornak, hogy két egészséges, normális, házasságban élő felnőtt miért ilyen szokatlan módon akar gyereket, hát hajrá.

- Nem kell magyarázkodnunk. Egészségügyi szakemberként nem fog sokat kérdezősködni. Egyébként sem az ő dolga.

- Rich… hát én nem is tudom, mit mondjak erre…

- Ha kétségeid vannak, akkor most van itt az ideje, hogy megoszd őket velem.

- Nem vagyok biztos benne, hogy helyes összeházasodnunk. Ahhoz, hogy a baba a te nevedet kapja, nem kell végigcsinálnunk egy esküvői cécót. Nem lehetne, hogy ha megszületett, örökbe fogadd?

- Miért kellene belebonyolódnunk egy ilyen jogi procedúrába?

- Miért, a házasság talán nem bonyodalmas?

- Ha összeházasodunk, ugyanazt érhetjük el, csakhogy jogi szempontból sokkal egyszerűbben. És mint mondtam, csak névházasság lesz.

- Igen, tudom, de… - A lány habozott, és megpróbálta ösztönös ellenkezését valamiféle elfogadható érvvé alakítani, majd a férfi szemébe nézett. - Most azt fogod hinni, hogy borzasztóan ódivatú vagyok.

- Egy olyan nőről, aki spermadonornak kér valakit? Nem hinném!

Jamie-n átsuhant az érzés, hosszú időbe telik, amíg ezt a csorbát kiköszörüli. - De igen - mondta indulatosan -, azt hiszem, a neveltetésem az oka, de én a házasságot mindig is szentnek tartottam. Valahogy nem érzem helyesnek, hogy elosonjunk, titokban összeházasodjunk, és… és kilenc hónappal később elváljunk.

Rich egy pillanatig hallgatott. - Egyetértek - mondta végül -, de ez nem lenne igazi házasság.

- Ugyan már, melyik az? - kérdezte Jamie, mert eszébe jutottak a barátai, akinek ott volt az esküvőjén. Minden kapcsolat más. Az évek során végignézte, egyes párok hogyan kerülnek egyre közelebb egymáshoz szeretetben és szívből jövő elkötelezettségben. Mások pedig egyre távolodtak egymástól, amíg rá nem jöttek, hogy a házasságukat már nem is lehet rendbe hozni.

- Semmi nem változik. Legalábbis a külvilág felé nem - próbálta ismét meggyőzni Rich. - A gyerek kedvéért tesszük. És a te érdekedben.

- Az én érdekemben?

Rich szigorúan, már csaknem ridegen válaszolt. - Nem engedem, hogy elveszítsd a jó híredet egy leányanyasággal.

Ez mind szép és jó, de végül is az ő jó híréről van itt szó, és ha neki ez nem okoz gondot, akkor a férfinek igazán nem kellene ezzel foglalkoznia. - De Rich…

- Ezen kívül - szakította félbe a férfi -, nem engedem, hogy a gyerekem csak afféle zabigyerek legyen. - Felemelte a kezét. - És mielőtt vitatkozni kezdenél velem, hadd mondjam el, hogy ezzel kapcsolatban ugyanúgy érzek, mint azzal, hogy a baba az én nevemet kapja. És miért nehezítsük meg feleslegesen a gyerekünk életét?

- Igazad lehet - suttogta Jamie.

- De megértem, miért habozol.

A lány lesütötte a szemét. - Csak arra gondoltam, hátha valamikor mégis meg akarsz majd nősülni. Előbb-utóbb megjelenik valaki az életedben, és a házasságunk belezavarhat az új kapcsolatodba. Mit mondasz majd neki rólam és a gyerekünkről?

- Csakis az igazat.

- De Rich…

- Egyébként nem tervezek ilyesmit. Ha most úgy gondolnám, hogy valaha mégis megházasodom, nem mennék bele a dologba.

Jamie utolsó kétségeit végül a férfi magabiztos mosolya oszlatta el.

- Akkor hát hozzám jössz?

A lány bólintott. Még mindig nem volt teljesen biztos benne, hogy ez a helyes út, de Rich annyira meg volt róla győződve, hogy úgy érezte, nincs más választása.

- És még egy utolsó dolog - mondta Rich, és a lábát levette a székről.

Még egy? Jamie körül még mindig forgott a világ az előző feltétel hallatán. - Mi jöhet még?

- Fontos vagy nekem. Fontos a barátságunk. És éppen a barátságunk érdekében gondolom, hogy írásba kellene foglalnunk a megállapodásunkat. Nem szeretném, ha később félreértés támadna.

Ezt Jamie is logikusnak találta. - Rendben, de azok az ügyvédek, akikkel én a munkám során találkozom, csak ingatlanokkal, végrendeletekkel és vállalat-egyesítésekkel foglalkoznak. Valaki mást kell keresnünk.

- Ismerek valakit, aki hivatalossá teheti a megegyezésünket. És bízom is benne.

- Ki az?

- James Wilkens, Christy volt vőlegénye.

Amikor Rich belépett James Wilkens ügyvédi irodájába, nem tudott nem gondolni legkisebb húgára, Christyre, aki valaha szintén itt dolgozott. Tavaly egyszer-egyszer be is ugrott hozzá, hogy együtt ebédeljenek. Rich szinte látta maga előtt, ahogy a lány előbukkan az egyik ajtó mögül.

De Christy mégis Codyhoz ment feleségül, és nem Jameshez. Cody Franklin rendőrfőnökhöz. És Rich nem fogja egyhamar elfelejteni, hogyan tört rájuk a nászéjszakájukon, és erről Cody is gondoskodik. Amikor Rich értesült Pamela kis kalandjáról, rögtön a húgához ment, undorodva és elkeseredve. Meg volt róla győződve, hogy a legtöbb nő szótárában nem szerepel a hűség szó. De Christyt kivételnek tekintette. Az ő mindig kedves és erényes kistestvére nem lehet olyan. És akkor benyit, és ágyban találja őt Codyval. Nem tudta, hogy házasok, és a nőkről alkotott véleménye soha nem tapasztalt mélységekbe zuhant.

A kényelmesen berendezett várószobában, másfél méteres filodendron mellett ülve, rengeteg emlék tolult fel benne. Az egyik oldalán a növény foglalt helyet, a másikon Jamie fészkelődött.

A lányra nézett, aki olyan gyorsan lapozott egy magazint, hogy szinte már szelet is kavart vele. A Jó háziasszony harmadik példányánál tartott már, pedig csak öt perce érkeztek.

Jamie továbbra sem volt teljesen meggyőződve a házasság helyességéről, de annyira akarta a gyereket, hogy végül beleegyezett.

Richnek viszont egyre jobban tetszett a terv. Úgy érezte, a Jamie-nek előadott érveknek el kell oszlatniuk minden kétséget. Nem volt ugyan biztos abban, más ember mit gondolna erről. Különösen a saját családjával kapcsolatosan voltak kétségei, már ha valaha rájönnek, de nem volt mit tenni. Legyen ez az ő gondjuk. Ő csak szívességet tesz a legjobb barátjának.

Rich alig tudta visszafojtani a nevetését. Soha nem gondolta volna, hogy ilyesmibe megy bele. Jason szerint a nők ösztönösen vonzódnak hozzá. Bizonyos értelemben ez igaz is volt, de általában nem a megfelelő nők. Mit nem adott volna érte, ha szerelmes lehet egy olyan természetes és jószívű nőbe, amilyen Jamie.

Ugyanilyen nehezen tudta visszatartani magát a lány érintésétől, pedig csak megnyugtatná ezzel egy kicsit. A kezét az övébe kulcsolta.

Jamie felnézett rá. - Sajnálom.

- Mit?

- Hogy… nem tudok veszteg maradni.

- Még nem a békebíró előtt vagyunk. Most csak Jamesszel találkozunk. Rendes fickó, és piszok jó ügyvéd. Nem fog kinevetni, se rosszindulatú megjegyzéseket tenni.

- Tudom, én csak… - nem tudta befejezni a mondatot.

- Ideges vagy.

- Hát az biztos - válaszolta. - Nem is értem, pontosan miért, de a gyomrom görcsben van, nem tudok olvasni, és csak az jár a fejemben, mi üthet ki balul.

- Például mi?

Jamie elfordult tőle, és az ölében nyitva heverő magazinra bámult. - Én… úgysem értenéd.

- Hadd próbáljam meg!

- A házasságot nem lenne szabad így kezelni. Tudom, hogy ezt már mondtam, de azt hiszem, nem tudtam úgy kifejezni magam, hogy megérts. Amikor egy pár összeházasodik, valami fontos történik velük. Még akkor is, ha csak névházasságot kötnek. Valami lelki, érzelmi dolog. Tudom, hogy nem értesz egyet velem, de ez mindkettőnkre hatással lesz. Nem tudok megszabadulni attól az érzéstől, hogy a szívünk legmélyén bánni fogjuk.

- Nem lesz testi kapcsolatunk.

- Tudom, persze - mondta -, de ez nem változtat azon, ahogyan érzek.

Rich érezte, hogy a lány keze remeg, és a hangja remegéséből is sejtette, hogy sírás környékezi. - Akarod, hogy visszalépjünk? - Rich kész volt rá, hogy teljesítse Jamie kívánságát, de nagyon remélte, hogy a lány nem visszakozik az utolsó pillanatban.

- Hát éppen ez benne az őrület - válaszolta Jamie. Az arcán egyre nagyobb gyötrelem tükröződött. - Jobban akarom ezt a házasságot és a gyerekünket, mint eddig bármit az életben.

- Én is - ismerte el Rich. Csak most, hogy kimondta, jött rá, mennyire így van. - Én is.

- Szervusz, Rich! - üdvözölte barátját a várószobába lépve James. Rich felállt, és kezet fogtak.

- Kellemes meglepetés ért, amikor reggel megláttam, hogy találkozót kértél. - Az ügyvéd Richről Jamie-re nézett, és melegen mosolygott.

- Hadd mutassam be Jamie Warrent! - mondta Rich.

- Üdvözlöm.

- Már találkoztunk… régebben - mondta a lány, de közben zavarba jött. Bűntudatosan Richre pillantott. James szerencsére nem vette észre a nyelvbotlást. Richnek csak az ügyvéd irodájában jutott eszébe, hogy már bemutatta őket egymásnak - Christy és James eljegyzésén.

- Jöjjenek csak, és üljenek le! - mondta James az íróasztala előtti kényelmes székekre mutatva. Az ügyvéd középmagas volt, széles vállú, és épp csak kezdett kopaszodni. Hivatalos, tartózkodó modorban beszélt.

Rich a közös ismerősöktől tudta, hogy az ügyvéd rosszul viselte az eljegyzés felbontását. Igazán szerette Christyt, és nagyon megrázta, amikor a lány feleségül ment Codyhoz. Rich úgy hallotta, hogy James az óta nem is nagyon találkozgat nőkkel. Ha ez így van, kár érte. Igazán jó parti. Magas posztra küzdötte fel magát a cégben, és egyre több ügyfél keresi a segítségét. Az viszont biztos, hogy Christyt csak valami nagyon különleges nő pótolhatná, és Rich remélte, hogy James végül majd talál ilyet.

- Tehát - mondta James a toll és az írótömb után nyúlva -, miben segíthetek?

Rich hátradőlt a székében. - Jamie és én szeretnénk, ha készítenél nekünk egy házasság előtti szerződést.

Az ügyvéd feltekintett. - Gratulálok! Nagyon örülök a jó hírnek. Nem is tudtam, hogy eljegyezték egymást.

- Mi nem… mi tulajdonképpen… - vetette közbe Jamie. Amikor James ránézett, a lány odébb mozdult a székén, és Richre mutatott. - Azt hiszem, jobb lesz, ha mindent elmondasz.

- Névházasságra készülünk - jelentette be a férfi.

- Névházasság - ismételte James, mint aki nem biztos benne, hogy jól hallott.

- Vannak… enyhítő körülmények.

- Gyermekünk lesz - szúrta közbe Jamie, majd amikor rájött, ez hogyan hangzik, magyarázkodni kezdett. - Nem vagyok várandós, legalábbis még nem, de ha minden a terv szerint halad, akkor pár hónap múlva az leszek.

James letette a tollát. - Ez nekem nem hangzik névházasságnak.

- Nem akarjuk elrontani a tökéletesen csodálatos barátságunkat azzal, hogy fizikai kapcsolatot létesítünk - jelentette ki Rich határozottan, széles karmozdulatokkal magyarázva. - Ez volt az első, amiben megegyeztünk.

Az ügyvéd tolla a fényes mahagóni asztalon feküdt. James csodálkozva nézett Richre, majd megköszörülte a torkát. - Lássuk csak, jól értem-e a helyzetet. Azt tervezik, hogy Jamie állapotos lesz, de nem élnek házaséletet?

- Mielőtt folytatnánk, szeretném tisztázni a válás részleteit - tette hozzá Jamie, aki most már a szék szélén ült. A kezét a combja alá szorította, de továbbra sem tudta abbahagyni az izgés-mozgást; hol keresztbe vetette a lábát, hol meg vissza. - Szeretném, ha ezeket ugyanolyan világosan rögzítenénk, mint a házassággal kapcsolatosakat. És már most hozzáteszem, hogy nem fogunk együtt élni. De ez, ugye, nem számít?

- Már most a válást tervezik? - James összeráncolt szemöldökkel kezdett jegyzetelni.

- Ugyan miért maradnánk együtt, ha már megvan a baba?

- Rich! - szólt rá Jamie szigorúan. - Jobb lenne, ha elmagyaráznád, mit is akarunk.

- Összeházasodunk, gyerekünk lesz, és elválunk. A, B, C. Első pont, második pont, harmadik pont. Nem olyan bonyolult, mint első hallásra. - Rich rájött, hogy egyenesen élvezi a helyzetet. De észre kellett vennie, hogy Jamie nem.

- Házasság előtti szerződés - rendben, semmi gond. Többféle keretszerződésünk is van erre, amit megnézhetnek. Ketten együtt eldöntik, hogy melyik felel meg leginkább, és tetszésük szerint módosításokat eszközölhetnek rajta. De…

- De mi van a babával és a válással? - kérdezte Jamie idegesen. Richhez fordult. - Nem hiszem, hogy James érti, mit tervezünk.

- Teljesen igaza van. A házasságot még értem, vagy legalábbis azt hiszem. De a többi elképzelés sajnálatos módon összezavar egy kissé.

- Tökéletesen meg tudjuk magyarázni ezt az egészet - biztosította az ügyvédet Rich.

- Szerintem nem - mondta élesen Jamie. - Rich ragaszkodik hozzá, hogy összeházasodjunk, és én úgy gondolom, erre nincsen szükség, de sehogyan sem tudom erről meggyőzni. Ha nem akarnék annyira gyereket, soha nem is mennék hozzá.

- Rich, akkor hát, hogy is van ez? - James megint a férjjelöltre nézett. Egyre kevésbé értette a dolgot.

- Nem olyan zavaros ez az ügy, mint gondolod - próbálkozott Rich másodszor is. - Lehet, hogy egy kicsit szokatlan, de egyáltalán nem bonyolult. - Aztán a következő tíz percben el is magyarázta az elképzelésüket, és megválaszolta az ügyvéd minden kérdését.

- Ugye hogy őrültségnek hangzik? - kérdezte végül Jamie. - Most valószínűleg azt gondolja, inkább a pszichiátriára kellett volna időpontot kérnünk. Nem is hibáztatom.

James türelmesen válaszolgatott, és közben tovább jegyzetelt, majd felemelte a fejét, és nyomatékosan Richre nézett. - Tényleg biztosak benne, hogy ezt akarják?

- Én igen. - Rich Jamie legtöbb ellenvetésével nem értett egyet. Hiszen csak hivatalosan lesznek férj és feleség. A lány viszont továbbra is mély, lelki és érzelmi élményként gondolt a házasságra. Hát lehet, hogy egyes pároknak az is megadatik, de Jamie-nek és neki nem.

- És maga, Jamie?

A lány felnézett.

- Biztos, hogy maga is ezt akarja?

Jamie rövid habozás után komolyan bólintott.

- Igen.

James a tollát sodorgatta a tenyerében, amíg összeszedte a gondolatait. - A családjuk tud a tervükről? - A kérdést inkább Richnek szánta.

Rich gúnyosan felnevetett. - Most viccelsz?! Nem is akarom, hogy megtudják. Legalábbis most még nem. Később majd nyilván tudomást szereznek a házasságról és a babáról. Azt hiszem, ez elkerülhetetlen. De minél tovább sikerül titokban tartanom a szüleim előtt, annál jobb.

- Hát ebben egyetértek.

- Akkor, ugye, megírod nekünk a szerződést? - kérdezte Rich, aki nagyon is jól hallotta a bizonytalanságot Jamie hangjában.

- Egy héten belül elkészül.

- Remek! - Rich megfogta Jamie kezét. Felálltak, és a lány a vállára vetette táskája hosszú pántját. - Akkor most elmegyünk a bíróságra a házassági engedélyért.

- Adhatok egy tanácsot? - kérdezte James, aki közben maga is felállt. Úgy dörzsölte az állát, mintha nem tudná, pontosan mit is mondjon.

- Kérem. - Jamie úgy szólalt meg, mint aki azt reméli, valaki most majd mégis lebeszéli a tervről. De ha tényleg így lenne, Rich majd emlékezteti, hogy az egész az ő ötlete volt.

- Megírom, amit csak akarnak - mondta James elgondolkodva -, de ne gondolják, hogy bármi okuk lenne a sietségre. Mindketten régóta várják már, hogy saját családjuk legyen. Néhány további hónap most már nem számíthat.

Rich Jamie-re nézett, hogy lássa, egyetért-e az ügyvéddel, de nem tudta kifürkészni a gondolatát. - Ezt még majd megbeszéljük - ígérte hát.

James bólintott. - Felhívlak még a héten, hogy mikor nézzetek be, hogy átolvassátok a szerződést.

- Nagyszerű. - Rich az ajtó felé terelte Jamie-t, bár a lány magától is ment volna már. Vagy inkább menekült volna. - Akkor hamarosan beszélünk.

- Hamarosan - ígérte James.

Jamie egészen a parkolóig szótlan volt. De Rich sem beszélt. Bár James Wilkens túl udvarias volt ahhoz, hogy nyíltan megossza velük a kétségeit, mégis érezték azokat, például a feltett kérdéseiből és a nem eléggé leplezett habozásából.

Rich kinyitotta az utas oldali ajtót, és megvárta, amíg Jamie beszáll. Nem csukta még be, hanem megkérdezte:

- Szükséged van még némi időre, hogy újra átgondold a dolgot?

- Nekem ugyan nincs - vágta rá a lány. - És neked?

A férfi megrázta a fejét. - Nem.

Egymás szemébe néztek, és szélesen elmosolyodtak.

Kedd reggel Rich korán ébredt, még mielőtt az óra megszólalt volna. Kinyitotta a zuhanyt, és a vízsugár alá állt. Élvezte, ahogy a víz dögönyözi a vállát. Vidáman fütyülni kezdett, majd lassanként abbahagyta.

Gyorsan befejezte a zuhanyozást, felkapott egy törölközőt, és a hálószobai telefonhoz sietett. Jamie száma be volt programozva, de még így is túl hosszúnak érezte, mire a lány felvette a telefont.

- Jó reggelt! - köszöntötte lelkesen.

- Jó reggelt neked is! - érkezett az álomittas válasz.

- Ugye tudod, milyen nap van ma?

- De még mennyire! Az ember nem mindennap megy férjhez.

- Kétszer is meggondoltad?

- Sőt háromszor és négyszer is, ha éppen tudni akarod, de biztosabb vagyok benne, mint valaha.

- Akkor jó. - A zuhany alatt egyszer csak eszébe jutott, hogy Jamie biztosan meggondolta magát. Szüksége volt még egy megerősítésre, bár az elmúlt héten másról sem beszéltek.

James pénteken hívta fel, és Rich hazafelé menet fölugrott az irodájába. A szerződés jó néhány oldalas volt, de amikor a számlát kérte, James ragaszkodott hozzá, hogy fogadja el nászajándékba. Ez nagyon meglepte Richet. James volt az egyetlen, aki tudta, mire készülnek, mégis úgy viselkedett, mintha valami szokványos házasságról lenne szó. Pedig ő aztán tényleg tudta, hogy ez a házasság minden szempontból hagyománytörő.

- Ugye, te azt hiszed, becsavarodtunk?

- Nem - felelte James fanyar mosollyal. - Azt hiszem, szerelmesek vagytok egymásba, csak még nem jöttetek rá.

Rich nem tudott mit kezdeni James megjegyzésével. Soha nem gondolta volna, hogy ennek az ügyvédnek az elegáns öltönye alatt romantikus szív doboghat.

Azt hiszem, szerelmesek vagytok egymásba, csak még nem jöttetek rá. Esküveje napjának reggelén Rich még egyszer végiggondolta James Wilkens furcsa felvetését. Persze, hogy szereti Jamie-t, de nem olyan értelemben. Barátok. Haverok. De nem szerelmespár. Nem lelki társak. Csak barátok.

- Van már tanúd? - Jamie gyakorlatias kérdése kizökkentette Richet a tűnődésből.

- Tanúm?

- Jaj, Rich - nyögött fel a lány -, hát elfelejtetted? Amikor engedélyt kértünk, mondták, hogy mindkettőnknek kell tanú. Most mit csinálsz? Megkérsz majd valakit a bíróság folyosóján?

Rich ezen kissé elgondolkodott.

- Azt hiszem, az lesz a legjobb.

- És el ne felejtsd a gyűrűt! - Jamie idegesnek hangzott.

- Nem felejtem.

- Amint vége van a szertartásnak, visszaadom. - Rich úgy tervezte, a nagymamája gyémántgyűrűjét használja erre a célra. Jamie tiltakozott, de aztán eszébe jutott, hogy akár vissza is adhatja a formaságok után. Úgy gondolta, valakinek esetleg feltűnik, ha egyszer csak gyémántgyűrűt kezd viselni. Csak az eskütétel alatt lesz majd rá szükségük.

- És neked ki lesz a tanúd?

Jamie elgondolkodott. Nem kérheti meg egyik barátját sem. - Még nem tudom. Margie-ra gondoltam, aki az új ügyfelekkel foglalkozik a cégnél. Ő tud titkot tartani. De azután rájöttem, nem túl jó ötlet, ha a bankban bárki is megtudja, hogy férjhez megyek.

- Akkor mit tervezel? - ismételte a férfi Jamie szavait. - Megkérsz talán valakit a bíróság folyosóján?

- Azt hiszem, az lesz a legjobb - vágta rá a lány nevetve. Rich már vagy egy hete nem hallotta ilyen jókedvűnek. Az ö arca is felderült, és csatlakozott a nevetéshez.

- Senki nem gyanakszik?

- Rám nem. És rád?

Az egyik legnagyobb gondjuk az volt, hátha az egyik családtagjuk valahogy megtudja, hogy házassági engedélyért folyamodtak.

Rich legrémesebb álmában az anyja szívszaggatóan zokogott, és véget vetett a szertartásnak. Tombolna, ha megtudná, hogy nagy templomi esküvő nélkül nősül meg, ha már Taylor és Christy sem ragaszkodott a hagyományokhoz. Rich mindkét húgának egyszerű esküvője volt, amire még a családot sem hívták meg. Sőt, Paul ugyanígy járt el. És most Rich is ezt az utat követi.

A család becsületét már csak Jason mentheti meg.

Jason!

- Rich - Jamie ismét félbeszakította Rich töprengését -, ne aggódj, lesz tanúm.

Rich gyorsan felöltözött. Végre tudta, mit tegyen.

Kifelé menet felkapta az esőkabátját, és amikor kinyitotta az autóját, azon kapta magát, hogy megint fütyül. Ránézett az órájára, és látta, hogy még rengeteg ideje van. Sőt annyi, hogy nem is tudja, mivel üsse el.

Seattle déli részébe hajtott, ahol a bátyja állatkórházban dolgozott. A váróteremben hárman voltak. Ketten kutyával, egy idős hölgy pedig szorosan ölelte a macskáját.

- Jason bent van? - kérdezte az asszisztensnőt.

- Egy bernáthegyit vizsgál, de azt hiszem, hamarosan végez.

És öt perc múlva Jason valóban megjelent. Fehér köpeny volt rajta, de Rich tudta, hogy alatta farmer és póló rejtőzik.

- Rich, mit csinálsz te itt?

- El tudsz szabadulni egy órára?

- Na, végre meghívsz ebédelni? - kérdezte Jason.

- Nem. Szeretném, ha tanúskodnál az esküvőmön.

5.

Jamie a megbeszélt időben érkezett a bíróságra, és Webster bíró dolgozószobája előtt elkezdte a folyosót róni. Tíz perc múlva kettő.

Ő időben megjött, de hol van Rich?

Ha faképnél hagyja az oltárnál - vagy, hogy is szokták ezt mondani -, akkor személyesen keni be szurokkal, és hengergeti meg tollban.

Hívta a mobilján. Nem vette fel.

A lány már vagy tizedszer nézett az órára.

Már hét perce itt kellene lennie. Hát ezért még megfizet!

Egy középkorú nő - talán a bíró titkárnője - lépett ki a folyosóra. - Majdnem két óra van. A bíró elé járulhatnak.

- Ó… jó napot kívánok - mondta Jamie erőltetett, de reményei szerint ragyogó mosollyal az arcán. - A ba… a férfi, akihez hozzámegyek, úgy látszik, késik egy kicsit, de biztos vagyok benne, hogy bármelyik pillanatban betoppanhat.

- Értem. - A nő az órájára nézett, mintha kifejezésre akarná juttatni, hogy a bírónak sok a dolga.

- Mindjárt jön - ismételte Jamie. Vagy ha mégsem, akkor Rich Manning lassú, gyötrelmes halálra számíthat. - Szeretném megkérdezni, hogy amikor Rich megérkezik, lenne a tanúm? - Tudta, hogy ezt nem kellett volna az utolsó percre hagynia, de semmi jobb nem jutott az eszébe.

- Természetesen. - Az őszülő nő visszamosolygott Jamie-re. - Rögtön szóljanak, amint megérkezik a fiatalember.

- Igen, és nagyon köszönöm.

Jamie megint megpróbálkozott a mobillal, amit Rich megint nem vett fel. A lány tovább járkált. Elkövette azt a hibát, hogy egész napra szabadságot kért. Ha csak a délutánt veszi ki, nem lett volna ennyi ideje azon töprengeni, mit is csinál valójában. Az érkezése előtti utolsó öt percben már nem tudta eldönteni, hogy ez a házasság a legjobb megoldás-e, vagy inkább életének legostobább döntése.

- Jamie! - zihálta Rich félig futva, levegő után kapkodva.

- Hol voltál? - kiáltott volna rá a lány, ha idegességében többre futotta volna a suttogásnál. Maga sem tudta, hogy most szánalmasan megkönnyebbült, vagy majd szétrobban a dühtől. A szűnni nem akaró kérdések és kétségek világában remény és a kétségbeesés között lebegett.

Rich átölelte. Még mindig alig kapott levegőt, mintha gyalog rohant volna fel jó néhány emeletnyit. - Dugó volt.

Jamie már majdnem elkezdett veszekedni vele, hogy miért nem hagyott magának elég időt, de inkább lenyelte a mondanivalóját. Mit számítana? Végül mégiscsak megérkezett. Hirtelen annyira megkönnyebbült, hogy legszívesebben örökké a férfi karjában maradt volna zokogva.

- Webster bíró titkárnője azt mondta, azonnal menjünk be, ha megérkezel - figyelmeztette inkább.

- Még egy percet kérek. Meg kell várnunk a tanúmat - mondta Rich a lányra mosolyogva. Gyönyörű kék szemében incselkedő fény villant.

- Te tényleg hoztál magaddal valakit? De kit?

- Engem - válaszolta a szintén lihegő Jason Manning, amikor beérte a bátyját. - Rich rám sózta a parkolást - tette hozzá, a kezét a szívére téve. - Azt mondta, ha elkésik az esküvőjéről, elevenen megnyúzod.

- Igazat mondott.

Jamie az egyszerre gyengéd és derült arcú Richre pillantott. Hát mégis a családjából hozott valakit! Korábban hosszadalmasan tárgyaltak erről, és megegyeztek, hogy egyetlen közeli rokonuknak sem árulják el a tervüket, csak majd akkor, amikor már nem lesz más választásuk: Jamie terhességének ötödik-hatodik hónapjában.

- Először jó ötletnek tűnt elhozni Jasont - tette hozzá Rich bosszankodva. - De fél délelőtt csak veszekedett velem. Szerinte mindketten a bolondokházából szöktünk.

- Hát nem úgy volt, hogy nem mondjuk el senkinek? - Úgy gondolták, minél kevesebben tudják a titkukat, annál jobb. De ha Rich kéthetente elárulja egy-egy embernek, nem csoda, ha Jamie hamarosan viszontlátja az arcképét egy bulvárlap címoldalán.

- Ne aggódj! - nyugtatta Jason. - Titoktartási fogadalmat tettem.

- Később majd mindent megmagyarázok - súgta oda Rich. Átkarolta Jamie vállát, és mély levegőt vett, mintha még mindig ki lenne fulladva. - De most, azt hiszem, esküvőre vagyunk hivatalosak.

Jamie tudta, és nem is bánta, hogy az egész eljárás csak pár percig tart. Öt-tíz perc múlva túl is lesznek rajta.

És máris Webster bíró előtt álltak, katonásan, egyenes háttal. A bíró biztatóan mosolygott rájuk.

Jamie-nek kellett is a biztatás. A térde remegett, a keze reszketett, és attól félt, nem tudja majd végigcsinálni.

Amikor az esküre került a sor, kicsit habozott, és Richre nézett. Hogyan ígérheti meg, hogy egész életében szeretni és becsülni fogja, amikor már most jól tudja, ez a házasság csak egy évre szól?

Rich látta, hogy a lány milyen zavarban van, és hogy fél. Jamie nem tudta megfejteni, mi rejlik a „vőlegénye” tekintetében. Arra gondolt, talán őt is ugyanazok a kétségek gyötrik. Amikor megszorította a kezét, a lány hálásan pillantott rá. Úgy érezte, most nagyon jó, hogy ilyen közel vannak egymáshoz. De ugyanúgy nem tudta, miért, ahogyan azt sem értette, hogyan mehetett bele az esküvőbe.

Amikor megszólalt, remegett a hangja, de azután egyre magabiztosabban mondta az előírt szöveget. Torkában dobogó szíve megnyugodott, és visszatért a helyére. Tudta, hogy ez a nyugalom és derű Richből árad ki rá. A férfi végig őt nézte, és a hangja erősen, magabiztosan csengett.

Gyűrűt cseréltek. A férfi megfogta a kezét, és Jamie ujjára húzta a finom gyémánt ékszert, ami egykor a nagymamájáé volt. Nem úgy tűnt, mint aki habozik. Amikor ezzel készen voltak, a lány lassan felemelte a tekintetét, egészen a férfi tiszta, kék szeméig, ami épp olyan biztos volt, mint a keze.

A bíró férjnek és feleségnek nyilvánította őket, és Jamie teljesen természetesnek tartotta, hogy Rich megöleli. A férfi ajka közeledett az övéhez, és a lány a vállába kapaszkodott. Ha az emlékezete nem csal, ez lesz az első igazi csókjuk.

És megérte várni rá.

Rich szája követelőzően a lányéra csukódott, aki magától értetődő természetességgel szétnyitotta az ajkát. A férfi szája meleg és nedves volt, gyengéd és incselkedő, odaadó és követelő.

Jamie-t egyszerre többféle érzés kerítette hatalmába. Szédült. Úgy érezte, nagyra értékelik, sőt imádják. Mintha az egész világ egyszer csak a feje tetejére állt volna, és nem tudna megállni a lábán.

De hát nem kellene így éreznie. A felsorolt jelenségek egyike sem fér be a szerződésük keretei közé. Rich nem szereti őt - vagyis hát nem úgy szereti. Teljesen máshogyan. Csak egy csók volt, és ő máris úgy érzi, mintha ez lenne élete első igazi csókja, mintha még soha nem lett volna szerelmes?

Lehet, hogy így is van. De lehet, hogy az egészet ő képzeli: álmodozva képzelődik, hogy megnyugtassa a lelkiismeretét. Az is lehet, hogy tudat alatt így akar megszabadulni a kétségeitől.

Rich bátyja megköszörülte a torkát, és ettől Jamie magához tért. Rich - a férje - vonakodva elengedte, és éppen ilyen kelletlenül ismét Webster bíróra nézett, majd kezet fogott vele.

- Nagyon köszönöm, hogy beugrott tanúnak - mondta Jamie a bíró titkárnőjének, akinek hiába próbálta felidézni a nevét.

- Nagyon szívesen - válaszolt a nő, majd váratlanul Jamie-hez lépett, és megölelte. - A bíró úr jó néhány párt összead évente, de magukkal kapcsolatban jó sejtésem van. Azt hiszem, nagyon boldogok lesznek.

Jamie erre nem tudott mit felelni. Ő a világ legnagyobb szélhámosa. Máris elkezdődött, amire hiába próbálta figyelmeztetni Richet. Mintha össze lennének kötve. Már az eskütétel alatt érezte, a csók közben pedig… De a házasságuk nem jelenthet lelki vagy érzelmi kapcsolatot. Csak névházasság, csak afféle jogi eljárás Jamie leghőbb vágya elérése, a gyerek érdekében.

Ezzel a tettükkel most magát a házasságot gúnyolják ki. Jamie úgy érezte, még soha ennyi oka nem lett volna a sírásra.

Megpróbálta meggyőzni magát, hogy helyesen cselekszenek. Rich olyan magabiztos volt, olyan nyugodt, és hitt neki, mert… mert egész életében hitt benne.

De ha helyesen cselekszenek, akkor most miért érzi ilyen rosszul magát? Miért van a sírás határán? És miért, jaj, miért csókolta meg Rich, mintha a felesége lenne, a világ legnagyobb becsben tartott felesége?

- Gratulálok! - mondta Jason a lány felé közelítve.

Jamie mosolyogni próbált, de remegett az ajka, és a könny kicsordult a szeméből, majd végigfolyt az arcán.

- Hé, te?! - Jason megölelte. - Rendben vagy?

- Nem.

Jamie nem tudta, Jason hogyan intézte el, hogy pár perc múlva már kint is voltak Webster bíró irodájából. Rich mellette állt, és átkarolta.

- Rendben - mondta gyengéden, és elindult vele kifelé -, miért sírsz?

Jamie megdörzsölte az arcát, mert félt, hogy elkenődött a szemfestéke. Olyan gonddal öltözött ma. Az új halványrózsaszín kosztümjét vette fel. Micsoda érzelgős hülyeség! Fodrásznál és manikűrösnél is járt, de ugyan minek? Hogy Isten és ember előtt megesküdjön valamire, amiről tudton tudják, hogy nem fognak megtartani.

- Tényleg nem tudod, mi bajom? - kesergett. Kinyitotta a táskáját, hogy papír zsebkendőt keressen. Talált egyet, a táskát a hóna alá fogta, és hangosan kifújta az orrát. - Nem jöttél rá?

- Nem.

- Rettenetesen érzem magam.

- De miért? - Rich szemmel láthatóan semmit sem értett.

- Mert hazudtam.

- Hazudtál?

- És te is hazudtál!

- Én hazudtam? - kérdezte a férfi, ha lehet, még nagyobb zavarban.

- Hogyan menthető, amit tettünk? Webster bíró elé álltunk, és esküt tettünk. Esküt! Márpedig az eskü komoly dolog. Ígéretet tettünk egymásnak, amit egyikünk sem akar betartani.

- Nem tudom, te hogy vagy vele, de én bizony igen.

- Hát persze! - hüppögött Jamie, és megdörzsölte az orrát. - Szeretni fogsz betegségben és egészségben, meg minden más, amit mondtál.

- Igen - mondta Rich szemrebbenés nélkül.

- De mégis hogy gondolod?

- Igaz ugyan, hogy ez nem lesz afféle hagyományos házasság. De azért csak házasság lesz. És mint mondtam, minden ígéretemet be akarom tartani házasságunk ideje alatt.

- Tényleg? - kérdezte a lány egy kis szipogás után.

- Miért, te nem?

- De, tulajdonképpen igen. Csak még soha nem gondoltam rá. Valóban szeretlek, tudod… barátként.

A lift felé indultak. Rich összekulcsolta a kezét a háta mögött, a fejét lehajtotta. Jason, a nagy diplomata, pár lépéssel lemaradt mögöttük. - Az a gond - mondta Rich -, hogy mindketten évek óta keressük a tökéletes társat. Évek óta várjuk azt a különleges valakit, aki mellett elkötelezhetnénk magunkat, de egyikünk sem találja. Így, amikor Webster bíró előtt álltunk… - mintha nem tudta volna befejezni a gondolatot.

- Amire fogadalmat tettünk… azt hiszem, most jöttünk csak rá, milyen komoly döntés - egészítette ki Jamie.

- Pontosan - bólogatott Rich.

- Akkor te is érezted? - A lány megállt, és szembefordult Richcsel. A szíve a torkában dobogott. Ezek szerint a férfi ugyanazt élte át, amikor esküt tettek. Ő is ráérzett a dolog súlyára.

- Igen, nagyon is - suttogta Rich. - Egy esküvő bizony kijózanító élmény. És ha eddig nem fogtad volna fel, hadd tisztázzam még egyszer. Elköteleztem magam melletted, Jamie. És ugyanígy leszek a kisfiúnkkal is.

- Vagy a kislányunkkal - dünnyögte Jamie az alsó ajkát harapdálva. Igen, nem először hallja ezt Richtől, de csak most értette meg. Anyagi és érzelmi támogatást ígért a gyermeknek. Ahhoz is ragaszkodott, hogy összeházasodjanak, hogy a kisbaba az ő nevét kapja. De minderre nem odaadásként vagy elkötelezettségként gondolt, amíg a férfi máshogy nem fogalmazott. Jamie órák óta most érezte először jól magát: elöntötte a megelégedettség érzése.

Folytatták útjukat a lift felé. Rich Jamie-hez igazította a lépteit. Jóval magasabb volt a lánynál, és időnként hozzáért a válla. Jamie ezt az érintést bensőségesnek, különlegesnek érezte. Ugyanakkor biztos volt benne, hogy a férfi nem kívánta, hogy bármit is jelentsen számára az érintése - mégis így volt, akár akarta, akár nem.

- Ugye minden rendben lesz? - kérdezte, amikor megnyomták a lifthívó gombot.

- Hát, ha a szüleink rájönnek, akkor biztos, hogy nem - válaszolta Rich helyett Jason.

- Egyhamar nem fogják megtudni, hacsak te nem mondod el nekik - figyelmeztette a bátyját Rich.

- De Rich! - Jason sértődötten emelte fel a kezét. - Már megígértem, hogy egy szót sem szólok senkinek. Anya és apa pedig csak kínvallatással szedheti ki belőlem.

Ez jobb kedvre derítette a férfit. Lassan megrázta a fejét. - Ugyan már! Az is elég, ha anya süt neked egy kis házikenyeret…

- Hát az lehet. De nagy ribillióra készülhetsz, ha megtudja, hogy megint lemaradt az egyik gyereke esküvőjéről.

- Majd megnyugszik - mondta Rich, és átkarolta Jamie vállát.

- Te is úgy jóllaktál, mint én? - kérdezte Rich, és elégedetten hátradőlt az éttermi boksz kényelmes ülésén. Kezét a változatlanul lapos hasára tette, és mély levegőt vett.

- Egy falatot sem tudok már lenyelni.

Rich asztalt foglalt maguknak a világhírű Space Needle kilátó tetején lévő előkelő vendéglőben, hogy itt költsék el az esküvő vacsorát. Kitervelte az egész napi programot; vacsora előtt megnéztek egy musicalt az Ötödik Sugárút Színházban.

- Hogy értette Jason, hogy elraboltad? - kérdezte Jamie. Nem mintha sokat számítana. Az esküvő óta egyre jobban érezte magát, elvégre ez élete legemlékezetesebb napja.

Rich a borospalackért nyúlt, és töltött mindkettőjüknek. - Az igazat megvallva tényleg elraboltam. Hogy miért… hát az egy másik történet. Még magam sem vagyok teljesen tisztában vele, hiszen előre tudtam, hogy megpróbál majd lebeszélni.

- És, gondolom, meg is próbált. - Ez nyilvánvaló volt.

- Először nem. - Rich úgy nézett, mint aki még mindig nem lepődött meg. - Voltaképpen tetszett neki a dolog, amíg be nem avattam a részletekbe is.

Jamie nagyot sóhajtott. - Mindent elmondtál neki?

- Mégiscsak a bátyám. - Rich kortyolt egyet a borából. - Amikor elmondtam, hogy összeházasodunk, nagyon örült. Azt mondta, mindig csodált téged, és úgy érzi, nem is választhattam volna jobban.

- Tényleg ezt mondta? - kérdezte Jamie hitetlenkedve. Alig ismerte Rich bátyját. Persze sokszor találkoztak már, de leghosszabban talán Christy eljegyzésén beszélgetett vele: vagy öt percet. Jason szörnyen érezte magát öltönyben-nyakkendőben, és a kezével folyton a gallérjánál matatott, mintha tágítani akarna rajta. De ha jobban belegondol, aznap este többet beszélt Jasonnel, mint Richcsel. A férfi, vagyis a férje, egy szép szóké növel jelent meg ezen a hivatalos alkalmon, aki egész este el nem maradt mellőle.

Ez még most is bosszantotta. Soha nem tetszettek neki a Rich mellett feltűnő, majd eltűnő lányok. Mintha Rich kizárólag a „szőke nőket” vonzaná.

És rajtuk kívül még, sajnos, Jamie-t is.

De erre csak most jött rá.

Jamie valójában nem is tekintette Richet férfinak, mármint női szempontból, amíg meg nem csókolta a bíró irodájában. Mindig is vonzónak találta, és úgy gondolta, nem is tesz jót neki, hogy ilyen jóképű. De amit ma érzett, annak semmi köze nem volt a férfi kinézetéhez - ez kifejezetten érzéki élmény volt.

Rich ezzel valahogy sebezhetővé tette. Védtelenné. Gyengévé. De ugyanakkor… hatalmassá is. Egyszer csak mindenféle furcsa érzés tört rá.

És utána úgy aggódott érte. Olyan megértő volt. Eloszlatta a félelmeit, megválaszolta a kétségeit. Felszárította a könnyeit, és megnevettette. És őmiatta lett ez Jamie életének legkülönlegesebb napja.

Teljesen igaz, amit a férfi arról mondott, milyen reménytelenül keresnek mindketten valakit, akit szerethetnek. Jamie már nagyon régóta férjhez akart menni. Áhítozott ez után a különleges kapcsolat után, és minden iránt, ami vele jár, de mindhiába.

Elérkezett a távozás ideje, és amíg Rich a számlát rendezte, Jamie megitta a maradék borát. Amikor a poharat a szájához emelte, tekintete a bal kezén lévő gyémántgyűrűre esett. Egyszerű volt ez a régi ékszer, apró gyémánt egy kis arany rózsa közepén. Amikor Rich először említette, úgy érezte, nem helyes, ha elfogadja, de éppen illett az ujjára, és ahogy most ránézett, azt kívánta, bárcsak ne kellene levennie.

- Haza vigyelek?

Jamie szíve hevesebben kezdett verni, amikor meghallotta a vonakodást Rich hangjában. Úgy látszik, mindketten ugyanazt szeretnék: hogy a nap még ne érjen véget.

- Igen - válaszolta hasonlóan csekély lelkesedéssel.

- Holnap dolgozol?

Jamie bólintott. - Te is?

A férfi is bólintott.

Felálltak, és Rich a lányra - vagyis most már a feleségére - segítette a kabátját. A keze egy pillanatig megpihent Jamie vállán, majd még egyszer megölelte, nagy levegőt vett, és azt mondta:

- Köszönöm.

- Mit? - Jamie csodálkozva nézett rá, és mintha elhalkultak volna körülöttük az éttermi zajok, a nevetés, az evőeszközök koccanásai, a beszélgetések.

- Hogy hozzám jöttél - súgta a férfi. - És hogy megszülöd a gyerekemet.

Jamie levette egyenes szabású szoknyáját, és vállfára tette. A kosztümkabáttal együtt a ruhásszekrénybe akasztotta, majd meghallotta, hogy sípol a vízforraló, és kiment a konyhába.

Kombinében ült asztalhoz, és harisnyás lábát feltette egy székre. Mindkét kezét rákulcsolta a forró teával teli bögrére.

- Férjem van - mondta ki hangosan, mintegy próbaképpen.

A kijelentés üresen csengett, éppen olyan üresen, amilyen üresnek érezte magát. Nem akarta, hogy Rich elmenjen, vagy legalábbis nem ilyen hamar. Még alig múlt tíz. De amikor megkérdezte, feljönne-e hozzá, a férfi nemet mondott.

Akkor hát ez a nászéjszakája. Álmaiban pezsgő szerepelt, romantika, áttetsző hálóing, és vad, önfeledt szenvedély. Ha igazi házasságot kötöttek volna, most ez következne. De ő más utat választott. Lehet, hogy rosszabbat?

Most tehát boldognak kellene lennie. Izgatottnak. Szerelmesnek.

Es tulajdonképpen így is volt - egy bizonyos értelemben. De akkor miért érzi magát ilyen fájón magányosnak?

Rich kettéhajtotta a libatoll-pehely párnát, és a feje alá gyűrte. A másik oldalára fordult, ránézett az órára, és sóhajtott. Majdnem egy óra. Öt harminckor ébresztő, és még el sem aludt.

De hát az ember nem mindennap nősül, emlékeztette magát. Ugyanakkor nem mindenki tölti egyedül a nászéjszakáját.

Jamie-t a lakása előtt tette ki, és bár a lány felkínálta, hogy kávét főz neki, ő visszautasította az ajánlatot. Nem is tudja, miért. Szívesen kávézott volna.

- Légy már egy kicsit őszinte! - bíztatta magát Rich fennhangon. Nem a kávé csábította, hanem Jamie. Nem ő a legszebb lány a világon, de valahogy mégis gyönyörű. Vak volt talán, hogy ennyi év alatt nem vette ezt észre?

Voltak gyönyörű barátnői. Pamela káprázatos szépségkirálynő volt, de ugyanakkor üres, semmi belső érték, semmi erkölcsi érzék. Akkor hát tulajdonképpen mi vonzotta benne? Valószínűleg hízelgett a hiúságának.

Rich ismét a hátára fordult, a kezét összefűzte a feje alatt, és a sötétbe bámult. Úgy érezte, nem jó, hogy nemet mondott Jamie-nek. Azonnal megbánta, ahogy az autójához indult. Félúton, a lépcsőn megállt, és vissza kellett tartania magát, nehogy visszarohanjon, és megmondja, meggondolta magát, és mégis kér kávét.

De inkább hazament a lakásába, amit még soha nem érzett ennyire üresnek, az ágyába, ami még soha nem volt ilyen hideg.

Megszólalt Rich telefonja. Ő a megszokott mozdulattal vette fel, és beleszólt:

- Mérnöki osztály. - Közben nem le sem vette a szemét a rajzokról, amelyeket tanulmányozott.

- Szia! - hallotta a lágy, női hangot.

Rich kiegyenesedett ültében. - Máris végeztél az orvosnál? - Az órájára nézett, és elcsodálkozott: máris négy óra.

- Csak most.

- És? - nem akart türelmetlennek tűnni, de nagyon várta a híreket. Egyszer már jártak Fullerton doktornál. Együtt mentek az első vizsgálatra. Egymás mellett, kéz a kézben ültek a rendelőben, amikor végighallgatták az orvos részletes magyarázatát az eljárásról.

- És - folytatta Jamie csendes bizalmassággal - e hónapban megpróbáljuk.

- Márciusban. Ha nem tudtad volna, mindig szerettem ezt a hónapot. Március a kedvenc hónapom.

- Azért ne vedd biztosra! Lehet, hogy… nem foganok meg; elsőre általában nem szokott sikerülni.

- Akkor majd áprilisban. Április jó hónap. Az a másik kedvenc hónapom.

- Beletelhet három-négy hónapba is - mondta Jamie nevetve.

- Június, július, augusztus. Kinek lehet kifogása a nyár ellen? - Rich rájött, hogy szélesen mosolyog. Azt számolgatta, mikor születik a baba, ha Jamie márciusban lesz állapotos.

- Decemberben - válaszolta a lány, mintha a gondolataiban olvasna. - Te mit szólnál egy decemberi babához?

- Nagyon is megfelelne. És neked?

- De lehet, hogy január vagy február lesz belőle… - Habozni látszott, mintha nem szeretné elkiabálni a dolgot, nehogy e miatt ne sikerüljön.

- Hát akkor születik, amikor megszületik.

- Akkor jó. Az orvos adott egy táblázatot. Minden reggel meg kell mérnem a hőmérsékletemet. Azt mondta, egyszer csak észre fogom venni, hogy kicsit megemelkedik; akkor van a peteérésem, és rögtön fel kell hívnom.

- Veled megyek.

- Rich, erre tényleg nincs szükség… Nagyon aranyos tőled, de…

- Azt hittem, már jobban ismersz, mint hogy elkezdj velem vitatkozni.

- Hát jól van - hagyta rá Jamie tettetett elkeseredéssel. - Már majd egy hónapja házasok vagyunk, és eddig még mindig nekem kellett engednem.

- Nem csoda, hogy nekem meg ennyire tetszik a házasélet. - Halkan beszélt, nehogy valaki meghallja. Csak Jason tudott a nősüléséről, és ezen egyelőre nem is akart változtatni. - Hívj fel reggel! - tette még hozzá.

- De miért?

- Mert - mondta - én is táblázatot akarok vezetni.

Másnap reggel Rich éppen zuhanyozott, amikor megszólalt a telefon. Elzárta a vizet, felkapott egy törölközőt, és a hálószobába sietett.

- Halló! - kiáltotta a kagylóba.

- Harminchét-nulla.

Rich kinyitotta az éjjeliszekrény fiókját, hogy tollat vegyen elő. A hajából csöpögött a víz, egyenesen az ágyra.

- Vettem.

- Viszonthallásra!

- Rendben.

Szerda reggel a felkeléssel megvárta a lány telefonját.

- Harminchét-nulla. - Jamie hangja csalódott volt.

- Figyelj, ne várd, hogy egyből megkezdődjön!

- De állandóan megpróbálom elképzelni.

- Ez valami kuruzsló módszer, hogy könnyebben állapotos legyél?

A lány nevetett. - Valami olyasmi.

- Hívj holnap is! - Az adatot feljegyezte a táblázatba.

- Számíthatsz rá.

De aztán csütörtökön sem változott a helyzet. Pénteken Jamie hangja már melegebb volt; Rich remélte, hogy a hőmérséklete is.

- Harminchét-egy… azt hiszem. A fenébe, olyan nehéz ezeket a lázmérőket pontosan leolvasni. De ma határozottan többet mutatott.

Rich szinte látta, ahogy Jamie az ágy szélén ülve, hunyorogva próbálja eldönteni, nem csalja-e meg a szeme. Eszébe jutott, hogy vesz neki egy digitális hőmérőt.

- Hívd fel Fullerton doktort!

- De Rich, még csak nem is biztos, hogy feljebb ment. Lehet, hogy csak azt látom, amit szeretnék.

- Azért csak hívd fel!

- Hát, ha ragaszkodsz hozzá…

- Ragaszkodom. - Letette a telefont, és fütyörészve indult zuhanyozni.

Csak délután jutott Rich eszébe, hogy vacsorázni hívja a feleségét. Bár már egy hónapja házasok voltak, nem találkoztak sűrűn. Rich tudatosan törekedett erre az esküvő napja óta. Annak tudatában, ahogyan érzett, amikor megcsókolta a lányt, ez tűnt a legbiztonságosabbnak. Az esküvőt követő hétvégén moziba vitte, de mindketten meglehetősen zavarban voltak. Akármilyen furcsa, olyan volt, mintha félnének egymástól. A filmet nézve gondosan ügyeltek, nehogy egymáshoz érjenek. Jamie most nem hívta be kávéra, és jól is tette; Rich a mai napig nem tudja, mit válaszolt volna, ha megteszi.

De mindennap beszéltek, a múlt hétvégén pedig Rich elvégezte az olajcserét a lány autóján; Jamie viszont felvarrta néhány lógó gombját. Ezt mindketten igazságosnak érezték, és utána elmentek hamburgert enni. Semmi elegánsabbat nem akartak, és mintha a feszültség is oldódott volna közöttük.

Miért ne próbálkozhatnának újra. Lehet, hogy ok is van az ünneplésre, csináljanak hát egy görbe estét. Rich valami különlegesre vágyott. Elvégre nem mindennap emelkedik az ember feleségének hőmérséklete egy százalék egytizedével…

Jamie éppen ebédszüneten volt, és Rich nem hagyott üzenetet.

Amikor később újra próbálkozott, a lány egy ügyféllel foglalkozott. És amikor megint hívta, a bank már bezárt, így csak Jamie otthoni üzenetrögzítőjét érte el.

- Itt a szőke herceg beszél, aki most vacsorára invitálja önt. Ne vegyen magához táplálékot, amíg nem egyeztetett velem. Hamarosan a rezidenciámra érek. Kérem, lépjen velem érintkezésbe.

Rich azt várta, hogy otthon Jamie üzenete várja. De nem.

Hatkor újra felhívta, majd negyed hétkor, fél hétkor és háromnegyed hétkor is. Mindannyiszor üzenetet hagyott.

Hétkor már aggódott. Ezer magyarázat jutott az eszébe a lány késlekedésére, és az egyik aggasztóbb volt, mint a másik. A nappaliban fel-alá járkálva próbálta meggyőzni magát, hogy túlreagálja a dolgot, majd újra a lány számát tárcsázta. De megint csak az üzenetrögzítő válaszolt. Rich forrt az idegességtől, amíg a sípszóra kellett várnia.

- Jamie, hol a fenében vagy? - mondta végül a szalagra.

6.

Jamie a csuklóját az asztal alatt tartva az órájára nézett, remélve, hogy a kis trükkje észrevétlen marad. Már fél kilenc! Három kerek órája hallgatja Floyd Bacon válásának végtelen részleteit.

- Hát nincs igazam? - nézett rá kérdőn a férfi.

Bólintott, bár fogalma sem volt, hogy mire. Ásítania kellett, és sikertelenül megpróbálta lenyelni, így a kezével takarta el nagyra nyíló száját. Floydot kedves embernek tartotta, ezért mindent megtett, hogy leplezze, mennyire untatja már ez a történet.

- Te jó ég, már ennyi az idő? - vette észre végre magát Floyd.

Az egész olyan ártatlanul kezdődött.

Jamie vagy öt éve mintegy hat hónapon át randevúzott néhányszor Floyddal, a bank régi ügyfelével. Semmi komoly nem volt köztük; annak még a közelébe sem kerültek. Azután a férfi megismerte Carolynt, akivel szerelmesek lettek egymásba, és össze is házasodtak. Jamie ott volt az esküvőn. Még arra is emlékszik, mit vett nekik nászajándékba: rozsdamentes evőeszközkészletet rózsamintával. Néhány hónap múlva az ifjú pár házat vásárolt. Jamie intézte a jelzálogkölcsönüket, de amikor elköltöztek, egy helyi bankra váltottak. Az elmúlt három évben Carolyn otthon maradt a két kisgyerekkel.

- El sem tudom mondani, mennyire sajnálom, hogy nem vált be a házasságotok - mondta Jamie. Nem értette, mi romolhat el két ember között, aki ilyen nyilvánvalóan szereti egymást. Soha nem gondolta volna, hogy ez éppen Floyddal és Carolynnel történik meg.

- Én is sajnálom - mondta Floyd. Jamie-t megérintette a férfi sötét szemében tükröződő szomorúság. Floyd most költözött új lakásba, és új csekkszámlát akart nyitni a bankban. De Jamie hamar rájött, ez csak ürügy arra, hogy kiönthesse a lelkét Carolynról, a házasságáról, a két óvodás gyerekéről, és általában az életről.

A férfi nem sokkal zárás előtt érkezett. Kivárta, hogy ő legyen az utolsó ügyfél, és meghívta Jamie-t egy italra. A lány habozott, de régi barátja olyan letörtnek és szerencsétlennek látszott, hogy nem hallgatott a józan eszére, és elfogadta a meghívást. Az egy italból aztán hamarosan kettő lett, és ekkor Floyd azt ajánlotta, hogy egyenek valamit. Ez akkor ésszerűen hangzott, de azóta már eltelt másfél óra…

- Most már tényleg haza kell mennem - mondta Jamie a táskájáért nyúlva. Péntek este volt, és a hét különösen hosszúnak és fárasztónak tűnt. Az állandó hőmérőzés nem vett el sokat az idejéből, de annál többet az érzelmi energiájából.

De az is lehet, hogy inkább a Richcsel folytatott reggeli beszélgetések teszik. Hogy mindennap vele beszél először, megtárgyalják szaporító szervrendszerének működési részleteit, és hallgatja a férfi lelkes észrevételeit… és a gyerekükről beszélnek. Nem készült, de nem is készülhetett fel rá, hogy ennek milyen érzelmi hatása lesz. Voltaképpen ezekért a kétperces beszélgetésekért élt, amelyek majdnem olyanok voltak, mintha a férfi mellette lenne az ágyban… majdnem, mintha a karjában tartaná. Megijesztette, amikor erre az elképzelt közelségre gondolt. Tettük fontossága, a tervük jelentősége, a közös gyerekük… mindez kisebb-nagyobb változásokat hozott a kapcsolatukba.

Mielőtt Jamie csapdába esett, azt tervezte, hogy ma este majd lazít: forró fürdőt vesz, utána pedig jót olvas az ágyban. Vagy az is lehet, hogy felhívja Richet, és vacsorát főz neki. Ki akart próbálni egy új receptet, és úgy vette észre, a férfinak ízlik a főztje. Az elmúlt hónapban csak kétszer találkoztak, és ez valahogy kevés volt.

- Hazakísérlek - szakította meg a töprengését Floyd, miközben borravalót dobott az asztalra.

Ahhoz már túl késő van, hogy felhívja Richet. Holnap szombat, de őt osztották be délelőttre. Ettől még felhívhatja, és megkérdezheti, nem vacsoráznak-e együtt aznap vagy vasárnap. Péntek este valószínűleg úgyis elfoglalt; talán otthon sincs.

- Jamie?

- Sajnálom. Elgondolkodtam. Nem kell hazakísérned, Floyd.

- Tudom, de jobban érezném magam, ha azt is tudnám, hogy biztonságban megérkeztél.

Jamie bólintott. Floyd tényleg kedves ember, és sajnálta is. Ha segít neki azzal, hogy meghallgatja, akkor ez a dolga. És hamarosan eljön az idő, amikor majd neki is szüksége lesz egy vállra, amin kisírhatja magát. Amint a baba megszületik, beadja a válókeresetet. Nem lesz valami vidám dolog.

Jamie negyedórányira sem lakott a banktól, és a lakása amúgy is útba esett Floydnak, így nem bánta, hogy az autójával követi az övét.

Amikor beállt a parkolóhelyére, a férfi megvárta, hogy kiszálljon az autóból. Intett neki, hogy tudassa, minden rendben.

Floyd letekerte az ablakát, és azt mondta: - Sokat jelent nekem, hogy beszélhettünk. Igazi jó barát vagy. Carolyn is így gondolta.

- Örülök, ha úgy gondolod, hogy segítettem.

A szomorúság visszatért Floyd szemébe. - Tudod, valóban szeretem.

Jamie bólintott. Hitt a férfinak. A válás nem szokott szép lenni, és általában sok fájdalommal jár. Jamie-nek már sok barátjánál végig kellett néznie, hogyan sérül a házassága felbomlásakor.

- Biztos vagy te abban, hogy el akarsz válni? -kérdezte hirtelen. Hiszen ha két ember ennyire szereti egymást, biztosan meg tudják oldani a gondjaikat…

Floyd megrázta a fejét. - Nem akarok én elválni. Carolyn az, aki… tudod… - Nagyot sóhajtott.

- Biztos vagy benne?

Floyd töprengett egy kicsit. - Igen, meglehetősen. Amikor megmondtam neki, hogy elköltözöm, egy szóval sem próbált visszatartani. Szerintem, ha igazán szeretne, akkor már megkért volna, hogy maradjak.

- És mi van, ha ő meg úgy gondolkodott, hogy ha te igazán szeretnéd, akkor nem is akarnál elköltözni?

Floyd a lányra bámult. - Gondolod?

- Ezt én nem tudhatom, de annyit azért megér, hogy megkérdezd tőle…

- Igazad van - mondta Floyd. Egész este most először csillant remény a hangjában. Feltekerte az ablakot, majd gyorsan le. - Jamie!

- Igen? - kérdezte félútról, miközben a második emeleti lakásához vezető lépcső felé igyekezett.

- Nem bánnád, ha tőled telefonálnék? Lemerült a mobilom, és most rögtön meg szeretném kérdezni Carolynt, hogy hajlandó-e beszélni velem.

- Gyere csak! - Jamie elmosolyodott, miközben kinyitotta a táskáját, hogy elővegye a kulcsot.

Lehet, hogy ha előbb bedobja ezt az ötletet, már órák óta otthon van.

Floyd leparkolt, majd a lány után sietett a lépcsőn. Türelmetlenségében lelkes fiatal fiúnak látszott. Jamie kinyitotta a lakás ajtaját, és felgyújtotta a villanyt. Floyd azonnal a telefonhoz indult.

Jamie néhány percre diszkréten visszavonult a hálószobába - legalább levehette végre a cipőjét. Felakasztotta a kabátját, szürke blúzát pedig kihúzta a szoknyából. Belebújt bolyhos papucsába. Utána a konyhába ment, és feltette a teavizet. Úgy tervezte, ha Floyd elmegy, iszik egy jó gyógyteát.

- Carolyn is úgy gondolja, jobb, ha beszélünk - jelentette be Floyd diadalittasan, miközben letette a telefont. - Úgy hangzott, mint aki örül, hogy hall felőlem. Gondolod, hogy magányos? Nem nagyon hiszem - válaszolta meg a kérdést, még mielőtt Jamie megszólalhatott volna. - Carolynnek mindig is sok barátja volt, és nem az a fajta, aki otthon ül, és magában sírdogál, ha érted, mire gondolok.

Jamie bólintott. - Remélem, sikerülni fog.

- Én is. Akkor most indulok - mondta Floyd. - Carolyn azt mondta, felhívja a lányt, aki vigyázni szokott a kicsikre, és megiszunk valahol egy kávét.

Megszólalt a csengő. Valaki hosszan, türelmetlenül nyomta a gombot. Floyd csodálkozva nézett Jamie-re. A lány el sem tudta képzelni, ki lehet az ilyen későn.

Ajtót nyitott. Alig fordította el a kulcsot, Rich máris berontott.

- Hol a fenében voltál? - kérdezte dühösen. - Már majdnem… - Ekkor látta meg Floydot, és az ajkára fagyott a szó. Elsápadt, szemét tágra nyitotta, és hitetlenkedve nézett. Lehet, hogy Jamie fájdalmat is látott a tekintetében? Lassan a lány felé fordult.

- Floyd, ez itt Rich Manning - kezdte Jamie a bemutatást. - Rich, Floyd Bacon.

Floyd kezet nyújtott, és Jamie egy pillanatig azt hitte, Rich elutasítja, de a férfi kelletlenül kezet fogott az ismeretlennel. - Azt hiszem, Jamie elfelejtett beszélni rólam neked - mondta gúnyosan.

- Ó, nem - mondta Floyd zavartan dörzsölgetve a kezét. Felmérte a távolságot az ajtóig. - Ne haragudjatok, de úgyis éppen indulóban voltam.

- Nem kell sietni - mondta Rich. Leült a kanapéra, és keresztbe tette hosszú lábát. Karját kényelmesen kinyújtotta a támlára, mint akinek rengeteg ideje van üldögélni, és csevegni. - Kíváncsian hallgatom, hogyan töltöttétek az estét. - Semmi jót nem ígért a mosolya.

- Rich - lépett oda hozzá Jamie. Még soha nem látta ilyen gúnyosnak és kiszámítottan udvariatlannak a férfit.

Ahogy Rich ránézett, az Jamie elevenébe vágott. Soha senki nem nézett rá ilyen… megvetően. A férfi végignézett rajta: a papucsán, a kihúzott blúzán. A szemében szinte gyűlölet csillant.

- Jamie régi barátom - magyarázta Floyd. - A bankban jártam ma délután, és… tudod, a feleségemmel különköltöztünk, és Jamie…

- Szóval ráadásul még nős is vagy.

- Ráadásul? - Floyd zavartan fordult Jamie-hez, hátha a lány segít megérteni neki ezt a furcsa helyzetet.

- Igen - válaszolta Rich erőltetett nyugalommal. - Jamie és én házasok vagyunk… mióta is, drágám? Egy hónapja?

- Rich - próbálta Jamie figyelmeztetni. Lehet, hogy hivatalosan a férje, és ami még fontosabb, olyan valaki, akit már jó évtizede ismer és nagyra tart, de most, hogy így beszélt és viselkedett, mintha vadidegen lett volna.

- Jamie, Istenem! - mondta Floyd megdöbbenve. - Egy szót sem szóltál arról, hogy férjhez mentél. Gratulálok! Bárcsak említetted volna!

- Hát igen - tette hozzá Rich gúnyosan.

Floyd ismét az ajtóra nézett. - Szívesen maradnék még beszélgetni veletek, de tényleg mennem kell. Találkozom a feleségemmel, hogy beszéljünk… Jamie ötlete volt. Bár tulajdonképpen nekem jutott eszembe, hogy felhívjam Carolynt, de Jamie ébresztett rá, hogy mi lenne helyes. - Gyorsan, szinte egy szuszra hadarta el. - Remélem, hamarosan újra találkozunk.

Jamie kinyitotta előtte az ajtót. - Köszönöm a vacsorát - mondta olyan kedvesen, ahogyan ilyen körülmények között tehette.

- Köszönöm a vacsorát - utánozta a lány szavait Rich gúnyosan, miközben Floyd távozott.

Jamie most már érezte, hogy nagy, mérges vihar közeleg, a viharfelhő pedig ott ül a kanapéján. Próbálta nem mutatni, hogy ez mennyire zavarja. Megkísérelte összeszedni magát, majd Richhez fordult. - Valami zavar téged, Rich? - kérdezte nyugodt hangon.

A férfi úgy pattant fel a kanapéról, mint aki hirtelen rájön, hogy hangyabolyban ül. - Még hogy zavar-e valami? - ismételte hidegen.- Hova tetted a józan eszed? Ezzel az alakkal randizol?

- Ez nem igazi találka volt.

- De hát épp most köszönted meg neki a vacsorát. - Úgy köpködte a szavakat, mintha meg akarna szabadulni tőlük. - Legalább visszahívhattál volna.

- Még… még nem hallgattam meg az üzenetrögzítőt. De könyörgöm, csak öt perce értem haza. - Átment a szobán, hogy meghallgassa az üzeneteket. Hat volt, mind Richtől, egyre türelmetlenebbek és aggódóbbak. Az utolsóban a férfi csak annyit kérdezett, hol a fenében van.

- Amikor már nem bírtam tovább várni a hívásodra, idejöttem, hogy megvárjalak. És lássunk csodát! Az autód a helyén áll, te pedig itt ezzel a Floyddal.

- Megértem, hogy aggódtál - mondta Jamie, még mindig nyugodtan. Úgy gondolta, a férfi ennyit igazán megérdemel.

- A mindenit, a feleségem vagy! Mit gondolsz, mit éreztem, amikor sehol sem találtalak? - Kezével beletúrt a hajába, és a szoba másik végébe vonult.

Jamie nagy, mély levegőt vett, remélve, hogy ettél megnyugszik, és eléri, hogy a dologból ne legyen nagy veszekedés. - De hát megvoltam. Sajnálom, hogy aggódtál értem, Rich, de túl nagy ügyet csinálsz az egészből, és az igazat megvallva, ez kezd bosszantani.

- Te bosszankodsz? Az elmúlt három órában csak járkáltam fel-alá…

- Felhívtalak volna.

- És felhoztál magaddal egy férfit! - Ezt úgy mondta, mintha Jamie cselekedete már önmagában elég lenne egy válóper indításához.

- Floyd régi barátom.

A vízforraló jelzett. Jamie kiszaladt a konyhába, és elzárta alatta az égőt; elment a kedve a teától. A forró víz kifröcskölt, és a lány majdnem megégette magát. Rich dühösen csörtetett utána.

- Úgy látom, neked természetes, hogy elmenj vacsorázni a régi barátaiddal - mondta vádlón; szinte remegett a dühtől és a türelmetlenségtől.

Jamie összeszorította a fogát, mert nem akart mérgesen válaszolni. - Szüksége volt valakire, akinek kiöntheti a lelkét, valakire, aki meghallgatja. Úgy beszélsz, mintha titkos üzelmeim lennének. Pedig csak segítettem egy régi barátomnak.

- Férjes asszony vagy - ordította Rich. Öklével a konyhapultra vágott. - Az én feleségem. Mit gondolsz, hogy érzem magam, hogy egy másik férfival mész vacsorázni helyettem?

- Floydot nem helyetted választottam! Te jó ég, honnan tudhattam volna, hogy ma meg akarsz hívni? Nem vagyok gondolatolvasó.

- Ha hazajöttél volna munka után, mint egy rendes asszony, rögtön meghallottad volna az első üzenetemet.

- Ez nevetséges! Nem szervezhetem az életemet a te szeszélyeid szerint. - Jamie még mindig nem kiabált, de nem tudta, meddig tudja tartani a haragját.

- Azt hittem, te más vagy - nézett rá a férfi fájón.

- Hát ezt meg hogy érted?

- Az életemet is rád bíztam volna, de épp olyan vagy, mint az összes többi nő. Abban a pillanatban, hogy hátat fordítok, rögtön keresel valaki mást.

Rich hangja olyan üresen csengett, hogy Jamie-nek belesajdult a szíve. - Ez annyira igazságtalan.

- Házasok vagyunk, és neked még ez sem számít. - A férfi vádlón nézte Jamie-t.

De hát mi is a bűne? Hűtlenség? Ennek semmi értelme! - Ez nem igazi házasság, és te is jól tudod - védekezett indulatosan. Remegett a hangja, annyira próbált nem kiabálni. - Te ragaszkodtál ehhez a formasághoz, de mindketten tudjuk, hogy csak névházasság van közöttünk.

- Házasok vagyunk!

- Lehet, de akkor sincs jogod beviharzani az otthonomba, és sértegetni a vendégeimet.

- Neked pedig nincs jogod férfiakat felhozni magadhoz.

- Ez nevetséges. - Jamie el sem tudta volna képzelni, hogy valaha is így fognak veszekedni. - A házasságunk csak jogi eszköz a… a cél érdekében.

- Esküt tettünk.

- Erre nem kell emlékeztetned. - Az egymásnak tett ígéretek még mindig a fülében csengtek.

- Márpedig úgy látom, elfelejtetted.

- Jaj, ne! - háborgott Jamie. Mindkét kezét ökölbe szorította, és megpróbált egyenletesen lélegezni, nehogy arra kényszerüljön, hogy haragját a konyhabútoron töltse ki.

- Nyugi, nyugi!

- Azt hiszem, jobb, ha elmész, mielőtt olyat mondunk egymásnak, amit később megbánunk. - Bárcsak hallgatott volna az ösztöneire! Tudta, hogy nem jó ötlet összeházasodni, mégis belement. És máris itt is a baj.

- Szó sem lehet róla!

- De ez az én otthonom! - kiabált most már Jamie is, mert ez volt az utolsó csepp a pohárban. Soha nem hitte volna, hogy Rich ilyen ostoba is lehet, ilyen durva, ilyen… lehetetlen.

- Ugyanolyan vagy, mint a többi nő - ismételte meg Rich, és Jamie tudta, hogy ezt nem bóknak szánta.

- Te meg pont olyan vagy, mint a többi férfi: annyira el vagy foglalva a saját magaddal, hogy csak akkor látod meg, ami az orrod előtt van, ha jól fejbe csapnak.

- Nem én kavartam a te hátad mögött! - kiabált rá a férfi. A konyhapultnak dőlt, és összefonta a karját.

- Mit érdekel téged, ha akár tucatnyi férfival vacsorázom? Régebben nem zavart!

- Régebben nem voltunk házasok.

- Nem vagyok a tulajdonod - mondta Jamie. - Nincs jogod hozzá, hogy megmondd, kivel találkozhatok, és kivel nem.

- Dehogy nincs!

Jamie szorosan bezárta a szemét. - Tudtam, hogy nem fog menni… és mondtam is neked, de te nem hallgattál rám. De nem ám, hiszen te mindent jobban tudsz.

- Ez így van.

Jamie legszívesebben toporzékolt volna dühében, de csak dobbantott egy mérgeset. Nyolcadikos kora óta nem fejezte ki ilyen gyerekesen az indulatait. - Nézd csak meg, hol tartunk! Még… még állapotos sem vagyok, és máris veszekszünk. Mindent elrontunk, ha ilyen… hülyeségen vitázunk.

- Nekem ez nem hülyeség!

- Floyddal csak barátok vagyunk. Az Isten szerelmére, hiszen házas!

- Te is az vagy.

- Miért csinálod ezt velem? - kérdezte már a sírás határán.

- Én csak annyit kérek, hogy tartsd be a megállapodásunkat, ahogy én is betartom. Miért olyan nehéz ez?

- Aha, szóval így állunk - mondta a lány. Megkerülte az asztalt, és nekidőlt az egyik szék támlájának. - Ezek szerint a megállapodásunk többet foglal magában, mint amiről tudtam, vagy mint amennyibe beleegyeztem, és…

- Például mit?

- Például, hogy úgy viselkedhetsz velem, mint egy… barlanglakó ősember.

- Ősember? Mert nem akarom, hogy a feleségem mással találkozgasson - ráadásul egy házasemberrel?! - Rich csúnyán nézett Jamie-re. - Bocsáss meg, ha tévedek, de mintha az eskünkben lett volna egy-két kitétel, amely szerint…

- Na, ezt ne! - emelte fel rá remegő ujját a lány. - Ne merd ezt előhozni! Soha nem mentem volna hozzád, ha nem kényszerültem volna rá, és ezt te is jól tudod. És ha most ellenem használod az esküt, az az igazságtalanság netovábbja.

- Férj és feleség vagyunk, Jamie, akár tetszik, akár nem.

- Márpedig nem tetszik. Utálom. Ezzel kapcsolatban mindent utálok. Életem legnagyobb baklövése volt. - Nem bírta tovább elviselni a veszekedést. Hátat fordított Richnek, és az arcát a kezébe temette. Ha maradt még egy kis becsület Richard Manningben, akkor most hazamegy, és békén hagyja.

Jamie idegei fölmondták a szolgálatot, és a felállt a nyakán a szőr, amikor hallotta, hogy Rich feléje közelít.

- Megcsókolt?

- Nem! - kiáltotta. Micsoda vérlázító kérdés?

- Akkor majd én. - Rich megfogta Jamie vállát, és moccanni sem engedte a lányt.

- Ne! - Gyenge volt ez a tiltakozás; azt sem tudta, kihez beszél: a férfihoz vagy saját magához. Egyszer már megcsókolta, az esküvőkor, és azt az élményt Jamie azóta sem tudta feledni. Nem engedheti meg, hogy ismét kizökkentse az egyensúlyából, a lelki békéjéből.

Ellenállt Richnek, de a férfi maga felé fordította. Alig érintette meg, de Jamie bőre máris lángolt.

Rich a lány álla alá nyúlt erős, de különösképpen mégis gyengéd kezével. Szó nélkül lehajolt, és a száját Jamie-ére tapasztotta. A lány tudta, hogy nem lenne szabad engednie. Különösen nem most, amikor haragszanak egymásra. Különösen nem, amikor veszekszenek. Különösen nem, amikor egy csóktól úgy érzi, még többet is kíván.

Olyan csodálatosan jó íze volt a férfi szájának. Ez nem igazság - de semmi más sem igaz ezzel az úgynevezett házassággal kapcsolatban.

Rich az ajkával addig simogatta Jamie-ét, amíg a lány szinte nyögött az örömtől. És úgy látszik, a férfi csak erre várt. Amint Jamie ajka szétnyílt, Rich nyelve behatolt a szájába.

Nyelve apró, könyörtelen mozdulatai valóságos rengéshullámokat keltettek a lány testében. Jamie érezte, hogy mindjárt elolvad. Egyre nőtt benne a vágy, egyre forróbb, erősebb, vadabb lett…

A férfi nem elégedett meg a szájával; a szemét kezdte csókolni, majd a nyakát, amíg Jamie úgy nem érezte, mindjárt meggyullad.

Ijesztő izgalom nőtt benne; a puszta öröm gyorsan olyan maró vággyá fokozódott, hogy érezte, hamarosan nem lesz már visszaút.

- Rich… ne! - Kezét a férfi mellkasának támasztotta, hátha el tud szabadulni.

- De igen! - nyögött a férfi. Átkarolta Jamie derekát, és könnyedén felemelte a lányt. Közben magához emelte, és a csípőjük találkozott, így a lány megérezhette, milyen hatással van Richre, mekkora vágyat ébresztett benne.

Jamie átölelte Rich nyakát, elfordította a fejét, és visszacsókolta a férfit. Érzékinek, zabolátlannak érezte magát… és ez megijesztette.

- Rich, kérlek… kérlek, hagyjuk abba! - A szíve vadul dobogott, de halálra rémült attól, hogy merre sodródnak. Halálra rémült, hogy egy ilyen este után nem tudna olyan házasságban élni, ami nem is házasság.

- Még ne! - mondta a férfi az ajkát a lány nyakára tapasztva. A nyelve hegyét végigjártatta Jamie sima bőrén, majd ismét elindult fölfelé, a szája felé. A lány hátrahajtotta a fejét. Meleg örömimpulzusok haladtak lefelé a gerince mentén.

Ujjaival a férfi hajába fúrt, és felsóhajtott, hiszen hosszú másodperceken át levegőt is elfelejtett venni. Úgy érezte, nem jut elég oxigénhez a nagy forróságban. Ebben a nagy forróságban, amilyet még soha nem érzett.

Rich még magasabbra emelte, és szelíden a konyhapultnak döntötte. Remegő kézzel gombolta ki a lány blúzát, és kibújtatta belőle a vállát. A hátul kapcsolódó melltartó sem jelentett neki problémát.

- Mondd, hogy mit akarsz! - suttogta a combját simogatva, és a nyakát apró, nedves csókokkal borítva.

- Nem… nem tudom.

- De én igen - válaszolta a férje lustán, érzékien nevetve. - Tudom, hogy akarsz.

Jamie képtelen volt ellentmondani neki. Szinte beszélni sem tudott a vágytól.

- Mondd, hogy nem! - A nyelve a nyaka és a válla találkozásától lassan haladt a lány remegő arca felé.

- Nem tehetem.

- Én sem. - Felkapta Jamie-t a konyhapultról. Úgy vitte ki a konyhából, mint valami tollpihét. És még a villanyt sem felejtette el leoltani.

- Rich. - A lány úgy érezte, mondania kell valamit, mielőtt késő lesz. - Reggel már sajnálni fogjuk. - De beszéd közben szorosan ölelte a férfi nyakát.

- Lehet. - Nem akarta tagadni, de most már semmi nem állíthatta meg.

A hálószobában sötét volt. Csak a holdfény sütött be a széthúzott függönyszárnyak között, amint Rich Jamie-t gyengéden az ágyra tette.

És már nem volt visszaút.

7.

Utána csendben voltak, csak a nehéz légzésük hallatszott. A mellkasuk először hevesen, majd egyre lassulva hullámzott. Rich azt kívánta, bárcsak mondana Jamie valamit. Bármit. De nem tette, és lassan visszatértek a valóságba, ami ugyanakkor megmagyarázhatatlanul összefonódott az imént együtt átélt csodával.

Rich gyengéden megcsókolta a feleségét. Ez pedig egészen más volt, mint a korábbi, követelőző csókok. Ujjai közt végigfolyatta Jamie selymes fürtjeit, majd elégedetten sóhajtott. Megint megcsókolta, hogy érezze kedvesének meleg, édes száját. Mindennél jobban vágyott rá, hogy Jamie azt mondja, nem érez lelkiismeret-furdalást a történtek miatt. Milyen dühös volt, micsoda féltékeny fafej! Aztán az egyik dolog gyorsan követte a másikat. És mielőtt feleszmélt, már benne is voltak a szeretkezésben. A lány figyelmeztette, hogy később sajnálni fogják, amit tesznek, de ő nem így érzett. Furcsamód inkább valamiféle emelkedett büszkeség érzése töltötte el.

Rich félt, hogy túl súlyos a nőnek, de amikor mozdulni próbált, Jamie átkarolta, és a bokáját is az övébe kulcsolta.

- Ne hagyj itt! - súgta.

- Dehogy! - Eszébe sem jutott volna. - De túl nehéz vagyok neked.

- Maradj még így, kérlek! - Könnyű kézzel simogatta a ráboruló férfi hátát.

Így marad, ha ezt kéri, de csak egy kicsit. Mindkettőjüknek szüksége van az alvásra, és amikor eszébe jutott, hogy így egymás mellett ébredhetnek, az majdnem annyira izgalmas volt, mint mindannak az emléke, amit az elmúlt órában tettek.

Az ezüstös holdfény megvilágította Jamie arcát. Rich látta, milyen bágyadt a tekintete, és mégis elevenen ragyog az arca. Az ajkán titkos kis mosoly. Derűs, asszonyos mosoly. Ahogy nézte, ahogy szerette, rögtön békesség töltötte el. Merthogy szerette, és csak azon csodálkozott, erre miért nem jött rá korábban. Mennyire vak volt! Szerelem égette, valódi, lángoló szerelem. Minden érzésének köze volt ehhez az asszonyhoz, és az előbbi mélységes örömérzet ennek csak egy kis része.

Végigsimította Jamie selyemsimaságú arcbőrét, mire ő sóhajtott, és közben elakadt a lélegzete.

Rich nemigen érzett még ekkora nyugalmat, amelynek a nagyságától gyengének és kicsinek, ugyanakkor erősnek és hatalmasnak is érezte magát. A karját Jamie dereka alá bújtatta, és vele együtt hanyatt gördült. A nő meglepett kis hangot hallatott, majd békésen elmosolyodott, a fejét a férfi mellére fektette, és becsukta a szemét, aztán néhány perc múlva elszenderült.

Rich azonban nem tudott ilyen hamar álomba merülni. Megilletődve ismerkedett a szívében kavargó érzésekkel. Éveken át süketnéma volt Jamie-vel kapcsolatban. Pedig mások számára nyilvánvaló volt a dolog. James rögtön látta a fivérén, hogy szereti Jamie-t, és ezt ki is mondta. Rich nevetve tagadott, pedig sokan észrevették, csak ő nem.

Veszekedniük kellett ahhoz, hogy túllendüljön a falon, amit a Jamie iránti érzései és az esze közé épített, és hogy a lányt is átsegítse a saját falán, hogy eljussanak arra a pontra, ahonnét már nem lehet visszafordulni. Csak azt az egyet sajnálja, hogy ilyen későn fedezte fel a saját érzéseit, és ehhez a kalandhoz előbb szenvedélyes veszekedés kellett.

Nagyot sóhajtott, és Jamie holdfényben fürdő arcára nézett. Az asszony teljes nyugalomban pihent, és Rich szívét úgy eltöltötte szerelem, hogy vissza kellett tartania magát, nehogy fölébresztve elmondja neki, hogyan érez. Pedig vallani akart erről, de csak önzés lenne, ha most nem hagyná aludni. Megcsókolta a halántékát, és behunyta a szemét. Épp elég okot ad neki a megelégedéshez, hogy a karjában tarthatja a feleségét.

Rich valamikor hajnaltájt ébredt. Jamie az oldalán feküdt, és ő még mindig ölelte; a testük szorosan, bensőségesen összesimult. A férfi ajkán felderülő mosoly szívből jött. Most olyanok, mint a régi házasok, akik olyan magától értetődően fekszenek egymás mellett, mintha már évek óta együtt aludnának.

És Rich pontosan erre vágyott: hogy minden éjszaka, egészen az életük végéig Jamie-vel aludjon. Együtt öregszenek meg, méltósággal. Ha Isten is úgy akarja, sok gyerekük lesz, akiket védőpajzsként borít majd be a szüleik szerelme.

A férfi legközelebb reggel hat után valamivel nyitotta ki a szemét. Nagyot ásított, nyújtózkodott. Mostanában sokat túlórázott a Boeing egyik kormány-megbízatása miatt, és - hétvége ide vagy oda - hamarosan el is kell indulnia.

Kiugrott az ágyból, és lenézett Jamie-re, majd fölé hajolt, és gyengéden homlokon csókolta. Sietett zuhanyozni, és ki csodálkozna rajta, hogy közben egy vidám dallamot fütyörészett.

Rich végül már torkaszakadtából énekelt. Azt hitte, Jamie már fenn lesz, mire visszaér a fürdőszobából, de kis csalódással látta, hogy a nő még mindig alszik. Felöltözött, és kiment. Fel fogja hívni Jamie-t, amint tudja. Gyakran megtörtént vele, hogy úgy belemerült a munkába, hogy megfeledkezett az időről, de ma majd igyekszik, hogy ne így legyen. Beszélniük kell.

Jamie nyolckor ébredt. Bár az oldalán, a fal felé fordulva aludt, szinte azonnal megérezte, hogy Rich elment.

Mégpedig szó nélkül. Otthagyta, hogy egyedül küzdjön meg a reggeli ürességgel. Egyedül.

Becsukta a szemét, és az alsó ajkába harapott. Elárulva érezte magát, teljesen elszigetelve. Ilyet még soha nem érzett.

A veszekedés jutott eszébe. Újra és újra lejátszotta magában. Minden rossz szót, amit egymásnak mondtak, a vádaskodást, a fájdalmat - ezek úgy visszhangzottak az agyában, mintha csak gúnyolódnának vele.

A reggel fényében teljesen érthető volt a férfi viselkedése. A büszkesége nem viselte el, hogy Jamie-t Floyddal találja, és valami összeroppant benne.

A Floyddal töltött este, bármilyen ártatlan volt is, pofonütésként érhette Richet. Csak a sértett haragjában és önző fájdalom miatt viselkedett úgy, ahogy, nem azért, mert Jamie fontos neki. Kitörésének oka közvetlen kapcsolatban áll férfibüszkeséggel. A dolog veszekedésként kezdődött, és viharos testi együttléttel ért véget.

Rich megcsókolta. Először dühében. Azután, mert vágyat ébresztett benne. De a vágyát csalódottság és féltékenység táplálta. Lehet, hogy ő sem akar igazi házasságot, de a büszkesége megköveteli a házasság látszatát.

Nem tudta elfelejteni, ahogyan a férje a konyhában állt. Hogy mennyire haragudott rá. A lány akkor éppen hátat fordított neki, tudta, hogy felbőszítette, amikor azt mondta, ez a házasság élete legnagyobb baklövése.

Ekkor szörnyű feszültség keletkezett. Olyan áthatolhatatlan, hogy Jamie valószínűleg nem tudott volna semmit mondani vagy tenni, hogy feloldja.

Felült az ágyban, és kócos haját kisimította az arcából.

Rich nem tiszta és szinte vággyal csókolta meg, hanem csak azért, mert nem hitt neki. Feltételezte, hogy ezt már Floyd is megtette előtte, és a gondolatát sem viselte el, hogy még egy nő megcsalja.

Barátságuk hosszú évei alatt Jamie mindig másnak látta Richet, mint a többi férfit. Ez volt az első hiba abban a hosszú sorozatban, amit vele kapcsolatban követett el. Ez a Rich éppen olyan, mint a többiek: csak egy vetélkedő, területőrző hím.

Néhány hete még Bill Hogyishívjákkal, azzal a mérnök barátjával próbálta meg összehozni. Most meg már nem viseli el, ha egy másik férfihoz szól, legyen az akár olyan ártatlan, mint Floyd Bacon. És könyörgöm, Floyd ráadásul még nős is! Rich tényleg azt hitte, Jamie ilyen szintre süllyedhet? Úgy látszik, igen. Ettől viszont semmivel nem lett jobb a véleménye a férfiról.

Soha nem látta még Richet ilyen esztelennek. Végig sem hallgatta a magyarázatát, és végtelenül durva és kötekedő volt. És miért is? A semmiért! Mert semmi oka nem volt rá! Legalábbis semmi olyan, amit Jamie fel tud fogni.

Amit a férfi a házasságukról mondott, az - papíron - mind igaz. De a kapcsolatuk éppen olyan, mint az esküvői szertartás előtt.

Kivéve, hogy ez nem igaz. Minden, amitől korábban félt, most aztán be is következett.

Alig egy hónapja házasok, és tessék, mi történt. Talán nem nyomasztaná annyira, ha Rich nem hagyta volna, hogy egyedül ébredjen fel. Kínzó kérdések sorakoztak előtte, amelyek nem fértek össze az asszony büszkeségével és magabiztosságával.

Bárcsak mondott volna valamit a férfi utána…

Vagy bárcsak ő maga mondott volna valamit…

És mégis: az egész olyan gyönyörű volt. Szeretkezésük során elveszítette a szívét, a lelkét.

Jamie semmire sem vágyott jobban, mint hogy minden érzését megossza Richcsel, de félt. Félt, hogy a férfi nem élte át ugyanazt a csodát. Félt, hogy zavartan fog válaszolni. Félt, hogy ő már mindent megbánt. És ezek egyikét se viselte volna el annak tudatában, hogy az éjszaka az ő számára maga volt a tökéletesség, a gyönyörűséges beteljesülés.

Rich azóta nyilván bánja, ami történt, különben miért is hagyta volna magára, és osont volna el tolvajként az éjszakába.

Jamie végül jobb híján felkelt, és zuhanyozni kezdett. A vízsugarak tűként szurkálták a bőrét. Szenvedésén könnyekkel tudott volna leginkább könnyíteni, és a sírás már a torkát fojtogatta, de aztán mégsem adta meg magát. Nincs erre most ideje. Ma ő az egyik délelőttös a bankban, és máris késésben van.

Törölközőbe burkolózva sietett vissza a hálószobába, és ott megtorpant. A kezébe temette az arcát. Megalázottan nézte a szoba egyik végétől a másikig szétdobált ruhákat. Eszébe jutott, hogyan kívánták egymást, és még jobban szégyellte magát.

Gyorsan felöltözött, majd felakasztotta az előző nap viselt holmit a szekrény leghátuljába, és egy gyors kávé fölhörpintése után elsietett otthonról.

Rich először háromnegyed tízkor hívta Jamie-t. Azt gondolta, addigra már nyilván felkelt. Három csöngés után bekapcsolt az üzenetrögzítő, de erre ő letette a kagylót. Majd később újra hívom, mondta magában. Majd később.

Legközelebb délben ért rá próbálkozni. Amikor a telefont ismét nem vette fel senki, bosszankodott, és kicsit erősebben tette vissza a kagylót, mint szerette volna.

- Valami gond van? - tudakolta Bill Hastings, aki éppen ekkor lépett Rich irodájába.

- Semmi különös - válaszolta a férfi, szándéka szerint könnyedén.

- Ugyan már, engem te nem csapsz be - jegyezte meg Bill, és Rich asztala sarkára ült a lábát lógázva. - Tudom, mikor bámul így az ember. Velem is sokszor megtörtént már. Keresd a nőt!

Nem lett volna értelme tagadni, így nem válaszolt.

- Pamela?

- Most éppen nem.

Bill kíváncsian vonta fel a szemöldökét. - Valaki más? Mostanában mintha titkolóznál. Nem is tudtam, hogy jársz valakivel.

- Tulajdonképpen… nem járok. - Ez csak félig volt igaz, vagyis félig hazugság. Nem járt senkivel. Házasember volt, csak éppen ezt Bill nem tudhatta, és Rich most igazán nem volt olyan hangulatban, hogy nagy bejelentéseket tegyen. Amikor egyszer ő maga sem tudja, mi folyik Jamie és közte.

Az elmúlt éjszaka nagyon jó volt. Ha csak eszébe jutott a szeretkezésük, szédülni kezdett, és jóleső melegség öntötte el. Ez valami új, a többi kapcsolatában eddig nem tapasztalt érzés volt számára.

Azt gondolta, vagy legalábbis remélte, hogy Jamie is ugyanúgy átélte a varázslatot, amit ketten hoztak létre, de úgy látszik, nem ez a helyzet.

Két órakor Rich úgy döntött, újra felhívja a feleségét. Az is lehet, hogy semmi jelentősége annak, hogy nem veszi fel a telefont. Lehet, hogy nincs is otthon. Végül is, aki egész héten dolgozik, az szombaton tudja csak intézni az ügyeit.

Úgy tervezte, telefonál, és ha nem sikerül, a fenébe az egésszel. Végül is mi más marad egy férfinak, ha még a büszkeségéről is lemond?

A telefon éppen csengett, amikor Jamie egy nagy bevásárlószatyorral küszködve megérkezett. Csak nehezen tudta kihalászni a kulcsot a táskájából, hogy kinyithassa az ajtót. Amikor végre sikerült, kivágta az ajtót, és a készülékhez rohant. Egész szívével kívánta, hogy Rich legyen az.

- Halló! - szólt a telefonba levegő után kapkodva. De akárki is volt az, nyilván letette, és már csak a tárcsahang búgott.

Biztos volt benne, hogy nem Rich volt az, akitől előző este hat üzenetet kapott. Most miért ne beszélne a szalagra.

De hátha korábban már próbálta hívni! Jamie türelmetlenül hallgatta végig az összes tegnapi üzenetet - mikor is törölte volna ki őket?

De semmi új nem jött Richtől. Semmi.

Úgy érezte, mintha egyre üresebb lenne körülötte a szoba. A szíve mintha ólomból lenne. A bejárati ajtóhoz vánszorgott, hogy becsukja. A szatyrot a kanapéra dobta, amikor a telefonhoz rohant. Egy pár alma, egy doboz gabonapehely és egy üveg külföldi bor ki is gurult a csomagból.

Micsoda romantikus bohóc is ő! Elmegy, és vesz egy üveg drága bort, pedig az egész délelőtt kimerítő volt. A bankban minden szombat ilyen. De Jamie akárhány ügyféllel foglalkozott is, akárhány kölcsönigénylést nézett át, Rich egy pillanatra sem ment ki a fejéből.

Tévedett. Ez a férfi mégsem olyan, mint a többi, akivel korábban dolga volt. Túl régóta szereti őt, hogysem ilyen gyatra bizonyíték alapján ítélje. Akárhány oka lehetett rá, hogy elmenjen. Jamie nagyon jó alvó, és még azt is el tudta képzelni, hogy Rich megpróbálta felébreszteni. Mire valamivel egy óra után hazaindult a bankból, biztos volt benne, hogy hamarosan felhívja. Annyira biztos, hogy elrohant egy üveg finom borért és egy kis vesepecsenyéért, hogy meghívhassa vacsorára - hogy beszélhessenek.

Sok mondanivalójuk van.

Rich vádlón nézte a telefont, miért nem szólal már meg. Ezen a szombaton késő délután ért haza. Annyira sietett, hogy meghallgassa az üzeneteit, hogy bele sem nézett a postaládába. Kettesével-hármasával rohant fel a lépcsőn; biztos volt benne, hogy Jamie már kereste.

Elégedetten látta, hogy villog a kis piros lámpa. Egészen addig, míg ki nem derült, hogy Jason hívta. Jason, és nem Jamie. A bátyja, és nem a felesége.

Szóval ilyen házasnak lenni, az érzéseit nyíltan kimutatni, és aztán kótyagos bohócként búslakodni. Szóval ilyen, amikor valaki igazán szereti a másikat. Amikor annyit számít a másik, hogy az egész élete egyetlen telefonhíváson múlik.

Rich megelégelte a várakozást. Egy estét már elpazarolt fel-alá járkálva, sóvárogva Jamie hívására. Előbb etet meg fogpiszkálóval egy oroszlánt, mint hogy megint ez legyen az esti programja.

Ráadásul - hánykolódott borús gondolatai közt - már elég nőnek hagyta, hogy uralkodjon a szívén. De úgy látszik, még mindig nem tanult eleget.

Pamela heteken át dróton rángatta. Lehet, hogy az a nő rászedte, de ez a másik nem fogja.

Ha Jamie elég bolond ahhoz, hogy eldobja a legjobb dolgot, ami bármelyikükkel valaha is történt, hát rajta. Ő dönt, és egy szóval sem fogja rábeszélni. Egyetlen szóval sem.

Ez a nő nyilván nem érzett semmit az együtt töltött éjszaka varázsából. Nem tapasztalta meg azt a csodát, ami velük történt. Sértette a férfi büszkeségét, hogy ennyire félreértette őt.

Rich nem akarta tovább elemezni a házasságát, így a telefon után nyúlt, és veszekedetten nyomogatni kezdte a gombokat. A bátyját hívta, aki a második csöngés után fel is vette a kagylót. Megbeszélték, hogy elmennek Paulhoz, a legidősebb testvérükhöz, aki már korábban meghívta őket egy kör pinochle-játékra. A kártyázás jobb elfoglaltságot jelentett, mint hogy csak itthon ücsörögve várja, mikor szólal meg végre a telefon.

- Hívd fel! - Jamie életének ez volt a legnyugtalanabb szombat délutánja és estéje. Hamar rájött, hogy nem nagy öröm kettesben maradni a büszkeségével.

Az is lehet, hogy Rich közben éppen ilyen feszülten várja, mikor hívja fel. De hát ennek semmi értelme, hiszen elosont az éj leple alatt. De Jamie nem akarta lezárni magában az ügyet, ami elvégre csak feltételezéseken alapult.

Bár a gyomra remegett az idegességtől, nagy gonddal készítette a vacsorát, hátha Rich mégis felhívja. A pecsenye és az apró, piros újkrumplik elég okot adtak, hogy áthívja a férfit. A vacsora érintetlenül állt a tűzhelyen. Senki nem fogja értékelni. Cserbenhagyták.

Amikor Jamie már nem tudta tovább tűrni a csendet, a telefonhoz ment. Remegő kézzel tárcsázott, és közben kétszer is meg kellett köszörülnie a torkát. Mosolyt erőltetett az arcára, és elhatározta, hogy vidáman fog beleszólni a telefonba, amikor Rich végre felveszi.

De nem vette fel.

Négy csengetés után bekapcsolt az üzenetrögzítő.

Jamie erre nem számított. Meglepetésében várt még néhány másodpercet, mielőtt letette volna a telefont. És a keze még jó ideig a kagylón maradt, miközben elöntötte a hiábavalóság és a bátortalanság érzése.

Olyan hülye. Olyan gyermeteg. De eszébe sem jutott, egy pillanatra sem, hogy Rich nem lesz otthon.

Úgy látszik, talált magának programot. Nyilván jól érzi magát, szórakozik a barátaival, amíg ő egyedül ül otthon.

Persze lenne hová mennie, kivel találkoznia, mit csinálnia.

Három barátját is felhívta, hátha elmennek vele moziba. Milyen élete van, hogy a mozi a legizgalmasabb, ami az eszébe jut? De mindhármuknak volt már programja. Ami voltaképpen nem is nagy baj, hiszen Jamie amúgy sem akart elmenni otthonról. Pont megfelelő este ez arra, hogy régi filmeket nézzen egy doboz sós keksz és némi cukormentes üdítő társaságában.

Rich jól érezte magát szombat este. Hajnalig kártyáztak, és a szokásosnál is jobban élvezték a játékot. Volt olyan, hogy Jamie öt, sőt tíz egész percen át sem jutott az eszébe.

Minden jól is alakult volna, ha Jason nem okoskodik. A bátyja borotvaélen táncolt.

- Mesélj már, hogy megy az állítólagos névházasságod? - kérdezte útban hazafelé. Mintha valami nagyon vicces dologról lenne szó. De Rich egyáltalán nem volt jókedvében.

Nem akart részletekbe bocsátkozni, csak morgott valamit.

- Tessék? - Jason nem hagyta annyiban.

- Semmit sem mondtam.

- Tudom.

- Most ne beszéljünk erről, Jason! - Rich ezt olyan komoran mondta, hogy a bátyjának értenie kellett volna a szóból. Nem akarja vele megtárgyalni a Jamie-vel való kapcsolatát. Kezdett igazat adni a nőnek: lehet, hogy ez a házasság életük legnagyobb baklövése.

- Akkor tehát - folytatta Jason pár perccel később - a házasság nem rózsaágy?

- Soha nem mondtam, hogy az.

- És már állapotos?

- Állapotos? - Rich ezt úgy kérdezte_; mintha a szó teljesen ismeretlen lenne előtte. - Állapotos - ismételte csendesebben. Élénken élt még az emlékezetében a péntek reggel, és hogy milyen izgatott lett, amikor megtudta, hogy Jamie hőmérséklete emelkedett egy kicsit. Az elmúlt héten minden reggel beszéltek; megtárgyalták a várandósság esélyeit. Elvégre ezért házasodtak össze! Csak éppen úgy tervezték, hogy a gyermekük nem a szokásos módon fogan majd…

Huszonnégy órával a bátyjával folytatott beszélgetés után Rich ismét a várandósság lehetőségét fontolgatta.

Vasárnap is hiába várta Jamie hívását. De erre tulajdonképpen számított is. Amilyen makacs ez a nő! Mindegy, ő ráér. Ha nem hívja fel, az az ő baja.

Hétfő délután Rich meggondolta magát. Odáig fajult a dolog, hogy vagy felhívja Jamie-t, vagy fel kell mondania. A nap során ugyanis az egyik hibát a másik után követte el. Akárhányszor megszólalt a telefon, mintha áramütés érte volna, és szinte felugrott a székéből. És bár eltökélte, hogy laza lesz, ugyanakkor összeszedett, a szíve zakatolt.

Nyilvánvaló, hogy neki kell kezdeményeznie. De úgy érezte, mintha zsarolnák, és ettől bizony nem lett jobb kedve. Felállt, és becsukta a szobája ajtaját.

Kétszer megkerülte az íróasztalt, majd lehuppant a székre, és felvette a telefont.

A bank telefonközpontja szinte azonnal válaszolt.

- Beszélhetnék Jamie… Warrennel? - Már majdnem Jamie Manninget mondott.

- Kapcsolom - mondta a központos. A telefon háromszor is kicsöngött, mielőtt felvették volna. Rich egyre idegesebb volt.

- Itt Jamie Warren irodája. Miben segíthetek?

- Ő… - Rich azt várta, hogy Jamie veszi majd fel. - Jamie-t keresem.

- Sajnálom, de beteget jelentett. Segíthetek?

- Ő… - Jamie beteg? Péntek este még teljesen jól volt. Lehet, hogy olyan beteg, hogy fel sem tudja hívni?

- Uram? Segíthetek? - kérdezte ismét a titkárnő.

- Nem… köszönöm. Majd később keresem.

De először még utánajár, pontosan mi is van Jamie-vel.

8.

Jamie szörnyen érezte magát. Nemcsak, hogy élete legnyomorúságosabb hétvégéjét tudta maga mögött, de vasárnap késő délután óta érezte, ronda megfázás kerülgeti.

Hétfő reggel aztán beteget jelentett. A nap legnagyobb részét ágyban töltötte, és megpróbálta meggyőzni magát, hogy csak valami huszonnégy órás vírus fertőzte meg, és kedd reggelre már jobban lesz.

Lüktetett a feje, fájt az összes izma, és érezte, hogy a láza is felszökött. Ha nem lenne ilyen rosszul, felkelne, és megmérné. De csak annyi időre hagyta el az ágya melegét, ami feltétlenül szükséges volt: amikor a fürdőszobába kellett mennie.

Megszólalt a telefon, szerencsére az ágy mellett. Vakon érte nyúlt, és majdnem felborított egy orvosságos üveget, ami tegnap óta nyitva állt ott.

- Halló! - mondta rekedten. Valószínűleg egy telefonos kereskedő kínál körpanorámás sírhelyet eladásra. És lehet, hogy Jamie most az ideális vevő.

- Jamie?

- Rich? - Hát persze, hogy most hívja, amikor a védelmi rendszere nem működik, és mindenhez túl gyenge. Három fájdalmas, rémálomnak tűnő napon át várta, hogy halljon felőle.

Most, hogy a férfi végre telefonált, Jamie egyáltalán nem érzett semmit. Megkönnyebbülést biztosan nem. És haragot sem, pedig vasárnap egész nap éktelen dühvel gondolt Richre. Annyira meg volt bántva, hogy minden erejét össze kellett szednie, nehogy átadja magát az önsajnálatnak.

- Kerestelek a bankban, és azt mondták, otthon maradtál, mert beteg vagy - mondta a férfi, mintha meg kellene indokolnia, miért hívja most fel.

- Elkaptam valami vírust.

Mintha Rich habozott volna. - Biztos vagy benne? Voltál orvosnál?

- Ahhoz túl beteg vagyok. - Nevetséges, hogy ez a férfi most aggódik érte. Végül is otthagyta. Nem törődött vele. Megbántotta. És most zavarja, hogy nem megy orvoshoz egy kis fertőzés miatt?

Rich ismét habozott. - Azt hiszem, időpontot kellene kérned Fullerton doktortól.

- Fullerton doktortól? - ismételte Jamie. Mégis miért? - Miért kellene nőgyógyászhoz mennem?

- Mert lehet, hogy nem is vagy beteg - válaszolta Rich, a hangjából ítélve összeszorított foggal.

Hát lehet, hogy Jamie értelmi képességei nem pont most vannak csúcson, de ezt tényleg nem értette. - Hidd el, csak valami influenza! Minden tünet arra utal.

- Az eszedbe sem jutott, hogy más is lehet? - A férfi hangja egyre türelmetlenebb lett.

- Nem. Mégis mire gondolsz?

- Hát eszedbe se jutott?

Jamie úgy érezte, mintha villám csapott volna belé. Rich azt hiszi, esetleg várandós lett! Ha nem lenne ilyen vicces, sírna. A férfi hangjában ugyanis aggodalom csengett.

- Ilyen hamar azért nem derül ki - válaszolta szinte hivatalos hangon, mintha a bank döntését közölné egy hitelkérelem elbírálásával kapcsolatban. - És nagyon valószínűtlen.

- De hát megemelkedett a hőmérsékleted!

- Nem olyan sokkal. Ne aggódj, nem vagy bajban!

Jamie Rich mérges sóhajtása alapján nem tudta eldönteni, hogy a férfi még csak bosszankodik, vagy már nem is lát a dühtől.

Mikor fogja végre megtanulni? Már annyiszor történt, hogy őrült módon, szinte tálcán nyújtotta át a szívét egy férfinak, és mindig és újra ugyanaz lett belőle. Pár hónapon belül összezúzott érzelmekkel utasították vissza, és eloldaloghatott, hogy kisírja magát. Úgy látszik, vannak nők, akiknek jár a szerelem, de ő nem tartozik ezek közé. Vannak nők, akik negyven-ötven évet élnek boldog házasságban. Ő meg örülhet, ha a házassága kitart legalább ennek a töredékéig, azaz összesen két hónapig.

- Van valamire szükséged? - tudakolta Rich.

- Nincs. - A lehető legrövidebb válaszra törekedett. Ha valóban fontos lenne a férfinak, akkor nem hagyta volna magára szombat reggel. - Teljesen jól vagyok.

- De akkor miért nem vagy munkában?

- Mert elkaptam valamit - ismételte.

- Akkor ugye mégsem vagy annyira jól?

Hogy szeretnek ezek a férfiak belekötni a szavakba. - A betegséget leszámítva vagyok jól. Sőt csodálatosan. - Úgy beszélt, mint aki egyedül is el tudná vezetni a bankot, ha nem lenne ez a fránya vírus. Az élete egyébként teljesen rendben van. Leszámítva persze ezt a majdnem-férjet, aki nem törődik az érzéseivel.

- Beszélnünk kell - folytatta Rich a kényelmetlen szünet után, ami éppen olyan feszült volt, mint az egész „házasságuk”.

- Azt… azt hiszem, ez jó ötlet.

- Mikor?

- Hm… - Jamie gondolkodott egy kicsit. Nem akart túl hamar találkozni vele, ilyen állapotban tényleg nem. Ha egy kicsit is úgy néz ki, ahogy érzi magát, akkor Rich saját kezűleg vonszolja el Fullerton doktor rendelőjébe.

- Szerda este? - kérdezte a férfi türelmetlenül.

- Szerdán? Persze. - Addigra már javulófélben lesz.

- A Cookie Jar megfelel?

Ebbe a vendéglőbe jártak középiskolás korukban. Egy kis, útszéli étkezdébe, ahol a padlót olcsó linóleum borította, a sarokban pedig régimódi wurlitzer állt. Jamie már évek óta nem gondolt erre a helyre. - Nem is tudtam, hogy még mindig üzemel.

- A múltkor a Negyvenharmadik utcában jártam, és úgy láttam, igen. Sok régi emlék jutott róla az eszembe. De ha máshová szeretnél menni…

- Nem, a Cookie Jar jó lesz. Találkozzunk… mondjuk hétkor! Vacsora után.

- Jó. Hét óra. Csokis kelyhet rendelek neked.

Mindennek ellenére, amin Jamie keresztülment az elmúlt három napban - idegesség, csalódás, fájdalom -, most elmosolyodott. Rich csak néhány szót szól, és máris jobban érzi magát. - Az nagyon jó lesz.

Lehet, hogy a férfi is mosolyog?

- Valahogy tudtam - mondta.

Jamie letette a kagylót, és visszahanyatlott az ágyba. Nemrég még annyira fázott, hogy magára terítette a lakásban található összes takarót. De most valahogy jobban érezte magát. Úgy gondolta, felkel, és készít magának valami ennivalót.

Szerdán Rich egy órával korábban érkezett a Cookie Jarba; úgy gondolta, esetleg ott is vacsorázik. Beült egy elnyűtt, PVC-borítású bokszba, és elővette a szalvétatartó és a cukorszóró közé állított menüt. Négy-ötféle hamburger, különféle szendvicsek és rengetegféle fagylaltos édesség közül választhatott. Ott volt a csokis kehely is: csokoládétócsában úszó fagyi bőven megrakva tejszínhabbal, és egy gyönyörű koktélcseresznyével díszítve. Jamie kedvence.

A nő előtt úgy tüntette fel, mintha véletlenül bukkant volna a Cookie Jarra, de nem így történt.

Amikor még vasárnap este sem hallott Jamie-ről, annyira ideges volt, hogy úgy döntött, elmegy egy kicsit autózni, hátha közben rendbe tudja szedni a gondolatait. És nem véletlenül került a régi iskola és a közeli vendéglő felé. Be is ment volna a Cookie Jarba, de akkor éppen zárva volt. Nem is tudja, hogy tulajdonképpen miért ajánlotta Jamie-nek ezt a helyet. Nosztalgiából? Hogy emlékezzenek azokra az időkre, amikor még minden egyszerűbb volt? Vagy, hogy újra átéljék barátságuk kezdeti időszakát?

Megérkezett a hihetetlenül fiatal pincérlány. Egy pohár vizet hozott, és egy kis tömböt, hogy felírja a rendelést. Rich sajtburgert kért, eperturmixot és hasábkrumplit. Kíváncsian körülnézett, hogy vajon milyen a jelenlegi vendégkör, de a gimnazisták már hazamentek, és csak idősebbek üldögéltek itt-ott.

Odasétált a wurlitzerhez. Arra gondolt, érdekes lenne meghallgatni egy pár számot, ami tizenévesen a kedvence volt. Meglepetten látta, hogy egyetlen dalcím sem ismerős. Egy sem! Már előkészítette az aprót, de pár perc hiábavaló böngészés után rájött, hogy nem érdemes elindítania a gépet, és visszament a helyére.

Öregszik. Régebben nem gondolt erre. De ha a felszolgálólány tizenkét évesnek néz ki, és egyet sem ismer a slágerlista első negyven számából, akkor nem tagadhatja tovább: ő kezd öregedni.

A sajtburger olyan jól esett neki, hogy szinte bűntudata támadt. A hasábkrumpli is éppen olyan volt, ahogyan szereti: forró és sós. Próbálta minél tovább ízlelgetni az édes, sűrű turmixot. Nem is tudta, mikor evett ilyen jót utoljára.

Tévedés!

Nincs értelme tagadni. Ha Jamie-vel eszik bármit is, az mind jobb. Hiányzott neki. Hiányoztak a kora reggeli beszélgetéseik és a nevetése. Hiányzott a bensőséges hang, ahogyan a gyerekükről beszélgettek.

A kettőjük gyerekéről.

Amíg Paul hároméves ikrei szombat este le nem feküdtek, keresztül-kasul rohangásztak a házban pókemberes pizsamába öltözve. Jason vagy egy órán át Ryannel az ölében kártyázott, Rich pedig a fészkelődő Ronnie-val volt „párban”. Mindig is élvezte az unokaöccsei társaságát, de most úgy gondolta, aznap estig nem értékelte eléggé, mekkora dolog, hogy vannak. Ha minden jól megy, egy éven belül a saját fiát vagy lányát dajkálhatja. Erre még várni is izgalmas! De nem akart nagyon elmerülni az álmodozásba, amíg nem tisztázódik, mi van közte és Jamie között.

Amikor először hozakodott elő a házassággal, Jamie félt. Ijesztő távlatnak tekintette a kettőjük közötti testi kapcsolatot, mert úgy gondolta, ezzel tönkretennék a barátságukat.

Akkor úgy gondolta, a lánynak igaza van. Tulajdonképpen most is így vélekedett. Mindent elronthatnak, hacsak éretten és őszintén nem néznek szembe az érzéseikkel. Az együtt töltött éjszaka megváltoztatta a kapcsolatukat: barátokból szeretők lettek.

Micsoda közös felfedezés!

Micsoda bonyodalom!

Tudta, hogy nem lett volna szabad közelítenie a lányhoz, de nem bánta meg. Ha valamit sajnált, akkor csak azt, hogy veszekedés kellett annak felismeréséhez, mennyit jelent számára Jamie.

Évek óta szerelmes belé, csak nem tudta. Milyen különleges a barátságuk. És most ennél is többre van esélyük. Semmit nem akart tenni vagy mondani, ami veszélybe sodorhatja a házasságukat vagy a barátságukat.

A hétfő délutáni telefonbeszélgetés nem sikerült valami jól. Még mindig összerázkódott, amikor felidézte, micsoda feszültség vibrált közöttük. Rich szinte semmit nem mondott el abból, amire készült, és semmit nem tett, hogy biztosítsa a lányt szerelméről. Jamie hangja mesterkélt volt, ugyanakkor bizonytalan is. És jóformán el sem kezdtek beszélni, máris elköszöntek - igaz, barátságosabban, mint amikor üdvözölték egymást. Mire jó a fagylalt?!

Azóta többször is majdnem felhívta, de mindig meggondolta magát, mondván, jobb lesz kivárni a személyes találkozást, mert akkor kevésbé fogják félreérteni egymást.

Rich sokat tépelődött azon, mit is kell majd elmondania. Először is félre kell tenniük minden kicsinyességet, abba kell hagyniuk a féltékenykedési, és el kell oszlatniuk a félelmeket. Utána már beszélhetnek az érzéseikről. Ha a beszélgetés a reményei szerint alakul, együtt mennek haza, és együtt töltik az éjszakát.

Miért is ne?

Hiszen házasok. Miért kellene Jamie-nek mesterséges módszerhez folyamodnia, hogy várandós lehessen, ha ugyanezt természetes úton is elérhetik.

Rich képesnek érezte magát a feladatra. Sőt, alig várta.

Ezt persze nem akarta rögtön felhozni, de a tudomására hozza, hogy ezt szeretné.

Volt még hátra pár perc a találkozóig. Addig megpróbálta végiggondolni, hogyan tárgyalják meg az ügyet. Az is az eszébe jutott, hogy komolyan el kellene gondolkodniuk, ne költözzenek-e össze. Mivel Jamie a saját lakásában él, az lenne ésszerű, ha ő költözne a lányhoz. Végül úgyis házat vesznek majd.

Épp azon töprengett, vajon melyik városrész lenne a legalkalmasabb, amikor Jamie belépett a Cookie Jarba hosszú tengerészkék kabátjában.

- Szia! Ugye nem késtem? - kérdezte, és leült a szemközti ülésre.

Olyan jól nézett ki, hogy Rich le sem tudta venni róla a szemét. - Nem… dehogy! - Hívta a pincért, és megkérdezte Jamie-től, mit kér.

- Egy forró teát legyen szíves - mondta Jamie a lányra mosolyogva.

- Most kéred a csokifagyidat?

Jamie megrázta a fejét. - Köszönöm, nem. Még mindig nem vagyok teljesen túl a betegségen. - A kezét iskoláslányosan az ölébe tette. Nem nézett Rich szemébe.

Ez bizony nem volt olyan ígéretes, ahogy a férfi remélte. - Szóval még mindig küzdesz a fertőzéssel? - Most, hogy említette, tényleg sápadtnak látta egy kicsit.

Jamie bólintott, és a pincérlány után nézett.

- Milyen fiatalokat is alkalmaznak manapság! - jegyezte meg Rich.

Jamie úgy nézett rá, mint aki nem érti, amit mondanak neki. A férfi a pincér felé mutatott.

Jamie bólintott, majd felhúzta a szemöldökét. - És milyen csinosakat!

Rich ezt észre sem vette. Nem tettek rá nagy hatást a tizenhat éves, fogszabályzós lányok. De Jamie megjegyzése eszébe juttatta a tervét. Emlékeztette magát, csak őszintének kell lennie a lánnyal. Az őszinteség bensőségességet szül, és onnan már csak egy lépés - a hálószoba.

A lány szerényen mosolyogva hozta a kávét és a teát. Jamie visszamosolygott rá, és a cukortartóért nyúlt, majd gyorsan megkavarta a teáját. Richnek úgy rémlett, hogy azelőtt nem édesen szerette a teát, de most ennél fontosabb dolgokról kell beszélniük.

- A péntek este történtekről akartam beszélni - mondta a kávésbögréjét két kézbe fogva.

- Miért?

- Hát azért, mert… - A folytatás előtt ivott egy kortyot. A kérdés váratlanul érte. - Mert új távlatot nyitottak a kapcsolatunkban.

- És milyen érzés neked, hogy… új távlata lett a kapcsolatunknak? - Jamie megint körbenézett a helyiségben. Pillantása mindent végigpásztázott, kivéve Richet.

- Azt hiszem, a dolog jól is alakulhat - mondta a férfi. Megpróbált tárgyilagosan fogalmazni. Ha túl korán elárulja, hogy őrülten szerelmes Jamie-be, még elijeszti.

- Jól is alakulhat - ismételte a nő olyan halkan, hogy Rich alig hallotta.

- Igen. De sajnos ezt nem tudtuk megbeszélni szombat reggel. - Rich észrevette, hogy a nő megmerevedik ennek hallatán. Rájött, hogy nem örült, amikor látta, hogy elment. Lehet, hogy félreértette a helyzetet? Mindjárt jóváteszi. - Ne haragudj, hogy olyan korán elmentem. Lehet, hogy…

- Ezt hagyd abba! - emelte fel a kezét tiltakozón Jamie.

- Mit?

- Ne mentegetőzz! Nem kell. Jó is, hogy az utóbbi néhány napot otthon töltöttem, mert így legalább eleget gondolkozhattam.

Rich megkönnyebbülten sóhajtott. Úgy látszik, Jamie ugyanarra a következtetésre jutott, mint ő. Ivott még egy kicsit, és hátradőlt.

- Igazad volt.

Rich ismét bólintott. Az igazi férfiak mindennél jobban szeretik az igazságot.

- Hiba volt Floyddal vacsoráznom, még akkor is, ha teljesen ártatlan ügy volt. Az után, amit Pamelával átéltél, meg kellett volna értenem, hogyan érzel. A barátodként… meg kellett volna hallanom, hogy valójában mit is mondtál. Ha valaki hibás abban… ami történt, azt akarom, hogy tudd…

- Hibás - ismételte Rich. A szó ismét felébresztette a haragját. Érezte, amint gyűlik benne az adrenalin.

- Igen. Szeretném, ha tudnád, az én hibám volt.

A megismételt kijelentés nem javított Rich kedélyállapotán. Letette a bögréjét, de úgy, hogy a kávé kiloccsant belőle. - Senki nem beszélt itt hibáról. Ha te így látod, jobb, ha be is fejezzük a beszélgetést.

- Én csak próbáltam…

- Ne próbáld!

Jamie a teájára nézett. Rich látta, hogy mekkora erőfeszítést tesz, hogy ne menjen bele egy újabb veszekedésbe.

Ő maga ehhez túlságosan haragudott. Hiba. Azt mondja, hogy élete legvarázslatosabb éjszakája puszta hiba volt. Illetve az életük legcsodálatosabb éjszakája, csak a lány túl büszke ahhoz, hogy beismerje.

Úgy érezte, minden semmivé foszlik, aminek elérésében reménykedett. Az igazi házasság, az összeköltözés, a ház, a szerelmükből születendő gyerek. Úgy várta ezt a találkozást, úgy remélte, hogy barátokból végre szerelmespár lesznek! Szerelmesek, és ugyanakkor házasok.

- Már megint sikerült… - suttogta Jamie.

- Mi?

- Feldühítenem téged.

Rich tudta, hogy a nő nem akarta megbántani. És amilyen zavarodottan néz rá, valószínűleg nem tudja, miért haragszik.

- Ugye már meg is történt? - A nő hangja annyira remegett, hogy Rich attól félt, mindjárt elsírja magát. - Tönkretettük a barátságunkat.

- De ennek nem kell így lennie. - Jamie sápadt arcát látva Rich, akármilyen dühös is volt, a legszívesebben mégis megölelte volna.

- Tudtam én, hogy ez lesz - mondta a nő nagyot sóhajtva. - A házasság rossz megoldás volt. Ezek a kusza érzések… azt sem tudjuk, hogy viselkedjünk egymással.

Rich csendben, rosszkedvűen ült egy darabig, mielőtt megszólalt. Jamie-nek most igaza van.

- Mit javasolsz?

- Nem… nem is tudom. Korábban még azt hittem, tisztában vagyok vele, mit akarok. De most már nem.

Rich sem volt már olyan magabiztos. Feleségének kívánja Jamie-t, de ehhez meg kell bizonyosodnia arról, hogy ez az asszony viszontszereti. Melyik férfinak nem kell ennyi bíztatás? Egy órája még olyan egyszerűnek tűnt. Mostanra minden összezavarodott.

- Elég erős vagy egy kis sétához? - kérdezte.

A kérdés először meglepte Jamie, de azután bólintott.

- Jó. - Rich megnézte a menüt, és pénzt tett az asztalra.

A régi környéken jártak. A vendéglőtől két ház-tömbnyire állt egy emeletes téglaépület, a középiskola. Hallgatólagos megegyezéssel erre indultak. Jamie sálat tekert a nyaka köré, és a zsebébe mélyesztette a kezét. Rich is így tett, bár szívesebben ment volna kézen fogva vele.

Az első háztömb előtt csendben haladtak el.

- Amikor gimisek voltunk, úgy gondoltam, te vagy az iskolában a legklasszabb fiú.

- Én? - nevetett Rich. - Hát jól titkoltad, az már biztos.

- Szerintem ezt te tudtad. Pont elég beképzelt voltál hozzá.

Rich mosolygott. - Én meg azt irigyeltem tőled, hogy neked olyan könnyen megy a tanulás.

- Könnyen? - Jamie felnevetett. - Tudod, mennyit magoltam?

- Emlékszel a tízéves osztálytalálkozóra?

Jamie bólogatott. - Igen. Egy szőkével jelentél meg. Ugye te mindig a szőkékre buktál?

Rich jobbnak látta, ha erre nem felel. - Te pedig azzal a David Letterman kinézetű fickóval jöttél.

- Ralph kedves ember volt.

- Kedves és unalmas. - Rich már nem is emlékezett, miért vitte magával annak idején Elaine-t. Már amikor beléptek a terembe, tudta, hogy szívesebben töltené az estét Jamie-vel. Szinte csak vele táncolt.

- Ralphnak legalább volt egy kis esze a nyaka fölött is.

- Jut eszembe… - kezdte Rich rosszfiúsan vigyorogva.

Jamie a régi méreggel fordult felé. - Nem merd felhozni a mellbőségemet. Eszedbe ne jusson.

Rich nem tehetett róla, de megint mosolyognia kellett. - Mindig meg tudsz lepni.

- Említettem már, hogy karateórára jártam? Három könnyű lépésben térdre tudom kényszeríteni bármelyik férfit. Tehát ne próbálkozz, Manning!

- Pedig szívesen próbálkoznék veled - mondta Rich, de egészen más értelemben. Nem is tudta, miért válaszolt így, de most, hogy kimondta, cseppet sem sajnálta. Jamie elcsendesedett. Megértette a célzást. Mozdulatlanul állt a halvány esti megvilágításban. Rich felemelte a kezét, és az ujja hegyével végigsimította a nő arcát. Jamie lassan becsukta a szemét.

- Nem… hiszem, hogy jó ötlet…

Rich a mutatóujjával körüljárta a nő száját, mintegy csendre intve őt. Egyszer, kétszer, háromszor…

- Miért nem?

Jamie szeme még mindig csukva volt. Megingott álltában, egyenesen Rich karjába, aki szorosan átölelte.

- Valamit… akartam mondani - suttogta.

- Jól van. - Rich a nő hajába temette az arcát, és hosszasan belélegezte az édes illatot. Hogy lehetnek hadilábon egymással, ha ilyen ellenállhatatlan vonzerő taszítja őket egymáshoz?

- Ne… ne tereld el a témát!

- Akkor hát hagyjam abba? - Az ajka már a nő nyaka felé közeledett. Jamie hátradöntötte a fejét.

- Még ne…

- Megcsókolhatlak?

- Légy szíves!

Richnek sem kellett több biztatás. Ajkuk összeért, és még szorosabban ölelte a nőt, már-már felemelte a járdáról. Jamie lassan felemelte a kezét, és szorosan megfogta a férfi vállát. Rich nem hitte, hogy csók valaha is eshet jobban, mint a mai szombat éjjel, de tévedett.

A szája éhesen mozgott Jamie-én, és amikor a nő ajka szétnyílt, előretolta a nyelvét. Jamie a karját a férfi nyaka köré fonta.

Rich soha nem gondolta volna, hogy így fognak csókolózni. És még kevésbé, hogy a nyílt utcán, fél háztömbnyire az iskolájuktól. Azt akarta, hogy a nő puhán, megadóan simuljon az ölelésébe. És hogy mindezt minél előbb az ágyban folytassák.

Megdöbbent, amikor megérezte Jamie sós könnyeit. Gyengéden abbahagyta a csókot. - Jamie, mi a baj?

- Minden… és semmi. - A nő új csókba kezdett, nyitott szájjal. Richcsel még soha nem történt ennyire érzéki dolog.

- De hiszen te sírsz.

- Tudom.

- Miért?

- Mert mindent annyira megnehezítesz.

- Hogyan? - A lány nem távolodott el tőle.

- Megcsókolsz… nem kellene.

- Nem?

- Nem… de ne hagyd abba!

- Nem is akartam. - Richnek nem kellett további bátorítás. Sürgetően csókolta tovább a nőt, egyre zabolátlanabb vágyakozással. Értékes napokat vesztegettek el a félelmeik mögé rejtőzve. Pedig végig élvezhették volna újonnan felfedezett szerelmüket.

- Rich…

A férfi nagy nehezen, még mindig hevesen dobogó szívvel felemelte a fejét. Megfogta Jamie kezét, és elindult vissza, a Cookie Jar felé. - Menjünk innen!

- Igen, az jó lesz.

- Mert ha nem, itt az utcán teszlek magamévá.

- Magadévá?

Miért, mi mást várt? Ha egy férfi így csókol egy nőt, annak tudnia kell, hogy mire számíthat. Főleg, ha az illető a férje!

- De… beszélnünk kell!

- Később. - Rich megszaporázta a lépteit. Minél hamarabb visszaérnek a lakására, annál hamarabb csókolhatja meg újra. Nem akart annyi időt hagyni Jamie-nek, hogy esetleg meggondolja magát.

- De először meg kell beszélnünk valamit.

- Mit? Nem ér rá?

Jamie megrázta a fejét. - Már korábban is mondtam volna… akartam is, de aztán sétálni hívtál, és… csókolózni kezdtünk, és most még zavarodottabb lettem.

Elértek Rich autójához. A férfi kinyitotta a jobb oldali ajtót, majd a nő felé fordult. A kezét a vállára téve a szemébe nézett, és megkönnyebbülten látta, hogy Jamie ugyanarra vágyik, mint ő. -Rendben, Jamie, mondd el, miről van szó!

A nő letörölte a könnyeket az arcáról, és nagy levegőt vett, hogy kicsit magához térjen. - A péntek éjszaka miatt…

Már megint ezt hozza fel! - Igen?

- Úgy gondoltam, talán szeretnél… tudod…?

Rich úgy gondolta, tudja. A lány ugyanazt akarja, amiről ő is gondolkodik már napok óta: hogy vegyék komolyan a házasságukat, és költözzenek össze.

- Ha ezt akarod, akkor én is - mondta, kisimítva Jamie haját az arcából. Nem vette el a kezét; élvezte a nő bőrének puhaságát.

Jamie becsukta a szemét, és ráharapott remegő alsó ajkára. - Én már nem tudom, mit akarok… és azt hiszem, te sem.

- Dehogynem! - válaszolta bizonysággal, mert ő Jamie-t akarja.

- Azt hiszem, komolyan el kellene gondolkodnunk…

- Miről?

- A válásról.

9.

Rich úgy ugrott el tőle, mintha áram rázta volna meg.

- Válásról? - kiáltotta.

Jamie valójában nem akart elválni, de úgy érezte, az a tisztességes, ha felajánlja Richnek a lehetőséget. Hiszen nem tartották be az egyezségüket, az esküvő előtt tett Ígéreteiket.

A péntek éjszakai szeretkezés közös döntés volt, de mindent megváltoztatott, és már nem tehetnek úgy, mintha mi sem történt volna. Testi együttlétük olyan megrendítő volt, hogy Jamie egész életében kincsként fogja őrizni az emlékét. Ha eszébe jutott, hogyan aludt el Rich karjában, még mindig megremegett.

- Válás? - ismételte Rich.

Jamie összerázkódott. A férfi soha nem fogja megtudni, mekkora erőfeszítés kellett hozzá, hogy megtegye ezt a javaslatot. Mindennél erősebben kívánta, hogy Rich valami jelét adja annak, hogy a péntek éjszaka neki is annyit jelentett, neki is éppen olyan gyönyörű volt, mint neki.

- Tehát válni akarsz? - csapta be Rich az autó ajtaját.

- Nem… nem mondtam, hogy válni akarok.

- De hát akkor miért jössz ezzel?

- Mert… nos, a dolgok megváltoztak.

- Ebben igazad van - mondta Rich halkan. - Már szinte nem is ismerek rád.

Jamie úgy tett, mintha nem hallotta volna. - Megegyeztünk, hogy csak névházasságot kötünk.

- Akkor este nem nagyon próbáltál elhúzódni tőlem.

Jamie érezte, ahogy a forróság elönti az arcát.

- Tényleg nem, de ez nem változtat a tényen, hogy megszegtük a megállapodásunkat, és mielőtt továbblépnénk, azt hiszem, el kellene gondolkodnunk, mit akarunk, illetve mire akarjuk elkötelezni magunkat.

- Úgy beszélsz, mint egy bankár. Hidegen, számítóan. Mi bajod van? Félsz a legkisebb érzéstől is? - Düh sütött a férfi szeméből.

Lehet, hogy Jamie Richet fölöttébb mérgesnek látta, amikor meglepte Floyddal, de mi volt ez ahhoz a viharhoz képest, amit most látott közeledni.

- Már nem vagyunk idétlen kamaszok - mondta olyan nyugodt hangon, ahogy csak tudta. - Felelős, érett felnőttek vagyunk, akik a döntéseiket nem a hormonműködésük alapján hozzák.

- Tehát a péntek éjszaka neked csak egy kis szórakozás volt?

- Nem ezt mondtam. - Jamie maga is kezdett feldühödni. - Szándékosan félremagyarázol mindent, amit mondok. A péntek este megtörtént. Ez lehet, hogy jó, lehet, hogy rossz, de nem tehetünk úgy, mintha nem történt volna meg.

- Nem akartam se elfelejteni, se figyelmen kívül hagyni, se mást.

- Hát akkor miért nem hívtál egészen hétfő délutánig? - kiáltotta a nő. - Miért osontál el szó nélkül az éjszaka kellős közepén? Amikor felébredtem, úgy éreztem magam, mintha… mintha neked én csak egyéjszakás kaland lettem volna.

- Nem csak te csalódtál - mondta Rich, szintén emelt hangon. - Te is hívhattál volna…

- Otthagytál!

- Tényleg úgy érezted, mintha egyéjszakás kalandra csábítottalak volna? - Rich járkálni kezdett. - Egyéjszakás kaland? Nevetséges! Elvégre házasok vagyunk!

- Ebben nagyon tévedsz. Igazából nem.

- Papírunk van róla. És ki is beszél itt tagadásról? Az esküvő mégiscsak esküvő, és légy szíves, ne próbálj mindenféle módosító jelzőt kitalálni hozzá!

- A módosításokat írásba fektettük az esküvő előtt.

- Tehát ki akarsz szállni? - Rich Jamie felé fordult. Arca eltorzult a méregtől, kék szemével szinte felnyársalta a nőt.

- Csak felajánlom neked ezt a lehetőséget. A kapcsolatunk megváltozott, és nem tehetünk úgy, mintha ezt nem tudnánk.

- Miért, szerinted én úgy teszek?

- Igen, úgy! - kiáltotta Jamie. - Ha nem szólaltam volna meg, már úton lennénk a lakásod felé. És mindketten tudjuk, hogy az következett volna, hogy nálad is alszom. És utána? Hogyan tovább?

Nem hagyta Richet felelni. - És holnap reggel megint minden olyan… feszélyezett, furcsa lenne. Éreznénk, hogy valami nincs rendben. És nem lenne idő, hogy megbeszéljük, vagy tegyünk ellene valamit, mert mindketten sietnénk dolgozni.

Jamie szinte látta maga előtt a jelenetet. Kapkodva öltözködnének, és zavarban lennének egymás előtt, mint amikor Rich felhívta hétfő délután. Nem lenne idő az igazi beszélgetésre, és csak udvariaskodnának egymással, amíg a férfi vissza nem viszi őt a Negyvenharmadik utcába, ahol leparkolt. Utána Jamie-nek még haza is kellene rohannia, hogy átöltözzön, mielőtt munkába indul.

- De miért kellene ennek így lennie?

- Csak! - Néhány csók után egyikük sem akarna már beszélgetni, hiszen mindennél jobban kívánnák egymást. Nem tisztáznák a dolgaikat, nem cserélnének nézetet, az biztos. És így elkerülhetetlen a másnap reggeli feszengés.

- Csak azt nem értem, miért vágsz most fejbe a válással.

Jamie számára egyértelmű volt. - Úgyis el akartunk válni a baba születése után. Az esküvő előtt tettünk bizonyos kikötéseket. És most minden megváltozott. Ha meg akarod gondolni magad, akkor most tedd!

- Én sajnálom a történteket, vagy te? - érdeklődött Rich gúnyosan.

- Nem rólam volt szó.

- Pedig rólad is beszélnünk kellene.

- Ó, Rich, kérlek, ne!

- Mit ne?

- Ne próbálj mindent kiforgatni, amit mondtam. Nem akartalak bántani vagy megsérteni. Csak azt akarom, hogy minden a lehető legalaposabban tisztázva legyen köztünk. A gyerekszülés túl fontos döntés. Nem keverhetjük bele az önzésünket.

- Könnyű ezt mondani, amikor minden találat az én személyemet éri.

- Mondtam, hogy nem szándékosan teszem. Csak azt akarom, hogy őszinték legyünk egymással. Ha úgy gondolod, hogy inkább elfelejtenéd ezt az egészet, megértem. Nézd csak meg, hogy már most is hol tartunk! Majdnem tönkretettük a házasságunkat, nem is beszélve a barátságunkról, és még hat hét sem telt el az esküvő óta. Nem lesz ez olyan egyszerű, mint hittük.

Rich megdörzsölte az arcát. Meglehetősen zavarodott volt.

Jamie nem akart válni, de úgy érezte, lehetőséget kell biztosítania a férfinak, hogy megváltoztathassa a tervüket, még mielőtt a kapcsolatukat tovább bonyolítja egy gyerek.

- Pedig olyan biztos voltam benne, hogy jó úton járunk - jegyezte meg Rich halkan.

- Én… én is. - Jamie egyre nehezebben bírta a bizonytalanságot, de nem akarta befolyásolni Rich döntését. Mindkettőjüknek biztosnak kell lennie abban, hogy helyesen cselekszenek. - Szeretnél egy pár napot, hogy átgondold?

Rich a szemébe nézett. - Lehet. Azt hittem, tudom, mit akarok, de lehet, hogy mégsem.

Jamie csalódottan bólintott. - Akkor megvárom, amíg jelentkezel. - Szorosabbra húzta a táskája szíját, és mosolygott. - Jó éjt, Rich!

- Szia!

Jamie elindult az autója felé. Ehhez csak négy-öt kocsi mellett kellett elhaladnia, de még így is nehezen tartotta magát. Nem akarta, hogy Rich lássa, mennyire szenved. Meglepődve vette észre, hogy a férfi vele tart.

- Hát jól megkavartam az egészet - mondta. A válás említése óta most először nem tűnt úgy, hogy le akarja harapni a nő fejét.

- Ezt mi ketten tettük - válaszolta Jamie csendesen. Megpróbált rámosolyogni, de nem sikerült. Amikor az autóhoz értek, kinyitotta a táskáját, hogy elővegye a kulcsot.

- Lehet, hogy nem számít - mondta Rich a nő szemébe nézve -, de szeretném, ha tudnád, hogy szombat reggel munkába mentem. Most már úgy gondolom, fel kellett volna ébresszelek. Azt hittem, hogy a zuhany alatti áriám is megteszi - itt félszegen elmosolyodott -, de amikor láttam, hogy nem ébredsz erre sem, inkább hagytalak aludni. És már bánom, hogy legalább nem írtam valamit neked.

- Dolgoztál?

Rich bólintott. - És amikor felhívtalak, nem vetted fel.

- De te meg nem hagytál üzenetet.

A férfi megvonta a vállát. - A pénteki hat üzenet után nem volt nagy kedvem hozzá. De te is telefonálhattál volna nekem. - Könnyedén tette hozzá, de Jamie érezte benne a neheztelést.

- De hát próbáltam! De nem voltál otthon. És én sem hagytam üzenetet. - És mi lett ebből az apró mulasztásból. Mindkettőjükéből. Hogy milyen ostobák…

- Tényleg felhívtál? - kérdezte nagyot sóhajtva.

- És te is? - csatlakozott Jamie a sóhajtáshoz.

A nő torkát sírás fojtogatta. Annyi mindent el akart volna mondani, és szinte semmit sem sikerült. Pedig mindennél jobban vágyott rá, hogy tisztázzák a dolgaikat. De nem lehetett.

- Ugye hamarosan hívsz? - kérdezte. Remélte, hogy nem hangzott könyörgésnek.

Rich bólintott. A szája sarka megmozdult, mintha mosolyogni próbálna. - Most hagyok majd üzenetet, ha nem talállak otthon.

- Ha nem hívsz, akkor majd én kereslek. - Soha többé nem hagyja, hogy félreértések mérgezzék meg a kapcsolatukat. Soha többé!

Rich csak akkor vette észre, merre tart, amikor már majdnem elérte a házat, ahol Jason lakott. Leparkolt, de még hosszú percekig nem szállt ki.

Amikor Jamie előállt a válás gondolatával, azt hitte, menten felrobban. Még soha nem volt ennyire dühös, megbántott és zavarodott. Nagyon kevés választotta el őket attól, hogy megint szeretkezzenek, és akkor a nő odavetőleges megjegyzésként kimondta azt a mindent megváltoztató szót, hogy válás!

Veszekedés közben volt egy pont, amikor úgy gondolta, nem lehet már értelmesen beszélni Jamie-vel, és a legjobb lesz, ha fogja magát, és kilép az egész zavaros ügyből. De utána váratlanul…

Váratlanul elkezdte megérteni, mit is mond a másik.

Kettőjük közül mindig is Jamie gondolkodott logikusabban. A kis maximalista. Mindennek úgy kellett lennie, ahogy ő kigondolta. Megőrjítette, amikor együtt dolgoztak az évkönyvön. Tudhatta volna, hogy Jamie az azóta eltelt tizenhárom év alatt sem változott.

Azt mondta, azt akarja, hogy minden a lehető legvilágosabb legyen közöttük.

Rich is tudta, mit akar. Jamie-t az ágyában, hogy újra szeretkezhessenek. De ezt persze nem mondta ki. Hogy is tehette volna? A nő szerint mindketten tagadják, ami történt, pedig nem tehetnek úgy, mintha semmi nem változott volna meg. Igen… ez igaz. És nem igaz.

Rich még egy óra múlva is az autójában üldögélt, mert még mindig nem tudta megemészteni, mi is történt ezen a „tárgyaláson”. Valakivel beszélnie kellett, és ez a valaki csak Jason lehet, ha akarja, ha nem.

Jason földszinti lakásának minden ablaka sötét volt, de ez nem tántorította el az öccsét. Nyomta a csengőt, amíg Jason fel nem kapcsolta a villanyt.

Hátralépett, amikor hallotta, hogy a bátyja kinyitja az ajtót.

- Rich? - kérdezte Jason félálomban, és közben megpróbálta megkötni a köntöse övét. - Mi a fenét csinálsz te itt? Tudod te, hány óra van?

Rich az órájára nézett, és meglepődve látta, hogy már tizenegy is elmúlt. - Beszélnem kell veled - mondta, és a konyhába ment.

Jason ásítva követte. - Hosszú lesz?

- Nem tudom. Miért? Nő van nálad?

- Ha így lenne, ajtót sem nyitottam volna, még ha egész éjszaka is hasal valaki a csengőn. - Jason leült, összefonta a karját, és lomhán előrehajolt. - Ha nem vetted volna észre, nem nagyon vágyom most csevegésre.

- Ne félj, csak azt kérem, hogy hallgass meg.

Rich benézett a hűtőbe. Elővett két dobozos üdítőt, és az egyiket a bátyja felé tolta. - Mikor voltál utoljára vásárolni?

- Nem tudom. Miért?

- Ezeken kívül csak egy nyitott konzerv van a hűtőben, és villa áll ki belőle.

- Vacsora - mondta Jason egy újabb ásítás közben. Várt egy pillanatig, majd kitárta a karját. - Rajta… beszélj! Figyelek.

Most, hogy Rich végre kiönthette a lelkét, hirtelen nem is tudta, hol kezdje. Nem szégyellte, hogy szeretkezett Jamie-vel, de eszébe jutott, hogy a nő esetleg bánná, hogy mesél az együtt töltött éjszakáról Jasonnek.

- Kell egy kis segítség, öcsi? - kérdezte Jason, és kinyitotta az italát.

- Nem - válaszolta Rich indulatosan.

- Akkor is segítek. Te és Jamie megadtátok magatokat a test örömeinek, és most nem tudod, hogyan tovább.

Rich tátott szájjal bámult a bátyjára.

- Hát erre meg hogyan jöttél rá?

- Én ezt már szombat este tudtam - mondta nyugodtan Jason, és megtörölte a száját a kézfejével.

- Hogyan… mit mondtam?

- Semmit. Emlékszel, hogy megkérdeztem, Jamie állapotos-e már?

Rich bólintott. A kérdés pörölycsapásként érte. Voltaképpen Jason kíváncsisága volt az oka, hogy hétfő délután felhívta a nőt. Jamie akár meg is foganhatott az együtt töltött egyetlen éjszaka során, bár ezt kapásból tagadta.

- És? - kérdezte Rich, mintha nem tudná.

- Megdöbbentél, majd gyorsan bezárkóztál. Nyilvánvaló volt, legalábbis nekem az volt: nem kizárt tehát, hogy áldott állapotban van.

- De azért ez nem ilyen egyszerű.

- Maga a házasság nem ilyen egyszerű. Mit gondolsz, én miért nem nősülök meg? Próbáltalak figyelmeztetni az esküvő előtt, de te persze nem hallgattál rám. „Ó nem, ez egész más!” - ezt énekelted. Te és Jamie jó barátokként csak egy hivatalos szerződést köttök egymással. Se több, se kevesebb.

- Emlékszem, mit mondtam - mondta Rich, és ő is felbontotta az üdítőjét. Hihetetlenül gyermeteg volt a házassággal kapcsolatban. Pedig milyen jó ötletnek tűnt! Tulajdonképpen még mindig így gondolja. Ennél csak az lenne jobb, ha valódi holtomiglan-holtodiglan lehetne a házasságukból.

- Na, ki vele, mi a gubanc?!

Rich összegyűrte az időközben kiürült alumíniumdobozt. - Ma találkoztam először Jamie-vel, mióta… amióta nála aludtam.

- És ugye nem ment valami jól?

Rich vállat vont. - Hát nem mondanám. Felvetette, hogy váljunk el.

- Te jó ég, Rich! Mit mondtál te annak a szegény lánynak?

Rich legalábbis érdekesnek találta, hogy Jason rögtön azt hiszi, ő a hibás. - Mit tudom én. Magától hozakodott elő vele. Szerinte én… mi… módosítottuk a szabályokat, és újból át kellene gondolnunk a kapcsolatunkat.

Jason székestől hátradőlt. - Ez komolyan hangzik. Akkor most éppen ezt teszed?

- Igen - mondta Rich határozottan. - Azt hiszem, az egész házasság előtti szerződést ki kellene hajítanunk az ablakon, és össze kellene költöznünk.

- Más szóval, azt akarod, hogy igazi házasságban éljetek?

- Igen, igen, igen!

- És szerinted ez Jamie-nek is tetszene?

- Hát azt nem tudom. - Remélte, hogy tetszene, de mostanában több csalódás is érte. Az utóbbi időben például sokat vesztett a magabiztosságából.

- Akkor most mihez kezdesz?

- Bár tudnám!

- Szereted?

Rich habozás nélkül bólintott. - Őrülten. - Felállt, a mosogatóhoz ment, és nekidőlt a pultnak. Összefonta a karját. - Nem is tudod, mennyire meglepődtem, amikor rájöttem. Fogalmam sem volt, hogy a barátságon kívül mást is érzek iránta. Még azt sem vettem észre, milyen gyönyörű.

- Szóval akkor mit teszel?

- Ha tudnám, nem dörömbölnék nálad éjnek éjjelén. - válaszolta Rich mérgesen, bár Jason ennyit igazán maga is kitalálhatott volna.

- Hát ez igaz. - Jason megdörzsölte az állát. - És nem hiszem, az az egyetlen jó tanács, hogy aludj rá egyet!

- Ugyan! Ha tudnék aludni, már rég ágyban lennék. - Rich évek óta egyedül élt, de most félt hazatérni az üres lakásba. Jamie-vel akart lenni. Még az sem számított volna, ha nem szeretkeznek; egyszerűen csak vágyott a közelségére. A biztonságra, amit adhat. A melegségére, a nevetésére. A szerelmére.

- Bár tudnám, mit akar - mormolta.

- Ki mit akar?

- Na mégis ki? - Rich panaszosan nézett a bátyjára. - Hát Jamie.

- No, azért le ne harapd már a fejemet!

- Akkor meg ne tégy fel ilyen hülye kérdést!

Jason hangosan ásított, de Rich nem akarta tudomásul venni a célzást. - Még csak sejtetni sem engedte, mit érez ezzel kapcsolatban. Egyáltalán, semmi jelzést nem kaptam tőle.

- Lehet, hogy most butának tartasz - mondta Jason komoran -, de miről is?

- A válásról. - Rich a szemöldökét ráncolta. - Felajánlotta a lehetőséget, de amikor megkérdeztem, ő mit akar, nem nyilatkozott.

- Nem tehette.

- Miért nem?

- Mert - mondta Jason két ásítás között - befolyásolna azzal, amit mond, és azt akarja, hogy te magad dönts. Mert ő okos lány.

Rich járkálni próbált az apró konyhában. - Mondtam neki, hogy mindent átgondolok, és majd jelentkezem.

- Akkor menj haza! - állt fel Jason. - Most rögtön! - folytatta az öccsét a kijárat felé terelve. - Ha nem vetted volna észre, nem igazán vagyok most a csúcson, és holnap egész nap műteni fogok. Aludnom kell.

Rich belebújt a kabátjába. - Értem a finom célzást.

Jason vigyorogva rázta meg a fejét. - Dehogy érted!

- Fullerton doktor rendelője.

- Jó napot! - köszönt Jamie. Egyre szorosabban markolta a telefont. - Szeretném… lemondani az időpontomat. - Megadta az adatokat.

- Kér újat?

Jamie semmit sem szeretett volna jobban, de amíg nem tudja, Rich hogyan dönt, semmi értelme. - Köszönöm, még nem. A jövő héten majd jelentkezem.

Jamie egész nap halogatta ezt a hívást. Azt remélte, Rich reggel telefonál. A legderűlátóbb fantáziája szerint a férfi első dolga lesz reggel, hogy felhívja, és biztosítja róla, hogy legalább annyira akarja a házasságot és a gyereket, mint korábban.

De amikor már dél is elmúlt, nem tehetett mást: lemondta a nőgyógyászati vizsgálatot. Végül is ez még nem a világ vége. De egész délután küzdenie kellett az érzéseivel, és csak nehezen tudta elérni, hogy éppen olyan higgadt és szakszerű döntéseket hozzon, mint máskor.

Fagyasztott készételt tett a mikroba, és mályvacukrot majszolva várta, hogy elkészüljön. Közben a kábeltévén párkereső valóságshowt nézett. Ennyit az egészséges étkezésről és az egészséges érzelmekről. Ennél mélyebbre már nem süllyedhet.

A ruháira egyébként kínos gonddal ügyelő Jamie nem öltözött át munka után, csak a blúzát engedte ki a szoknyája derekából, és így körözött a lakásban. A papucsa csoszogása volt az egyetlen zaj, amint céltalanul mászkált egyik helyiségből a másikba. Sikertelenül próbálta bebeszélni magának, hogy a nemrég lezajlott betegség miatt ilyen levert.

Ennek a levertségnek a férje az oka. Vagyis inkább a férj hiánya. Egy igazi férjé. Amikor előző este beszéltek, megpróbált a lehető legegyenesebb, legőszintébb lenni Richcsel: Nagyon vigyázott, hogy ne árulja el az érzéseit, sőt egyáltalán: a véleményét se. És már nem volt olyan biztos benne, hogy ez sikerült. Lehet, hogy megemlíthette volna, legalább mellékesen, milyen sokat jelent neki, hogy Rich kész végigcsinálni vele, amiben megegyeztek. Lehet, hogy ha elmondta volna a férfinak, milyen jó anya lesz, az estéjük máshogy végződik.

De nem! Ez érzelmi zsarolás!

Nem mondhatott volna semmi ilyesmit, csakúgy, mint ahogy nem ismerhette be, mennyire szerelmes belé. Vagy hogy mennyire vágyik rá, hogy folytassa azt az érzéki utazást, amelyen elindultak.

Jamie éppen a tévé előtt haladt el, kezében a cukros zacskóval, amikor csengettek.

Megdobbant a szíve. Lehet, hogy Rich az! De borzasztó csalódás lesz, ha nem. Biztosan egy szomszéd jön panaszkodni, hogy túl hangosan szól a tévé.

Tele volt a szája. Megpróbálta gyorsan lenyelni az édességet. Nem sikerült, pedig őrült ütemben rágott. Kinyitotta az ajtót, és majdnem félrenyelte az egész adagot, amikor meglátta a mosolygó Richet.

- Szia!

Jamie csak a kezét emelte fel üdvözlésképpen, mintha esküt tenne.

- Van valami az arcoddal. Mumpsz?

Felmutatta a zacskót, majd sikerült végre lenyelnie az édességet. - Szia! - köszönt neki hevesen dobogó szívvel. - Nem… nem számítottam rád.

- Tudom. De nem akartam megint telefonüzenetekbe bonyolódni, és inkább felugrottam. Ugye nem baj?

- Persze, hogy nem! - Ha Rich sejtené, mennyire örül annak, hogy látja, akkor most nemcsak mosolyogna, hanem hangosan rá is nevetne. Nevetne rá a kék szemével. Jamie tudta, hogy nem kellene így bámulnia, de nem tudta levenni a szemét a férfiról.

- Furcsa szag van - mondta Rich szimatolva. Bement a konyhába, és kinyitotta a mikrohullámú sütőt. A készülékből füst csapott ki.

- A vacsorám - magyarázta a nő, és a cukros zacskót az evőeszközös fiókba dugta.

- Azt hittem, már nem eszel ilyet.

- Úgy is volt, de… ma nem volt kedvem főzni.

- Miért nem?

- Mert le kellett mondanom a találkozót Fullerton doktornál, és ettől egy kicsit nyomott hangulatba kerültem. Nálam a mályvacukor-zabálás és a legócskább tévéműsorok végtelen bámulása ennek a lesújtottságnak a jele. De ennél rosszabbat nem szoktam tenni.

Rich úgy nézett rá, mintha most látná először.

- Rajta, most nevess csak ki!

- Szó sincs róla!

- Dehogynem - mondta Jamie. - És tudnod kell, hogy egy szem mályvacukrot sem ettem, amikor szakítottam Tonyval.

- Más szóval, én tehetek róla, hogy idáig süllyedtél?

- Nem teljesen. Nem mindenről. Mondjuk, hogy a tévézésről…

Rich nevetett, és hátrasimította a haját. - Jobban éreznéd magad, ha azt mondanám, döntöttem?

- Valószínűleg. - Alig merte elhinni…

De Rich ahelyett, hogy nyilatkozott volna a döntéséről, kivette a nem túl étvágygerjesztő ételt a mikróból, és kidobta.

- Ha már hízni akarsz, rendeljünk inkább pizzát. Mit szólsz hozzá?

Jamie buzgón bólogatott. Ezek szerint együtt vacsoráznak? Úgy látszik, Rich maradni akar egy ideig. Ez jó. Nagyon jó.

- És ha már itt tartunk, kiselejtezhetnénk a mályvacukrot is.

Szó nélkül kinyitotta a fiókot, és átnyújtotta az elrejtett csomagot.

- És még valami.

- Igen? - kérdőn, nyílt tekintettel nézett a férfira. Pedig inkább titkolta volna az érzéseit, de képtelen volt rá.

- Miért mondtad le a megbeszélést Fullerton doktornál?

- Mert… tudod… - mondta Jamie a kezét tördelve. - Nem jelentkeztél egész délelőtt. Persze nem, mintha úgy lett volna megbeszélve; egy éjszaka nyilván kevés a döntéshez. Nem is lett volna ésszerű, ha ezt várom, ha ilyet várok tőled… - Észrevette, hogy összevissza beszél, de nem tudta abbahagyni. - Az időpontom… az időpontunk holnapra szólt, és egyedül kevés vagyok a mesterséges megtermékenyítéshez.

- Hátha megtette ezt már maga a természet is… - mondta Rich, mintha élvezné, hogy zavarba hozza a lányt.

- Igen, tudom, de… ez más.

Richnek, úgy látszik, egyre jobb lett a kedve. - Hát remélem is.

- Nem akartam lemondani.

- Mikorra kapsz új időpontot?

- Ühüm… - Rich szemébe nézett. A szíve úgy dobogott, hogy azt hitte, a férfi is hallja. - Azt akarod mondani, hogy maradjunk házasok, és szülessen gyerekünk, és…

- Pontosan ezt akarom.

Jamie nem tudta tovább tartani magát. Boldogan felzokogott, majd megölelte Richet. Ajka a férfiéra tapadt.

10.

Rich felnyögött örömében, amikor megérezte Jamie száját. Szorosan megölelte. Mindketten nehezen szedték a levegőt, mintha készületlenül érte volna őket ez a fordulat, és őket is meglepné ez a hirtelen rájuk törő vágy.

Rich megpróbált uralkodni magán, de az izgalma gyorsan átterjedt minden tagjára.

Még soha senkit nem akart annyira, mint most Jamie-t. Szüksége volt rá. Az örömből fakadó csók hamarosan a végsőkig korbácsolta a vágyukat.

Rich felnyögött. Már nem tudott uralkodni magán. A felesége ott volt, ahová tartozik: a karjában. És ott is marad.

- Türelem, türelem! - intette egy belső hang. Hamarosan szeretkezni fognak, nagyon hamar, és ezzel végre beteljesül a házasságuk. Nem lesz ok a megbánásra vagy a kétségekre. Semmi gyanakvás. És hamarosan ott lesznek. - Hamarosan, Rich.

A férfi emberfeletti akaraterővel összeszedte magát. Az arcát Jamie hajába temette. - Olyan illatod van, mint a mályvacukornak.

- Sajnálom.

- Ne sajnáld! - Nem hitte, hogy képes rá, de végül mégis kibontakozott Jamie öleléséből. - Akkor mi lesz azzal a pizzával?

- Ja, igen. - Rich észrevette, hogy Jamie viszonylag hamar magához tért. Hamarabb, mint ő. Erőtlenül felmosolygott rá. - Bedobtak kedden egy szórólapot…

- Jó lesz a kolbászos-pepperónis?

- Nekem jó - mondta a nő hátrébb lépve. Mintha az előbb meg sem érintették volna egymást. Rich nem értette, hogyan képes erre. Neki óriási nehézségébe került, hogy leplezze, milyen hatással van rá.

Jamie kihúzta a fiókot, ahol a szórólapokat és kuponokat tartotta. Rich csak csodálni tudta, hogy a nő minden ügyében ilyen rendezett. Egy pillanat alatt megtalálta a telefonszámot, és máris megrendelte a pizzát.

Pontosan harminc perccel később pedig már előttük gőzölgött a vacsorájuk. Addigra visszataláltak a régi, baráti hangra. Rich szeretett volna beszélgetni a legújabb csókjukról, de nem akarta semmivel felborítani ezt a törékeny békét. Rengeteg idejük lesz még, hogy az érzéseikről beszéljenek. Most inkább sütkérezik Jamie iránt érzett szerelmében, és türelmesen kivárja, amíg a nő viszont nem szereti.

Ami nyilván hamarosan bekövetkezik. Rich úgy gondolta, ehhez nem is kell az ő különleges vonzereje, hiszen a szerelmük a barátságuk szilárd talajára épül. Neki most már csak türelmesnek és gyengédnek kell lennie. Úgy gondolta, egykét hét alatt összeszedi a bátorságát, hogy szerelmet valljon Jamie-nek. A hónap végéig pedig akár össze is költözhetnek.

Ebben senki sem találhat hibát; Jamie a legkevésbé. Kivárja, amíg alkalmas az idő, de addig is úgy fogja szeretni, és úgy törődik vele, ahogyan csak tud. Bebizonyítja, hogy jó férje lenne, és jó apja a gyereküknek.

Ha minden terv szerint halad, Jamie várandós lesz, mielőtt legközelebb eljut Fullerton doktorhoz.

A pizzás doboz hamarosan az asztalra került. Jamie tányért, szalvétát és két üdítőt vett elő.

- Ez nagyon finom.

Rich csak bólintott. A pizza kiváló volt, de az íze mélyen alulmúlta Jamie szájának ízét. Úgy gondolta, hamarosan le sem tud majd szokni erről a csak rá jellemző, különleges ízről.

- Reggel telefonálok az orvosnak - mondta a nő. - De valószínűleg már csak a jövő hónapban jutok be. - A férfira nézett, mintha egyetértést várna tőle.

- Nekem megfelel.

Jamie sötét szeme felragyogott. Rich keze után nyúlt. - Menni fog ez nekünk. Tudom, hogy képesek vagyunk rá.

- Persze! - erősítette meg Rich. Ha a dolgok úgy alakulnak, ahogyan szeretné, akkor hamarosan igazi család lesz belőlük, és az is maradnak. Ő legalábbis mindent megtesz érte. Jamie még nem tudja, de hamarosan beavatja a tervébe. Addigra már mindketten ugyanazt fogják akarni.

Megszólalt az ébresztőóra. Jamie a hátára fordult, és kikapcsolta. A bosszantó hang helyét zene töltötte be: reggelenként egy kellemes, lágy könnyűzenét játszó rádiót hallgatott.

Nem nagyon akaródzott neki kimászni a meleg és puha ágyból a sötét, hideg világba, különösen, hogy eszébe jutott: hétfő van. Sokkal kellemesebb még egy kicsit a több réteg takaró alatt maradni, és elálmodozni a közte és Rich között végbemenő jó dolgokról.

Az elmúlt héten nem sokat találkoztak, mert Richet nagyon elfoglalta a Boeing honvédelmi beruházásának terve. Minden este három-négy túlórát is teljesített, és egész hétvégén dolgozott. De Jamie mindennap számíthatott a hívására, általában késő este.

És a hangjából érződött, mennyire szeretné gyakrabban látni a feleségét. Jamie is ugyanerre vágyott, bár igyekezett maga előtt is titkolni. Rettenetesen hiányzott neki a férfi, bár ezek az esti telefonok sok mindent pótoltak.

Olyanok voltak, mint két kamasz. Nem volt sok megbeszélni valójuk, mégis gyakran több mint egy órát beszélgettek és nevetgéltek, mintha már hetek óta nem hallották volna egymás hangját. És utána Jamie az egész éjszakát boldogságban úszva töltötte.

Rich rettenetesen elfáradt, mire odáig jutott, hogy felhívhassa a feleségét. Bár soha nem mondta, Jamie-nek az volt az érzése, hogy a férfi kifejezetten azért siet haza az irodájából, hogy mielőbb beszélhessen vele.

Bár az elmúlt hét óta nem találkoztak, Jamie úgy érezte, jó irányba fejlődik a kapcsolatuk. Nagyon közel érezte magát Richhez, közelebb, mint a gimnázium óta bármikor. És természetesnek tűnt, hogy az életük ennyire összefonódik. Természetesnek és helyesnek.

Minden olyan jól alakul közöttük. Rich elégedettnek tűnt, amikor a felesége elmesélte neki, hogy új időpontot kapott Fullerton doktortól. Jamie gyakran álmodozott a gyerekükről. Akár fiú lesz, akár lány, egyforma boldogságot jelent majd mindkettőjüknek.

Nagyot nyújtózott, hangosan ásított, és lerúgta a takarót. Bár a legszívesebben egész délelőtt lustálkodott volna Richről és a jövőjükről álmodozva, ideje volt, hogy lezuhanyozzon, és munkába menjen.

Még egyet ásított, majd felült, és felkapcsolta a lámpát az éjjeliszekrényen. De akkor a szoba hirtelen forogni kezdett vele. Jamie lassan kifújta a levegőt, és becsukta a szemét. Egyre jobban szédült, amíg vissza ne feküdt, de ekkor meg hányinger váltotta fel a szédülést.

Úgy látszik, mégsem heverte ki a vírust. Vagy igen?

Jason kedden kora reggel az irodájában hívta fel Richet. - Rég hallottam felőled - mondta. - Gondoltam, megkérdezem, hogy mennek a dolgok közted és Jamie között.

- Jól - felelte Rich, de közben nem vette le a szemét az íróasztalán kiterített tervrajzról. A telefont a vállával tartotta. - Nagyra értékeltem a múltkori bölcs tanácsaidat. - Bár, ha nem csalja meg az emlékezete, a bátyját leginkább az foglalkoztatta, hogyan szabadulhat meg tőle, és mehet vissza aludni, mint az, hogy új megvilágításban láttassa öccsével zavaros házasságát.

Richet jobban megviselték az aznap este történtek, mint ahogyan először gondolta. Már a „válás” szó puszta említése is megrázta. És kénytelen volt felmérni Jamie iránti szerelmének nagyságát. Mindezek eredményeképpen eltökélte magát: minden tőle telhetőt megtesz, hogy a házasságuk valódivá váljon.

- Akkor tehát javult a kapcsolatotok?

- Már jó úton vagyunk.

- Szó van még válásról?

- Nincs. - Hála Istennek, gondolta Rich.

- Elfogadtad Jamie feltételeit?

- Többé-kevésbé. - A feltételeket mindketten elfogadták annak idején, de Rich most módosítani akarta őket. Úgy gondolta, még pár nap, és Jamie ráébred, mennyire odavan érte, Richért. Nem lesz nehéz, különösen, hogy ő maga már annyira szerelmes belé, csak szabaduljon el egy kicsit a munkából. Ez utóbbi tűnt most a legnagyobb akadálynak, mert közeledett a tervezés befejezési határideje.

- Mit jelent az, hogy többé-kevésbé? - firtatta Jason.

- Hát ez azt jelenti - mondta Rich türelmetlenül -, hogy igazi házasságot akarok. - Kinézett az ajtón, hogy nincs-e valaki a szomszéd irodában, aki hallaná, amit mond. Nem így akarta tudatni munkatársaival, hogy megnősült.

- És hogyan érez Jamie? Vagy egyáltalán… - Jason itt habozott egy kicsit - tisztában van az érzéseivel?

- Majd hamarosan rájön. - Richet egyre inkább idegesítette ez a beszélgetés. Minden idejét kitöltötte ez a hadiipari megrendelés. Az sem vigasztalta, hogy maga vállalkozott erre a munkára. Akkor még nőtlen volt, de azóta megváltozott az élete: házasember lett. Vagy valami efféle. Olyan félig nős férfi, aki végre valódi férje akar lenni a feleségének.

- Nem gondoltál még arra, hogy közöld apuval és anyuval is, hogy feleséged van?

Rich azon tűnődött, hogy a bátyja miért nem ment inkább nyomozónak. Annyi biztos, hogy kiválóan ért a vallatáshoz.

- Lehet, hogy segítene - tette még hozzá Jason.

Rich szenvedő arcot vágott. - De vajon hogyan?

Bosszantotta, hogy a bátyja mulatságosnak találja a dolgot. - Lehet, hogy sehogyan - felelte. De ígérd meg, hogy ott lehetek, amikor elmondod nekik.

Rich ezt egyáltalán nem tekintette viccesnek. - Majd bejelentem a megfelelő időben. - Bár lehet, hogy az később következik be, mint ahogyan eredetileg tervezte. Hogy a fene egye meg ezt a rengeteg túlórát! Mellesleg nem különösebb örömmel gondolt arra, hogy el kell majd árulnia a szüleinek, miszerint ő és Jamie immáron több mint hat hete házasok. De persze minél tovább vár, annál jobban megsérti őket.

- Hát akkor viszonthallásra!

- Rendben - válaszolta Rich szórakozottan. Megint inkább az asztalán lévő tervrajz foglalkoztatta, mint a bátyjával folytatott beszélgetés. Letette a telefont, és megnézte az óráját. A nagy munka szerencsére a végéhez közeledett, és ha úgy mennek a dolgok, ahogy reméli, akkor ma este talán lesz ideje végre meglátogatni Jamie-t.

Rich annyira belemerült a munkába, hogy csak akkor vette észre, hogy áll valaki az irodaajtóban, amikor véletlenül felnézett. A szeme elkerekedett a csodálkozástól.

- Jamie! - A lány szeme ki volt sírva, mégis mosolygott. Rich nem tudta, melyik érzésre reagáljon először. - Mi a baj?

- Jaj, Rich, nem fogod elhinni, mi történt - mondta Jamie, és kitárt karral közeledett a férje felé. - Egyszerűen nem fogod elhinni. Tudom… tudom, hogy nem lett volna szabad idejönnöm, főként most, hogy ennyi munkád van, de nem tehettem mást.

Rich egyre jobban aggódott, hogy valami komoly baj érte a feleségét. Felpattant a székről, és átadta neki a helyét, majd elébe guggolt a karfába kapaszkodva, mintha védősáncot húzott volna fel a szeretett nő köré.

- Mond csak! - biztatta gyengéden.

- Tegnap hányingerrel ébredtem - kezdte Jamie. Kinyitotta a táskáját, hogy zsebkendő után kutasson. Amikor végre talált egyet, felitatta a könnyeit. És már megint egyszerre sírt és mosolygott. Könnyek csorogtak végig az arcán, a szája pedig valami egyelőre még meghatározatlan érzéstől remegett.

- Először azt gondoltam, csak a fertőzés miatt van - mondta zokogva -, de kicsit később már jól voltam. El is felejtettem az egészet, mire tegnap este beszélni tudtunk, de ma reggel megint émelygett a gyomrom, és szédültem is egy kicsit, mintha el akarnék ájulni. Nem igazán tudtam, mit gondoljak, amíg a naptárra nem néztem.

- A naptárra?

Jamie lelkesen bólogatott.

- Jamie? - Rich nem mert túl nagy jelentőséget tulajdonítani az elhangzottaknak, vagy amire az elhangzottakból következtetett. Vagy mégis lehet, hogy bekövetkezett, amit annyira remélt? Hogy is lehetne… hiszen csak egyszer szeretkeztek.

De Jamie vadul bólogatott. - Rich - mondta, megragadva a férje kezét -, áldott állapotban vagyunk!

- Áldott állapotban! - ismételte Rich megdöbbenve. Ha nem fogta volna a széket, hanyatt esik. - Áldott állapotban - mondta még egyszer lassan.

- Nem is álmodtam volna, hogy ilyen gyorsan sikerülhet. Aznap reggel csak egy kicsit volt magasabb a hőmérsékletem, és… nem is hittem, hogy elkezdődött a termékeny időszakom, de ezek szerint mégis. Rich, ó, Rich! - zokogta boldogan. - Kisbabánk lesz!

- Kisbabánk - bámult rá Rich. - Biztos vagy benne? Voltál az orvosnál?

- Nem. De reggel vettem a patikában egy terhességi tesztet, és pár perc alatt…

- Biztos vagy benne?

- Bekékült. Ez egyértelműen pozitív eredmény.

- Kék? Ez azt jelenti, hogy fiunk lesz? - Forgott vele a világ, ahogy próbálta felfogni, mi is történt.

Jamie elnevette magát, csuklott egyet, majd tovább nevetett. - Nem azt jelenti, te buta! Nem a baba nemét jelzi, hanem azt, hogy szülők leszünk.

- De azért lehet fiunk - vetette közbe Rich.

- Hát persze. Mint ahogy lányunk is. - Jamie hevesen átölelte a férjét, és nevetett örömében. Rich soha nem hallott még ilyen édes, szívbemarkoló hangot.

- Babát várunk - mondta Rich. Végre kezdte feldolgozni a hírt. - Tényleg gyerekünk lesz!

- Tényleg - felelte Jamie, és az ujjhegyével végigsimította Rich arcát. - Ezt próbálom mondani.

- Kisbabánk lesz. - Rich átkarolta Jamie derekát, és vele együtt felállt. Végre úgy csókolhatta a feleségét, ahogy egész héten vágyott rá.

Jamie felnyögött. Rich is. A csóktól azonnal többet akartak, de sem az idő, sem a hely nem volt rá alkalmas.

- Mondj már valamit! - súgta a nő a férje szemébe nézve. Két keze közé fogta a férfiarcot. - Mondd már, hogy örülsz a babának!

Ennél sokkal többet akart kifejezni: az örömét, az izgatottságát, az iránta érzett, elemi erejű szerelmet, de mintha mindez egy nagy gombócként a torkán akadt volna. Rich döbbenten vette észre, hogy egy szót sem tud kinyögni. Végül hátravetette a fejét, és fültépő diadalordításban tört ki.

- Rich? - lépett be Bill Hastings csodálkozva.

Rich vigyorogva intett. Elengedte Jamie-t, de a kezét azért fogva tartotta.

- Szia, Bill! Hadd mutassam be a feleségemet, Jamie Manninget!

Jamie egyre szélesebben mosolygott. - Jamie Warren Manning - helyesbített.

- A feleségedet? - Bill lassan összeszedte magát. - De mikor házasodtatok össze? Nem is szóltál róla. Ez ugye nem ugyanaz a Jamie Warren, aki… tudod?

- De ő az - válaszolt Jamie. - Engem akart magára sózni.

- És összeházasodtatok?

- Naná! - mondta Rich, és átkarolta Jamie karcsú derekát. Arra gondolt, milyen lesz majd, amikor a felesége kigömbölyödik, ahogy a gyerekük növekszik benne. A gyerekük! A gondolattól megint elgyengült. Pár perce még nem gondolta volna, hogy férfiak is képesek ilyen érzésekre. A szíve csordultig telt. Mélységes, eddig ismeretlen boldogságot élt meg. A torka elszorult, és úgy érezte, mindjárt könnyekben tör ki. Nem emlékezett, mikor volt utoljára sírhatnékja. Elvégre férfi. De hogy Jamie a gyereküket várja…

- Értem - mondta Bill, bár valószínűleg semmit sem értett.

- Várandósok vagyunk - jelentette be Jamie.

Bill elvigyorodott, és Richhez fordult. - De hát még két hónapja sincs, hogy odaadtad a Seahawks-döntőre szóló jegyeidet, hogy elvigyem vacsorázni.

- Fizettél neki, hogy randevúzzon velem?

- Mit mondhatok erre? - súgta vissza Rich. - Fiatal voltam és bohó.

- Ugye, hirtelen határoztátok el? - kérdezte Bill. Úgy tett, mintha nem hallotta volna Rich és Jamie előbbi párbeszédét.

- Tulajdonképpen nem - felelte Rich. - Tizennégy éven át udvaroltam neki.

- Tizennégy évig? - csodálkozott Bill. - Akkor, azt hiszem, itt az idő, hogy gratuláljak. Nagyon örülök, hogy ilyen jól alakultak a dolgok.

- Köszönjük - válaszolt Jamie udvariasan.

Bill ezzel el is hagyta Rich irodáját. Jamie szélsebesen Rich felé fordult. - Te elmondtad neki, hogy házasok vagyunk?

- Miért, talán nem vagyunk azok?

- De Rich, nem mondhatjuk el a munkatársaidnak és a családunknak!

Rich erre nem is gondolt. A bejelentés csak úgy kicsúszott a száján. De amikor egy férj éppen megtudja, hogy apa lesz, valakinek el kell dicsekednie vele. Ebben az esetben Billnek jutott ez a megtisztelő szerep.

- Ha te elmondtad Billnek, én is elmondhatom valakinek. Rendben?

- Rendben. - Rich tulajdonképpen semmi rosszat nem látott benne, ha közhírré teszik a dolgot. Különösen, ha ettől könnyebben éri el a célját.

Jamie felvette a telefont, egy pillanatig habozott, majd nagy levegőt vett, és beütött egy számot. Richnek fogalma sem volt, kit hívhat.

Amíg azt várták, hogy a titokzatos valaki felvegye a telefont, Rich a felesége mögé került, és átfogta a derekát. Becsukta a szemét, hogy semmi ne zavarja meg. Vajon meddig tart ez az eufória? Ma estig? Jövő hétig? Egy hónapig? Egy egész életen át? Úgy gondolta, az érzés alapvetően mindig vele marad.

Tehát ilyen a szerelem. Melegség, teljesség. Érzékiség. Annak tudata, hogy a nő, akit az életénél is jobban szeret, testével és lelkével is tápláló otthona lesz a gyereküknek.

Rich az arcát Jamie nyakához dörzsölte. A nőnek vadvirág- és tavaszillata volt.

- Anya, Jamie vagyok.

Rich arca megfeszült. Arról volt szó, hogy Jamie elmondja egyvalakinek - de hogy éppen az anyjának? Rich nem ismerte jól Doris Warrent, de amire emlékezett, az nem volt túl biztató. Például, hogy imád pletykálni. Kivéve, hogy ő nem így nevezte ezt a tevékenységet, hanem kapcsolatápolásnak.

- Jamie - súgta Rich a nő fülébe. - Biztos vagy ebben?

- Anya, azért hívlak, mert csodálatos hírem van.

- Jamie? - Rich hangjából kezdődő pánik csengett.

- Várandós vagyok.

Rich nem hallotta Doris válaszát, de a kagylóból kiszűrődő hangos, éles kiáltásból arra következtetett, hogy Jamie egy kicsit meglepődött.

- Hogy ki az apa? - ismételte Jamie. Megfordult, és szégyenlősen Richre mosolygott. - Ez most nem fontos. Most csak gondolj arra, hogy ennyi év után végül mégiscsak nagymama leszel.

- Nyugodtan mondd el neki! - súgta Rich. A jó híreket, különösen az ilyen csodálatosakat, meg kell osztani. Most, hogy gyereket várnak, most, hogy megváltozott a helyzet, Rich egyáltalán nem akarta titokban tartani a házasságukat. Nem látta értelmét. Túl büszke volt Jamie várandósságára ahhoz, hogy titokban tartsa.

- Igen, anya - felelte Jamie szórakozottan bólogatva. - Persze, az teszem. Nem… még nem.

Rich határozott hátránnyal indult, hiszen csak az egyik felét hallotta a beszélgetésnek, de ez sem zavarta. Túlságosan el volt foglalva azzal, hogy Jamie nyakát csókokkal borítsa.

- Persze, hogy biztos vagyok benne. Egy olyan terhességi teszt, tudod… Igen, anya… figyelj, mennem kell, mert már így is késésben vagyok… Igen, felhívlak… Igen, megígérem.

Rich éppen Jamie jobb fülcimpájánál tartott. Érezte, hogy a nő ettől máris elgyengül. Rich viszont még soha nem érezte ilyen erősnek magát.

- Rich! - tiltakozott Jamie erőtlenül.

- Miért nem mondtad el neki, hogy házasok vagyunk?

- Nem lehetett… Rich! - legyintette meg játékosan a férfit, aki még mindig a nyakát csókolgatta.

- De miért nem mondhattad el neki?

- Úgy… úgy gondoltam, majd tapintatosan közlöm vele. Csak fokozatosan.

- Talán tapintatos azzal kezdeni, hogy már gyereket vársz? - Rich kicsit furcsának találta ezt a logikát. Pedig kettőjük közül általában Jamie gondolkodott józanabbul.

- Ha elmondtam volna neki, hogy összeházasodtunk, akkor elszólná magát a szüleid előtt. Te is tudod. Ő már csak ilyen.

- Igen. - De Rich már nem félt annyira ettől a lehetőségtől, mint amikor Jasonnel beszélt róla.

- És ebből még baj lehet.

- Dehogyis! - mondta Rich. Megfogta Jamie kezét, és ujjpercről ujjpercre haladva csókolgatta. - Majd teszek róla.

Jamie szomorúan az órájára nézett. - Később majd megbeszéljük. Elkésem. - De neki éppen annyira nem akaródzott elmennie, amilyen kevéssé Rich el akarta engedni.

- Akkor ma együtt vacsorázunk? - Rich a város legjobb éttermében akart asztalt foglalni.

- De mikor? - kérdezte Jamie.

Rich megpróbálta felmérni, mikor végez, de nem tudta. - Nem baj, ha csak később beszéljük meg?

- Dehogy baj! Gyere fel hozzám, amikor kész vagy, és együtt kitaláljuk. - És ezzel Jamie távozott.

Rich nem tudta, a feleségének milyen lehetett a napja, de az övé olyan volt, mintha be sem ment volna dolgozni. Egyre azon kapta magát, hogy a semmibe réved, Jamie-ről és a gyerekükről álmodozik, és megpróbálja kitervelni, hogyan győzze meg a nőt, hogy valódi házasságban éljen vele.

A helyzet talán nem lett volna ilyen rossz, ha délután nem követi egyik értekezlet a másikat. Ült, jegyzetelt, de a gondolatai hamarosan és újra meg újra csak Jamie-nél jártak. Vele akarta tölteni az egész életét, nem csak néhány munkából lopott pillanatot. A nap vége felé már semmi másra nem vágyott, mint hogy hazamenjen hozzá. Szinte maga előtt látta a rá váró Jamie-t, és ahogy üdvözli, amint belép az ajtón. Üdvözlik: ő és a fia.

Rich nem tudott, de nem is nagyon akart szabadulni ettől a képtől. A saját világába merülve ülte végig a megbeszéléseket; szerencséjére ezt senki sem vette észre.

Hétkor fejezte be a munkát, és már sietett is haza. Bill és egy pár másik mérnök meghívta volna egy italra, de ő visszautasította. Tudta, hogy a házasságáról akarnák faggatni, és túlságosan sietett.

Sietett haza Jamie-hez és az új életébe. A valódi életébe. Most már csak meg kell mutatnia a feleségének, hogy mennyire szereti…

Jamie mosolyogva nyitott ajtót.

- Szia!

Ha Rich nem ismerte volna már régóta, azt hiszi, zavarban van. - Szia! Hogy érzed magad?

- Az igazat mondjam?

Rich bólintott. Mi mást akarna hallani, mint az igazat? Most jutott csak az eszébe, hogy Jamie szédülésről és hányingerről beszélt. Hallani ugyan hallotta reggel, de a hír felett érzett izgalmában elfelejtette.

- Nem kell ennyire aggódnod - felelte nevetve. - Mesésen érzem magam. Csodálatosan. Egész nap nem tudtam hová lenni örömömben.

- Én sem.

- De az igaz, hogy anyának nem kellett volna elmondanom.

Rich úgy érezte, megörül, ha nem csókolhatja meg hamarosan. - Miért? - kérdezte, bár egyetértett vele, hogy kicsit elhamarkodta a bejelentést.

De nem várta meg a választ, inkább átölelte a feleségét. Egymáshoz simulva csókolózni kezdtek. Vágyakozva. Éhesen. Forró, nedves csókokat váltottak. És mielőtt észrevette volna magát, Rich már Jamie blúzát gombolta. Négy apró gombot kiszabadított, mielőtt magához tért.

- Rich?

- Akarod, hogy abbahagyjam?

- Én… nem is tudom.

Rich gyengéden megfogta Jamie mellét a halvány krémszínű melltartón át.

- Azt hittem, farkaséhes leszel, mire ideérsz - mondta az asszony elfúlva.

- Az is vagyok - felelte Rich, és újra megcsókolta. Lassan. Alaposan. Amíg már nem férhetett kétség hozzá, mit akar. - De én csak rád éhezem.

- És mi lesz… a vacsorával?

- Majd később - súgta. Lesegítette Jamie-ről a blúzt, és a cipzárt kereste a szoknyája hátulján. - Most csak rád van szükségem, Jamie.

- Nekem is rád. Ó, Rich, akkora szükségem van rád - suttogta a nő.

Rich apró csókokkal járta be Jamie nyakát. - Ezt akarod?

- Igen…

A férfi a nyelvét végigjáratta a lány vállán. - És ezt is?

- Igen…

Lecsúsztatta a nő melltartóját a válláról, és meleg, nedves csókokkal haladt a melle felé. A csöngetés áramütésként érte a szerelmespárt.

- Én nem várok senkit - jegyezte meg Jamie zavartan. Felkapta a blúzát a földről, és belebújt.

- Hát akkor ne nyisd ki! - kérte Rich.

De ezt valószínűleg meghallotta a jövevény is, mert a csengő azonnal, hosszan megszólalt.

- Hát ezt én kidobom, bárki is legyen - mondta Jamie meglepően gyors gombolkozás közben. Az ajtóhoz sietett, és kinézett a kukucskáló nyíláson, majd felnyögött.

- Ki az? - Rich most már választ akart.

Jamie lehunyta a szemét. - Az anyám!

11.

- Mit csináljunk? - kiáltott fel Jamie kétségbeesetten Richre nézve. Tiszta őrült volt, hogy beszélt anyjának az állapotáról, de hát ez érthető volt abban az izgatott, boldog hangulatban. Ki várhatta volna el tőle, hogy a szükségesnél egy perccel is tovább tartsa meg magának a csodálatos újságot? Rich is nyilván így volt vele, különben miért árulta volna el a munkatársának?

Hetekkel ezelőtt megegyeztek benne, hogy nem beszélnek senkinek a várandósságról és a házasságról, amíg Jamie nem jár az ötödik vagy hatodik hónapban, és már nem lehet tovább titkolózni. De mindez kútba esett, amikor Bill Hastings belépett az irodába.

Ha Rich szükségesnek találta, hogy bejelentse a házasságukat, akkor csak elmesélheti Jamie is valakinek, hogy gyereket vár. Így a legtermészetesebbet tette: felhívta az édesanyját.

- Nem hiszem, hogy sok választásunk van - mondta Rich nyugodtan. - Nyiss ajtót!

- De… - Megint megszólalt a csengő. Jamie anyja most rövid, határozott nyomásokkal próbálkozott. Igazán nem volt idő megbeszélni a dolgot, de Jamie nagyon tartott tőle, mi lesz, amikor szembe kell néznie az anyjával.

Kinyitotta az ajtót.

- Anya - mondta természetellenesen magas hangon -, micsoda kellemes meglepetés!

Doris Warren döbbenten nézte a lányát, majd lassan Rich felé fordította a tekintetét. A meglepetéstől elkerekedett a szeme.

- Jó estét, Mrs. Warren! - üdvözölte Rich.

- Jó estét, Rich! - Az asszony mereven bólintott a férfi felé, majd Jamie-hez fordult. A lány semmi jót nem olvasott ki a szeméből. - Egyetlenegyszer sem hívtál vissza, Jamie Marie Warren.

Az anyja aznap pontosan hétszer telefonált a bankba, de Jamie hihetetlen szerencsével mindannyiszor elkerülte, hogy beszélnie kelljen vele. De mivel meglehetősen gyakorlatias lány volt, tudta, hogy hamarosan szembe kell majd néznie az anyjával. Először azonban Richcsel kellett beszélnie, hogy együtt döntsék el, mennyit árulnak el a helyzetükről. Csakhogy erre már nem kerülhetett sor, mivel Rich egész délután az egyik értekezletről a másikra járt.

Jamie már rég hazaért, és várta a férjét. Háromszor is megszólalt a telefon, de bekapcsolta az üzenetrögzítőt; ez nem meglepő módon három üzenetet rögzített az eltökélt Mrs. Warrentól Jamie-nek sem tetszett, hogy bujkál előle, de először Richcsel akart beszélni. És most az események kicsúsztak a kezéből.

- Mi lenne, ha leülnénk? - ajánlotta Rich a kanapé felé mutatva.

- Én… nem vagyok biztos benne, hogy képes lennék - mormolta Doris Warren, és ezzel lerogyott a legközelebbi ülőhelyre. - Nem is emlékszem, mikor volt utoljára ilyen borzasztó napom. Hogy tehetted ezt velem? - kérdezte, és csúnyán nézett a lányára. - Magamon kívül vagyok. Az egyetlen lányomnak kisbabája lesz! Az egyetlen gyerekemnek… - Egy kis szünetet tartott. - Biztos vagy benne?

- Igen, anya. Állapotos vagyok.

- És ki az apa? - Nyilvánvalóan Richre gyanakodott, hiszen őt kezdte méregetni összehúzott szemmel.

- Én vagyok - jelentette be büszkén Rich. Jamie-re mosolygott, és a keze után nyúlt, majd biztatóan megszorította.

Jamie a karosszéken ült, Rich pedig a karfán. Fogták egymás kezét.

- Nincs miért aggódnia, Mrs. Warren - kezdte Rich.

- Nincs miért aggódnom? Itt és most közlöm, hogy komolyan aggódom. Az én lányomat csábította el, és ragaszkodom hozzá - nem, követelem -, hogy most már teljesítse is a kötelességét.

- De anya! - Jamie még soha nem látta ilyen felindultnak az anyját. - Rich nem bűnöző! És ha esetleg még emlékszel rá, a gyerekcsináláshoz két ember kell.

- De tényleg elcsábítottalak. - Rich egyenesen élvezte, hogy erre emlékeztetheti.

Jamie fintort vágott. - Nem is.

- Látod - vetette közbe Doris -, még el is ismeri.

- Mit kíván, mit tegyek, Mrs. Warren? - kérdezte Rich, látszólag töredelmesen.

Jamie-nek az volt az érzése, hogy a férje kifejezetten élvezi ezt a jelenetet.

- Természetesen ragaszkodom hozzá, hogy vegye feleségül Jamie-t.

- De biztos benne, hogy azt akarja, én legyek a veje?

- Én… igen!

- Rich! - Jamie-nek elege volt a játszadozásból.

Érezte, hogy a férje megszorítja a kezét. Bár Rich mindent megtett, hogy ne mosolyogjon, az ajka remegett, és vidáman csillogott a szeme. - Azt hiszem, vallanunk kell, drágám - mondta.

Drágám! Soha nem szólította még így. Csodálkozva nézett fel rá: hogy mihez nincs képe!

- Mit kell bevallani? - kérdezte Doris.

- Bonyolult ügy. - Jamie közben úgy határozott, lassan közelíti meg a házasság témáját; az anyja hadd térjen magához az egyik megrázkódtatásból, mielőtt sor kerül a következőre.

- Maga az élet bonyolult - mondta Doris türelmetlenül.

- Mi Richcsel évek óta barátok vagyunk.

- A legjobb barátok - tette hozzá a férfi.

- Hát azt látom. - Jamie anyja feljebb emelte a fejét, mintha nagy önuralmába kerülne, hogy udvarias maradjon.

- Még nem tetszik mindent átlátni - felelte Rich -, de ezen mindjárt segítünk.

- Mit csinálsz? - kérdezte tőle Jamie pusmogva.

- Eloszlatom a félreértéseket - válaszolta a férje. Utána anyósa felé fordult, derűsen rámosolygott, és folytatta. - Nem kell aggódnia, Mrs. Warren. Jamie-vel már össze is házasodtunk.

- Micsoda?! - ugrott fel Doris. - Jamie, igaz ez?

- Igen - ismerte be a bűnös vonakodva. - De egy kicsit tapintatosabban akartam elmondani. -Bosszankodva nézett Richre.

Az anyja visszaült, és a szívére tette a kezét. - Összeházasodtatok… Mikor?

- Annak már több hete - mondta Rich.

- És te semmit sem mondtál, még az anyádnak se… - Ez a szemrehányás természetesen Jamie-nek szólt.

- Az egészre teljesen logikus magyarázat van…

- Kitalálom - Doris vádlón mutatott Richre. - Az, hogy nektek össze kellett házasodnotok.

- Ez nevetséges! Manapság már senkinek sem kell ezért összeházasodnia. - Jamie úgy érezte, mintha kötélhúzás folyna a döbbent anyja és a szemmel láthatóan jól szórakozó férje között. Vajon Rich akkor is így fog viselkedni, amikor a saját családjának kell előadni ezt a zavaros ügyet?

- De egy dologban igaza van, asszonyom. Jamie és én valóban a gyermek miatt házasodtunk össze.

- Hagyd már abba! - ugrott talpra Jamie.

- De drágám… - Rich úgy nézett rá, mintha nem értené, miért háborodott így fel.

- Ne drágámozz engem! - szólt rá mérgesen Jamie. Nem tudta tovább türtőztetni a haragját. Nem értette, Rich hogyan találhatja humorosnak a helyzetet. Mintha az állapota nem lenne több tréfánál.

- Jamie, most azonnal mondd el, mi folyik itt! - parancsolt a lányára az asszony.

- Összeházasodtunk Richcsel - fogott a magyarázatba Jamie. - De soha nem mentem volna bele az esküvőbe, ha ő nem ragaszkodik hozzá.

- Jól tette, hogy ragaszkodott hozzá.

- Nem érted, anya, és nem is hiszem, hogy most el fogom tudni magyarázni. Legyen elég annyi, hogy férjnél vagyok, és gyereket várok, és nem kell aggódnod miattam. Tudod, boldogabb már nem is lehetnék. - Most egyszerre szegény összezavart anyjára kellett zúdítania az összes hírt. Ez valószínűleg még jobban össze fogja kuszálni a dolgokat, de Jamie hamarosan válaszolni fog minden kérdésre. De nem most. Nem, amikor Rich úgy viselkedik, mintha az egészet az ő szórakoztatására találták volna ki.

- Akkor hát boldog vagy? - nézett Doris a lányára.

- Tökéletesen - felelte a felesége helyett Rich, és Jamie minden erejét megfeszítve próbálta nem megcáfolni ezt az állítást.

- Akkor… én is boldog vagyok. - Doris felállt, de ezen mintha maga is meglepődött volna. Úgy nézett körül, mintha nem lenne biztos benne, hová csöppent. Rich az ajtóhoz ment, és kinyitotta neki.

- Hívhatom anyukának?

- Hát… - Doris egy hosszú, kínos pillanatig a vejére bámult. - Ha így szeretné.

- Akkor viszontlátásra, anyuka. Jamie-vel hamarosan felkeressük.

Jamie anyja szinte kábultan lépte át a küszöböt. Rich becsukta utána az ajtót. Jamie a zár kattanásával egyszerre támadt rá.

- Mégis mit gondolsz te, mit csinálsz?

- Megnyugtatom anyukát. - Rich lustán a karosszékhez lépett, és belevetette magát. Ezzel még inkább feltüzelte Jamie haragját.

- De csak összezavartad. - Nemcsak az anyja, ő maga is kuszáltnak érezte a helyzetet. Éppen, amikor már kezdi azt hinni, esély van rá, hogy valami csodálatos történjen kettőjük között, a férje úgy kezd viselkedni, mint valami rossz gyerek. - Mi bajod van?

- Bajom? - nézett rá ártatlanul Rich.

- Ahogy beszéltél, olyan volt, mintha ezt az egész nem lenne több egy tréfánál.

- A másállapot tényleg nem tragédia. Boldogabb már nem is lehetnék tőle. És minél gyorsabban elmondunk mindent anyádnak, annál hamarabb elmegy, és végre visszatérhetünk ahhoz, amiben megzavart, és…

- Épp ilyen voltál a gimiben is. - Jamie nem akart ilyen hamar megbékélni. És nem akarta hagyni, hogy a férfi a hálószobába vigye, és az ellenvetéseit csókokkal oszlassa el. De ez azért annál fontosabb ügy.

- Most hogy jön ide a suli?

- Tudod, az élet nem csupa móka és kacagás.

- Nem is mondtam, hogy az.

- Nem, viszont mégis úgy viselkedsz. Itt anyámról van szó, és…

- Nem én mondtam el neki, hogy gyereket vársz.

- Nem hát. Mert te azzal voltál elfoglalva, hogy Bill Hastingset szórakoztasd a kis kalandoddal.

- Szerintem az nem olyan veszélyes, mint ha rokonokat traktálunk vele.

- Anya úgyis hamar megtudta volna. - Jamie hirtelen észrevette, hogy Richnek már nem olyan jó a kedve.

- Ha szerinted mentegetőznöm kell a házasságunkban játszott szerepem miatt, hát azt várhatod. Látom én, hogy már megbántad, de…

- Ezt nem mondtam.

Rich metsző tekintettel nézett feleségére. - Úgy emlékszem, külön hangsúlyoztad, hogy én ragaszkodtam a házassághoz.

- Így is volt!

Rich úgy tett, mintha ezt nem is hallotta volna, és folytatta. - Azt is éreztetted, hogy te nem akartál hozzám jönni.

- Hát nem is. - Jamie eredetileg valóban máshogyan tervezte a dolgot.

És kezdettől fogva azt súgták az ösztönei, hogy a házassággal, legyen az akár csak névházasság, nem szabad tréfálni. Rich soha nem osztotta ezt az aggodalmát, és amikor felmerült, félvállról kezelte.

- Én csak azért egyeztem bele a tervedbe - emlékeztette -, mert te annyira ragaszkodtál hozzá.

Rich kék szeme haragosan villant. - Ha ennyire sajnálod, szólhattál volna hamarabb.

- Szóltam is! - Jamie nem akarta feleleveníteni a régi vitát, de ha fontos a jövőjük, akkor tisztázniuk kell, ami a közös múltjukban történt. - Még az esküvő előtt megpróbáltam elmondani neked, hogy érzek, de nem akartál meghallgatni. Soha nem hallgatsz meg.

- Tényleg? Soha?

- Jó, pontosabban meghallgatsz, majd nem foglalkozol azzal, ami engem aggaszt. Sőt, hülyeségnek tartod. Az esküvőnk is jó példa erre.

- Akkor miért egyeztél bele?

- Mert… babát akarok.

- Akkor igazán örülhetsz - válaszolta Rich a kijárat felé tartva. - Megvan a baba. Csak engem nem akarsz. - És ezzel távozott.

Úgy csapta be az ajtót, hogy a falon megremegtek a képek. Jamie ösztönösen utána indult volna, hogy megmondja neki, nem gondolta komolyan, amiket a fejéhez vágott. Mert igaz, hogy nem volt túl lelkes, amikor arról volt szó, hogy menjen hozzá feleségül, de nem azért, amit Rich most valószínűleg gondol. Szerelmes a férjébe, de ezt nem árulhatja el neki. Ismételten emlékeztetnie kellett magát, hogy a köztük lévő kötelék nem szerelmi házasság, és Rich sem annak szánta. Jamie az, akinek állandóan emlékeztetnie kell magát, hogy csak névházasságot kötöttek.

Hiszen ő az, aki akaratlanul is a szívét adta ebbe a házasságba.

Rich nem akart civódni Jamie-vel. Amikor végre eljutott hozzá, egyáltalán nem veszekedni akart. Attól a pillanattól kezdve, amikor a felesége reggel kilépett az irodájából, csak arra tudott gondolni, hogy mikor szeretkezhetnek újra. A karjában akarta tartani, hogy elmondhassa neki, valóságos örömmámorban úszik, amióta megtudta: gyerekük lesz. De semmi sem sikerült úgy, ahogy tervezte. Kiabáltak egymással. És Jamie többször is emlékeztette, hogy eleve nem akart feleségül menni hozzá.

És úgy látszik, az sem zavarja, hogy ezzel porig alázza.

Azt kész elismerni, lehet, hogy nem a legszerencsésebben viselkedett a lány anyjával szemben, de hogy emiatt itt kell ülnie homlokráncolva, és úgy téve, mintha ez a várandós állapot valami elviselhetetlen terhesség lenne… Jó, kicsit komolytalan volt. Ha Jamie-nek ez a gondja, hát elismeri. Bűnösnek vallja magát.

Nem tehet róla, de neki van humorérzéke. Ő bizony szeret másokat ugratni. Mindig is ilyen volt. És ezt milyen szívesen dörgölte most Jamie az orra alá! Csak egy nő képes arra, hogy tizenhárom évvel visszamegy az időben, csak hogy fölhánytorgasson valamit, amin aztán hajba kaphatnak.

Rich járkálni kezdett a nappaliban, s közben meglazította a nyakkendőjét. Szóval Jamie sajnálja, hogy hozzájött. Nem csoda, hogy annyira szívesen ajánlotta fel neki a válás lehetőségét.

Leült a kedvenc székébe, a lábát feltette egy puffra, a fejét hátrahajtotta, és becsukta a szemét. Úgy akarta átgondolni a történteket, hogy száműzze belőlük a büszkeséget és a rossz érzéseket. És ha végiggondolta, helyesen cselekedjen.

De mi is történt?

Jamie gyereket vár. Látszik, hogy ez ugyanúgy felvillanyozza, mint őt, de más okból. Rich neki csak eszköz, csak egy beszélő szerszám volt e cél érdekében, és most, hogy teljesítette az általa megszabott feladatot, már nincs rá szüksége. El is dobhatja.

Ettől összeszorult a szíve. Az elmúlt évek során sok nővel ismerkedett meg. És sok nő használta ki, akarta magának, és irányította a saját, önző érdeke szerint. De azt soha nem hitte volna, hogy Jamie is közéjük tartozik. Pedig nyilvánvaló, hogy ki akarja zárni az életéből. És ez ellen ő nem sokat tehet.

Nem szabhatja meg neki, hogy viszontszeresse.

Közben elaludhatott, mert egyszer csak arra riadt, hogy szól a telefon. Kinyitotta a szemét, és felpattant, majd merev tagokkal a készülékhez ment. Teljes szívéből kívánta, hogy az önfejű felesége legyen az, de nem.

- Rich?

Ritkán hallotta anyja hangját ilyen kétkedőnek, döbbentnek.

- Szia, anyu!

- Most beszéltem… és még nem tértem magamhoz… Doris Warrennel.

Rich felnyögött.

- És?

- Jamie Warren anyjával.

- Tudom, igen.

- Azt mondta, hogy összeházasodtatok Jamie-vel? - A mondat kérdésként kezdődött, felkiáltásként végződött. Mintha azt várná, hogy Rich azonnal tagadjon le mindent.

- Mit mondott? - Az adott körülmények között Rich nem tehetett okosabbat, mint hogy kérdéssel felelt a kérdésre.

- Sőt azt is mondta, hogy Jamie állapotos!

- Tényleg?

- Igaz ez? - Jamie-hez hasonlóan Rich anyja is edzett volt a fia halogató taktikájának hárításában. Amikor nem kapott választ, ismét megkérdezte: - Igaz?

Rich fáradtan megdörzsölte az arcát, hátha ettől kicsit összeszedi magát. - Részben.

- Melyik része igaz? - Hallotta anyja hangjában a hisztéria első jeleit. Rich tudta, hogy az apja nem lehet otthon, különben ő hívta volna. Az anyja ugyanis gyakran felizgatta magát a legkisebb részleteken is. Bár ebben a tekintetben Eric Manning sem volt sokkal különb.

Amikor a szülei megtudták, hogy Taylor Renóban feleségül ment Russ Palmerhez, elszabadult a pokol. Akkor sem voltak elragadtatva, amikor kiderült, hogy Christy titokban összeházasodott Cody Franklinnel. Rich előre félt, hogyan fogadják majd, ha kiderül, hogy ő meg feleségül vette Jamie-t - két húgához hasonlóan rendes, azaz a család részvételével zajló esküvő nélkül.

- Mit szólnál, ha most nem kezdenék magyarázkodni, hanem holnap este felugranánk Jamie-vel? Akkor majd mindent megbeszélünk.

- Holnap?

- Hat körül szabadulok az irodából. Megkérdezem majd Jamie-t, hogy neki is alkalmas-e.

- Csak egyet mondj meg! Házasok vagytok, vagy nem?

Rich habozott. - Igen is, meg nem is - mondta végül.

- Ez nem válasz! - háborgott Elizabeth.

- Tudom. - Rich tudta, hogy anyjának igaza van, de nem beszélhetett neki arról, amivel maga sem volt tisztában.

Amikor befejeződött a beszélgetésük, Rich még jó ideig bámulta a telefont. Nem volt választása: fel kell hívnia a feleségét. Nem szívesen tette félre a büszkeségét, de mit tehetett volna. Felvette a kagylót, és beütötte Jamie számát.

A lány a másodikra vette fel. Rich nem is köszönt. - Most hívott anyám. Úgy látszik, beszélt a tiéddel.

Jamie nagyot sóhajtott. - Ettől féltem. Mit mondtál neki?

- Amit ki tudott szedni belőlem. Nem sokat. Persze, hogy nem ért semmit, így azt mondtam, holnap munka után, hat körül elmegyünk, és mindent megmagyarázunk. - Rich nagyon igyekezett, hogy ne remegjen a hangja. Hogy ne mutassa az érzéseit.

- Holnap - ismételte Jamie.

- Ha neked nem jó, kérlek, hívd fel, és te közöld vele.

- Nem… ott leszek.

- Akkor holnap hat tájt. - Rich tudta, hogy ez nem éppen a legbarátságosabb búcsúvétel, de nem volt mit tennie. Meg akarta tartani a maradék büszkeségét.

A telefon után Rich őgyelegni kezdett, és végül a konyhában kötött ki. Utoljára kora délután evett, de még mindig nem volt éhes. Megnézte a kínálatot a hűtőben, és kivett egy üdítőt.

Kifelé menet megállt a konyhai telefonnál, és mielőtt bele mert volna gondolni, már tárcsázta is Jasont. Nagyon hosszúnak érezte a két csöngést, amíg a bátyja nem vette fel a kagylót.

- Holnap hatkor - mondta neki minden bevezetés nélkül. Nem volt éppen udvariaskodós kedvében.

- Mi lesz holnap? - kérdezte Jason zavarodottan.

- Elmondom anyunak és apunak, hogy házasember vagyok.

Jason már mindent értett. - És mi késztet erre?

- Az, hogy Jamie gyereket vár.

- Azt hittem, visszamondtátok az időpontot…

- Így is van. - Rich érezte, hogy nyers és barátságtalan. Nem csoda! De Jason kérte, hogy ott lehessen, amikor Rich bejelenti a szüleiknek a házasságot.

- De ha Jamie nem volt pipettás orvosnál, akkor hogyan…

- A baba a szokásos módon fogant.

Jason egy pillanatig nem jutott szóhoz. - Valahogy nem érzem, hogy úsznál a boldogságban.

- Pedig az vagyok. Nagyon is.

Igazságtalannak érezte a dolgot. Akarja a babát, de semmi nem úgy történik, ahogy szeretné. Az eredeti elképzelés szerint most éppen ágyban kellene lennie Jamie-vel. Átölelnék egymást, a lány a vállára fektetné az arcát. Lustán csókolóznának, lassan felfedezve egymást. Vágynák és szeretnék egymást. A kezét végigjártatná a nő testén, majd a még lapos hasára tenné, hogy kapcsolatba lépjen a magzati életkorát élő gyerekével. A mai szeretkezéssel az ő új életének kezdetét ünnepelték volna.

De Jamie-nek már nincs szüksége rá.

A férfi megtette kötelességét, a férfi mehet.

Másnap délután Rich csak nehezen tudott a munkájára összpontosítani. Mintegy tízpercenként megnézte az óráját. Minden egyes alkalommal kiszámolta magában, mennyi idő múlva kell szembenéznie a szüleivel, és elmondani az igazat.

Pár perccel öt után éppen az asztalánál ült, és egy számítást nézett át, amikor valaki udvariasan bekopogott hozzá. Választ mormolt, mire lassan kinyílt az ajtó.

Jamie állt előtte csinos, rózsaszín kosztümben. - Zavarok?

Rich bárkit el tudott volna képzelni, amint beszambázik az ajtaján, a váradós feleségét kivéve.

- Nem - mondta, és székestül hátragördült -, egyáltalán. - Esetleg talán a lelki egyensúlyát… meg a szívét. De semmi mást. - Ülj le! - mutatott az íróasztal túloldalán lévő székre.

Jamie leült, és az ölében fekvő kezére bámult.

- Hol jársz itt, ahol a madár se jár?

- Úgy… úgy gondoltam, meg kellene előtte beszélnünk, mit mondunk a szüleidnek.

- Te mit javasolsz? - Rich remélte, ez úgy hangzik, mintha a dolognak nem lenne különösebb jelentősége. Hátradőlt, és a tarkóján összekulcsolta a kezét.

- Tudják, hogy gyereket várok?

- Igen. Az anyád elmondta.

- Hát persze, gondolhattam volna - mondta Jamie sóhajtva. - Olyan hülyének érzem magam.

- Miért?

Az asszony vállat vont. Még mindig nem nézett a férje szemébe. - Mert elmondtam neki. Feleslegesen megbonyolítottam az egészet.

Rich erre semmit nem mert mondani. Hiszen valahányszor kinyitja a száját, baj lesz belőle.

- Mit gondolsz, mennyit kell elmondanunk? - kérdezte Jamie, és megkockáztatott egy gyors pillantást a férje irányába.

Rich még nem döntötte el, így rávágta: - Mindent.

- M… mindent?

- Nincs okunk, hogy bármit is titokban tartsunk. - Nem akarta, de a hangjából érződött a tegnapi veszekedés feletti csalódottsága; kicsit talán még ellenséges is volt.

- Azt hittem, esetleg hagyjuk, hogy úgy gondolják, a baba…

- Nem - jelentette ki Rich határozottan.

Jamie meglepve nézett rá. - Végig se mondtam.

- De tudtam, mit akarsz. Azt akarod, hogy a szüleim azt higgyék, a baba mesterségesen fogant.

- Pedig nem erre gondoltam.

Épp megszólalt a telefon. Rich felvette, bár szívesebben folytatta volna a gondolatsort.

- Mérnökség - szólt bele, mint már annyiszor. - Rich Manning.

- Paul vagyok - jelentkezett be idősebbik bátyja. - Most beszéltem anyuval. Mi van közted és Jamie Warren között?

- Semmi. - Szóval az anyjuk beveti a nehéztüzérséget. Paul a jó fiú a családban, vagy legalábbis ez a szerep jutott neki. Családi gondokban a szüleik leginkább őhozzá fordultak támogatásért.

- Én nem így hallom - mondta Paul. - Most hívott fel valami őrült pletykával, hogy összeházasodtatok.

- Nem pletyka.

- Jamie Warrennel?

- Jamie Warren Manninggel - javította ki Rich a bátyját gondolkodás nélkül. Pedig nem kellene így hívnia. Soha nem lesz belőle Manning. Rich érezte, hogy a felesége nézi, de nem nézett vissza rá, mert tudta, hogy akkor nem tudna másra figyelni.

- Anyu azt mondja, Jamie állapotos.

- Az. - Rich nem akart titkolózni. Pár hónap múlva úgyis kiderül. Persze lehet, hogy Jamie még akkor is rejtegetné az igazságot, de ebben nem fog összejátszani vele.

- De miért nem mondtátok el senkinek? - kérdezte Paul.

- Hát ez bizony hosszú történet.

- Akkor remélem, este előadod. - Paul nem is próbálta véka alá rejteni a rosszallását.

Rich megdörzsölte a szemét. Jamie-nek köszönhetően nem aludt túl jól. Összevissza álmodott és hánykolódott egész éjjel.

- Ott leszünk Jamie-vel hat felé, és mindent megmagyarázunk.

- Jó. Én is ott leszek.

Rich nem akart tudomást venni az egyre növekvő feszültségről. A találkozó igazi nagyjelenet lesz, amelyben Jason és Paul is fellép majd. Rich már azon sem lepődött volna meg, ha a szüleik Taylort és Christyt is bevonják.

És akkor az egész család rájön, hogy Rich a világmindenség legnagyobb balekja.

12.

Rich öt perccel hat előtt érkezett a szülői házba Jamie-vel az oldalán, de mindkét bátyja megelőzte. Paul és Jason bárszéken ült, itallal a kezében, és érdeklődve várta a legújabb családi bemutatót. Voltaképpen nem ez volt az ősbemutató, hiszen a szülei és Christy néhány hónapja már eljátszották ugyanezt, amikor a húga bejelentette, hogy feleségül ment Cody Franklinhez. Rich még jól emlékezett, mennyire mulattatták az akkori körülmények. De úgy látszik, az már nem olyan vidám dolog, ha az ember a főszerepet kapja.

Az anyjuk éppen telefonált, és a gyakori fejcsóválásból és szemöldökráncolásból Rich arra következett, hogy az előadást vezeti fel az egyik montanai húgának.

Jamie-vel együtt bement a nappaliba. Csodálkozva vette észre, a lány milyen közel áll meg hozzá. Az irodában beletelt egy kis időbe, amíg eltervezték, mit mondjanak.

Úgy gondolta, kár ezért a nagy felhajtásért. Már harminc is elmúlt - elég idős és felnőtt már ahhoz, hogy ne kelljen szülői beleegyezést kérnie mindenhez. Csak az ő dolga, hogy kit vesz el, és miért, és nem hagyja, hogy mások is beleszóljanak. Sikerült meggyőznie Jamie-t, hogy ha kell, mondják el az egyezségük részleteit is, de úgy vélte, erre nem kerül sor.

Rich és Jamie leült, és megjelent Eric Manning is. A szintén magas termetű apa kiváló egészségi állapotnak örvendett. Sűrű haja már majdnem teljesen megőszült, de csak alig kopaszodott.

Rich két húga szerint az összes Manning férfi megveszekedett macsó. Rich ezen eddig nem sokat gondolkodott, de tény, hogy határozott elképzelései voltak a férfi kötelességeiről a felesége és a családja iránt.

- Szervusz, Rich! - üdvözölte az apja olyan komoly arccal, amitől még Dzsingisz kán is meghátrált volna.

- Szervusz, apa! - viszonozta a köszönést. Jamie-vel a kanapén ültek. Nem tudta, ki kezdeményezte, de egyszer csak észrevette, hogy szorosan fogják egymás kezét, mintha erőt akarnának meríteni az érintésből. Jamie sokkal idegesebbnek tűnt Richnél, ami - a férfi szerint - teljesen természetes volt.

- Az anyád Taylorrel beszél - mondta Eric. - Mindjárt befejezi.

Tehát Rich eltalálta. Anyjának mindenképpen be kell vonnia az összes testvérét.

- Tölthetek valamit? - kérdezte Eric Jamie-t. - Van üdítő, kávé és tea.

- Köszönöm, semmit - válaszolta az asszony mosolyogva.

Rich észrevette, hogy Jamie a szabad kezét a hasán nyugtatja, és nagyot sóhajt.

- Jól vagy? - A felesége korábban említette, hogy reggelenként nem érzi jól magát, de Rich annyira el volt foglalva a saját bajaival, hogy ez ki is ment a fejéből.

- Rendben vagyok.

- Sápadtnak tűnsz.

- Csak az idegesség - suttogta.

- És milyenek a reggelek?

Rich nem volt elragadtatva attól, hogy a két bátyja és az apja is végighallgatja a beszélgetésüket, de aggódott Jamie és a baba egészségéért.

- Még mindig émelygek egy kicsit, de úgy hallottam, pár hónap múlva jobb lesz.

- Az én könyvem szerint a reggeli rosszullét fokozatosan megszűnik a harmadik hónaptól kezdve. - Rich egy menetben kiolvasott egy könyvet a várandósságról és a szülésről, mert a lehető legtöbbet akarta tudni a Jamie testében végbemenő változásokról, és a legkisebb részletek is érdekelték arról, hogyan fejlődik a gyereke.

Jamie szeme felragyogott. - Könyvet olvasol?

- Nem valami hízelgő, hogy ezen így meglepődsz.

- Tudom, hogy sokat olvasol - súgta Jamie bocsánatkérőn, kicsit szégyenlősen a szemébe nézve. - Csak az lep meg, hogy érdekel a várandósság és a szülés.

- Miért?

- Nem tudom - vonta meg a vállát az asszony.

Szóval ilyen kevésre tartja. Rich szívesen kérdezgette volna tovább, de ekkor belépett az édesanyja. Elizabeth Manning meleg mosolyt küldött Jamie felé, de Richre nézve megkeményedett a tekintete. Rich háborgott. Vajon miféle szörnyűséggel érdemelte ki anyja haragját? Az apja is hasonlóan néz rá, úgy, mintha alaposan el akarná fenekelni.

- Hogy van Taylor? - érdeklődött inkább. Gondolta, jobb, ha nem vesz tudomást a szülei rosszallásáról. Hűvösen, egyenletesen beszélt. Tulajdonképpen büszke volt az önuralmára.

- Jól van. Russ és a kis Eric is.

- Remek! - Rich keresztbe tette hosszú lábát, és hátradőlt. Nem is lesz ez olyan rémes, ahogy gondolta, csak észnél kell lenni.

- Taylor helyettesítő tanár lesz az iskolakerületükben. Russ még nem igazán barátkozott meg a változással, de majd megnyugszik.

Rich tapasztalatból tudta, hogy minden mindig úgy történik, ahogy azt a nagyobbik húga akarja. Russ a legjobban teszi, ha ezt felfogja, és ehhez tartja magát.

- Megdöbbent, amikor megtudta, hogy összeházasodtatok Jamie-vel - folytatta Mrs. Manning hosszú sóhajtás után. - Teszem hozzá, apád és én is így vagyunk vele.

- Én nem - szólalt meg Jason is. - Elejétől fogva tudtam róla. Ami azt illeti, és voltam Rich tanúja.

Ezzel rögtön a figyelem középpontjába került.

- Te ezt tudtad? - visszhangozta az anyja vádlón.

Jason bólintott. - Higgyétek el, megpróbáltam lebeszélni róla, de tudjátok, Rich milyen makacs tud lenni. Nem hallgatott a jó szóra.

- Jasont meghívtad az esküvőre, anyádat pedig kihagytad belőle? - jajveszékelt Elizabeth Manning. Zsebkendőt vett elő, és megtörölte a szemét.

- Sima polgári szertartás volt a King megyei bíróságon - kezdett volna magyarázkodni Rich, de anyja tovább faggatta.

- Még csak nem is templomi esküvő volt? - Eddig ez hangzott a legsúlyosabb vádnak.

- Ne aggódjon, Mrs. Manning, én akartam így! - válaszolta csendesen Jamie.

- De miért kell polgári esküvő, mikor egyszer mindketten ugyanahhoz a felekezethez tartoztok?

Jamie idegesen Richhez fordult. Most van itt az ideje, hogy elmondják, mi volt az okuk a rögtönzött esküvőre.

Rich mindent jó előre kigondolt. Hogy fogja megnyugtatni a családot, hogyan fogja röviden, tömören megmagyarázni, mi vezetett a szokatlan eljáráshoz. De most, hogy elérkezett a nagy pillanat, rájött, hogy nem mer belekezdeni.

- Megvolt rá az okunk. - Ennyire telt csak tőle. A szeme sarkából látta, hogy Jasonnek felszökik a szemöldöke.

- Jamie anyja szerint Jamie már az esküvőkor is terhes volt - támadt rájuk Eric. Ökölbe szorított kézzel rótta a nappalit, majd megállt a panorámaablak előtt, háttal az ifjú párnak. - Ez éppen elég ok a gyors házasságra.

- Sajnálom, de ki kell, hogy ábrándítsalak - felelte Rich nyugodtan -, de Jamie még nem várt gyereket, amikor egybekeltünk.

Elizabeth először nem válaszolt, de úgy nézett, hogy abból látni lehetett: azt hiszi, hazudnak. Rich egyik szülőjével sem akart veszekedni: higgyenek, amit akarnak.

- De akkor miért mondta Doris, hogy a baba miatt esküdtetek meg? - kérdezte végül Mrs. Manning.

Rich magában átkozódott. - Mert azt akartuk, hogy Jamie a lehető leghamarabb állapotos legyen.

Jamie Richre nézett, majd hozzátette:

- Azért házasodtunk össze, mert mindketten szülővé akarunk válni.

- Én próbáltam mondani Richnek, hogy ehhez nem kell esküvő - szúrta közbe Jason -, de ő persze soha nem hallgat rám. Úgy gondolta, hogy ha kisbabájuk lesz, először feleségül kell vennie. Ezt adjátok össze.

Anyjuk elborzadva nézett Jasonre. - Hát persze, hogy feleségül kell vennie.

Eric feléjük fordult. - Higgyétek el, szülőnek lenni nem egy kéjutazás.

- De apu - tiltakozott Jason -, csak nem volt olyan rettenetes velünk?!

- Ezekkel az esküvőkkel teljesen kiborítotok minket - folytatta Eric. - Éppen elég baj, hogy a húgaitok titokban mentek férjhez, de soha nem hittem volna, hogy ti, fiúk is képesek vagytok ilyen trükkökre. Nagyon szeretném tudni, mikor lesz már végre egy igazi esküvő a családban.

- Diane-nek és nekem igazi esküvőnk volt - emlékeztette apját Paul.

- De a Manning családból senki nem volt ott - emelte fel a hangját Eric. - A fiú bevonul, kihajózik Alaszkába, és nős emberként tér vissza.

- Hát, ez már csak így történt - vigyorgott Paul.

- De hogy visszatérjünk Richhez és Jamie-hez… - Elizabeth nem hagyta, hogy témát váltsanak.

- Igen, térjünk csak vissza! - mondta Jason a kanapé felé mutatva. - Anyu, apu, ti tudtátok azt, hogy házasok, de mégsem élnek együtt?

Rich dermesztő pillantást vetett a bátyjára.

- Rich? - Anyjuk mindenképpen választ várt.

- Nem éltek együtt? Miért nem? Házasok vagytok, vagy nem? - bombázta őket Mr. Manning. -És mi van a…

- Összeházasodtunk - kezdte Rich.

- De mégsem éltek együtt?

- Nem… még nem. - Rich hirtelenjében ezt találta a legjobb kitérd válasznak. Ezt a témát mindenképpen el akarta kerülni. És tulajdonképpen minden más témát is.

- Nyilván hamarosan összeköltöznek. Ugye, Rich? - próbált anyjuk segíteni.

- Természetesen - válaszolta Jamie. Rich rábámult. Nem tudta eldönteni, a lány őszintén beszél, vagy csak azért mondja, hogy megbékítse a Manning szülőket. Nem mintha Rich bánná, ha összeköltöznének…

- Talán baj van a bérleti szerződéseddel? - kérdezte a gyakorlatias anya.

- Hát… majd megoldódik - dünnyögte Rich tapintatosan.

- Remélem, hogy hamarosan össze tudtok költözni - tette hozzá Eric, a kezét a zsebébe mélyesztve. - A gyermeket váró asszony mellé férj is kell.

- Teljesen biztos vagy benne, hogy babát vársz, kedvesem? - Úgy látszik, Elizabeth Manning tud gyengéden is aggódni.

- Teljesen - bólintott Jamie határozottan. - Nagyon megbízható tesztet adtak a patikában, és ráadásul délután szülésznél is voltam, aki megerősítette a jó hírt.

- Elmentél Fullerton doktorhoz? - Rich nem tehetett róla, hogy megint számonkérés cseng a hangjából. Teljes fél órán át készültek erre a találkozóra, és erről egy szót sem szólt neki.

- Épp csak beugrottam hozzá.

- És megmondta, mikorra várható a baba?

Jamie szégyenlősen mosolyogva bólogatott.

- Mikor? - Rich máris saját számításokba kezdett. Valószínűleg karácsony körül. Ez lesz élete legszebb ajándéka.

- December utolsó hetében - jelentette be ünnepélyesen Jamie.

- Mindig is szerettem a téli hónapokat - mondta Rich nehezen palástolt büszkeséggel és meghatódottsággal. A szájához emelte, és megcsókolta Jamie kezét.

Elizabeth halkan felsóhajtott. - Vannak reggeli rosszulléteid, kislányom?

- Néha.

- A férjnek a felesége mellett a helye - emlékeztette Eric ismét a fiát.

- Richcsel már beszéltünk az összeköltözésről - mondta Jamie, bár Rich semmi ilyenre nem emlékezett. Doris Warren villámlátogatása után szinte még rendesen beszélni sem tudtak egymással.

- Van egy kisteherautóm - mondta Jason készségesen. - Ha van valami szállítani valótok, öcskös, csak szólj!

- Fogok - dörmögte Rich. Nem tudta, Jamie miben sántikál, de tulajdonképpen nincs oka a panaszra. Benne van, ha a lány el akarja hitetni a családjával, hogy szerelmi házasságban élnek. Hiszen az ő szempontjából ez igaz is. Az egész tekinthető váratlan, szerencsés fordulatnak.

- Hát akkor ezt megbeszéltük - mondta Eric határozottan. - Rich és Jamie összeköltözik.

- Ne rendezzünk fogadást a tiszteletükre? - kérdezte Mrs. Manning a férjétől izgatottan csillogó szemmel. Richnek eszébe jutott, anyja mit el nem követett, hogy Christy eljegyzése tökéletesen sikerüljön - és hogy micsoda katasztrófa lett belőle.

- Szerintem ezt hadd döntsék el a fiatalok.

Rich nem nagyon örült az esetleges fogadásnak, különösen annak fényében, hogy Jamie el akar válni tőle közvetlenül a baba születése után. Még jó, hogy ennyi mindent titokban tudtak tartani.

Rich nyomatékosan az órájára nézett. - Ha nem bánjátok, indulunk, mert Jamie megígérte az édesanyjának, hogy hozzá is benézünk. - Jamie ezt a kellemes hírt még az irodában közölte vele.

Rich nem volt különösebben boldog, hogy két nap alatt kétszer is találkozhat Doris Warrennel. Úgy érezte, egy szülő egy alkalommal éppen elég lenne egyszerre.

Jamie maga sem tudta, miért hazudott Rich családjának. Általában igazat szokott mondani, sőt meggyőződése volt, hogy a hazugság erkölcsileg helytelen. De amikor Rich apja vallatni kezdte őket, meglepődve vette észre, hogy már ki is csúszott a hazugság a száján.

Hogy elképedt Rich, amikor azt mondta, összeköltöznek! Egészen elkábult. A javára legyen mondva, hamar magához tért, és azonnal mellé állt, mintha tényleg ez lenne a szándékuk.

Bár az együtt lakás eddig szóba sem került, Jamie azt remélte, hogy amikor Rich tudomást szerez a várandósságról, majd felveti. De nem tette.

Jamie nagyon megbánta, hogy tegnap így összevesztek. A hosszú, álmatlan éjszaka során újra és újra végigélte haragos szócsatájukat, és egyre rosszabbul érezte magát miatta.

Túlságosan is indulatosan viselkedett. Tudhatná, hogy Rich már csak ilyen. Azért rohant ki ellene, mert humorosan kezelte a feszült helyzetet.

Leginkább a férfi utolsóként, keserűen odavágott mondata zavarta. Hogy mivel Jamie-nek sikerült állapotossá lennie, rá már nincs is szüksége. Csak nem gondolja komolyan? Ő odavan Richért. Évek óta szerelmes belé, csak eddig nem tudott róla.

Munka után először orvoshoz ment, majd Rich irodájába a Boeing Renton komplexumban. Remélte, hogy lesz pár percük kettesben, és végre tiszta helyzetet teremthetnek. De amikor megérkezett, Richet jéghidegnek és barátságtalannak találta.

Csak a szülei házában engedett fel egy kicsit. Megfogta a kezét, és úgy mosolygott rá, mintha még soha nem veszekedtek volna. Lehet, hogy csak a szülei miatt? Jamie tiszta szívből remélte, hogy nem.

- Úgy láttam, anyádnak ma jobb kedve van - mondta Rich társalgási hangon. Lassan vezetett a szűk utcákon át.

- Mert volt egy kis ideje, hogy hozzászokjon a helyzethez. - A beszélgetés rövid és kellemes volt, éppen annyi, hogy megnyugtassák Dorist. Jamie ezt nem is találta nehéznek; jól érezte magát a leendői anya szerepében.

- És te már hozzászoktál? - kérdezte Rich.

- Igen. És te?

Rich bólintott. - Azt hiszem, meglepettnek kellene lennem, de nem vagyok. Más téma: éhes vagy?

- Kicsit. - Jamie voltaképpen farkaséhes volt. Az émelygés miatt hagyta ki a reggelit. Délben evett egy kis pohár áfonyás joghurtot, de azóta semmit.

- Szeretnél vendéglőbe menni?

- Nem! - vágta rá. - Rendeljünk pizzát hozzám.

Rich csodálkozva nézett rá. - Jól hangzik.

Majdnem nyolc volt, mire Jamie lakására értek. Amíg Rich megrendelte a pizzát, Jamie a hálószobában megszabadult a kosztümtől, farmerbe és egy halványkék pulóverbe bújt.

Amikor visszaért a nappaliba, már Rich is meglazította a nyakkendőjét, és az esti híreket böngészte. Amikor Jamie belépett, lassan letette az újságot.

- Remélem, tisztában vagy vele, hogy most már mindkettőnk szülei azt várják, hogy összeköltözzünk. - Úgy látszik, ez a gondolat foglalkoztatta most leginkább.

- Tudom. - Leült a férjével szemben, előrehajolt, és összekulcsolta a kezét. - Személy szerint… nem hiszem, hogy olyan rossz ötlet.

- Tényleg? - Rich nem mert hinni a fülének.

- Úgy értem… valószínűleg most várunk gyereket életünkben először és utoljára, és mivel olyan sokat olvastál róla, és úgy látszik, nagyon érdekel… az a legkevesebb, hogy a lehető legnagyobb mértékben megosszam veled ezt az élményt. - Jamie habozott egy kicsit. - Persze, csak ha nem zavar, hogy velem kell élned.

Rich közönyösnek szánt hangon válaszolt. - Persze, hogy nem zavar. - Elnézett Jamie válla mögött a két hálószoba ajtaja felé. - És természetesen a másik szobában aludnék.

- Természetesen - helyeselt Jamie buzgón. De nem sokáig, ha a dolgok úgy haladnak, ahogyan reméli. Szereti Richet. Teljes szívéből. De eddig a házasságuk minden mozzanatát elfuserálta. Ha Rich együtt tölti vele a pár rövid, de annál becsesebb hónapot, ami hátra van még a gyerek születéséig, talán megszereti őt.

Megéri a kockázatot.

Akkor is megéri, ha végül úgy összetöri Jamie szívét, ahogy még senki.

Megéri kockára tenni a büszkeségét, sőt az egész jövőjét.

Hamarosan megérkezett a pizza, és a konyhaasztalnál ették meg, csak úgy dobozból. Sok-sok hideg tejjel öblítették le.

- Azt mondod, reggelenként émelyegsz? - kérdezte Rich a több perces, kellemes hallgatás után. Látszott rajta, hogy szeretné megőrizni a pillanatnyi, törékeny békét.

- Csak egy kicsit. Fullerton doktor azt mondja, hamarosan túl leszek rajta. És annyira azért nem rémes.

- Jó.

- És azt ajánlotta, felkelés előtt rágcsáljak el egy pár sós kekszet.

- Ágyba hozom, ha szeretnéd.

Jamie bólintott. Ez bizony jó lenne, de nem merte mutatni Richnek, milyen sokat jelentene neki. Még most, hetek múltán is hiányoznak a reggeli telefonok. Milyen különleges, bensőséges volt akkor a kapcsolatuk… És most?

- Kérsz kávét? - kérdezte Jamie, amikor befejezték az evést.

- Igen, köszönöm.

- Olvass csak nyugodtan, amíg elkészítem!

- Micsoda kedves gesztus! Pont olyan vagy, mint egy jó feleség.

- Ugye? - felelte Jamie játékos mosollyal. Nem sietett a kávéval. Amíg várta, hogy elkészüljön, a konyhában takarítgatott: letörölte a pultot, és betett egy-két edényt a mosogatógépbe.

Belépett a nappaliba a két gőzölgő csészével, és látta, hogy bár Rich még mindig fogja az újságot, a szeme már lecsukódott.

Csendben leült mellé egy alacsony ülőkére. A kávét kortyolgatva alaposan megnézte, kihez is ment hozzá. Rich arca most nyugodt volt. A fejét kicsit oldalra billentette.

Milyen jóképű! Ha lehet, alvás közben még inkább. Jamie, maga sem tudta, miért, letette a bögréjét, és óvatosan kivette az újságot a férfi kezéből. Rich megmozdult, de csak hogy még jobban befészkelje magát a székbe.

Jamie lejjebb vette a világítást. Tudta, hogy megint túl romantikusan viselkedik, mégis beleült Rich ölébe, és a vállára tette a fejét.

- Jamie? - szólalt meg Rich bizonytalanul.

- Azt remélted, valaki más? - válaszolta suttogva.

- Nem - mosolyodott el a férfi.

De amikor két kezébe vette a lány arcát, ismét elkomolyodott. Jamie úgy érezte, mindjárt kiugrik a szíve. Rich végigjártatta a hüvelykujját a nő állán.

- Észre sem vettem, milyen gyönyörű vagy - súgta. - Ennyi éven át…

Jamie nem állta tovább a tekintetét. Ő aztán tényleg nem szép, és fájt neki, bár boldog fájdalommal, hogy Rich ilyen elfogult.

A férfi szája a Jamie-ét kereste. Lassan, gyengéden kezdtek csókolózni, olyan gyengéden, hogy az asszony azt hitte, elolvad. A fenséges lustaság érzése töltötte el. Nem is rendes dolog - kifejezetten szokványos -, hogy egy egyszerű csóktól így érezze magát.

Egyszerű. Ez a szó nem szerepel Rich szótárában. A csókolózással kapcsolatban biztos nem.

Jamie nyögdécselésre lett figyelmes. Beletelt egy kis időbe, amíg rájött, hogy tőle származik.

Rich ugyanolyan lassan fejezte be a csókot, ahogyan elkezdte. Jamie nem nyitotta ki a szemét. Szaggatottan vette a levegőt. Rich még hosszú, elégedett pillanatokig az ölelésében tartotta, és közben simogatta a haját. Jamie úgy érezte, a levegőben édes, kimondatlan ígéretek remegnek.

A férje szeretkezni akar vele.

A szándék kölcsönös.

- Indulnom kell? - A kijelentésből a mondat végére kérdés lett.

- Nem - suttogta Jamie, és játékosan megharapta a férfi alsó ajkát.

- Nem?

- Elfelejtetted, hogy beköltözöl?

- Ma este?

- Most rögtön.

- Biztos?

Jamie elmosolyodott, majd megcsókolta. - Vagy talán inkább veszekedni akarsz?

- Nem, én csak…

A nő a jól bevált módon félbeszakította a mondatot. Csókjában benne volt egész szíve, lelke, szerelme.

Érezte, hogy Rich meglepődik. A férfi felnyögött, majd viszonozta a csókot. A végén már mindketten remegtek.

Jamie felállt Rich öléből, és a kezét nyújtotta felé. A férfi szenvedélyesen, mégis kérdőn nézett rá.

- Biztos? - kérdezte újra, a vágytól elfúltan. De a hangjában volt valami más is, amit Jamie nem tudott hová tenni. Önuralom? Kétség?

- Persze.

- De már állapotos vagy.

Jamie egyáltalán nem értette, miért kell őt erre emlékeztetni. - Igen, tudom. - Beszéd közben elkezdte kigombolni a férfi ingét. Rich levette, és a földre dobta a nyakkendőjét. Jamie lecsúsztatta az inget a válláról, majd végigsimította a karját, hogy teljesen kiszabadítsa belőle.

Utána a férfi mellkasával kezdett foglalkozni. Ezzel a meleg, izmos mellkassal. Miközben végigsimogatta, arra gondolt, micsoda erő lakik benne. Becsukta a szemét. Annyira kívánta, hogy teljesen elgyengült tőle.

- Megőrjítesz - súgta a férje.

- Tényleg? - kérdezte Jamie. - Miért is?

- Igen. Annyira akarlak, hogy az már fáj.

- Tudom… én is téged.

Rich felsóhajtott, és olyan szorosan ölelte magához, hogy Jamie-nek nem maradhatott kétsége a szavai felől. Egy furcsa, vad pillanatig a világ mintha megszűnt volna körülöttük. Rich szeme tengerkék volt a tompa fényben. Ragyogott a tekintete, és tele volt ígéretekkel.

Jamie úgy érezte, teljesen ki van szolgáltatva neki. És egyben a vágya tárgya is - úgy érezte, ennyire még soha nem kívánták. Elmosolyodott, és ellépett Richtől.

Rich zavartan nézte, de elengedte.

Jamie megfordult, tett két lépést, majd visszanézett. Mosoly remegett a szája sarkában. - Velem jössz?

- Hová?

A nő, halkan, kihívóan felnevetett, és kinyújtotta a kezét. - Tényleg nem tudod?

13.

Rich az éjszaka közepén ébredt. Másodperceken belül rájött, hol van: ágyban, Jamie-vel. A követkéző percekben már csak azt ámulta-bámulta, hogyan alszik a felesége. Számba vette szépsége minden egyes finom részletét. Úgy nézte, mintha hónapokig vagy évekig nem találkoztak volna, pedig az éjszakát egymás karjában töltötték.

Tekintete most az asszony éppen csak nyitott szájára tévedt. Milyen lassan, egyenletesen lélegzik! Neki van a leggyönyörűségesebb szája…

A vágy hirtelen tört rá. Eszébe jutott, hogyan vezette Jamie az ágyába előző este. Addig nyújtotta felé a karját, amíg már fájt, mennyire akarja, mennyire vágyik rá, és eloszlott minden kétsége.

Az asszony szabadon adta neki a szívét és a testét. A beteljesedéskor hallatott kiáltása még mindig visszhangzott a férfi lelkében. Szeretkezésük hamisítatlan, teljes szépsége olyan hatással volt rá, amin még sokat kell majd gondolkodnia.

Jamie megmozdult, és elfordította a fejét. A haja az arcába hullott, és Rich egy kis habozás után kisimította belőle, kockáztatva, hogy esetleg felébreszti. Légzése felgyorsult, pedig csak egy kis mozdulatot tett.

Odahajolt, hogy megcsókolja. De a vágy már akkora volt benne, hogy tudta, ha ösztönösen cselekszik, a csókból bármi lehet… Összeszedte az akaraterejét, és mégsem mozdult.

Csak pár órája szeretkeztek, és máris azt számolgatja, mikor kezdhetik újra.

Pedig gondolkodnia kellene. Meg kellene próbálnia magához térni. Valamit tennie kellene ezzel a szűnni nem akaró testi fájdalommal, ezzel a mindent elsöprő vággyal, mert előbb-utóbb felébreszti, és esetleg meg is ijeszti Jamie-t. Félrehajtotta a paplant, és az arcát dörgölve kiült az ágy szélére.

- Rich.

Létezik, hogy tényleg félelmet hall Janiié hangjában? Gyorsan megfordult.

- Ne hagyj itt! - könyörgött a lány. - Még egyszer nem viselem el.

- Nem is akartalak itt hagyni. - Visszacsúszott a takaró alá, és megölelte. Olyan puha ez a nő. Bárcsak örökre így maradhatnának.

- Ne menj el! - suttogta Jamie, mint aki félrebeszél, és belekapaszkodott.

- Nem tudnálak elhagyni. - Rich, ha akar, sem tudott volna eltávolodni tőle. Annyira szerelmes, annyira vágyik rá.

Megcsókolta, hátha ezzel megnyugtatja, de joggal tartott a csóktól. És joggal kívánta. A szája kemény volt, követelő, és a keze közben bejárta Jamie meleg, tökéletes bőrét.

- Jamie… - Végigjáratta a száját a lány parfümillatú nyakán, a vállán, majd a puha, ugyanakkor kőkemény mellén.

Jamie halkan nyöszörgött. A háta ívbe hajlott, ahogy bátorította: az ujját végigjártatta a férfi sűrű hajában, és egyre féktelenebbül mozgott alatta.

Rich felemelte a fejét, és megcsókolta Jamie száját. - Akarlak… megint - súgta.

Egyre jobban vágyódtak egymásra. A nő elfojtott kiáltást hallatott, és belemarkolt a férje vállába.

Rich felemelte a fejét. - Megijesztelek? - Félt, hogy így van, vagy talán még fájdalmat is okoz neki.

- Nem, nem… csak szeress, szeress!

- Igen. Ó, igen.

Rich sokkal többet akart, mint kielégíteni testük éhét. De a vágy már túlnőtt azon a határon, amikor még tervezgetni lehet.

Jamie csak feküdt, mohón és bízón, teljesen kiszolgáltatva. Sötét haja a vállára hullott. Édes arcát elöntötte az izgalom, a szeme kitágult. Ha akarta, sem tudta volna elmondani, mit érez. Ajka kettényílt, és nedves volt a férfi csókjaitól. Kapkodva szedte a levegőt.

- Jamie… szerelmem. Szerelmem.

Rich már nem bírta tovább. Egy másodperccel sem.

Még sötét volt, amikor megszólalt az ébresztőóra. Jamie a hátára fordult, és vakon odanyúlva véget vetett a bosszantó hangnak.

Rich feléje mozdult, és átölelte. - Jó reggelt! - suttogta. Bizalmas mozdulattal a lány melle után nyúlt. Bár az éjszaka legnagyobb részét szeretkezéssel töltötték, Jamie csodálkozva tapasztalta, hogy a teste rögtön válaszol mozdulatára.

- Jó reggelt! - Jamie egy kicsit szégyellte az elmúlt, viharos éjszakát. A feje tele volt a szeretkezésük részleteivel: milyen szemérmetlenül vezette Richet a hálószobájába, hogyan vetkőzött le előtte, hogyan vetkőztette le… elpirult, amikor eszébe jutott.

- Hogy vagy ma reggel? - kérdezte a férje közvetlenül a fülébe suttogva, majd bekapta az asszony fülcimpáját, és rágcsálni kezdte, amitől Jamie-n kellemes remegés szaladt át.

- Én… egész jól.

- Akarod, hogy sóskekszet hozzak?

Jamie lassan megértette, hogy már az első kérdés is a babával volt kapcsolatos. - Nem, köszönöm, még nem kérek. - Kitakarózott, és óvatosan felült. A hányinger mindig akkor jött, amikor először felült. Lábát lógázva mély levegőt vett, és megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy egyáltalán nem émelyeg.

- Akarsz te zuhanyozni először? - kérdezte Rich.

- Köszönöm, igen. - Nem mert a férjére nézni. Pedig butaság, hogy ilyen zavarban van. Az ég szerelmére, hiszen házasok! Semmi oka rá, hogy kényelmetlenül érezze magát. Rich a férje, és minden joga megvan hozzá, hogy vele töltse az éjszakát.

Jamie a fürdőszobába ment, és kinyitotta a zuhanyt. Gépiesen beállította a hőmérsékletet. Csak akkor jött rá, mi a baj, amikor már a vízsugár alatt állt.

De az agya most újra és újra lejátszotta a jelenetet, és mintha mindannyiszor pofon vágták volna.

Rich megint magára akarta hagyni. El akart osonni az éjszaka közepén. Ha akkor nem ébred fel, másodszor is otthagyja. Megint el akart menni, hadd nézzen szembe egy újabb üres reggellel. Csak Jamie könyörgésére maradt.

Nem tudta, mennyi időt tölthetett a víz alatt. Annyit biztosan, hogy szabályosra lassuljon a légzése, és alábbhagyjon ez a fájdalom.

Amikor elkészült, mosolyogni próbált, és mintha mi sem történt volna, visszament a hálószobába fehér törölközőjébe burkolózva. - Te jössz - adta át a terepet, de nem nézett Rich szemébe.

Rich kávét készített, és hozott neki egy bögrével. Négy sóskeksszel szervírozta. - Hölgyem, íme, a reggelije - mondta vidám meghajlással.

Jamie ivott egy kis kávét. Közben nagyon vigyázott, hogy le ne csússzon a törölköző. Nevetséges szemérmeskedni egy ilyen éjszaka után. Azok után, amit mondtak. Azok után, amit tettek. Csodálatos dolgokat…

És most mégis takargatja magát.

Rich bevonult a fürdőszobába. Bár az ajtó csukva volt, Jamie hallotta, hogy teljes tüdőből énekel. Kihasználta, hogy egyedül lehet, és gyorsan felöltözött; mindegy, hogy ma mi lesz rajta.

Beágyazott, összeszedte Rich szétszórt ruhadarabjait, és szépen hajtogatva az ágyra tette őket, majd a konyhába sietett. Általában nem vitt ebédet, de ma csomagolt magának, hogy teljen az idő. Ha valamiért hálás lehet, az az, hogy Rich ezúttal nem hívta drágámnak, csak mások előtt. Meg kell őrizniük a látszatot a szülei előtt.

Éppen a szendvicsét rakta össze, amikor Rich csatlakozott hozzá. A férje töltött magának még egy kávét. Jamie a pulykahúsos szendvicsre figyelt, hogy ne kelljen a szemébe néznie.

Megfordult, hogy kivegyen egy almát a hűtőből, és majdnem egymásnak ütköztek. - Bocsánat! - mondta zavartan, és a konyhabútorhoz simult, hogy Rich elmehessen mellette.

- Kérsz reggelit? - Úgy tette fel a kérdést, mintha ez kijárna mindenkinek, aki az éjszakát vele tölti.

- Kösz, a kávé elég.

Jamie megkönnyebbülten sóhajtott. Túlságosan bensőséges dolog főzni valakinek; most nem viselte volna el. Látványosan az órájára nézett. - Azt hiszem, ideje, hogy elinduljak - mondta. Kétségbeesetten igyekezett, hogy gondtalannak és boldognak tűnjön, pedig alig tudott beszélni a torkában megtelepedett gombóctól.

- Akkor megyek én is. - Rich halkan, tétovázva beszélt, mintha nem igazán tudná, mi folyik itt, de érezné, hogy semmi jó.

Jamie sem volt elemében, de ezzel nem volt mit tennie.

Már majdnem kint volt a konyhából, amikor Rich megállította.

- Együtt kell elmennünk.

- Miért? - Szökni akart, végre egyedül lenni, megvizsgálni a gondolatait és a reakcióit, elemezni a kapcsolatukat.

Rich megkockáztatott egy halvány mosolyt. - Nincs kulcsom, amivel bezárjak.

- Jaj, hát persze! - Kinyitotta a szekrényt, és elővette a kabátját.

- Ha hozzád költözöm, majd másoltatunk.

- Hozzám költözöl… - Akkor mondta, amikor Rich családjánál jártak. Akkor jó ötletnek tűnt, és annyira szerette volna, ha működik a házasságuk…

- Jól veszem észre, hogy meggondoltad magad?

- Nem - felelte gyorsan. - Csak… azt hiszem, át kellene gondolnunk a helyzetet, mielőtt olyat teszünk, amit később megbánhatunk.

- Később megbánhatunk - ismételte Rich lassan. - Más szóval, már sajnálod, hogy ezzel akartad megnyugtatni anyámat.

- Ezt nem mondtam.

- Nem is kellett. - Elment mellette, ki a lakásból, ismét csak becsapva az ajtót. Jamie még sokáig hallani vélte az utórezgéseket. Nem is volt mást hallgatnia.

Rich még életében nem találkozott ilyen ellentmondásos nővel. Az egyik percben a hálószobájába invitálja, a másikban meg úgy viselkedik, mint aki látni sem akarja.

Végül is nem Rich jelentette be a családjának, hogy összeköltöznek. És nem magát hívta meg vacsorára, és nem is magát csábította el. Hanem fordítva. Jó, hát el éppen nem kellett csábítania, de a szeretkezés bizony Jamie ötlete volt.

Reggel pedig úgy viselkedett, mintha még soha nem találkoztak volna. Mintha jobban örült volna, ha még az éjjel távozik.

Amikor először szeretkeztek, azért került bajba, mert úgy ment el, hogy Jamie még nem ébredt fel.

Ha sapka van rajta, az a baj, ha nincs, akkor az.

Nem értette. Eddig még egyetlen nő se zavarta még ennyire össze.

Rich becsületére legyen mondva, hogy egész délelőtt próbált dolgozni, de a délután közepe felé már úgy érezte, nem bírja tovább. Hátradőlt a székében, és megdörzsölte fáradt szemét. Máskor, ha valakivel meg akarta beszélni a gondjait, Jasonhöz fordult. Évek óta támogatták egymást.

De most úgy döntött, inkább Pault hívja. Idősebbik bátyja már öt éve él házasságban; ennyi idő alatt csak megtudott valamicskét a nőkről és a házasságról.

Rich felállt, és becsukta az irodája ajtaját, majd visszaült, és tárcsázott. Paul a legnagyobb seattle-i napilapnál dolgozott, és gyakran volt távol, amikor egy újabb cikken dolgozott. De most szerencséje volt, mert ő vette fel a telefont.

- Van egy perced?

- Persze - mondta Paul. - Csak háromkor kell leadnom az anyagot.

Rich az órájára nézett. Háromnegyed három. Jobb lesz, ha rövidre fogja. - Jason elmondta neked, mi van Jamie-vel és velem?

- Nem minden részletet - mondta Paul, és közben valószínűleg jól szórakozott -, de amit igen, abból összeraktam a magam elméletét. Jason megerősítette a gyanúmat, bár meg kell mondanom, soha nem gondoltam volna, hogy belemész a spermadonorságba.

- Végül nem úgy sikerült.

- Jason is ezt mondta.

Rich maga előtt látta a bátyját a szerkesztőségben, hátradöntött székkel, és az arcán a mindentudó vigyorral.

- Mit tehetek érted?

- Magyarázz el nekem valamit.

- Persze, ha el tudom.

- A nőket. És hogy hogyan gondolkodnak.

Paul rég nem nevetett már ilyen jót. - Azt akarod, fejtsem meg neked a női elmét. Remélem, csak viccelsz. Senki, vagy legalábbis senki hímnemű nem fogja soha megérteni, hogyan gondolkodnak a nők. Higgy nekem: ötéves tapasztalatom van házasságügyben. Ha nem hiszed, kérdezd aput. Ő is ugyanezt fogja mondani. Vedd például Diane-t! Még egy babát akar. Mintha nem lenne elég dolga Ryannel és Ronnie-val. Hetek óta másról sem beszél. Azt mondja, akar egy kislányt is. De hát az ikrek éppen eléggé kimerítik. És ki szavatolja, hogy lány lenne? A múlt héten csúnyán össze is vesztünk.

- És? - Rich igazán nem akart kíváncsiskodni, de tudni szerette volna, hogy a bátyja és sógornője hogyan rendezi a nézeteltéréseiket.

- Nem engedtem, ha ezt akarod tudni. Nem mintha sokat számítana - ismerte be vonakodva. - Mereven elzárkóztam előle, hogy harmadik gyerekről beszéljünk. De megpróbáltam a kedvében járni, elvégre mi vagyok én, zsarnok? Azt mondtam, beszéljük meg egy év múlva. Így az ikrek már óvodások lennének, mire a baba megszületik. Családtervezés, öcskös!

- És mit szólt erre Diane?

- Semmit. - Érződött Paulon, hogy még tudna mit mondani. - De meg kell említenem, hogy már kidobta a fogamzásgátló tablettáit.

- Mindig ilyen makacs?

- Nem csak ő. Minden nő önfejű. És akkor ráadásul azt a kis csábos, csipkés holmit veszi fel esténként. Megpróbáltam nem észrevenni, úgy tenni, mintha nem látnám… ugye nem kell elmondanom, hogy mi mindent látni egy ilyen hálóingen keresztül…

- Sejtem. - Richet ez a részlet tulajdonképpen nem érdekelte. És még mindig nem tudta, hogy értse Jamie reggeli viselkedését. Megijesztette azzal, hogy ennyire akarja? A fenébe is, éjszaka nem úgy tűnt, de hát honnan tudhatná…

Sehonnan.

- Arról van szó, hogy Diane fog nyerni, egyszerűen, mert nincs erőm küzdeni ellene. Persze megvonhatnám tőle magamat, de akkor is én veszítenék.

Rich elgondolkozva vakarta meg a fejét. - Van olyan, hogy Diane mond valamit, de az egészen mást jelent?

Ismét sikerült megnevettetnie a bátyját. - Hát, igen. Tapasztalatom szerint a nők gyakran érik el kerülő úton, amit akarnak. Ők ezt úgy nevezik, hogy finoman fogalmaznak, vagy hogy éppen csak céloznak valamire. De hogy miért nem állnak elénk, és mondják meg egyenesen, hogy mit akarnak… A férfinak folyamatosan találgatnia kell, és Isten legyen hozzá irgalmas, ha téved.

Rich nagyot sóhajtott. Paul megerősíti, amit már ő is tud. - Emlékszel, hogy amikor anyuéknál voltunk, Jamie elejtett egy megjegyzést arról, hogy hozzá költözöm?

- Igen.

- Jól meglepett vele. Erről korábban egyetlen szó sem esett.

- Úgy érted, hogy nem akarsz vele lakni?

- Dehogynem! Hetek óta próbálom kitalálni, hogyan hozzam fel a témát. És akkor ő hirtelen kiböki, hogy költözzem hozzá, ráadásul a családom előtt. A legszívesebben felugrottam volna, és körbe cigánykerekezem a szobát.

- De akkor mi a gond?

Ez bizony logikus kérdés, de Rich nem tudja rá a választ. - Ha tudnám, most nem hívtalak volna.

- Rendben - mondta Paul. - Akkor kezdd az elején!

- Tegnap este hazavittem Jamie-t.

- És? - sürgette Paul.

- És nála voltam egész éjjel.

- Eddig jól hangzik.

- Ma reggelig én is azt hittem.

- Miért, mi történt?

Rich vállat vont, bár ezt Paul nem láthatta. - Nem tudom. Megszólalt a vekker, és azon vettük észre magunkat, hogy úgy fekszünk ott, mint a régi házasok. Tíz perccel később Jamie kijön a zuhany alól, egy ilyen törölközőbe csavarva. Még csak rám se akart nézni. Nem akartam észrevenni, hogy baja van velem, hadd nyugodjon meg. Vannak szemérmes nők, értem én, úgyhogy hagytam felöltözni.

- De mielőtt észbe kaptam volna, látom, hogy a konyhában van, és ebédet pakol magának, ráadásul úgy, mintha ez lenne a legfontosabb dolog a világon. Egyszer véletlenül túl közel léptem hozzá, és szinte a pultra tapadt, nehogy összeérjünk. - Rich megállt, hogy levegőt vegyen. - És ráadásul, amikor megemlítettem, hogy kellene egy kulcs a lakásához, azt mondta, át kellene gondolnunk a költözést.

- Értem - mondta Paul, de nem értette.

- Mi rosszat csináltam?

- Valamit biztos. Gondolkodj csak! - tanácsolta Paul. - Mondhattál valamit, és megsértődött.

- Például mit? - Nemigen beszéltek; volt jobb dolguk is.

- Honnan tudjam? Nem voltam ott. Gondolkodj, és idézz csak fel mindent, amit mondtál.

- Megpróbáltam, de hidd el, semmi olyan nem hangzott el, ami miatt így kellene viselkednie.

- Akkor kérdezd meg tőle!

- Gondolod, hogy ez jó lesz?

- Igen - felelte Paul kevés meggyőződéssel. - Mondjuk nem ez a legjobb eljárás, mert… majd megtudod. De ha tényleg nem tudod, mit rontottál el, akkor kérdezd meg tőle. De készülj fel!

- Mire?

- Hogy porig rombolja az önbecsülésedet. Amikor Diane viselkedik így, tudom, hogy bajban vagyok. És gyakran meg sem tudja mondani, mit követtem el. Csak abban biztos, hogy haragudnia kell rám.

- Nem tudja megmondani, hogy miért dühös? - Rich ezt egyszerűen nem akarta elhinni.

- Így van. Úgy néz rám, mint egy gonosztevőre. És amikor már nem bírom tovább, megkérdezem, mi szörnyűséget tettem.

- És?

- És - mondta Paul sóhajtva - akkor azt mondja, hogy még nem került eléggé kapcsolatba az érzéseivel. Szerinte ez a neveltetése miatt van.

- Hogyan?

- Azt mondja, őt arra tanították, hogy soha ne csapjon nagy hűhót a dolgokból, és ne keltsen hullámokat - bármit is jelentsen ez. Legyen jó kislány, ami azt jelenti, hogy senkitől ne követeljen semmit.

- Értem - mondta erre, de ő sem értette.

- Akkor most mit csinálsz?

Rich habozott. - Amit mondtál. Megkérdezem.

- Rendes ember vagy te, Rich Manning - mondta Paul mintegy kitüntetve az öccsét a bátorságáért. - Azért majd mondd el, hogy sikerült!

- Hát persze - ígérte. Megköszönte a tanácsot, és azzal az elhatározással tette le a telefont, hogy amint lehet, tiszta vizet önt a pohárba.

Utólag meg sem tudta volna mondani, hogyan telt a délután hátralevő része. Mivel vészesen közeledett a túlórás munka elvégzésének határideje, sokáig bent kellett maradnia. Ennek nem örült, de nem tehetett másként. Bill Hastings és a többiek is keményen dolgoztak, Rich nem jelenthette be nekik, hogy veszekedett a feleségével, és most neki haza kell mennie. Különösen, hogy a legtöbb munkatársa még azt sem tudja, hogy van felesége.

Negyed hétkor udvariasan kopogtak az ajtaján. Felnézett, és nagy meglepetésére Jamie volt az.

- Bejöhetek? - kérdezte az asszony szelíden.

- Természetesen. - Felállt, és a másik székre mutatott. Csak akkor ült le, amikor már a felesége is. Lehet, hogy most jött el a kedvező alkalom, de mivel Jamie kereste fel őt, Rich úgy gondolta, hadd kezdje ő a beszélgetést. Megpróbált a lehető leglazábbnak tűnni. Hátradőlt, és keresztbe tette a lábát.

- Elnézést szeretnék kérni a reggelért - kezdte Jamie halkan.

- Köszönöm. - Rich kész volt megbocsátani. Úgy látszik, a nő észhez tért, és lehet, hogy azért jött, hogy elégtételt szolgáltasson. Nagy kő esett le a szívéről. Lehet, hogy könnyebb lesz, mint hitte?

- Teljesen… teljesen esztelenül viselkedtem.

- Akkor most mégis szeretnéd, hogy hozzád költözzem?

- Igen, persze… azaz, ha még mindig akarod.

Még jó, hogy! - Alaposan meg fogom fontolni mondta komolyan. És hozzátette:

- Olvastam, hogy a nők gyakran viselkednek ésszerűtlenül a várandósságuk idején.

- Ezt olvastad? - kérdezte Jamie rosszallón.

Rich bólintott. - A hormonok miatt van.

- Én is vettem egy könyvet, de még nem jutottam el eddig a fejezetig. De lehet benne valami. - Kinyitotta a táskáját, kivette a pénztárcáját, és belenyúlt. - Ezt másoltattam neked ebédszünetben - mondta, és átnyújtotta a kulcsot.

- Ma sokáig kell maradnom. - Remélte, hogy Jamie megkérdezi, nem ugrana-e fel hozzá - hozzájuk - hazafelé menet.

- Gondoltam. Ezért is jöttem.

Rövid, nyomasztó szünet következett. Rich nem tudta, megemlítse-e a lány reggeli rosszkedvét. Lehet, hogy tényleg a hormonok tehettek róla. Talán ő maga sem tudja, és nem szeretne beszélni róla.

- Gondoltam, este áthoznék egy pár ruhát - tapogatózott Rich bátorítást várva.

- Jó ötlet.

Hát ez nem valami lelkes hozzáállás, de legalább nem is ellenkezés.

- Felhívom Jasont, és megkérdezem, a hétvégén segítene-e áthozni a bútorokat és a nagyobb holmikat. Amire meg nincs szükségem, az megy egy raktárba.

- Addig csinálok helyet a dolgaidnak. - Jamie felállt. - Azt hiszem, jobb, ha most megyek.

- És még valami…

- Igen?

Amikor ma hazaér, nem akarja kibarkochbázni, hol aludjon a felesége lakásában. - Tehát akkor hol aludjak?

Jamie-t váratlanul érte az egyenes kérdés. - Hm… te döntesz.

- Nem, dehogy! A te lakásod.

- Aludj, ahol akarsz!

- És te mit szeretnél, hol aludjak?

Jamie habozott egy kicsit, majd lesütötte a szemét. - Velem.

Ez már maga a mennyország? - Sehol nem aludnék szívesebben - válaszolta nem titkolt örömmel. Felállt, és a nőhöz ment. Átkarolta a vállát. Kikísérte a lifthez, és amíg vártak, hozzáhajolt, és gyengéden megcsókolta.

És mint mindig, most is hamarosan úgy érezte, többet akar. Sokkal többet. Jamie Rich mellkasának támasztotta a kezét. Ő is nehezen kapott levegőt.

Amikor vége lett a csóknak, Rich boldogan látta, hogy Jamie remeg. Csakúgy, mint ő.

- Ilyenkor azt sem tudom… - kezdte Jamie fátyolos hangon.

Rich tudta, mit akart mondani, hiszen ő se nagyon tudta ilyenkor, hogy hol van.

Bill Hastings éppen arra járt, és atyai mosolyt küldött feléjük. Tapintatos távolságot tartott, de szemmel láthatóan akart Richcsel.

Megjött a lift, és bár Rich csak nehezen engedte el a lányt, tudta, hogy még legalább egy órát dolgoznia kell.

- Viszlát, drágám! - mondta Rich. - Két-három óra múlva otthon vagyok.

Jamie azonnal megmerevedett. Kitépte magát a férfi karjából, beszállt a liftbe, és visszafordult. Rich csodálkozva látta, hogy a szeme, a gyönyörű sötét szeme, könnyben úszik.

- Ez a legrettenetesebb dolog, amit valaha mondtál nekem, Rich Manning.

Rich annyira meglepődött, hogy nem is tudott rögtön válaszolni. - Amit mondtam? Mit mondtam?

- Tudod te azt nagyon jól.

És a liftajtó bezárult.

14.

- De hát mit mondtam? - kérdezte Rich megrökönyödve, jobb híján Billtől.

Munkatársa kifejezéstelen tekintetéből látta, hogy ő sem ért semmit.

- Nem tudom, mit mondtál, de az biztos, hogy valami szörnyűség lehetett. Jamie sírt.

- De hiszen fogalmam sincs, mit mondtam - ismételte Rich.

- Lehet, hogy haragszik, mert azt mondtad, hogy késni fogsz.

Rich megrázta a fejét. - Lehet… - Bár a túlórázás eddig soha nem zavarta Jamie-t. Vagy legalábbis nem vette észre… Rich úgy döntött, hogy már nem is érdemes azzal próbálkoznia, hogy megértse a feleségét. Régen, a házasságuk előtt, amikor még csak barátok voltak, ez sokkal könnyebben ment.

- Most menj haza! - sürgette Bill. - Beszéljétek meg, mielőtt késő lesz! - Ezzel tulajdonképpen felajánlotta, hogy egyedül végzi el a közös munka nagy részét, és Rich nem tudta, elfogadhat-e egy ekkora szívességet.

Ismét megrázta a fejét. - Majd később megbeszélem vele.

- Biztos?

- Teljesen.

Bill még mindig habozott. - Lehet, hogy mégis menned kéne. - Richnek eszébe jutott, hogy a barátja elvált, és tudta, hogy nem örül, hogy így alakult az élete. Bill egyszer sörözés közben elmondta Richnek, hogy ha újrakezdhetné, keményebben küzdene a házassága megmentéséért.

Rich beleszédült a lehetőségbe. - Nem bánod?

- Egyáltalán nem. Menj! Tedd, amit tenned kell, mielőtt még nagyobb bajba kerülsz.

- Köszönöm - indult Rich. - Örök hála.

- Ne viccelj! Csak egyet kérek… - Mit?

- Legyetek boldogok!

Rich bólintott. - Azok leszünk, ha belehalok is. - Ahogy felidézte Jamie utolsó, gyilkos pillantását, azt gondolta, lehet, hogy tényleg ez lesz a vége.

Bár Rich sietett, ahogy csak tudott, Jamie autója már nem állt a látogatóknak fenntartott parkolóhelyen. A férfi szomorúan megcsóválta a fejét, és a kocsijához sietett.

Talán jobb is, hogy nem érte utol. Nincs igazán jó kedvében, és persze Jamie sem. Lehet, hogy ez a házasság végig ilyen lesz? Állandóan vezekelnie kell majd az el sem követett, vagy öntudatlanul elkövetett bűnökért? Mindig tartania kell majd tőle, hogy egyszer csak minden a feje tetejére áll? Most már vigyáznia kell majd minden egyes szavára?

Ha lett volna a közelében valami megbokszolható, akkor Rich jól behúzott volna egyet. Így csak a levegőbe üthetett, és a mozdulattól még rosszabb lett a kedve.

Jellemző. Nem létező szellemekkel verekszik. Ennél találóbban már nem is lehetne leírni a házasságát.

Jamie mindig is olyan értelmes nő volt… egészen, amíg állapotos nem lett. Olvasta ugyan, hogy a várandós asszonyok néha szeszélyesek, de ez itt már teljesen nevetséges, azaz, inkább tragikus.

Jamie tudta, hogy őrülten viselkedett. Potyogtak a könnyei. Általában nem engedi meg magának, hogy ilyen állapotba kerüljön, de ahogy most viselkedett Richcsel, az jobban meglepte őt, mint a férfit.

Pedig igenis megérdemli! Drágámnak nevezi a barátja előtt, színészkedik, úgy tesz, mintha szeretné. És még ez sem elég. Nagy, szomorú szemeket mereszt rá, mintha sajnálná, hogy elmegy.

Úgy látszik, neki csak játék az egész. Hát ha az, akkor neki, köszöni szépen, elég volt, és ezennel kiszáll. Ha csak most viselkedett volna így, talán elviselné, de úgy látszik, a hülyeség a szokásává vált. Amikor például a szüleinél voltak, mellette ült, és a kezét szorongatta. Milyen gyengéden nézett, milyen szeretettel mosolygott rá - elviselhetetlen.

A képmutató! Az álszent! A szerelmet színlelő!

Mikor tanulja végre meg, hogy a férfiak szeszélyesek, és nem szabad bízni bennük?! De hát Richet ismeri, jobban, mint bárkit, akivel valaha is járt. A viselkedése valószínűleg ezért képeszti el. Ezért bántja. Ezért fáj annyira neki.

Sírás közben vezetni nem biztonságos. Jamie félreállt, elővett egy zsebkendőt, és kifújta az orrát. Kicsit jobban lett, szipogott egyet, és továbbhajtott.

Hazaért, de otthon sem tudott mit kezdeni magával. Szobáról szobára járt, és azon gondolkodott, vajon képes lesz-e valaha kitörölni Rich jelenlétének emlékét. Egy része örökre száműzni akarta a férfit az életéből; seprűt akart ragadni, hogy kikergesse az otthonából.

A másik része viszont legszívesebben utána rohant volna, vagy legalábbis tárt karral fogadja.

- Ezt kapod, ha megengeded magadnak, hogy szerelmes legyél - szidta magát fennhangon. A kezét sima, lapos hasára tette, és elmosolyodott.

De most majd minden más lesz, hiszen itt van a már baba. Mégiscsak nyert valamit ebből a kapcsolatból. Vigaszdíjat. Nem igaz, valódit.

Jamie főzött magának teát, és leült a bögréjével, hogy melengesse a kezét és a lelkét. Egyre több könnyes papír zsebkendő vette körül. Annyira már összeszedte magát, hogy rájöjjön, a dühkitörés a liftben nem igazán vallott rá. Rich valószínűleg teljesen alaptalannak tartotta a dolgot. Amikor legközelebb beszélnek - ha ugyan beszélnek még valaha - megérteti vele.

Elfogadhatatlan ez a színjáték. Ezt mindenképpen közli Richcsel.

Mintha valaki kinyitná az ajtót. Pedig Jamie mindig zárva tartja… Kirohant az előszobába, és meglátta, hogy Rich magasodik az ajtóban vészjósló arccal. Hogyhogy nem dolgozik? Jamie tulajdonképpen azt várta, hogy a liftnél vett búcsújuk után ma már el sem jön. A férfi szemében sötét, borongó harag volt, és összeszorította a fogát. Jamie úgy érezte, semmi jóra nem számíthat.

És tényleg bőrönd van a kezében? Méghozzá jókora bőrönd, valószínűleg több hétre elegendő holmival tömve. Mintha hosszú nyaralásra készülne. Például három hetes európai körútra, vagy két hetes hajóútra. Az biztos, hogy egy éjszakára senki nem csomagol ennyit.

Rich lecsapta a csomagját, és a lány felé tartott. Jamie félénken odébb lépett.

- Mit csinálsz te itt? - Lehet, hogy okosabb lett volna barátságosabban indítani, de a férfi értésére akarta adni, hogy Jamie Warrent nem lehet csak úgy megfélemlíteni. Rich beszélhet, sőt dühönghet, amennyit akar, de őt aztán nem fogja semmire kényszeríteni. Legalábbis semmi olyanra, amit ő maga nem akar…

- Azért vagyok itt, mert itt lakom. - Rich hangjától megremegtek az ablakok. - És a nagyobbik hálószobában alszom, méghozzá veled. Érthető?

Jamie, a gyáva nyúl, bólintott. Még soha nem látta ilyennek Richet. A férfi általában humorral oldotta meg a felmerülő problémákat. Eddig mindent blöfföléssel, hízelgéssel és kötekedéssel úszott meg. Jamie már látta maga előtt, milyen lesz majd, amikor jönnek a fájások. Rich mellette marad, és vicceket mesél, szórakoztatja a nővéreket, és „mi aztán kemény fickók vagyunk” jellegű megjegyzéseket vált a szülésszel.

- Nincs ellenvetés? - Rich mintha meglepődött volna, hogy Jamie nem veszekszik vele azon, hogy vele akar élni, vele akar aludni. Úgy látszik, ellentmondó viselkedése ellenére szeretné, ha itt maradna. Jobban akarja, hogy az élete része legyen, mint amennyire nem - ha ugyan ennek van valami értelme.

Jamie megrázta a fejét.

- Jó - mondta, majd bólintott egyet, mint aki rájön, hogy a dolog könnyebb lesz, mint várta. - És most kérlek, mondd el, mi váltotta ki a megvetésedet, amikor elköszöntünk az irodában.

Jamie csak nehezen mondta ki:

- Drágám.

- Tessék?

- Drágámnak szólítottál - mondta. Utálta, hogy magyarázkodnia kell. Ökölbe szorította a kezét; hosszú körme belevágott a tenyerébe.

- És akkor mi van?

- Jobban szeretném… ha nem mondanád. - Jamie érezte, hogy ismét gombóc gyűlik a torkában, de próbált nem törődni vele.

Rich átment a konyha másik felébe, és megállt a mosogatónál, háttal a lánynak. Lehajtott fejjel töprengett, mintha minden erejét megfeszítve kellene összpontosítania, hogy megértse a feleségét. Nem sokkal később szembe fordult vele. - Biztos, hogy nem azért haragudtál, mert úgy volt, hogy túlórázom?

- Persze, hogy nem - válaszolta Jamie. - Ésszerűtlen lett volna.

- És az milyen, ha valaki tiltakozik ellene, hogy drágámnak szólítsák?

Jamie a padlót tanulmányozta. - Nem… nem bánnám, ha komolyan gondolnád. De mindketten tudjuk, hogy ez nem így van, és még ennél is rosszabb…

- Rosszabb? Úgy érted, van annál rosszabb, ha valaki drágámnak hívja a feleségét? Az FBI tud már róla?

- Most nem úszod meg jópofizással, Rich Manning. - Tudhatta volna, hogy nem lehet vele komolyan beszélni. Mindenből viccet csinál.

- Rendben - mondta a férfi kicsit kevésbé harsányan. - Add elő a többi rettenetes bűnömet!

- Ahogy néztél. - Jamie kancsalított, és kidugta a nyelvét.

- Így néztem? Ne légy nevetséges!

- Nem pont így, de majdnem. - Nem fogja hagyni magát.

- Mi akart ez lenni? Hogy is néztem?

- Olyan… kótyagosan.

- Kótyagosan? Azt hittem, ez a szó már kiment a divatból - nevetett Rich.

- Hát nem. És hidd el, nem akartam tréfálni.

- Így még soha életemben nem néztem. - Rich megkerülte a kerek tölgyfaasztalt, és észrevette a földön tornyosuló gyűrött zsebkendőket. - Sírtál?

- Ő… megfáztam.

A férfi megrázta a fejét. - Azt hittem, férfi miatt te már nem sírsz.

- Én… nem is akartam… és nem is tettem volna, csak éppen állapotos vagyok, és mint mondtad, megőrültek a hormonjaim. Szóval ne hidd, hogy miattad történt.

- Mi történt velünk? - Jamie felé indult, és már majdnem megölelte. - Jamie, szerelmem…

- Ne merd ezt mondani! - kiáltott rá a lány. A hisztéria küszöbén volt. Fájt neki, hogy a szerelmének hívja. Mintha kigúnyolná, amit Jamie annyira akar, de soha nem kaphat meg.

- Mit? - emelte fel Rich kétségbeesve a karját.

- Ne nevezz a szerelmednek!

- De miért ne?

- Mert nem vagyok az.

- Ezt hogy érted?

- Nem szeretsz, és én… nem bírom, amikor úgy teszel, mintha mégis. - Jamie a mondat végén már kiabált, és reszketett a dühtől.

- Pedig szeretlek - mondta Rich csendesen.

- Aha… persze. - Nem hitte volna, hogy a férfi ilyen komoly dologban hazudni képes. Sértette, hogy Rich igazságként akarja neki eladni, ami nem igaz.

- Úgy érted, tényleg nem vetted észre? - A férfi ismét felé mozdult, de ahányat előre lépett, Jamie kétszer annyit hátrált.

- Nem, mert nem igaz!

- Hogy mondhatod az együtt töltött éjszakák után?

- Ne keverd össze a jó szexet a szerelemmel! - Jamie nem is tudta, hogy ezt miért mondta, de már nem volt megállás. Büszkeségét pajzsként tartotta maga elé. Már annyiszor bántották. Már annyiszor visszaéltek a bizalmával, már oly sokszor összetörték a szívét. Nem engedi, hogy megint így történjen, különösen Richnek nem, akit olyan kétségbeesetten szeret. Biztonságosabb volt elhitetni vele, hogy nem bánja a dolgot.

- Tehát neked ez ennyi volt: jó szex?

- Igen. Mi más? Ha jól vettem észre, te sem tartottad többnek.

Rich minden szótól egyre jobban felbőszült.

Jamie a falnak döntötte a hátát, és a kezét is nekifeszítette. Bárcsak elmondhatná Richnek, hogy milyen gyönyörű, milyen fontos volt számára az együtt töltött idő, de nem volt hozzá ereje.

Nem is tudta, hogy ilyen kimerítő hazudni.

- Gondolom, azt akarod, hogy bizonyítsam be - mondta.

- Igen! - vágta rá Jamie, hiszen meg volt győződve róla, hogy ez lehetetlen.

Rich nagy lendülettel a bőröndje felé indult; közben nem is nézett a lányra. Kinyitotta a csomagot, és leásott a mélyére, majd diadalmasan előhúzta, amit keresett: egy üzleties kinézetű, cégjelzéssel ellátott fehér borítékot.

Szó nélkül a kandallóhoz lépett, a párkányáról elővett egy hosszú gyufát, és meggyújtotta. A kezével a lángot védve letérdelt, a borítékot a tűz-térbe tette, és meggyújtotta. Néhány másodperc múlva el is égett.

Jamie először nem értette, mi történik. Fokozatosan jött csak rá: Rich a házasság előtti szerződésüket semmisítette meg, amelyet mindketten aláírtak.

Nem tudott tovább uralkodni a könnyein. A sós cseppek a szemébe szöktek, majd végigfolytak az arcán. A torka összeszorult, alig kapott levegőt, és tudta, mindjárt zokogni kezd.

Kiadhatott valami hangot, mert Rich, aki háttal volt neki, lassan felé fordult. A szemébe nézett, és Jamie úgy érezte, egyre mélyebbre zuhan a nagy kékségbe.

Hogy hisz-e neki? Remélni sem merte, hogy a férfi igazat mond, és valóban szereti. A remény olyan törékeny, olyan óvatosan kell bánni vele…

Hihet neki?

A szerelem eddig mindig csalódással járt. Fel kellett adnia a büszkeségét és a vágyait. Megcsalták.

Bízhat-e még abban, amit a szíve diktál?

- Már nem akarok veled névházasságban élni, Jamie - mondta Rich. - És már nem is élek benne, amióta együtt találtalak Floyd Akárkivel. Akkor jöttem rá, hogy szeretlek, sőt valószínűleg már évek óta, csak nem tudtam. Ítélj el érte, ha akarsz, de ez az igazság.

Jamie szíve egyre gyorsabban vert. Az arcát könnyek áztatták, és érezte, most nem tud megszólalni. Remegve kinyújtotta a kezét Rich felé.

És a férfi már ott is volt, hogy megölelje. A szája hamar rátalált Jamie-ére, és a remegő ajkát elhalmozta meleg, nedves csókokkal.

- Remélem, most nem tévedek, hogy mit érzel - suttogta a lány nyakának hajlatába.

Jamie végre szabadon engedhette a könnyeit. Olyan alapvető, olyan mély érzések kavarogtak benne, hogy nem tudta volna szavakba foglalni őket. Két keze közé fogta a férfi arcát, és mohó csókokkal borította, ahol érte. A szájával próbálta elmondani, ami a szívében volt, és csak csókolta, csókolta, amíg mindketten remegni nem kezdtek a szenvedélytől.

- Jamie - Rich kicsit eltávolodott tőle, és az arcát fürkészte.

- Szeretlek - mondta ki végre a lány elfulladó hangon.

A férfi mosolya ragyogott, mint a szivárvány a kegyetlen vihar után. - Tudom. - Öntelt mosollyal felnyalábolta, és a hálószobába vitte.

Gyengéden letette az ágyra, és fölébe került. Amikor megcsókolta, újra fellobbant közöttük a fenntartások nélküli szenvedély.

- Mondd, hogy nem igaz, amit az előbb állítottál! - könyörgött Jamie-nek. Mondd, hogy a szeretkezésünk ugyanolyan sokat jelentett neked, mint nekem.

A felesége próbált felelni, elmondani, hogy a fájdalom beszélt belőle, hogy milyen csalódott volt, de nem tudta. Rámosolygott inkább, és a szeméből sugárzott a szerelem. Átölelte a nyakát, és megcsókolta.

Gyengéden, lassan szeretkeztek, és utána még sokáig átölelve tartották egymást. Hosszú ideig egyikük sem szólalt meg.

Utána egy darabig csókolóztak, majd Rich a hátára gördült. Jamie vele. A férfi a nő hátát simogatta. - Szeretlek - suttogta. - És szeretem a kisbabánkat is.

- Tudom… és sajnálom, hogy kételkedtem benned.

Jamie elégedetten hozzábújt, és a férfi szívét hallgatta. A sajátja csordultig volt jó érzésekkel. Megpróbálta ugyan elzárni magát a szerelemtől, de ezt Rich szerencsére nem hagyta.

A férfi a nő keze után nyúlt. Összeért a tenyerük. Összeért a szívük.

És Jamie végre annak érezte magát, ami volt: férjes asszonynak. Feleségnek, aki szerelmes a férjébe. Nőnek, akit egy férfi igazán szeret.

EPILÓGUS

A pazarul feldíszített karácsonyfa Rich és Jamie új, tágas nappalijának sarkában állt, a Puget-szorosra néző, hatalmas franciaablak előtt.

Jamie dagadt bokáját felpolcolva ült, Rich pedig egy csésze teát hozott neki a konyhából. Ragaszkodott hozzá, hogy ő mosogasson, és Jamie nem nagyon tiltakozott. Fáradt volt és nyűgös; egyre türelmetlenebbül várta a baba születését.

- Tényleg le kellene szednünk a fát - mondta. Jó pár nap eltelt már karácsony óta.

- Leszedni a fát? - tiltakozott Rich. - Nem tehetjük!

- Miért nem?

- Mert a kicsi is látni szeretné.

- Rich! - suttogta Jamie bizalmasan, a kezét hatalmas hasán nyugtatva. - Van egy hírem a számodra. A kicsi úgy döntött, mégsem akar megszületni. A lábfejével kapaszkodik a bordámba, és azt mondja, jó így neki.

- Csak három nappal ezelőttre voltál kiírva.

- Mintha három hónap lenne. - Rég feladta a reményt, hogy október előtt viszontlátja a lábát.

- Hozhatok még valamit? - kérdezte Rich. - Egy párnát… a kötésedet… egy könyvet…

- Ne légy már ilyen készséges! - mondta Jamie ingerülten.

- Nocsak, nocsak, icipicit talán ingerlékenyek vagyunk ma este.

- És ne próbálj felvidítani! Engem most nem lehet.

- Hát akkor csak ülök, és imádlak.

- Talán megteszi… de győzz meg, hogy az jó lesz nekünk.

- Mi lenne, ha kótyagosan néznélek? - Rich bandzsított, és kidugta a nyelvét. Jamie pontosan tudta, mire is céloz. Bár nem volt széles jókedvében, felnevetett, és kitárta felé a karját. - Szeretlek, még akkor is, ha úgy nézel, mint egy fajankó.

Rich a zsámolyra ült, szemben a feleségével. - Én is szeretlek. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy így aggódom érted. - A kezét az asszony hasára tette. - Csigabiga, gyere ki…

- Tényleg aggódsz? - Majdnem mindig jó kedve volt, és Jamie nem tudhatta, hogy ő is milyen feszülten várja a nagy eseményt. A nőt annyira lefoglalták saját félelmei, hogy talán nem is tudott volna a férje gondjával foglalkozni.

- Izgulok. - Gyengéden megcsókolta a felesége kezét.

- Én is! Azt akarom, hogy szülessen meg.

- Alig hiszem, hogy máris így tudom szeretni - súgta Rich, most az egyszer komolyan. - Először csak tárgyaltunk róla. Amikor megtudtam, hogy megfogant, madarat lehetett volna fogatni velem. Egy pár héttel később már együtt éltünk. Nyáron eladtuk a lakásodat, és ideköltöztünk. És mindez csak bevezetője a most következő nagy változásnak.

- Tudom.

- Azután a kisfiunk egyre szemtelenebb lett, állandóan fészkelődött, hogy tudassa velünk, itt van.

- Vagy a kislányunk - mondta Jamie mosolyogva.

- Soha nem felejtem, amikor először éreztem, hogy mozog.

- Én sem.

Rich félszegen a feleségére mosolygott; ezzel mindig le tudta fegyverezni Jamie-t. - Minden megváltozott. - Felfénylett a szeme. - A gyerek mindkettőnk része; mindkettőnk legjobb része. Ahányszor az eszembe jut, ellágyulok. Meg akarom végre ölelni, és elmondani neki, mennyire akartuk, hogy legyen. Annyira, hogy ennek érdekében akár szélsőséges módszerekhez is folyamodtunk volna.

- Nem mintha szükséges lett volna - suttogta Jamie - Hadd emlékeztesselek, hogy ez a baba a jó öreg, hagyományos módon, természetesen fogant.

Rich előrehajolt, és emlékeztette a feleségét néhány szintén jól bevált módszerre, amit együtt fedeztek fel. Jamie éppen nevetett, amikor elkezdődött az első fájás. Kikerekedett a szeme, és megragadta Rich kezét.

- Jamie?

- Azt hiszem, érdemes volt annyit panaszkodnom. Nálad van a stopper?

Rich elsápadt, bólintott, és a hálószobába rohant az óráért, amit a szülésre felkészítő tanfolyam hatására vásárolt.

A felesége elé térdelt. Szorosan fogta a kezét. - Készen állsz, szerelmem?

Jamie bólintott. Már kilenc hónapja készen állt.

Tizenhárom órával később Bethany Marie Manning fülsiketítő sírással érkezett a világra. Rich végig Jamie mellett volt a szülőszobában. Amikor Fullerton doktor ünnepélyesen bejelentette, hogy lányuk van, Rich csodálkozva, meglepetten nézett Jamie-re.

- Lány? - kérdezte, mintha kételkedne az orvos szavában.

- Akarja talán ellenőrizni? - kérdezte a szülésznő Jamie-re kacsintva.

Jamie próbálta eldönteni, a férje most csalódott-e, de semmi ilyet nem látott rajta. A bába megmérte Bethanyt, majd meleg takaróba bugyolálta a tiltakozó csecsemőt, és átnyújtotta Rich-nek.

Rich a rózsaszín arcra bámult, és elmosolyodott. Amikor el tudta szakítani a tekintetét, és ismét Jamie-re nézett, a felesége meghatódva látta, hogy a férfi szeme könnyben úszik.

- Gyönyörű kislány!

- Nem baj, hogy nem fiunk lett?

- Megőrültél? Mindig is lányt akartam. Csak félrevezetésből lelkesedtem a fiúkért. - Rich nagyon gyengéden lehajolt, és megcsókolta a lánya homlokát.

Amikor Jamie órákkal később felébredt, látta, hogy Rich fejével mellette a párnán, a többi tagjával egy széken összegörnyedve alszik. Elégedetten elmosolyodott, és az ujját a férfi kócos üstökébe mélyesztette.

Rich ásítva emelte fel a fejét. - Üdvözlöm az ifjú édesanyát.

- Üdvözlöm a büszke édesapát.

- Olyan gyönyörű! Ó, Jamie, nem is tudom, hogy szerethetem ennyire. És téged is. - Kezet csókolt neki. - Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen érzésekre vagyok képes.

Jamie álmosan, fáradtan bólintott, majd lassan lehunyta a szemét.

- Ne aggódj! - suttogta Rich. - Mindent elintéztem.

Jamie szeme felpattant. - Mégis mi mindent?

- A balett-órát. - Kihúzta az éjjeliszekrény fiókját, és elővette a seattle-i telefonkönyvet. - Két iskolát is felhívtam, és küldenek prospektust. Már egy zongoratanárral is beszéltem.

- De Rich!

- Csak hülyéskedek. - Még mindig nem eresztette el Jamie kezét. - Szeretlek, Jamie.

- Én is szeretlek.

Olyan nagy utat tettek meg - gondolta Jamie. Megpróbáltak belepiszkálni a sorsukba, megszabni a saját végzetüket, korlátok és feltételek közé szorítani a házasságukat.

Mindenre számítottak, csak arra nem, hogy a szerelem nem tűr határokat, és olykor azt is meglepi, aki a legkevésbé várná.

5

---