Kathy Schranko

Anny

Mai romantika

Anny és Tom kapcsolata gyerekszerelemként indul. Aztán az élet úgy hozza, hogy előbb Tom, majd a lány kerül messzire otthonuktól. Ám az érzések mit sem változnak: ugyanúgy lelkesednek egymásért, mint kamaszkorukban. Egy napon azonban minden a feje tetejére áll...

- Enni vagy nem enni? - tette fel magának hangosan a kérdést Anny. Nem sokáig teketóriázott, gyorsan befalta a Romhoz cipelt élelmet.

Olyan jóízűen evett, hogy észre sem vette a kíváncsi szemeket az ablakban.

- Hamm lett vagy hamm nem lett? - kérdezte Tom, amikor megunta a leskelődést és belépett az ajtón. Anny fel sem nézett, úgy válaszolt.

- Tudhatnád, hogy nem tudok ellenállni anyám túrós batyujának! Természetesen hamm lett. Neked nem is hagytam! Baj?

Tom rámosolygott a lányra és végignézett rajta. Az égővörös haja, ír származását igazolva, vállára omlott. Arca hosszúkás, orra pisze, szeme csodálatosan kék. A fiú mindig csodálattal nézte a vörös haj és a kék szem együttesét.

Tom igazán csak most ébredt tudatára, hogy Anny már nagylány. Ahogy tekintete lejjebb siklott a lány testén, észrevette telt, izgató melleit.

Ezt eddig hogy hogy nem vettem észre? - kérdezte magától.

Anny felállt a székből és kilépett az ajtón, hogy ismét áldozzon napimádatának. Végigterült a gyékényen, Laza mozdulattal kioldotta bikinifelsőjét és maga mellé ejtette. Tom kiguvadt szemekkel nézte a lányt, ahogy hanyatt fekszik félmeztelenül.

Túl sok volt ez neki! Odalépett Annyhez és csípőre tett kézzel kiáltott rá:

- Nem viszed egy kicsit túlzásba a dolgot?

Anny felnézett rá, majd ismét lehunyta a szemét.

- Miért? Topplessben jobban lebarnulok.

- Persze! Te meg a barnulás! Úgy tudom, mindig leégtél a napon!

- Az régen volt! Most már óvatos vagyok!

- Óóóvatos? - nyújtotta a szót Tom. - Ezt te óvatosságnak nevezed?

- Hogy hogy? Valamit nem jól csinálok? - kérdezte aggódva a lány és a napolajért nyúlt. - Igazad van! Be kell kennem magam!

A fiú háborogva nézte, de csodálata a lány teste iránt egyre nőtt. Anny nyugodtan bemasszírozta magát napolajjal, majd megfordult.

- Most te jössz! Gyere, kend be a hátam!

Tom tétovázott, de ahogy tekintete ismét végigsiklott a lány testén, valami különös vonzást érzett, aminek nem tudott parancsolni. Kiverte a víz, amint megpillantotta a lány csupasz fenekét, csak a tanga hátsó pántja törte meg meztelenségét.

Megragadta a napolajat és letérdelt Anny mellé a gyékényre. Először határozott mozdulatokkal dörzsölte a lány testét, de végül nem tudott ellenállni saját vágyának és finom simogatásra váltott.

- Sokkal jobban csinálod most! - szólalt meg Anny.

- Elöl is bekenjelek? - kérdezte rekedten a fiú. Anny elnevette magát.

- Nem láttad? Azon már túlvagyok.

- Elöl biztosan még érzékenyebb a bőröd - válaszolta rábeszélőn Tom. - Talán nem árt a két réteg!

- Nem bánom! - fordult vissza Anny a hátára de olyan finoman simogass, mint az előbb!

- Oké! - egyezett bele Tom és újból a kezére öntött néhány csepp olajat, amit a lány bőrébe masszírozott. A karjainál kezdte, majd egyre lejjebb haladt. Amikor a mellekhez ért, elbizonytalanodott, majd a lány szikrázó kék szemébe nézett.

- Ott is! - parancsolta Anny.

- Kínzásról nem volt szó! - válaszolta elfúló hangon Tom.

- Ez neked kínzás? - érdeklődött kíváncsian Anny. - Tudtommal láttál már meztelenül nem is egyszer, sőt fürödtünk már egy kádban is, és ha nem csal az emlékezetem, már egy ágyban is aludtunk. Nos? Akkor most miért kínzás számodra, hogy beolajozol, főleg hogy orvosnak készülsz?

- Akkor nézz rám! - kiáltott fel Tom és felállt a lány elé. Anny végig nézett a magas, izmos férfi testen. A szőke haj és a zöld szemek szikráztak a napfényben. Tom kétségbeesett arcot vágott.

- Nézz lejjebb! - parancsolt a lányra.

Anny most a mellkasát csodálta meg, amit enyhén sötétedő szőrzet borított. Tom megférfiasodott az utóbbi időben, - gondolta Anny. Ekkor Tom megint ráripakodott a lányra. - Még lejjebb!

Anny most már kénytelen volt arra a helyre nézni, ahová egyáltalán nem akart. Tom keskeny fürdőnadrágot viselt, ami most igencsak szűknek bizonyult. A lány elpirult zavarában.

- De... de... én... te... - dadogta.

Ismét Tom szemébe nézett tanácstalanul. A fiú megint letérdelt hozzá és panaszosan mondta:

- Az mind igaz Anny, amit az előbb mondtál! Mindent együtt csináltunk, amikor gyerekek voltunk, de legalább négy éve nem láttuk egymást! Mondhatom, nagyon nőies lettél azóta.

- Te meg férfias! - vallotta be a lány.

- Amióta nem láttalak - folytatta a fiú - nagyon megváltoztál. Kihívó vagy és - nyelt egyet - szemérmetlen.

- Én? - dörrent rá Anny - Azt hittem, itthon sem vagy még. Honnan tudtam volna, hogy hirtelen felbukkansz. Én járok ide egyedül nap, mint nap. Takarítom és rendezgetem ezeket a holmikat, amik itt vannak. Különben is nekem most is olyan vagy, mintha a testvérem lennél. Azt nem felejtheted el, hogy mennyit játszottunk meg rosszalkodtunk itt a Romnál!

- Nem is felejtem! - fogta meg a lány kezét Tom. - De te se felejtsd el, hogy én férfi vagyok! Ha látok egy csodálatos nőt, ráadásul, amelyik még provokál is, azt megkívánom.

- Ez én volnék? - kérdezte döbbenten Anny. - Én provokáltalak? Csak arra kértelek, olajozz be! Nem arra, hogy feküdj le velem!

- Igen, tudom! - vette át a szót Tom -, de értsd meg, hogy amióta nem láttalak, kívánatos nő lettél! Biztosan sok fiú forgolódik körülötted! Nem szeretném, ha azt gondolnák, hogy velem jársz!

- Ugyan miért? - csattant fel Anny. - Talán szégyellnéd, hogy ilyen fiatal barátnőd van? Ez nem divat az orvosi egyetemen, igaz?

- Nem erről van szó! Azt szeretném, ha nem gátolna semmi sem abban, hogy fiúkkal ismerkedj meg. Ha az terjedne el, hogy velem jársz, mindegyik elkerülne! Pusztán csak miattad akarom ezt a látszatot elkerülni.

- Miattam? - vonta fel a szemöldökét Anny. - Emberbaráti szeretetből, igaz? Itt a Romnál is óvatos akarsz lenni? Itt senki nem jár, csak mi ketten. Ki vele, mi ez az egész halandzsa, amit most nekem összehordtál! - ripakodott rá a fiúra.

- Anny, ne kínozz már! - nézett el a lány mellett Tom.

- Nézz a szemembe, ha nekem beszélsz! - kiáltotta Anny.

- Anny... - szólt rekedt hangon Tom és a lány szemébe nézett. - Ha ezt tovább játszod velem, én nem állok jót magamért! Nem látod, mennyire szenvedek? Legszívesebben itt a gyékényen magam alá gyűrnélek! Kérlek, öltözz fel! - rimánkodott a lánynak.

Anny szó nélkül felállt és bement a Romba.

A Rom McMillerék és Pettersonék birtoka határán árválkodott. Valaha gazdasági épület volt, de már hosszú évek óta üresen állt. Az idő vasfoga megviselte az épületet, de a két szomszédos birtok csemetéi rendbehozták és némi bútorral is berendezték. Mindenki csak úgy emlegette: a Rom.

Ez lett Anny McMiller és Thomas Petterson főhadiszállása. A két család jóban volt egymással. Sokat összejártak és így a két gyerek sűrűn volt együtt. Tom öt évvel volt idősebb Annynél, és ez mindig arra ösztökélte a kisfiút, hogy óvja, védje a törékeny kislányt. Anny ötéves lehetett, amikor első komoly veszekedésük majdnem összezúzta a két gyerek testvéri barátságát. A kislány éppen akkor volt a „csakazértis” korszakában, és addig feszítette a húrt, míg Tom megelégelte.

- Na, most elnáspángollak - mondta a kislánynak és magával ráncigálta a megszeppent gyereket. Ekkor mentek először a Romhoz.

Csúnya volt és elhanyagolt. Az épület egyetlen helyiségből állt, de fura módon volt benne egy kandalló is. Tom már többször jött errefelé, amikor McMillerékhez ment, de csak most döntötte el, hogy megnézi ezt az elárvult házat. Kézenfogva ráncigálta Annyt a Rom felé, és mire odaértek, Anny már nem sírt. Nagyon megijedt Tom dühkitörésétől. Hüppögve nézett fel a tízéves nagyfiúra, aki még mindig mérges volt. Berángatta Annyt a házba és leült az egyetlen székre, ami még itt maradt. Annyt hasrafektette a térdén és lerántotta a kislány bugyiját. Anny hangosan elkezdett sivalkodni, rúgkapált, de a fiú erősebb volt, így nem tudott kiszabadulni.

- Fogsz még ellenkezni velem? - és Tom már emelte is a kezét, hogy rácsapjon a gyerek csupasz fenekére.

Anny elhallgatott és hátralesett. - Nem fogok! - suttogta megszeppenve.

- Rossz leszel még? - folytatta Tom. - Fogsz még szófogadatlankodni? A szüleidet is, hogy kihoztad a béketűrésből. Jó leszel?

- Jó leszek! - pityergett a kislány.

Tom erre leengedte ütésre emelt kezét, visszarántotta Anny bugyiját és talpra állította. Nem volt szíve megütni a kislányt.

- Most nem kapsz ki! De ha még egyszer panasz lesz rád, úgy elverlek, hogy magam is megbánom! Értetted?

Anny csak bólintott; egy kukkot sem mert szólni.

- Akkor most gyere! Megnézzük mit lehet ezzel a házzal csinálni! - mondta békülékenyen Tom és nyújtotta Anny felé a kezét, aki boldogan csimpaszkodott belé.

Tom és Anny ettől kezdve sűrűn megfordultak a Romnál. Az évek során egyre otthonosabbá, lakályosabbá varázsolták. Tom végezte a javítási munkákat a házon, Anny pedig a tisztasággal törődött. Egyre több bútort cipeltek ide.

Egyszer Tom egy könnyű ágyat vonszolt a hátán. Anny kirohant és elnevette magát.

- Minek ez ide? Soha nem alszunk itt!

De Tom nem törődött vele, bevonszolta az ágyat és helyet keresett neki. Így került az ágy az ajtóval szembeni sarokba.

A kandallót kipucolták, elé tettek két karosszéket. Anny idecipelt egy hatalmas szőnyeget. Mindent a két család padlásáról szedtek össze. Anny bejött Tom után az ajtón és elmosolyodott.

- Erősödnöd kell még Tom, ha e helyett egy dupla ágyat kell majd idehoznod. - Tom már 15 éves kamasz volt, Anny pedig mindig ugratta, főleg a lányokkal. - Ezen az ágyon nem fogsz elférni egy lánnyal! - kacagott, ahogy Tom mérges arckifejezését meglátta.

- Ide figyelj, te kis béka! - dörrent rá Tom a lányra. - Ne foglalkozz az én nőügyeimmel! Rendben?

- Oh! Vannak neked nőügyeid? - ugratta Anny. - Azt hittem, neked a hivatás fontosabb, mint a nők?

- Na elég! Azért, mert orvos akarok lenni, még nem kell gúnyolódni! Neked még elképzelésed sincs a jövődet illetően!

- Dehogynem!

- Ugyan mi? - kérdezte megvetően Tom.

- Nagyon egyszerű! Te orvos leszel, én meg a feleséged! Máris megvan a fő hivatásom! Azért az érettségiig el akarok jutni.

- Hát ez szép! Te az én feleségem? - bökött hüvelykujjával magára Tom. - Úgy nézel ki, mint egy béka! Még melled sincs!

De Anny csak nevetett.

- Majd lesz az is!

- Ugyan már! - legyintett rá Tom. - Nézd meg magad! Nem is dudorodik! Pedig ennyi idős korban már valaminek mutatkoznia kellene.

- Ezt mondja a doktor úr! - gúnyolódott Anny. - Majd nézd meg pár év múlva!

- Rendben! - egyezett bele Tom -, de ne engem szidj, ha nem történik semmi ott! - mutatott a lány melleire, ahol valóban még semmi nem látszott.

Barátságukat ez a kis közjáték csak feldobta. Tom még jobban gúnyolódott Annyvel, amikor csak tehette. Anny viszont rá sem hederített. 13 éves volt, amikor Tom leérettségizett és beiratkozott az orvosi egyetemre. Ez a nyár még szabad, gondolta akkoriban Tom. Minden nap kint volt a Romnál és süttette magát. Barnán akarta az egyetemet elkezdeni. Anny is sűrűn ott lábatlankodott. Volt azért kettőjük között egy kis feszültség.

- Tom! - szólalt meg Anny. Rákvörös volt a naptól.

- Tessék? - fordult a hasára Tom, hogy a háta is lesüljön.

- Most már nem fogsz ide kijönni? - kérdezte aggódva Anny.

- Egy darabig biztosan nem!

- Nagyon messze van az egyetem?

- Eléggé. Több mint 3000 mérföld délre. Csak repülővel lehet közlekedni oda-vissza. Az pedig elég sokba kerül. Igaz, anyuék szívesen kifizetik, de megmondtam, hogy én orvosként akarok hazajönni. Ha úgy adódik, majd meglátogatnak.

- Mennyi ideig tart ez a suli?

- Rossz esetben hat év.

-... és jobb esetben?

- Talán három-négy, attól függ...

- Mitől? - faggatta Anny.

- Attól, hogy mennyire gyorsan haladok. Ha sikerül, előfordulhat, hogy két legyet ütök egy csapásra.

- Az mit jelent?

- Azt, hogy egy szemeszter helyett egyszerre kettőt tudok elvégezni.

- Ilyen lehetséges? - csodálkozott a lány.

- Volt már rá példa! - vonta meg a vállát a fiú. - Miért ne tudnám én is megcsinálni ezt a huszárvágást?

- Bár úgy lenne! - kívánta Anny. - Hiányozni fogsz, Tom!

- Te is! - viszonozta a fiú - De remélem azért nem fogsz bánkódni utánam?

- Ééén? Majd ha megbolondultam!

- Úgy legyen! - ugrott talpra Tom.

- Most hová mész?

- Megyek úszni a patakba. Jössz?

- Ühüm!

- Akkor siess!

A Romtól pár száz méterre volt egy gyors folyású patak, amiben sűrűn megmártóztak. A hideg víz jólesett a felhevült testnek. Ám Anny amúgy is rákvörös bőre a jéghideg víztől nemsokára felhólyagosodott. Tom vette észre a lány testén a kiütésszerű fehér foltokat.

- Ennek fele sem tréfa! Menj vissza a Romhoz, hozok valami kenőcsöt.

Anny visszaballagott. Egy csöppet sem zavarta a bőre. Leheveredett az ágyra és hamarosan mély álomba merült.

Tom, amikor visszaért, nem ébresztette fel Annyt, csak gyorsan bekente a hólyagok eltüntetésére szolgáló krémmel.

A lány álmában mosolygott és a fiú nevét emlegette. Tom is elfáradt a jó levegőtől és a nagy hancúrozástól, amit a vízben műveltek Annyval. Úgy döntött, odafekszik a lány mellé és ő is alszik egyet a hűvös szobában. Hamarosan mély álomba merült.

Szorosan összeölelkezve aludtak. Anny ébredt fel elsőnek és boldogan simult még szorosabban Tom ölelő karjai közé. Befúrta fejét a fiú vállába és mélyen beszívta illatát. A patak frissessége még mindig érződött a fiú bőrén.

Annyt mindig irigyelték az osztálytársai, hogy Tom, a szomszéd fiú, a barátja. A fiú gyakran hazavitte az iskolából kocsival. Ezt persze Anny barátnői mindig félremagyarázták. Tizenhárom éves létükre igen sűrűn foglalkoztatta őket a másik nem. Talán csak azért, mert a lányok előbb érnek?

Persze, Tom viselkedése is félreérthető volt az idegenek szemében. Annyvel mindig úgy törődött, mintha a húga volna. Amikor találkoztak, mindig arcon csókolta a lányt. Udvarias volt vele és Anny úgy nézett fel rá, mint egy bálványra. Senki nem érthette azt a bensőséges kapcsolatot, ami közöttük a hosszú évek során kialakult. A félreértéseket még az is tetézte, hogy Tom az iskolai bálokra nem a korabeli lányokkal, hanem Annyvel ment. Táncolni is csak együtt tudtak igazán. Ismerték egymás ballépéseit, amit a másik azonnal korrigálni tudott.

Tom sokszor kapott szemrehányást más lányoktól, amikor véletlenül a lábukra lépett tánc közben, Annytől soha. Anny mindig kiegészítette őt, akkor is, ha csitrinek számított. Tom nem bántódott meg soha, ha Annyvel cukkolták. Így nem akaszkodott rá más lány, mert „foglaltnak” hitték.

A fiú csak egyszer próbált Anny nélkül szórakozni, arra is majdnem ráfaragott. Jóképű lévén, nem lehetett facér sokáig. A bulin két lány is ráakaszkodott és Tom ezekkel igazán nem akart semmit sem kezdeni. Mégis belement a „cicázásba” és másnap reggel az egyik lány karjaiban ébredt - meztelenül. A lány még le is szólta, hogy mennyire tapasztalatlan! Honnan is tudhatta volna, hogy Tom most esett át a „tűzkeresztségen”.

A fiú okult a dologból és elhatározta, hogy nem kezd ki más lányokkal, úgyis egyetemre akar menni és egy szoros kapcsolat csak zavarná a tanulásban. Tom azt is bevallotta magának őszintén, hogy csitri ide - csitri oda, Anny az egyetlen nőnemű lény, akivel beszélgetni tud és szórakozni. Lehet vele viccelődni és soha nem sértődik meg, nem duzzog, és nem hisztizik. Egyszóval Anny az egyetlen, akivel érdemes együtt lenni, akkor is, ha nincs köztük semmi szex. Így még jobb is.

Anny szorosan simult tovább Tomhoz és jó érzéssel töltötte el az a tudat, hogy a fiú majdnem meztelen. Ő a kislányos formáival, a fejletlen mellével és csípőjével nem számított éppen „jó nőnek”. Ezt tudta magáról. Gyakran sírva borult este a párnájára, hogy Tom soha nem fog nőt, igazi nőt látni benne. De most alszik, és nem gondol semmire, mégis engem ölel, sóhajtott fel. Milyen kár, hogy elmegy. Mi lesz velem nélküle?

Tom arra ébredt, hogy valaki simogatja a testét. Nem nyitotta ki a szemét, mert nagyon jól esett neki a forró kéz játéka. De hirtelen ráébredt, hogy ez a játékos kéz csakis Annyé lehet.

- Mit csinálsz? - kérdezte Annyt.

- Simogatlak? Miért, nem annak tűnik?

- De! Pontosan! - Tom erőt vett magán és kinyitotta a szemét.

Tekintetük találkozott és Tom úgy látta, Anny kék szeme most sötétebb, mint máskor. Mi van ezzel a lánnyal, belázasodott talán?

- Jól vagy? - kérdezte aggódva a fiú.

- Én igen! És te?

- Hát... nem is tudom! Elég furcsa helyeken simogatsz! Talán akarsz valamit tőlem?

- Akarok! - vágta rá Anny - Tegyél engem nővé!

- Nővé? Én? Miért akarsz máris nő lenni?

Anny szemeiből könnyek potyogtak.

- Azért - szipogta - mert akkor biztosan gondolnál rám!

Tom magához húzta a pityergő lányt és megsimogatta hátát.

- Légy nyugodt, Anny! Te vagy az egyetlen a szüleimen kívül, akire gondolni fogok!

- Nekem te több vagy, mintha a testvérem lennél - suttogta Anny - én nagyon szeretlek!

- Hiszen én is szeretlek! Nem is tudom mi lesz velem nélküled! Kivel fogok mindent megbeszélni? Látod, neked még sokkal jobb a helyzeted! - sóhajtotta Tom.

- Miért? - itatta fel könnyeit Anny.

- Mert te itthon maradsz, és nem egy idegen helyre mész, ahol mindenki ismeretlen a számodra! Nem is tudod, milyen nehéz lesz nekem, de végig kell csinálnom! Ugye megértesz?

Anny bólintott. Tizenhárom éves létére átérezte a fiú gyötrődését. Ismét odabújt Tomhoz és azt suttogta.

- Úgy szeretnék veled menni, pedig tudom, hogy nem lehet. Úgy szeretnék segíteni neked, hogy könnyebben menjen a tanulás!

- Ne butáskodj, Anny - simogatta a lány vörös haját. - Nem megyek el örökre! Visszajövök néhány év múlva.

- Tom, kérhetek tőled valamit? - váltott témát Anny. - Taníts meg csókolózni, még mielőtt elmész! Nincs senki, aki megtanítana rá, és ha te sem leszel itt, akkor soha nem fogom megtudni, milyen!

- Kicsi vagy még ehhez!

- Miért? Diana, a barátnőm, azzal dicsekedett, hogy ő már igaziból csókolózott és egyáltalán nem olyan, mint a puszi. Igaz ez, Tom?

- Háát... Igen! - dadogta a fiú.

- Akkor taníts meg rá! - kérlelte a lány. - Csak egy kicsit! Vagy annyira csúnya vagyok? - keseredett el Anny.

- Nem Anny, ezt én egy szóval sem mondtam, de csókolózni a szerelmesek szoktak.

- Te voltál már szerelmes?

- Még nem, azt hiszem - válaszolta komolyan Tom.

- De csókolóztál már, ugye?

- Igen - vallotta be a fiú.

- Akkor hogyan csókolóztál, ha nem voltál szerelmes?

- Fogós kérdés! - mosolyodott el Tom. - De te akkor is kislány vagy, akivel én csókolóztam, az pedig már nagylány volt.

- Le is feküdtél vele? - kérdezte zavartalanul Anny.

- Hogy te miket tudsz kérdezni!

- Válaszolj őszintén - parancsolt rá a lány.

- Igen, lefeküdtem vele! - vágta rá Tom, gondolta, ha hagyja magát, előbb szabadul. Azonban Annynél ez a taktika soha nem vált be, erre most is rájött.

- És? - kíváncsiskodott tovább Anny.

- Mit és? - kérdezte óvatosan Tom.

- Milyen volt?

- Nem a legjobb!

- Szűz volt? - faggatta tovább Anny.

- Nem! De most már elég a kérdezősködésből!

- Nem volt szűz? - kérdezett tovább Anny. - Én az vagyok! - vágta rá diadalmasan.

- Nagyon helyes - válaszolta atyáskodva a fiú - vigyázz is rá!

- Vigyázok! - kuncogott Anny - Neked tartogatom! - kacsintott Tomra.

- Na elég! - bontakozott ki az ölelésből Tom. - Kezdesz az idegeimre menni.

- Valamit még megígértél! - tartotta vissza Anny.

- Én ugyan nem!

- Dehogynem! - erősködött a lány - Megígérted, hogy megtanítasz csókolózni! Tudod, hogy úgysem szabadulsz tőlem addig, amíg meg nem tanítasz rá.

- Na jó! - odahajolt Tom Anny szájához és egy puszti lehelt rá.

Anny felkacagott. Bársonyosan csilingelt a nevetése. Tom hátán ekkor végigfutott a hideg. Ott térdelt az ágy szélén és döbbenten nézte a nevető lányt, aki a fejét hátravetette és nagyon jól mulatott valamin.

- Mi olyan mulatságos? - kérdezte Tom. Anny abbahagyta a nevetést.

- Ne akard nekem bemesélni, hogy ez csókolózás volt. Csak egy szájra puszi.

- Még ez is sok neked! - vélte Tom.

- Ccc! Na gyerünk, Petterson, ne húzd az időt!

Tom mindig utálta, ha Anny a vezetéknevén szólította. Olyan megvetően tudta kiejteni a nevét, hogy Tomot mindig elfogta a kényszer, hogy elverje Annyt. Most is próbált uralkodni magán, de ahogy Anny megint felkacagott, megragadta a lány csuklóit és hanyattfektette az ágyon.

Anny a hirtelen támadástól meglepődött és tágra nyílt kék szemeit a fiú szemébe mélyesztette. Dulakodni kezdtek, de Anny maradt alul. Arca kipirult, hosszú vörös haja szétterült a párnán, szemei villogtak és hangosan lihegett az erőlködéstől, hogy kiszabaduljon a fiú vasmarkából. Tom egyre csak Anny arcát látta és a hivogató, piros érzéki ajkakat. Most csábító nőnek látta a lányt, vagy csak annak akarta látni. Ráhajolt Anny ajkára és nyelvével lágyan végigsimított rajta. Anny a fiú nevét suttogta és még mindig tágra nyílt szemmel nézte, itta be arcának látványát. Tom ismét a szemébe nézett és csibészesen elmosolyodott.

- Engedj be! - suttogta Annynek. Megint ráhajolt Annyre és szenvedélyesen kért nyelvével bebocsátást. Játékosan próbálta nyitogatni Anny összezárt ajkait, de a lány még mindig nem tudta, mit tegyen. Ekkor Tom más taktikához folyamodott. Csókolgatni kezdte a lány arcát és a füléhez hajolt. Nyelvével simogatta, cirógatta Anny füleit, mire a lány izgatottságában hangosan felsóhajtott, és így résnyire kinyílt a szája. Tom rögtön lecsapott rá és nyelvével egyre beljebb hatolt. Anny meglepetésében nagyobb utat nyitott Tom nyelvének és ő is játékos kergetőzésbe kezdett. Tom hirtelen abbahagyta és apró csókokat lehelt Anny ajkaira, majd nyelvével ismét bebocsátást kért, amit rögtön megkapott. Szenvedélyes csókban forrtak össze, amikor valaki az ajtóban feltűnt és köhintett. Anny és Tom szétrebbentek és megdöbbenve látták, hogy Diana, Anny barátnője áll az ajtóban.

- Elnézést, hogy zavarok, de édesanyád mondta, hogy itt talállak. Nem gondoltam, hogy nem vagy egyedül - és végigmérte Tomot, ahogy átöleli Annyt az ágyon és szemtelenül vigyorog.

- Ő az a barátnőd - kérdezte Tom Annyt - aki tud csókolózni?

Anny megbökte az oldalát és úgy válaszolt.

- Igen! - de rögtön barátnőjéhez fordult. - Mi a baj, Diana?

- Semmi, csak el akartalak hívni moziba, de látom más elfoglaltságod van.

- Valóban! Tudod Tom messzire megy egyetemre és ez az utolsó igazi vakációja.

- Értem! - válaszolta Diana - Akkor nem is zavarok tovább!

Sarkon fordult és elvonult, mint egy sértett hercegnő. - Miért nem mentél vele moziba? - kérdezte Tom.

- Azért, mert mérges vagyok rá!

- Miért? Mert rajtakapott minket?

- Azért is, meg azért is, hogy idetolta a képét. Anyunak megmondtam már többször is, hogy ne engedjen ide senkit! Ez a mi Romunk! Erre most ideküldi Dianát.

- Ne vedd annyira a szívedre, úgyis elmegyek és akkor sokat leszel itt egyedül. Miért ne jöhetne ide néha Diana?

- Nem jöhet ide senki kettőnkön kívül! Ezt megbeszéltük! Így van?

- Igen! És én állom a szavam!

Anny felkapta a melltartóját és bement a Romba. Ennek már négy éve, - gondolta. Elég sok idő! Most 18 éves leszek, Tom 23 és megkívánt. Boldogság töltötte el. Négy év alatt csinos, kívánatos nővé fejlődött. Legalábbis Tomnak kívánatos. És Annynek csak ez volt fontos.

Leheveredett az ágyra és a mennyezetet bámulta. Tom utánament és nézte a bikinis lánytestet az ágyon. Tökéletes, - gondolta. Ez lett a kis csitriből! Beleizzadt a gondolatba.

Anny nem nézett rá, úgy beszélt hozzá.

- Nem így képzeltem el az első találkozásunkat több, mint négy év után.

- Miért? Mire számítottál?

- Legalább egy levélre, hogy érkezel.

- Minek? Az a lényeg, hogy itt vagyok. Hiányoztál, Anny! Nem csacsogtál a fülembe! Nem volt senki, aki mindig úgy végighallgatott volna, mint te.

- Egy nő sem? - tért a lényegre Anny.

- Ha arra vagy kíváncsi, hogy lefeküdtem-e valakivel, akkor miért nem ezt kérdezed?

Anny felkönyökölt az ágyon és Tom szemébe nézett.

- Lefeküdtél valakivel?

Tom felnevetett.

- Elszámolással tartozom neked?

Anny elpirult és lehajtotta a fejét.

- Nem, nem tartozol nekem beszámolni a nőügyeidről!

- Szívesen elmondok mindent, de előtt te jössz!

- Én? - kapta fel a fejét Anny.

- Természetesen. Te lefeküdtél valakivel?

Most Anny kacagott fel jóízűen.

- Ott kezdem, amikor elmentél, jó?

- Oké - egyezett bele Tom.

- Emlékszel, amikor csókolózni tanítottál?

- Igen, emlékszem! Nem akartam eleinte, de bevallom őszintén, azóta sem csókolóztam olyan kellemesen.

- Kösz! - pirult el Anny. - Arra is emlékszel, hogy Diana kilesett minket?

- Ühüm! De mire akarsz kilyukadni?

- Diana látta, hogy a fülem nyalogatod és az arcomat végigcsókolod, majd a végső csókot. A fantáziadús leányzó látni vélte, hogy nagyon izgatottak vagyunk és főleg te, akinek a fürdőnadrágja szűk volt, éppen úgy, mint az előbb.

- Nevetséges! - vágott közbe Tom.

- Igen! Lehet, hogy neked nevetséges, de mindezt Diana az egész suliban elterjesztette. Mindenki arra a következtetésre jutott, hogy én, miután Diana itthagyott minket a Romban, lefeküdtem veled. Következésképpen én a mai napig foglalt vagyok, és ne gyere nekem azzal a hülyeséggel, hogy nem akarod azt a látszatot kelteni, mintha együtt járnánk.

Tom egyre komorabban hallgatta Anny beszámolóját.

- Ezek szerint senki nem állt veled szóba és még mindig szűz vagy!

- Telitalálat! - vágta rá Anny - Azt azért hozzáteszem még, hogy egyáltalán nem bánom! Meddig maradsz itthon? - tért át más témára Anny.

- Mindent a maga idejében! - figyelmeztette Tom. - Most én jövök a vallomással! - Leült az ágy szélére Anny mellé. - Voltak futó kalandjaim, de egyik sem volt komoly.

- Miért? - kérdezte kíváncsian Anny.

- Mert mindig téged kerestelek mindenkiben. Testileg ugyan ki tudtak elégíteni, de lelkileg... - sóhajtott. - Nem is tudod, mennyire hiányoztál! Azért nem jöttem eddig haza, mert féltem, hogy nem bírok visszamenni, hogy itt tartasz. Most már nem kell visszamennem, ezért nem aggódom. Mindig előttem volt az arcod, ahogy megcsókoltalak. A kék szemeid, a telt ajkad, a gyönyörű hajad. Nem számított, hogy kislány vagy még, akkor is rólad ábrándoztam. Mindig vörös hajú nőkkel próbálkoztam, de egyik sem volt olyan nyílt és őszinte, mint te. Azután másokkal is lefeküdtem, de nem volt jó senkivel. Látod itt ülök veled, 23 éves létemre, és azt szeretném, bárcsak most is azt kérnéd, tanítsalak meg csókolózni.

- Most már végeztél? - faggatta a lány.

- Még nem egészen, de egy áthidaló megoldást kaptam a professzoromtól, akinek egy itteni klinikát kell majd vezetnie. Megkért, hogy párhuzamosan szerezzem meg a diplomát és a gyakorlatot. Ő ad erre lehetőséget.

- És ez mit jelent? - lett izgatott Anny.

Tom elmosolyodott. Végre otthon érezte magát.

- Azt jelenti, hogy két éven belül megkapom a szakvizsgára az engedélyt.

- Milyen szakvizsgára?

- Szülész, nőgyógyász.

Anny elsápadt.

- Mi baj van? - aggódott Tom a lány sápadtságát látva.

- Minden nő hozzád megy majd megvizsgáltatni magát! - suttogta Anny.

- Jöjjön is, minél több! Legalább jól fogok keresni! - lelkendezett Tom. Anny viszont továbbra is szomorú képet vágott. Tom észrevette ezt.

- Csak nem ezért lettél szomorú?

- De igen! - válaszolta őszintén Anny. - Ha sebész akarnál lenni, vagy belgyógyász, vagy mit tudom én, de pont nőgyógyász. Egy idő után rá tudsz majd nézni akár egy nőre is, úgy, hogy nőnek lásd? Akivel le szeretnél feküdni?

- Mik járnak a te fejedben? - ámuldozott Tom. - Nem tudom, miért vagy kétségbeesve. A legszebb dolog, ha egy baba a világra jön. Miért ne segédkezhetnék én benne?

- Én nem erre gondoltam! - kiáltott fel Anny.

- Hanem mire?

- Hát jó! - fújt egyet a lány - Gondolom lesz magánpraxisod is.

- Remélem! - válaszolta Tom.

- Ott sok nő fog megfordulni. Nem fogsz egyszer csömört kapni?

- A nőkre gondolsz? - megrázta Tom a fejét - Nem! Engem ugyanis csak egy nő fog felizgatni, de az valószínűleg a vizsgálószékben is!

- Jó! - lehelte Anny - Akkor ezt talán ne firtassuk!

- Miért? - mosolygott Tom. - Én nem titkolom, hogy te vagy az, aki már a látványával felizgat.

- Kösz a bókot, de fölösleges szórakozni velem!

- Én nem szórakozom Anny! Nem akarsz megkérni arra, hogy tanítsalak meg csókolózni? - hajolt a lány fölé Tom. - A szűz lányokat különösen szeretem tanítgatni!

Anny elvörösödött mérgében és eltolta magától Tomot.

- Ne gúnyolódj velem, Petterson!

Ezt nem kellett volna, gondolta rögtön. Valóban, Tom zöld szemei szikráztak.

- Még most is olyan gúnyosan tudod kiejteni a nevem, mint régen. Nem tanultad meg, hogy nem szeretem, ha így szólítasz?

Hirtelen gyanúsan ismételni kezdte magát az élet. Tom leszorította Annyt az ágyra, csuklóját felfeszítette a feje fölé. Anny próbált kiszabadulni, de a férfikéz még szorosabban fogta.

- Eressz el! - sziszegte Anny.

- Csak ha megkaptad a büntetésedet!

- El akarsz fenekelni?

- Miért is ne? - csillant fel Tom szeme. - Nem rossz ötlet! De én most másra gondoltam! - suttogta.

- Tom! Kérlek! Eressz!

- Nem! - mondta határozottan a fiú. Lehajolt és Anny lihegő ajkát csókolgatta. A lány elfordította a fejét, de rosszul tette, mert Tom rácsapott érzéki fülére, amiről tudta, hogy felizgatja a lányt. Nyelvével cirógatta a fülcimpát. Anny felnyögött. Próbálta visszafordítani a fejét, miközben testével is próbált szabadulni. Addig ficánkolt, míg pánt nélküli fürdőruhafelsője lecsúszott a derekára. Tom észrevette a fedetlen melleket és most azokat kezdte becézni, majd a két mell közötti völgyet csókolva haladt ismét célja, a lány szája felé. Anny most már felkínálta ajkait és boldogan viszonozta Tom csókját. A fiú erre elengedte Anny csuklóit, aki ekkor vadul magához ölelte Tomot és kérlelni kezdte.

- Taníts meg szerelmeskedni! - suttogta a fiú fülébe.

Tom kijózanodott és felállt az ágyról, majd hátat fordított. Izgalmában úgy remegett, hogy Anny láthatta izmai játékát a hátán. Felkelt ő is és ledobálta magáról a fürdőruhát. Odalépett Tomhoz, aki még mindig háttal állt neki.

- Szeretném, ha megtanítanál a szerelemre - ölelte át a fiú keskeny csípőjét Anny.

Fejét ráhajtotta a fiú hátára. Szorosan odasimult hozzá, hogy Tom egyértelműen érezze őt. A fiú lassan megfordult és végignézett a meztelen lányon.

- Gyönyörű vagy, de miért akarod, hogy én legyek az első férfi az életedben?

- Mert te állsz hozzám a legközelebb. Senki nem lehet olyan, mint te. Te biztosan vigyáznál rám és én nagyon szeretnélek! Ennél szebb fogadtatásban biztosan nem lenne részed.

- Anny! - nézett könyörgőn Tom, megfogva a lány vállait. - Te még olyan fiatal vagy! Hidd el, engem lecsukhatnak, ha valami bajod esik! Még csak 17 éves vagy!

- Tévedés Tom! Holnap leszek 18, ezt te is tudhatnád!

- Tényleg! - sápadt el a Fiú. - A szülinapod teljesen kiment a fejemből!

- Akkor kérhetek egy ajándékot?

- Mit?

- Téged! - lehelte a lány - Tegyél végre nővé! Ezt akarom ajándékba kapni!

- De miért? - esett kétségbe Tom.

- Veled soha nem feküdt le még szűz lány! Igaz?

- Igen, igaz! De ez még nem elég indok! Tehát miért?

- Mert te talán megbecsülnél érte, míg más? - vonta meg Anny a vállát. - Senki nem értékeli a szűz lányokat.

- És te mással akarsz lefeküdni, de már nem szűzen? - kérdezte keményen Tom.

- Szó sincs róla! - felelte gyorsan Anny. - Félreértesz! Én arra gondoltam, hogy te nem csak futó kalandokat keresel. Téged eddig is a hivatásod vezérelt! - félve Tom szemébe nézett. - Már akkor szerelmes voltam beléd, amikor csókleckét követeltem tőled! Belehaltam volna, ha úgy mész el, hogy még egy igazi csókot sem adtál. Én pedig kimondottam örültem, amikor Diana meglátott minket. Gondolj csak bele! Én voltam a rút kis béka és olyan fiúval csókolóztam, akit az egész iskola szívesen megcsókolt volna. Nekem csak ez az egy örömem volt, hogy azt hitték, velem jársz. Irigykedtek ezért rám, de amikor elmentél, nagyon egyedül maradtam. Mindenki faggatott, hogy mikor fogunk találkozni, én össze-vissza hazudtam mindent, hogy hétvégeken elutazom hozzád, meg hogy néha hazaugrasz. Azt is kitaláltam, hogy levelet írtál. Persze én írtam meg helyetted, ez akkor volt, amikor valóban levelet küldtél, csak a belsejét változtattam meg.

Tom mosolygott Anny gyerekes dolgain, de belátta, hogy a látszat kedvéért Anny mindent kitalált.

- Ezt négy évig tudtad csinálni? - kérdezte őszinte csodálattal.

- Többé-kevésbé! Az volt a gyanús egy idő után, hogy senki nem lát itthon. Ekkor kitaláltam az egyik nyáron, hogy elmegyek valahová nyaralni. Mindenkinek nagy boldogan előadtam, hogy végre együtt lehetünk két teljes hétig, mert ezek a lopott órák igen fárasztóak. Mindenki bevette a dumát, én pedig elutaztam a nagynénémhez. Ez tavaly volt. Ott persze a drága nénikém tömött jobbnál jobb falatokkal és olyan gömbölyű lettem, mire hazaértem, hogy alig ismertek rám.

- Mint én! - kontrázott Tom.

- Egyből elindult a szóbeszéd - folytatta Anny hogy a szerelem milyen jót tesz nekem. Diana kíváncsian megkérdezte, hogy nem vagyok-e terhes, mert ugye akkor szoktak a nők kigömbölyödni. Megnyugtattam persze, hogy te mint orvostanhallgató tisztában vagy a megelőzés eszközeivel. Úgyhogy kizárt dolog, hogy terhes lennék.

Tom ekkor már hahotázott. Odavezette Annyt az ágyhoz és a térdére ültette.

- Folytasd! - kérte a lányt -, egyre érdekesebb a sztori.

Anny megkönnyebbült, látva, hogy Tom nem neheztel rá, amiért a háta mögött ilyen történetet talált ki.

- A feszültség fokozása érdekében Dianának napról- napra azt adtam be, hogy még mindig nem jött meg. Ő csak csóválta a fejét és vigasztalt, hogy talán mégse vagyok terhes. Egy idő után megsajnáltam és boldogan újságoltam neki, hogy hála isten még sincs baj.

Tom most már annyira nevetett, hogy a könnyei potyogtak.

- Mint látom, nem unatkoztál, találtál magadnak megfelelő szórakozást.

- De csak azért, mert veled kapcsolatos.

- És most hol tartunk?

- Tulajdonképpen ugyanott, bár Diana mióta megtudta, hol a Rom, már többször is volt itt. Megkértem, hogy ne jöjjön ide, mert esetleg megint megzavar minket és én azt nem szeretném!

- Én sem! - helyeselt Tom. - Tehát mi ezek szerint boldog szerelmespár vagyunk?

- Úgy valahogy.

- Anyádék tudnak erről?

- Hallottak egyet s mást, de én megnyugtattam őket, hogy csak pletyka, hiszen négy éve itthon sem voltál. És ezt a szüleid is megerősítették.

- Helyes! Tehát holnaptól nagylány vagy?

- Ühüm! - Anny odasimult Tomhoz -, csókolj meg megint úgy, ahogy az előbb! - sóhajtozott.

Tom egyik keze végigsiklott Anny meztelen hátán, másik kezével pedig a lány álla alá nyúlt és maga felé húzta. Szájuk gyengéden ért össze egy pillanatra. Tom hanyatt dőlt és magára húzta a lányt. Anny két kezébe fogta a fiú fejét és úgy csókolta végig az arcát. Simogatta Tomot, ahol érte.

- Ne siess! - figyelmeztette a fiú.

- Én... csak... látni szeretnélek! - nyögte ki végre Anny.

Tom segített levenni az egyetlen ruhadarabot, ami immár elválasztotta őket. Maga mellé fektette a lányt és ráhajolt. Anny beleremegett a csókba. Egyre izgatottabb lett. Teljes pompájában akarta látni Tom testét. Ráhajolt a fiúra és apró csókokat lehelve vándorolt lejjebb. Tom felnyögött.

- Honnan tudod, hogy ez nekem jó? - szólt rekedt hangom.

- Miért? - lihegte a lány - Talán nem az?

- De! Megőrjítesz! Egy ilyen öregember, mint én, nem bír ki ennyi csodálatot. Gyere, most én jövök!

Anny hagyta, hogy Tom feltérdeljen mellé. A kezével végigcirógatta a lány testét. Minden hajlatot megsimogatott. Ugyanezt az utat járta be szájával is, de ezt már Anny nem bírta tovább.

- Mit művelsz velem? - suttogta Anny - Ez olyan jó! - lihegte.

- Ami most jön, az nem lesz egészen ilyen jó!

- Miért? Mi jön?

Tom elmosolyodott és megcsókolta a lányt.

- Nem te mondtad, hogy tanítsalak meg szerelmeskedni? Most jön a második felvonás.

Azt akarta, hogy Anny megint bejárja a csodálatos utat, de most már vele együtt. Egybe akart olvadni a lánnyal.

Anny élesen felsikoltott és tágra nyitotta szemeit.

- Nincs semmi baj! - nyugtatta Tom. - Lazíts, jó lesz, meglátod! - hálás csókokkal borította a lány arcát, majd a száját kereste.

- Nem fáj? - kérdezte aggódva Tom.

- Most nem! - lehelte a lány és forrón átölelte Tom hátát. A férfi csak erre várt.

Felgyorsította mozgását és érezte, hogy Anny is felveszi ritmusát. Éppen ekkor futott végig a lány testén az árulkodó remegés, amikor Tom is a csúcsra ért. Boldogan ölelkeztek össze és borították egymás testét hálás csókokkal.

- Remélem, nem akarsz máris gyereket? - kérdezte később Tom.

Anny elgondolkozott és őszintén válaszolt.

- Tudod, ha tőled van, én azt sem bánom!

- Azért nem kell elkapkodni!

- Persze! Én sem úgy gondoltam! - tért észhez Anny.

Kéz a kézben szaladtak a patakhoz és nagy pancsolás után, összeölelkezve mentek vissza a Romhoz.

- Tudod mit szeretnék most igazán? - kérdezte Anny.

- Ha arra gondolsz, amire én, akkor aludni! - vágta rá Tom.

- Pontosan, de veled!

Összefonódva dőltek az ágyra és betakaróztak.

Hamar elaludtak, de Tom álma nem sokáig tartott. Túlságosan felizgatta a hozzá simuló formás test. Lágyan simogatni kezdte Annyt. Egyre merészebb helyekre tévedt a keze. A lány álmában felsóhajtott és hátára fordult. Tom tudta, hogy Anny nem alszik már, fölébe kerekedett és Anny újból bejárhatta a kéj birodalmát, ahol Tom volt az idegenvezető.

Egyszerre ismerős köhintést hallottak. Tom hirtelen eligazgatta magukon a takarót, de szerencsére az teljesen fedte őket. Diana állt az ajtóban, pontosan olyan felháborodott pózban, mint négy évvel ezelőtt.

- Bocs, úgy látom zavarok - kezdte.

- Jól látod! - dörrent rá mérgesen Tom. - Nem igaz, hogy nem lehetek nyugodtan együtt Annyvel. Bár megint elmehetnénk két hétre! - nézett Annyre Tom és kacsintott. - Ott legalább nem zavartak minket! Igaz, édesem?

Anny szerencsére vette a lapot.

- Gondolhatod, hogy én is visszasírom azokat a boldog napokat.

Így turbékoltak néhány percig és Dianára oda sem figyeltek. Csókolgatták egymást és sejtelmesen mozogtak a takaró alatt. Diana egyik lábáról a másikra állt zavarában. Mert az hagyján, - gondolta, hogy négy évvel ezelőtt csókolózáson kaptam őket, de most ezek élesben szeretik egymást. Anny megszánta barátnőjét.

- Mondd gyorsan, miért jöttél? Aztán tűnj el!

- Tulajdonképpen csak azért, hogy megkérdezzem a holnapi leckét. Megtanultad már? - hadarta Diana.

- Éppen most tanulom! Ezért jöttél csak?

- Meg azért, hogy megmondjam, a bál egy hét múlva lesz szombaton. Ez már fix. Hozol akit akarsz! - Diana jelentőségteljesen Tomra nézett.

- Jó majd valakit elrángatok! - válaszolta Anny. - Bár az is lehet, hogy nem megyek - mosolygott Tomra. - Hátha lesz valami jobb program. Na pá, Diana! Többet, kérlek, ne zaklass itt a Romnál. Nem készülhetek mindig látogatóra.

Diana elsompolygott, Tom pedig ismét mozgásba lendült.

- Tudod milyen izgató vagy így a takaró alatt? - suttogta a fiú.

- Inkább talán az doppingol, hogy megint rajtakaptak minket.

- Lehet! Csak egy valami bánt!

- Micsoda? - kérdezte Anny.

- Az, hogy most aztán végképp kompromittáltalak.

- És ez bánt téged? - simogatta meg a lány Tom arcát.

- Csak annyiban, hogy nem szeretném, ha kellemetlenség érne.

- Ha te az enyém vagy, nem érhet semmilyen kellemetlenség.

- Remélem! - sóhajtotta Tom és mozgása egyre hevesebb lett. - Szeretlek, Anny! - kiáltotta, amikor a csúcsra ért. - Szeretlek! - sóhajtotta később.

A lány pedig boldog volt. Végre elérkezett a nap, amikor már nőként is kell Tomnak. Így teljes, gondolta, így egész a szerelem.

Nem is gondolt arra, hogy kislányos rajongása talán nem is igazi szerelem. Hiszen Tomon kívül nem barátkozott más fiúval, akivel összehasonlíthatta volna rajongásának tárgyát.

Nem gondolt arra sem, hogy Tom nem várt rá, hogy most is kihasználta rajongását. És nem térítette észhez Annyt, hogy megpróbáljon később, érettebb fejjel dönteni.

Mindez nem tudatosodott Annyben. Rajongva szeretett Tomja végre észrevette benne a nőt, és ez elég volt neki.

Az egy percig sem derengett benne, hogy más fiú is elismeréssel adózott külsejének.

Gyorsan eltelt az egy hét. Anny állandóan nyúzta Tomot, hogy menjen vele a bálba. A fiú eleinte kérette magát és mindenféle feltételhez kötötte azt, hogy elmenjen.

Ismét a Romnál napoztak.

- Tom! Miért kéreted magad? Én bezzeg mindig elmentem veled bálozni, ha akartad! Tudod, hogy ez az utolsó bálom itt a suliban. Nemsokára megkapom az érettségi bizonyítványt is.

- Aztán mihez kezdesz? - fordult a hasára Tom és a lány szemébe nézett, ahogy ott ült mellette törökülésben.

- Nem tudom - vonta meg a vállát Anny. - Van valami ötleted?

- Miért nem tanulsz tovább?

- Minek? - kérdezte unottan Anny.

- Nem tudom, ezt neked kell kitalálni!

- Most ne erről beszélgessünk! Inkább arra felelj, eljössz-e a bálba vagy sem?

- Ha nem megyek, elmész egyedül is? - kíváncsiskodott Tom.

- Mi az hogy! - vágta rá Anny. - Nem vagy pótolhatatlan, Petterson!

Tom szeme résnyire szűkült és hirtelen elkapta a lány csuklóját. Anny megijedt, de amikor észrevette, hogy a fiú maga felé húzza, majd átöleli a derekát, megkönnyebbült.

- Ezt nem kellett volna mondanod, Anny! - szólt vészjóslóan Tom. Majd lerántotta a lányt a gyékényre és kihámozta a fürdőruhájából. - Most bosszút állok rajtad!

Ráhajolt a lány szájára és lágyan beleharapott, majd egyre lejjebb kezdte harapdálni Anny testét. Amikor a hasához ért, megpörgette a lányt és így Anny hasonfeküdt. Rögtön rácsapott szájával a lány gömbölyű fenekére és belemélyesztette fogait.

- Jaj ne! Ez fáj! - kiáltott fel Anny, de Tom nem törődött vele, a másik felét is megharapta. Fogai nyoma ott piroslottak a lány testén.

- Most is el akarsz mással menni a bálba? - kérdezte Tom.

De ekkor Anny felpattant, ellökte a fiút, aki rögtön hanyatt vágódott és ráült lovagló ülésben a fürdőnadrágjára.

Tom annyira meglepődött, hogy még azt is hagyta, hogy Anny a feje fölé feszítse a karjait. Ráadásul ez tetszett is neki, mert a lány mellei így ráborultak az arcára.

- Te harapdálsz meg, amikor pedig nekem kéne téged? - kérdezte felháborodva Anny. - Állandóan azt kérdezgetem, jössz-e a bálba! Most meg féltékeny vagy, ha mással akarok menni! Utoljára kérdezem! Jössz vagy sem?

Anny mérges volt. Tom eközben ismét csodálattal adózott telt melleinek.

- Azt képzelem - válaszolta a lánynak rekedten -, hogy istenien fogsz mutatni mellettem a bálon!

- Te gazember! - kiáltott fel Anny, majd egész testével ráborult Tomra. - Egy hétig hagytad magad kéretni! Holnap pontos légy! Büszkén akarok veled bevonulni a bálterembe!

Szenvedélyesen ölelkeztek össze és szerelmes szavakat suttogtak egymásnak. Nehezen tudtak elszakadni egymástól, de estére mindig haza kellett menniük, főleg Annynek.

Semelyik szülő nem tudta, mi történt köztük, de azt látták, hogy barátságuk Tom távolléte ellenére is töretlen maradt.

Másnap a megbeszélt időpontban Tom kocsija Annyék háza előtt állt. A fiú lázas izgalommal várta, hogy megjelenjen Anny báliruhában.

Beszélgetett Anny apjával, de tekintetét egyre a lépcső tetejére vetette, ahonnan a lányt várta. Legszívesebben felszaladt volna Anny szobájába, hogy segítsen az öltözködésben. Vagy inkább másban? Kiverte a víz, ahogy a lány testére gondolt. Azt már első együttlétükkor bevallotta magának, hogy Anny rabjává vált. Nem tudott betelni vele. A lány egyre több új, izgató oldalát mutatta meg neki. Anny apja valamit beszélt arról, hogy jó lenne, ha a lánya továbbtanulna, de minek is? Tom képtelen volt odafigyelni.

Mr. McMillernek feltűnt Tom szórakozottsága.

- Nem vagy jól, Tom? - kérdezte aggódva a fiút, aki megint a lépcső felé tekintett.

- Tessék? Jaj, elnézést! - válaszolta zavartan Tom. - Olyan sokat kell várni Annyre. Én pedig nem szeretek várni!

- Megértelek fiam! - mosolygott Anny apja. - De tudod milyenek a nők, mindig ők akarnak a legszebbek lenni!

Ekkor végszóra kinyílt Anny ajtaja és odalépett a lépcsőhöz.

Csodálatos halványsárga nagyestélyi volt rajta, vállai szabadon, dekoltázsa mély. Derekáig szorosan simult a ruha, onnan pedig lágy esésben folytatódott. Karcsú kezén halványsárga csipkekesztyű, ujjaival felcsippentette ruhája alját és levonult a lépcsőn.

Tom csillogó szemekkel nézte. Anny nemcsak nőies, de csodálatosan szép is, - gondolta.

- Te leszel a bálkirálynő! - mondta büszkén a lánynak, aki időközben odalépett hozzá.

- Remélem is! Te pedig a bálkirály! - viszonozta tekintetét Anny.

Tom is nagyon csinos volt testhezálló sötét szmokingjában. Ahogy egymás mellett álltak szikrázó szemekkel, Anny apja megjegyezte:

- Jól mutattok együtt!

Ekkor mindketten felnevettek és Tom karját nyújtotta Annynek. A lány belékarolt és kivonultak a házból.

- Ne várjatok korán, Tom majd hazahoz. Lehet, hogy reggel lesz már! Ne aggódjatok! - szólt vissza a szüleinek.

Időben érkeztek a bálteremhez. Amikor beléptek, mindenki összesúgott mögöttük, de őket ez nem zavarta.

Versenyszámot kaptak mindketten. Boldogan táncoltak együtt, összebújva.

Már éjfél volt, amikor bejelentették a bálkirálynő és a bálkirály kihirdetését. Mindenki tudta, hogy a versenyszámokra lehetett a voksokat leadni. Tom és Anny is szavazatot dobott a ládába, ahol a voksokat gyűjtötték. Ez volt az egyetlen olyan szavazás, ahol nem számított sem a barátság, sem a pénz, csakis a szépség.

Az értékelés megtörtént és a zenekar tust húzott, figyelemre intve a bálozókat.

Diana fellépett az emelvényre és a mikrofonért nyúlt.

- Egy kis figyelmet kérek! - szólt bele, a teremben csend lett, ekkor folytatta. - A szavazatok kiértékelése megtörtént. Megkezdjük tehát az idei év bálkirálynőjének és természetesen a párjának, vagyis a bálkirálynak a megválasztását. Felkérek mindenkit, hogy amennyiben a rajtszámát hallja, fáradjon ide az emelvényre. Most pedig kérem Mr. Edward Woodot, iskolánk tisztelt igazgatóját, hogy hirdesse ki az eredményeket. - Hangos tapsvihar fogadta a köztiszteletben álló igazgatót, aki Diana mellé lépett.

- Először is - kezdte Mr. Wood - szeretnék mindenkinek jó szórakozást kívánni! Most pedig - tekintett a magával hozott papírra - visszafelé hirdetjük ki az eredményt, vagyis a harmadik helyezett udvarhölgy személyét azonosítjuk. Tehát - krákogott - a harmadik helyezett a 28-as számot viselő hölgy! - Mindenki körültekintett, majd megjelent az emelvényen egy végzős lány nagy taps kíséretében és átvette a harmadik helyezettnek járó díjat. A hátán ott díszelgett a 28-as szám.

Anny olyan izgalomban volt, hogy mindkét kezével szorította Tom karját.

- Ne izgulj már annyira! - intette a fiú.

- A második helyezett - folytatta az igazgató - a 89-es számot viselő hölgy. - Ekkor Diana felsikoltott és megpördült. Ő viselte a 89-es számot. Mindenki tapsolt Dianának is az elért helyezésért. Amikor megint mindenki elcsendesedett, az igazgató újból a papírjába tekintett.

- Most pedig következzék a bálkirálynő! Zenekar - kérte fel a zenészeket -, húzzanak tust a 7l-es számot viselő hölgynek, aki az év bálkirálynője!

Mindenki kereste a 7l-es számot. Tom megforgatta Annyt és rászólt.

- Szaladj már! Te vagy a bálkirálynő - majd egy csókot lehelt a szájára.

Anny fellibbent az emelvényre és boldogan tartotta fejét az igazgató elé, hogy rátegye a koronát. Mindenki éljenezett, úgy látszik, tényleg Anny tetszett a legjobban.

Mikor a nagy lárma alábbhagyott, az igazgató újból szót kért.

- Ne feledkezzünk meg arról, hogy a bálkirályt még nem ismerjük.

Mindenki kíváncsi lett, vajon ki díszeleghet majd a bál további részében Anny mellett?

Az igazgató előszedett egy másik papírt és elmosolyodott. - Az idei év bálkirálya - emelte fel ismét a hangját -, a 72-es számot viselő úr!

Anny felkiáltott örömében.

- Tom! Gyere már! - kiáltotta a fiúnak. Tom meglepetten konstatálta, hogy valóban ő a 72-es.

Felszaladt az emelvényre és az igazgató mosolyogva üdvözölte.

- Igaz, hogy nem vagy az iskolánk tagja, Tom Petterson, de az voltál - mondta csendesen.

Tomnak hízelgett, hogy Mr. Wood még emlékszik rá. Az igazgató ismét a bálozók felé fordult.

- Nos, az év bálkirálya Thomas Petterson, iskolánk egykori jeles diákja.

Tapsvihar tört ki és Tom Anny mellé lépett, miután megkapta ő is saját koronáját.

- Mondtam, hogy te leszel a bálkirálynő! - suttogta és átölelte Anny derekát.

- Én is megmondtam, hogy te leszel a bálkirály - suttogta vissza Anny.

A „királyi pár” nyitotta meg éjfél után a táncot. Összeszokott mozdulatokkal forogtak a táncparketten.

- Tudod mit szeretnék most? - kérdezte Tom a lányt.

- Ha azt amit én, akkor lelépni innen! - válaszolta Anny.

- Valóban, de az a baj, hogy nem lehet - sóhajtotta Tom.

Végre éjjel kettőkor vége lett a bálnak.

Tom és Anny boldogan ültek be a fehér sportkocsiba, hogy végre egyedül töltsék a következő órákat. Nem is kellett megbeszélniük, Tom egyenesen a Romhoz hajtott. Beszaladtak a kis házba és összeölelkeztek.

- Gyújtsunk tüzet a kandallóban! - javasolta Anny. Tom máris egy pár hasábot dobott a kandallóba és meggyújtotta.

- Jó, hogy mindig van itt fa - sóhajtott.

A kandalló tüze sejtelmes fénnyel világította be a helyiséget. Tom Annyhez lépett és átölelte.

- Tudod mire gondolok most? - kérdezte a lányt. Anny felvonta a szemöldökét, hogy folytassa csak Tom, amit elkezdett. - Arra - folytatta a fiú -, hogy milyen jó veled. Olyan ez a Rom, mint a kettőnk közös otthona. - Megcirógatta ujjával Anny dekoltázsvonalát. Anny hevesebben kezdte venni a levegőt. Tom felé kínálta izgatott ajkait. A fiú éhesen csapott le Anny szájára. Sokáig szenvedélyesen csókolóztak. Tom megtalálta Anny ruhájának a cipzárját. Lehullott a lányról a ruha és Tom elbűvölten nézte. Kicsit hátrébb lépett és úgy bámulta Annyt. - Nahát! Ez fantasztikus! - ámuldozott. - Ezt a cuccot honnan szedted? Szédületesen izgató! - nyelt egyet.

Anny ott állt előtte félmeztelenül. Jobban mondva majdnem meztelenül, mert csak egy fehér harisnyatartó volt a derekán, ami a lábaira simuló harisnyát tartotta. Egyébként semmi. Cipőjéből is kibújt már.

- Most min csodálkozol? Veled készültem a bálba.

- Egész éjjel csak ez volt rajtad, és a ruha? - hüledezett Tom.

- Ühüm! - mosolygott sejtelmesen a lány. - Talán nem tetszik?

- Dehogynem! De ha ezt előbb tudom... - elharapta a mondatot.

- Akkor mi lett volna? - érdeklődött pajkosan Anny.

- Előbb eljöttünk volna!

- Azt már nem! - vágta rá a lány - A bálkirálynői címet nem hagyhattam Dianára!

- Persze! Nem is így gondoltam!

Odalépett Annyhez és magához vonta, kezeit pedig szorosan a gömbölyű fenekére csúsztatta.

- Nagyon kívánlak! - suttogta.

Szemei csillogtak és a kandalló tüze csibészes fényt kölcsönzött neki. - Maradjunk itt reggelig!

- Én is ezt akarom! - sóhajtotta Anny és gombolgatni kezdte Tom öltözékét.

- Szégyentelenül izgató vagy! - mondta rekedten a fiú. - Ilyen nővel soha nem volt dolgom! - tette hozzá. Anny büszkén hallgatta Tom vallomását. Imádta a fiút és nem tudta elképzelni, hogy mással legyen.

Neki Tom volt az igazi férfi. Hiszen mást nem is ismert. A lány megszabadította ruháitól a fiút is, aki letérdelt elé és úgy bújt Annyhez.

Szorosan összeölelkeztek a kandalló előtti szőnyegen. Tom olyan szenvedélyről árulkodott most, amit még Anny eddig nem tapasztalt. Vadul és mégis gyöngéden csókolta, simogatta a lányt.

Anny is felfedező útra indult a fiú testén. Mindjobban izgatta az, ha látta Tomon a vágyakozást. Anny ujjai lágyan cirógatták a fiú testét, egyre több érzékeny pontot fedezett fel rajta. Mindig megjegyezte ezeket a helyeket és legközelebb már biztonsággal érintette a fiú testét.

Tom egyre jobban kívánta már, hogy Anny része lehessen, de a lány nem hagyta. Csigázta és várakozásra kényszerítette Tomot. Élvezte hatalmát a fiú teste felett, de tudta, hogy ez nem csak neki adatott meg, hanem Tomnak is az ő teste felett.

- Nem bírom tovább! - nyögte Tom és megkönnyebbült, amikor Anny engedett a kérésének. Mindketten egyszerre kiáltottak fel, amikor szerelmes ölelésük beteljesedett.

Tomnak annyi ereje sem maradt, hogy lehengeredjen Annyről. Teljes súlyával nehezedett a lányra. Anny pedig boldog sóhajjal vette tudomásul a szeretett fiú testsúlyát.

- Nagyon nehéz vagyok? - nyögte Tom.

- Ugyan! Kibírom! - lehelte a fülébe Anny.

- Teljesen kiszívtad az erőmet! - súgta Tom. - Imádlak Anny! Tudod?

- Én is téged! - válaszolt halkan a lány. Lassan Tom újra erőre kapott és Anny-vel összeölelkezve az ágyhoz ment. Lefeküdtek és szorosan összebújtak. Anny magukra húzta a takarót és könnyű csókot lehelt Tom szájára.

- Atya isten! - csapott hirtelen Tom a homlokára. - Megfeledkeztem az óvatosságról.

- Ne aggódj! - nyugtatta Anny -, én már szedem a tablettákat.

Tom megkönnyebbült. - Mióta? - kérdezte.

- Az első együttlétünk után elmentem anyu nőgyógyászához, és ő felírta nekem.

- Te drága! - csókolgatta Tom - milyen előrelátó voltál.

- Csak kényelmes! Gondoltam egyszerűbb bevenni a tablettát, mint állandóan észnél lenni. Nincs igazam?

- De igen! Tündér vagy! - mosolygott Tom és magához húzta Annyt. - De nem fogja anyád megtudni?

- Már nem! - mondta sejtelmesen Anny. - Ugyanis elmondtam neki.

- Igazán? - lepődött meg Tom.

- Ühüm! Tudod, hogy mindig jó barátnők voltunk anyuval. Én nem akarom, hogy mástól tudja meg!

- Ez érthető! - gondolkozott el Tom.

- Nagyon meglepődtem, ahogy reagált, amikor elmondtam neki, hogy mi szeretjük egymást - folytatta Anny. Tom figyelmesen hallgatta. - Megkérdezte, hogy mennyire komoly a dolog. Mondtam, hogy nagyon. Mire ő megkérdezte, nem lesz-e baj ebből, mármint gyerek. Persze én elnevettem magam és a tudomására hoztam, hogy te vigyázol rám. Akkor mondta, hogy jobb lenne, ha én védekeznék, mert az biztosabb.

- Már akkor szóltál neki? - célzott első szeretkezésükre Tom.

- Miért? Meddig vártam volna vele? Látod, a tanácsa máris jól jött!

- Igaz! - törődött bele Tom is. - Csak olyan furcsa! Azért nézett rám este anyád olyan sejtelmes mosollyal. Tudta, miért várok rád olyan izgatottan! És apád?

- Azt nem tudom! - vonta meg a vállát Anny. - Lehet, hogy anyu elmondta neki, bár kétlem. Amit beszélgetni szoktunk, nem köti apu orrára. Régen se tette, miért mondaná most el?

- Lehet, hogy igazad van. Egyébként, én pedig apámnak mondtam el. Baj? - kérdezte csendesen Tom.

- Miért lenne baj? Végül is előbb-utóbb kiderül. Nagykorúak vagyunk már, minek vigyük túlzásba a titkolózást? - de belül boldog volt Anny, hogy Tom is megemlítette őt, mégha csak az apjának, akkor is.

- Olyan jó, hogy itt vagy velem! - suttogta Tom. - Mihez fogsz most kezdeni a suli után? - tért át más témára. - Döntöttél már?

- Még nem - tanácstalankodott Anny.

- Mi lenne, ha továbbtanulnál? - javasolta ismét Tom ezt a verziót. - Vagy nem elég jó a felfogásod? - ugratta Annyt.

- Miii? Még hogy nekem nem jó a felfogásom? Én voltam az érettségin is a legjobb, majd meglátod, ha megkapom a bizonyítványom. De tudod mit? Most aztán felbőszítettél! Továbbtanulok - döntötte el.

- Minek?

- Orvosnak! - vágta rá Anny.

Tomból kitört a nevetés. A lányt ez még jobban felbőszítette.

- Hol is van a te orvosi egyetemed? - kérdezte szikrázó szemekkel, de már emlékezett is. Hiszen Tom nem egyszer említette neki. Az különösen bosszantotta, hogy Tom még csak célzást sem tett arra, hogy elvenné feleségül. Mit képzel? Rátukmálni mégsem fogja magát a fiúra. Ha most nem akarja, önszántából, akkor majd talán később. De miért nyaggatja Tom állandóan ezzel a továbbtanulással? Háztartás vezetéséhez és gyerek neveléshez nem feltétlen kell diploma! Miért nem elégszik meg Tom ennyivel?

Gyorsan és nagy szerelemben szállt el ez a nyár. Tom elrendezte a professzorával a klinikai munkahelyet. Lakást is kapott, hogy ne kelljen minden nap több mérföldet autóznia a klinika és otthona között. Dr. Teophil Georgosnak semmi kifogása nem volt az ellen, hogy Tom megnősüljön.

Éppen arra készült, hogy megkérje Anny kezét, amikor nagy üdvrivalgás fogadta McMillerék házában.

- Mi történt? - lépett be az ajtón.

Anny széles mosoly kíséretében nyújtott át egy levelet. Tom elolvasta és elsápadt.

A levélben közölték Annyvel, hogy az orvosi egyetemre a felvételi kérelmét elfogadták és szeptembertől megkezdheti tanulmányait. Természetesen a kollégiumi ellátása biztosított.

Tom megnézte az egyetem emblémáját és még jobban elsápadt. Anny pontosan arra az egyetemre fog járni, ahol ő eddig tanult. A fiú most egyáltalán nem örült annak, hogy ekkora lehetőséget kapott dr. Georgostól, hiszen ha visszamenne ő is az egyetemre, Anny közelében lehetne még legalább egy évig. Szomorú képet vágott. Nem tudott a vonásain uralkodni.

- Gratulálok - nyögte ki. - Mikor utazol?

- Már holnap repülök! - kiáltott örömmel a lány, de észrevette Tom fancsali képét. - Tom, te nem is örülsz!?

- De igen! - nyelt egyet. - Csak eszembe jutott, hogy milyen messze van ide az egyetem!

- Ha te kibírtad, én is kibírom! - vágta rá Anny.

- Nyáron haza fogsz jönni? - érdeklődött Tom. Számára most már ez volt a fontos.

Azzal elő sem hozakodhat, hogy jöjjön hozzá feleségül. Megölelte Annyt és csendesen a fülébe súgta.

- Nagyon fogsz hiányozni! Mi lesz velem nélküled? - Ez a kérdés olyan fájdalmasan hangzott, hogy Anny is megérezte a fiú bánatát.

- Nagyon szeretlek Tom! Mindig visszajövök, ha lehet! Rendben?

- Jó!

Ekkor belépett Anny anyja és mosolyogva nézte a fiatalokat. Ezeket az isten is egymásnak teremtettem gondolta. Köhintett, majd ebédelni hívta őket.

- Gyertek! Kihűl az étel! Mit szomorkodtok? Anny nem megy a világ végére. Tudom, hogy nagy szavak, de ki kell állni az élet próbáit! Meglátjátok majd, hogy kibírjátok-e egymás nélkül! Ha nem, akkor még mindig jobb fiatalon túlesni egy csalódáson, mint később rádöbbenni, hogy rosszul döntöttetek.

Tom és Anny igazat adott Mrs. McMillernek. Végül is nem tart örökké az egyetem, Tomnak is sokat kell még tanulnia.

Ebéd után kisétáltak a Romhoz. Anny rögtön fürdőruhára vetkőzött és hanyatt feküdt a gyékényen. Tom követte példáját, de csak a lányt nézte.

- Anny, akartam valamit kérdezni tőled, de azt hiszem, elhalasztom, mire visszajössz.

- Most miért nem kérdezed meg?

- Mert most nem aktuális - odahajolt Annyhez és folytatta - de azt jól vésd a fejedbe, hogy én itt várok rád és imádlak!

Anny felnézett a fiúra. Jólesett neki Tom vallomása.

- Én is szeretlek! De meg kell értened valamit. Végighallgatsz most? - kérdezte és felült a fiú mellé. Válluk összeért és borzongás futott végig mindkettőjükön. A szikra ismét lángra lobbantotta a tüzet. Tom átölelte Anny derekát és a csodálatos kék szemekbe nézett, úgy pásztázta a lány arcát szemével, mintha örökre be akarná vésni emlékezetébe a vonásait, és nem csak az arcát. Kioldotta a fürdőruhát és eldobta. Végigsimított a lány testén, mint a szobrász, aki a műve hibáit keresi, hogy javítson még rajta. De Tom keze semmilyen hibát nem talált.

Anny szótlanul figyelte Tomot. Érezte, hogy a fiú csodálatos emléket akar megőrizni, amit mindig felidézhet, ha ő már nem lesz itt.

A lány ismerte ezt az érzést. Ő is átesett már hasonlón, amikor Tom ment el. Most mégsem félt a távolléttől. Bízott Tomban és önmagában is.

Tom ezúttal úgy szerette Anny testét, mint még soha. Lágyan, finoman. Annynek is csodálatos mámorban lett része. Lágyan viszonozta a fiú simogatásait és csókjait. Meztelenségük talán csak a napot zavarta, amely sugaraival mindkettőjüket egyformán ölelte át.

Tom előre akarta bepótolni azt az időt, amit egymás nélkül lesznek kénytelenek majd elviselni. Anny bizsergető kéjt érzett, mely vad szenvedélybe csapott át. Szeretkezésük bejárta a finomság és vadság teljes skáláját. Már sötétedni kezdett, amikor Tom arra kérte Annyt, hogy töltsék a Romban az éjszakát.

Tom gyorsan begyújtott a kandallóba és a vidáman pattogó tüzet nézte a karosszékből. Annyt az ölébe vonta.

- Mintha valamit mondani akartál volna. Csak megint beléd fojtottam a szót, - nézett Annyre várakozón.

- Ja, igen! - jutott Anny eszébe. - Azt szeretném, ha megértenéd, hogy nem akarok a butuska barátnőd lenni. Érzek magamban annyi energiát, hogy elvégezzem az orvosit. Hogy ne kelljen szégyenkezned miattam.

- Hiszen én nem szégyenkezem most sem. Szeretlek! Mit akarsz még?

Anny elgondolkodott. A tűzbe nézett és halkan fejtette ki véleményét.

- Tudom, hogy most nem szégyellsz! De mi lesz évek múlva! Ha már nem fogsz így szeretni?

- Én mindig szeretni foglak - vágott közbe Tom.

A lány elmosolyodott.

- Remélem, de akkor is gondolnom kell arra, hogy valamiből megéljek. Mindig nem támaszkodhatok a szüleimre. Muszáj nekem is valami olyan hivatást választanom, amit szívesen csinálok, és persze megfelelő közelségben lehetek hozzád.

Tom tulajdonképpen igazat adott a lánynak. A jövőbe ő sem láthat. Ha összeházasodnának, akkor sem lenne hátrány, ha Anny mint orvos jól keresne. Főleg az elején, amíg Tom magánpraxisa belendül. Akkor talán nem élnének szűkösen. Kereshetnének maguknak házat, jöhetnének a gyerekek, és Anny sem érezné, hogy kiszolgáltatott. Csak ezt a néhány évet kibírjam nélküled, - sóhajtott magában. De hangosan csak ennyit mondott.

- Igazad van, Anny! De mikor fogunk találkozni?

A lány hozzásimult és cirógatva csókolgatta Tom arcát.

- Rögtön megírom az időpontot, ahogy megtudom a tanulmányi beosztást. - Felhúzta a fiút a karosszékből és az ágyhoz irányította.

- Most pedig ne foglalkozz mással, csak velem! Szeress annyira, hogy beoszthassam magamnak a következő találkozásunkig!

Már két éve járt Anny az orvosi egyetemre, amikor Tom értesítette, hogy sikerült ledoktorálnia, és megkapta az engedélyt a szakvizsgára is. Éppen utolsó vizsgáját tette le Anny is, amikor úgy döntött, hogy nem vár tovább, hazautazik.

A reptéren a fiú várta boldog mosollyal. Anny szinte röpült a karjaiba.

- Végre megint itthon! - sóhajtotta a lány és forrón megcsókolta Tomot. - Fáradtnak látszol! - vizsgálgatta a fiú arcát. - Sokat tanultál, igaz?

- Biztosan nem többet, mint te! - szerénykedett Tom.

- Akkor most már doktor úr vagy?

- Ühüm! - mosolygott a lányra.

- Jó neked! - révedezett Anny. - Nekem legalább négy év még addig. És legalább négy-öt év a szakvizsgáig.

- Talán nem kell annyit várni! Próbálkozz te is a huszárvágással.

- Még gondolkodom rajta, de elég csábító, főleg hogy most hirdették meg a mi szakunkra.

- Még nem is mondtad, hogy melyik szakra akarsz menni.

- Tom! Úgy csinálsz, mintha nem tudnád, hogy mindenki először általános orvos lesz, azután a munkahelyén választhatja a szakot Kivéve...

- ...Tudom, mik a kivételek - vágott közbe Tom. - Azért megkérdezhetem, hogy mi felé orientálódsz? Valami elképzelésed csak van?

- Persze!

- Na bökd már ki! - Tom olyan türelmetlen volt, hogy majdnem áthajtott egy piros lámpán a figyelmetlensége miatt.

- Tom! - kiáltott rá Anny - Figyelj már!

A fiú észbekapott és beletaposott a fékbe. Éppen időben, mert a keresztforgalom már elindult.

- Látod! Jobb, ha majd otthon tárgyaljuk meg a továbbiakat.

Az út további részén alig beszéltek egymással. Tom felgördült McMillerék autófelhajtóján és leparkolt a kapu előtt.

- Nagyon fáradt vagy? - kérdezte Annyt. A lány megcsóválta a fejét. - Akkor estére gyere a Romhoz - folytatta Tom. - Éjszakára ott maradsz?

Anny csak bólintott, hogy rendben, majd odahajolt a fiúhoz és lágyan szájon csókolta. Mire Tom átölelhette volna, már ki is pattant a kocsiból, úgy szólt vissza:

- Ott leszek! - majd beszaladt a házba.

Tom sebességbe kapcsolt és hazahajtott a szüleihez. Mivel hétvége volt, nem kellett a kórházban lennie. Szerencsére volt elég orvos, így az ügyeletek is jobban megosztódtak. Tomra csak havonta egyszer került sor. De akkor folyamatosan egy hétig. Kéthavonta kellett csak éjszakai ügyeletet vállalnia. Szerencsésnek tartotta magát, mert ilyen jó dolga kevés orvosnak van. A lakással is meg volt elégedve, bár dr. Georgos azért adott neki nagyobb lakást, mert bejelentette annak idején, hogy megnősül.

Leforrázva vallotta be a professzornak, hogy a lány, akit el akart venni, úgy döntött, inkább továbbtanul. így nincs szüksége a nagyobb lakásra, egyelőre! Dr. Georgos mégis meghagyta neki a nagyobb lakást.

- Később biztosan szükséged lesz rá, legalább nem kell akkor átköltöznöd.

- És ha másnak kell? - aggódott Tom.

- Majd akkor ráérünk erről beszélgetni. Egyébként mit fog tanulni a kislány?

- Ő is orvos akar lenni! - vallotta be Tom.

Dr. Georgos felvonta a szemöldökét.

- Érdekes! - töprengett. - Hol tanul majd?

- Természetesen ott, ahol én tanultam eddig és ahol Ön, professzor úr tanít még most is.

- Igazán? Hogy hívják a kislányt?

- Anne McMiller.

A professzor megjegyezte a nevet, de többet nem hozta szóba.

- Anny, te fogytál! - állapította meg Tom, ahogy végignézett a lány meztelen testén.

- Egy picit! - vallotta be Anny.

- Nem egy picit - ellenkezett Tom -, talán nem eszel rendesen?

- Dehogynem, de tudod, hogy van az vizsgaidőszak idején. Túlságosan izgulok. Ilyenkor nem sok megy le a torkomon.

- Ezzel tisztában vagyok, de most nyáron felszeded a leadott kilókat, mert különben saját kezűleg tömlek meg, mint egy libát!

- Jól van, na! - csitítgatta Tomot. - Azért nem kell mindjárt lenyelned! Majd anyu főztjén visszahízom. De tulajdonképpen miért aggódsz? - kérdezte elgondolkodva Anny -, az egészségemért, vagy az alakomért?

- Mindkettőért! - vágta rá a fiú.

Majd felkapta Annyt és letette az ágyra. - Teljesen ki vagyok éhezve rád! Három hónapja nem voltál itthon! - panaszkodott Tom.

- Te is eljöhettél volna egyik hétvégén! - replikázott Anny. - Tulajdonképpen minden hétvégéd szabad! Miért nem jössz?

- Nem akarlak rajtakapni senkivel - viccelődött Tom. - Az egyetemen én sem éltem szent életet. Tőled sem kívánom!

- Akkor itt miért élsz „szent életet”?

- Mert már idősebb vagyok, mint akkor és nekem itt vagy te.

- Te egyáltalán nem vagy itt nekem? - kérdezte mérgesen Anny. - Azt akarod, hogy megcsaljalak?

- Dehogy! Én nem erre gondoltam! - nyújtotta Tom a mondatot.

- Hát mire gondoltál? - dühöngött Anny.

- Arra, hogy esetleg egyszer kíváncsi leszel arra, milyen lehet mással. Nekem van összehasonlítási alapom, ezért vagyok hű hozzád! Tudom, hogy mással úgysem lenne jobb, ezért inkább várok rád! De te? Neked eddig én voltam az egyetlen férfi az életedben. Ezért nem is róhatnám fel neked, ha pusztán kíváncsiságból lefeküdnél mással. Akkor eldöntheted, hogy mit érek én!

Anny elgondolkodott Tom szavain. Egyszerűen nem tudta elhinni, hogy ezt éppen ő mondja. Ennyire önzetlen lenne? Miért teszi ezt? - merültek fel benne a kérdések. Arra nem gondolt, hogy Tom éppen azt akarta ezzel a tudomására hozni, hogy ő már döntött, míg Annyvel nem volt tisztában. Amíg nem szerez némi tapasztalatot mással, honnan lehetne abban biztos, hogy csak Tom kell neki? Mi lesz, ha évek múlva találkozik mással és akkor a kíváncsisága nagyobb lesz? Tom ezt nem akarta. Jobb lenne, ha Anny most jönne tisztába magával és persze kettőjük kapcsolatával. Én tudok várni, - gondolta a fiú, el fogom viselni azt is, ha megcsal. Hiszen imádom, csak az a fontos, hogy Anny rájöjjön, a szex csak akkor jó, ha megfelelő érzelmi alapokon nyugszik.

- Tehát azt akarod, hogy fűvel-fával lefeküdjem? - dühöngött tovább Anny.

- Nem! Én azt akarom, hogyha találkozol valakivel, aki szexuálisan vonz, akkor miattam ne hagyd ki! Szükséged van egy kis tapasztalatra.

- Talán melletted nem leszek elég tapasztalt?

- Nem erről van szó! Most úgysem érted mire gondolok. De akkor rá fogsz jönni! Na, de hagyjuk ezt a témát. Mesélj, milyen orvos leszel?

- Jó - nevetett Anny, mert tudta Tom nem erre kíváncsi.

- Azonkívül? - kérdezte türelmesen a fiú.

- Azonkívül pedig gyermekorvos szeretnék lenni. Na, mit szólsz hozzá?

- El vagyok ragadtatva! - ámuldozott Tom. - Akkor dolgozhatnál a klinikán is. Együtt lehetnénk!

- Az még messze van! De te itt vagy a közelben és állandóan csak jár a szád, a kezed pedig nem! Mit gondolsz, meddig bírom?

Nem kellett kétszer mondani, Tom rögtön cselekedett. Kifulladásig szerették egymást reggelig, de a feszültség, ami a fiú javaslatától közéjük telepedett, nem oldódott ezután sem.

Másnap Anny előszedte az anatómiakönyvét és azzal ballagott ki a Romhoz. Tom is csak reggelire ugrott haza, máris jött vissza. Észrevette, mennyire gondterhelten tanulmányozza Anny a könyvet.

- Segíthetek valamiben? - kérdezte a lányt.

- Bár tudnál! - sóhajtotta. - Megszereztem a következő félévi anatómia-anyagot. Gondoltam, előre tanulok, de ez olyan sötét nekem, mint a négerek arca az alagútban.

- Ezen könnyen lehet segíteni.

A lány kíváncsian tekintett Tomra.

- Kell szerezni egy demonstrációs alanyt, és arra fel kell rajzolni a belső szerveket, meg mindent.

- Te is így csináltad?

- Aha! Telefirkáltuk egymást, utána pedig jól kinevettük a másikat, de amit saját kezűleg rajzolsz, az jobban megragad az ember agyában.

- Fantasztikus! Neked ez bevált?

- Mi az hogy... jobban segít, mintha bemagolnád. Ráadásul jobban el tudod térben is képzelni. Csak ajánlani tudom! De most inkább hagyd a tanulást. Most vizsgáztál te is, ne terheld túl magad! Pihenni is kell valamikor.

Anny elmosolyodott.

- Pihenni? Melletted? - felkacagott. - Egy szexőrült mellett? Ezt nem mondod komolyan?

- Ééén? Szexőrült? - durcáskodott Tom. - Talán inkább téged kellene ezért kérdőre vonni! Miattad vagyok ilyen! Hónapokig éheztetsz, aztán még neked áll feljebb. Na gyere csak, most megkapod a magadét!

Felkapta Annyt és berontott vele a házba. Letette az egyik karosszékbe és eléállt.

- Most pedig azt teszed, amit mondok - tette keskeny csípőjére a kezét.

- Méghogy én? Dehogy is!

- Nem? - dörrent rá Tom. - Nem emlékszel talán, hogy megígérted nekem, hogy mindig szót fogadsz?

- Én ugyan nem! - nevetett Anny.

- Akkor megmenekültél egy veréstől! De most nem fogsz! - Tom ismét felrántotta a lányt és ő maga ült most a karosszékbe, s a térdére fektette Annyt, mint annak idején. Lerántotta Anny fürdőruhabugyiját és ütésre emelte a kezét. A lány riadtan tekintett vissza, de Tom könyörtelenül kérdezte, még mindig ütésre emelt kézzel.

- Rossz leszel még? Fogsz még szófogadatlankodni?

A fiú majdnem elnevette magát - Anny gyanúsan hasonlított arra a megszeppent ötéves kislányra, akinek akkor akarta ellátni a baját.

- Nem leszek rossz! - suttogta ijedten Anny.

Ám ekkor Tom lehajolt és végigcsókolta a lány hátát egészen a gömbölyű fenekéig.

- Most nem kapsz ki! - szólt rekedten a fiú - de ha még egyszer rossz leszel... - nyelvével cirógatta most Anny hátát, akinek ez egyre jobban tetszett. Első riadalma kéjes borzongásra váltott és letérdelt a fiú elé, hogy ő is elhalmozza a másikat szerelmes érintésekkel. Tom széttárt lábai között a lány picinynek tűnt, de amit művelt, az inkább felnőttes volt. Nyelvével végigcirógatta a fiú mellkasát, majd lapos hasát és egyre lejjebb haladt. A fiú hátradőlt a széken és aprókat nyögött. Beletúrt Anny vörös hajzuhatagába és közelebb húzta magához a lány fejét. Anny csak erre a biztatásra várt. A fiú behunyta szemét, hogy csak az érzékeire figyelhessen. Arcán a kéj vonaglása futott végig. Anny nem kímélte Tomot, még nagyobb gyönyörökre ösztökélte. Aztán a fiú már nem tudta visszatartani magát, felállt Annyvel az ölében és a szőnyegre fektette, míg végül Anny sikolya igazolta, hogy ő is elérkezett oda, ahová a fiú kísérte.

Szeretkezéseik egyre meghittebbek és célirányosabbak lettek. Mindketten leginkább azon fáradoztak, hogy a másiknak minél nagyobb örömet szerezzenek. Szerelmükben az önzés nem lett volna boldogító. Csak akkor voltak megelégedve önmagukkal, ha a másik is elérkezett a csúcsra. E nélkül kapcsolatuk semmit sem ért volna.

Elröpült a nyár. Annynek vissza kellett mennie az egyetemre és ezzel mindennapos együttlétük megszűnt. Pedig Tom dolgozott ekkor is, mégsem volt hosszú a nap. Ügyeletet pedig a nyári időszak alatt egyáltalán nem kellett vállalnia. Ezt is Dr. Georgosnak köszönhette. Az idős professzor tisztában volt azzal, hogy Anny nyáron itthon van és sülve-főve Tommal látható. Egyszer a professzor látta is a lányt a klinikán, amikor Tom megmutatta neki a lakását. Dr. Georgos tüzetesen szemügyre vette a kis medikát és bajusza alatt mosolygott. Ha nem csalódom, most fogom tanítani a hölgyet - gondolta magában. - Valami ötletem biztosan lesz, hogy előbb összekerüljön ez a két szép ember - somolygott titokzatosan. Szerette a boldog embereket maga körül, hiszen ő is az volt. Az élet bővelkedett számára sikerekben, akár a magánéletéről, akár a munkájáról volt szó. Felesége, egy tüneményes asszony, három szép gyermekkel ajándékozna meg. Férjének teljes értékű társa és segítője volt. Karrierjében is sokat segített. Okos tanácsai mindig elgondolkodtatták a doktort, és egy idő után fontos döntések előtt kikérte felesége véleményét is. Így volt ez a tanári állással és így volt a klinikai munkájával is.

A biztos családi háttér mindenkinek csak előnyére válik - volt dr. Georgos jelszava. Ezért akart segíteni Tomnak. Ráadásul nagyon tehetségesnek tartotta, és az idő, úgy tűnt, igazolja sejtését, hogy kinevelheti belőle megfelelő utódját. Igaz, a nyugdíjig van még tíz éve, de az éppen elég Tomnak. Addigra harmincnégy éves lesz, éppen ideális kor egy klinika fiatal vezetőjének. Persze, ha nem jön közbe semmi.

Dr. Georgos havonta kétszer tartott előadást az egyetemen. Ez éppen elég volt arra, hogy figyelemmel kísérje Annyt, akit valóban tanított. Anny értelmes, gyors felfogású lány volt. Ez tetszett a professzornak.

Egyik alkalommal behívatta magához a lányt. A lány nagy zavarban volt, egyik lábáról a másikra álldogált. Dr. Georgos megszánta és hellyel kínálta.

- Miss McMiller! - kezdte a professzor. - Szeretném megtudni, milyen szakterületen akar dolgozni, ha végez!

Anny felkapta a fejét és csodálkozva nézte a professzort.

- Professzor úr! Nekem még három évem van ezen kívül, nem korai még...

De a professzor nem hagyta tovább beszélni.

- Kisasszony! Nem arra vagyok kíváncsi, hogy hány évet kell még itt végigszenvednie, hanem arra, milyen orvos akar lenni! Elég világos a kérdés?

- Természetesen, csak nagyon meg vagyok lepve - vallotta be Anny. - Gyermekorvos szeretnék lenni! - tette hozzá halkan.

- Igen? - vonta fel a szemöldökét dr. Georgos. - Ez pompás! - lelkendezett. - Akkor van egy ajánlatom a maga számára! Most végighallgat és legközelebb választ ad, hogyan döntött.

- Miről van szó, professzor úr?

- Úgy tudom, benevezett a gyorsított vizsgarendre.

- Igen - válaszolta Anny szemlesütve.

- Helyes! Akkor, ha sikerül elvégeznie, jövőre várom a klinikám csecsemőosztályán.

- Hogyan? - nézett tágra nyílt szemekkel Anny.

- Az ajánlatom önnek és nekem is nagyon előnyös. Maga jövőre a klinikámra jön dolgozni és magánúton ledoktorál. A klinika igazolja a szakmai gyakorlatát, így hamarabb szerezheti meg a szakvizsgáját. Ha jól számolom, négy év múlva kész szakorvos, ami ugye nem megvetendő! Ehhez azonban az kell, hogy a rövidített szemináriumokon sikeresen túljusson és persze, hogy döntsön, megéri ez önnek vagy sem?

- Kérdezhetek még valamit, professzor úr?

- Természetesen.

- Ön ugye annak a klinikának a vezetője, ahol Thomas Petterson is dolgozik?

- Igen! - válaszolt dr. Georgos. - Ön talán ismeri dr. Pettersont?

Anny zavarba jött.

- Igen! Együtt nőttünk fel - suttogta.

- Van más is? - kérdezte a professzor.

- Nem, csak... ugye nem Tom próbálkozott önnél az érdekemben?

- Tom? Miért feltételezi, hogy önnek segítségre van szüksége? Kisasszony, maga egy jó képességű medika! Nekem pedig ilyenekre van szükségem. De ha ez megnyugtatja, elárulhatom, hogy a képességei mellett a lakhelyére is felfigyeltem, ami a klinikától nincs fényévnyi távolságra. Szerintem szeret mindenki közel kerülni az otthonához. Rosszul hiszem? - nézett kérdőn Anny-re.

- Nem! Dehogy! - tiltakozott Anny. - Csak azt szeretném, ha valóban a tudásom és a képességeim dominálnának, nem pedig az ismerőseim.

- Nézze, akkor javaslok valamit - szólt békülékenyen a professzor. Anny kérdőn felvonta a szemöldökét. - Most bemutathatja, mi is az az orvosi titoktartás. Ha ennyire zavarja dr. Petterson személye ebben az ügyben, akkor ne szóljon neki. Természetesen én sem említem, hogy ön jön oda. Nevet nem kell említenem, de azt igen, hogy egy kolléganő jön a csecsemőosztályra, hiszen dr. Petterson szülész, tehát kapcsolatban áll a csecsemőosztály dolgozóival. Nos, így gondolja meg a dolgot. Jövő hónapban, ebben az időpontban itt várom a válaszát. Rágja meg a dolgot! Nekem szükségem van a fiatal, megbízható munkaerőkre! Sajnos a klinikán több az idősebb orvos, mint a fiatal, gondoskodnom kell az utánpótlásról, ezért neveztek ki többek között. - Dr. Georgos felállt és a kezét nyújtotta Anny-nek. - Akkor viszontlátásra kollegina! Várom a válaszát!

Anny holdkórosként lépdelt le a lépcsőn. Lehetséges ez? Én is kaptam egy ilyen fantasztikus lehetőséget, mint Tom? Majd kibújt örömében a bőréből. Észre sem vette, hogy Eric Morrison jön felé. Eric hirtelen átölelte és nevetve kiáltott.

- Kisasszony, maga megint holdkórost játszik! Szeret a karjaimban kikötni? - Eric ugyanis mindig kihasználta, ha Anny elmélázott, rögtön bizalmaskodott, nagyon tetszett neki a lány, de Anny soha nem vette a lapot. Jó havernak tartotta, semmi több.

Anny csak arra használta évfolyamtársát, hogy ne menjen sehova egyedül. Eric csinos fiú volt és egy kicsit mintha Tomra hasonlított volna, de ez csak külsőre volt igaz. Valójában Eric egészen más természetű volt. Vad, erőszakos és rámenős.

- Anny! Mikor csináljuk meg az anatómiai atlaszt? - ölelte át a lány vállát.

- Mit tudom én! - vonakodott.

Ericnek mesélte el először Tom ötletét a könnyebb anatómiai szemléltető eszközről. Eric azóta is ezzel szekálja. Tudta, hogy addig úgy sem szabadul, amíg nem enged.

- Na jó - egyezett bele -, ma ráérek! Kinn a tengerparton megcsinálhatjuk. Hozz te is valami lemosható festéket. Valahogy tényleg meg kell tanulni ezt a francos anatómiát - sóhajtozott.

- Én tudok egy csendes helyet! Ott nyugodtan tanulhatunk majd! - javasolta Eric mosolyogva, s szemében szikrák lobbantak. Anny nem látta még soha ezeket a szikrákat Eric szemében és kezdett rossz előérzete lenni. De most félresöpörte sejtelmeit és beleegyezett. A tanulás mégiscsak előbbre való!

A nyárutó itt délen, a tenger partján, melegebb volt, mint háromezer mérfölddel északabbra a tomboló nyár. Anny és Eric fürdőruhában napoztak és olvasták hangosan az anatómiakönyvet.

- Eddig stimmel - szólt Eric elgondolkozva -, de a többi... nekem magas. Ezt kellene szemléltetni.

- Eddig nekem is stimmel - válaszolt Anny. - Tudod mit, most már kezdhetjük a rajzolást. Térdelj ide szembe velem! Így! Most amit én rajzolok, próbáld te is rám rajzolni. Majd csak megtanuljuk.

- Mivel kezdjük? Abdomen (altest), caput (fej), vagy valami mással inkább? - érdeklődött Eric.

- Ab ioue princípium, kezdjük a fő dolgon! - válaszolta Anny.

A fiú felvonta a szemöldökét, rácsodálkozott Anny latintudására.

- Nem is tudtam, hogy ilyen jól megy neked a latin. Talán most felhagyhatnál ezzel. Egyszerűen csak rajzoljuk fel a szerveket!

- Oké! - egyezett bele Anny.

- Akkor vedd le a melltartódat! - javasolta Eric felcsillanó szemekkel.

- Minek? - döbbent meg a lány.

- A szivedet nem tudom felrajzolni, ha az a vacak rajtad van!

Ez egészen logikusnak hangzott, ezért Anny nem is tiltakozott. Ledobta magáról a felesleges ruhadarabot. Éppen csak karnyújtásnyira térdeltek egymással szemben és Eric most is kihasználta előnyös helyzetét. Mielőtt a szív felrajzolásához kezdett volna, hirtelen megmarkolta a lány mellét.

- Csodálatos nőstény vagy! - szólalt meg rekedt hangon. - Én legszívesebben most az orvostudomány egy másik ágával foglalkoznék, a szexológiával.

Anny dermedten nézte Ericet. De mégis, ahogy hozzáért melleihez a fiú keze, borzongás futott végig a gerincén. Lehet, hogy Ericet kellene kipróbálnom? Tom is azt akarja, hogy legyen összehasonlítási alapom, - gondolta.

Eric, látva Anny szótlanságát, nagyobb bátorságot merített és támadásba lendült. Ha eddig nem tiltakozott, - gondolta, biztosan nincs ellenére, ha másként közelítek hozzá.

Hirtelen odahajolt a lányhoz és szájon csókolta, majd vadul magához szorította. Anny ugyan most sem tiltakozott, de ez a hirtelen vadság nem tetszett neki. Tom mindig gyöngéd volt hozzá. A szenvedély még nem jelenti azt, hogy durva is legyen az illető. Eric szinte letépte róla a fürdőruha alsót.

- Nem tudsz finomabb lenni egy kicsit? - kérdezte szemrehányóan Anny.

Eric ráemelte tekintetét. Anny vad szikrákat fedezett fel a szemében, mint aki eszét vesztette, úgy vetette rá magát a lányra. Egyáltalán nem érdekelte, hogy ez Annynek is tetszik-e. Anny külső szemlélőnek érezte magát. Nem érzett semmit a fiú iránt, csak megvetést. Hogy lehet valaki ilyen önző? - tette fel a kérdést magában. Eric lehengeredett Annyről és kéjesen nyújtózott.

- Na? Milyen volt? - kérdezte büszkén.

Anny mérgesen nézett rá. Összeszedte a ruhadarabjait.

- Jobban teszed, ha ezután csak magaddal foglalkozol. - mondta megvetően. - Számodra ez az élvezet úgy is elérhető! Nem kell ehhez „nőstény” - tette hozzá gúnyosan.

Eric meglepetten nézett vissza a lányra.

- Eddig még senki sem panaszkodott - próbálta menteni a helyzetet.

- Én viszont valaki vagyok! És borzasztóan utálom, ha semmibe vesznek. Ezt megmondhatod a senkiknek! - Azzal faképnél hagyta Ericet.

A fiú még kiabált utána, hogy ne menjen el, de Annyt ez már nem érdekelte. Még hogy szerezzek több tapasztalatot! - dühöngött magában. Mérges volt még Tomra is, ezért a javaslatáért. Minek nekem ilyen tapasztalat? A végén még megutálom a férfinemet! Kell ez nekem?

Ez a keserű tapasztalat nem győzte meg éppen Annyt, hogy neki Tomon kívül más is kelljen. Nem! Tiltakozott magában. Nekem csak Tom kell! Ő nekem lehozza még a csillagos eget is. Igaz, hogy nem beszél házasságról sohasem, de szeret!

Lassan visszaballagott a kollégiumi szobájába és beletemetkezett az anatómia tankönyvébe. Este vette csak észre, mennyire megéhezett.

- Leugrom enni valamit! - szólt oda szobatársnőjének, Lynda Hagmannak.

- Megyek én is! - nézett fel Lynda a tankönyvek barikádja mögül.

Anny bánatára Eric is az étkezdében volt, egy másik medika társaságában, s lévén jókora tömeg, kénytelenek voltak Ericék asztalához ülni. A fiú gúnyos mosollyal fogadta Annyt.

- Ja, és tudod - fordult újdonsült csodálójához - vannak, akiknek a teljesítményem kevés, de hátha te nem fogsz panaszkodni.

Anny értette a célzást és nem akart adós maradni.

- Szerintem nem a teljesítményed kevés Eric! Te ugyanis ab ovo (kezdettől fogva) analgikus (érzéketlen) vagy! Neked az absztinencia (önmegtartóztatás) való. Veled a coitus (közösülés) csak abúzus (visszaélés) a helyzettel. Megmondtam! Jobb, ha maszturbálsz!

Lyndából kitört a nevetés. Ez a túlburjánzó szószövevény, amit Anny előadott rém eredeti volt.

Eric bénultan nézte. A kis medika pedig úgy látszik még nem sokat tanult latinul.

- Most dicsért téged, vagy sértegetett? - kérdezte Ericet.

- Ó! Természetesen dicsérte! - kuncogott Lynda. - Méghozzá úgy látom, ab imo pectore (szívből). Nem is tudtam, hogy ilyen abominábilis (visszataszító) vagy, Eric!

Hangosan kacagott. Minden szavát értette Annynek. Eric úgyszintén. A fiú arca elvörösödött és haragosan felpattant.

- Ezt még megkeserülöd! - fenyegette Annyt.

- Már megkeserültem! - kiáltott vissza neki Anny. - Jobb, ha ezek után nem is szólsz hozzám! Ne is keresd a társaságomat!

Eric kiviharzott, nyomában a kis medika. Vissza sem néztek.

- Azért talán mégsem kellett volna ilyen keményen megkritizálnod!

- Nem is tettem volna, ha nem kérkedik a teljesítményével.

- Tulajdonképpen mikor feküdtél le vele? - kíváncsiskodott Lynda. - Tom már nem is érdekel?

- Dehogynem - sóhajtotta Anny. - Tom javasolta, hogy gyűjtsek tapasztalatokat, de ez a tapasztalat jobb lett volna, ha nincs. Egyébként pont ma feküdtem le Eric-kel, de nem nagy élmény. Nem szeretőnek való! Olyan önző, hogy el sem tudod képzelni! Nekem ez így nem megy! Ha nem történt volna minden olyan gyorsan, talán le is lököm magamról, de így... hamarabb végzett, mint én egyáltalán meggondolhattam volna a dolgot! Hiába! - sóhajtott ismét és tovább falatozott - nekem úgy látszik csak Tom tudja megadni mindazt, amire szükségem van. Elég volt ez az egy próbálkozás, nem kell senki más!

Lynda elgondolkodva hallgatta Annyt. Mindig jól megvoltak egymással. Nem csak szobatársnők, barátnők is voltak. Ezért mindent elmeséltek egymásnak és tudtak egymás szerelmi ügyeiről is. Eric Lyndának is tetszett, de azok után, amit Annytől megtudott róla, már igazán nem kellett neki a fiú. Viszont volt egy másik évfolyamtársuk, akibe eszeveszetten szerelmes volt. Sajnos - eddig reménytelenül. Larry Norris nem akart tudomást venni róla. Larry igen félénk volt és csak a tanulás kötötte le. Nem járt el bulizni sem a többiekkel, pedig mindig hívták a csinos fiút. Lynda éppen ilyen visszahúzódó volt. Ha nem lett volna Anny, aki mindenhová elráncigálta, ki sem tette volna a lábát a szobájukból.

- Á, hagyjuk Ericet! - intett Anny. - Viszont a te szénád ma jobban áll.

- Ugyan miért? - érdeklődött kelletlenül Lynda.

- Megtudtam, hogy Larry ma eljön a bulira. Tudod, a korsópörgetésre. Nem tudom Chris Weber hogyan beszélte rá.

Chris Larry szobatársa volt és sokszor kudarcot vallott Larrynél, amikor el akarta csalni szórakozni. Anny viszont jó haverja volt Chrisnek és állandóan szekálta Lynda miatt a fiút, hogy ha másként nem, hát ökrös szekérrel vontassa el Larryt az íróasztala mellől. Talán ma sikerül végre kiragadni Larry Norrist a saját maga ítélte szobafogságból.

Lynda lázas izgalommal készült a korsóforgatásra. Tulajdonképpen ártatlan játék volt ez. Egy-egy csók csattant, és ha néha-néha tűntek is el párok, csak azok, akik amúgy is együtt jártak. Az igazi célja ennek az volt, hogy sok szoba felszabadult, mert a szobatársak játszani mentek, aki pedig netán szíve választottjával ment vissza a szobába, nyugodt körülmények között lehetett.

A korsóforgatások mindig péntekre estek, mert így hétvégén mindenki kialhatta magát. Ilyenkor mindenki jól érezte magát, sokat beszélgettek, ittak és játszottak. Persze nem féktelenül! Hiszen az orvostanhallgatóknak tudniuk kell a mértéket! Egy kis szórakozás viszont nekik is jár.

Miért nevezték korsóforgatásnak? A résztvevők a klubban körbeültek egy üdítős üveget és állandóan pörgették. Orvosi kérdések hangzottak el. Ha az üvegpörgető és akire a pörgetés után az üveg szája mutatott külön nemű volt, akkor nem kellett válaszolnia, hanem csók csattant. Így szolgálta a korsóforgatás a tanulást és a szórakozást egyaránt.

Mi volt ebben a szórakozás? Itt még azoknak is csókot kellett adni, akik történetesen haragban voltak egymással. Persze nem ártatlan kis szájra-pusziról volt szó! Nem! Rendes „mindent beleadok” csókról. Így fordulhatott elő már többször is, hogy haragosok rádöbbentek arra, hogy szexuálisan nem is taszítják egymást. Sok pár itt ismerte meg egymást. Voltak olyanok is, akik itt kezdték és házasságlevéllel végezték.

Anny és Lynda be-bekukkantottak a klubba. Sok ismerőst láttak, s végül úgy döntöttek, benéznek a korsóforgatásra. Egyértelműen Larry Norrist keresték. Lynda szeme felcsillant, amint meglátta Larryt Chris mellett törökülésben. Chris vette észre őket és intett, hogy üljenek oda. A két lány gyorsan lehuppant a fiúk mellé. Lynda Larry és Chris közé ült, Anny pedig Chris másik oldalára.

- Nehéz volt elcsalni? - suttogta Anny Chris fülébe.

- Eléggé! Ide be sem akart jönni, de mondtam, hogy ti is jöttök, erre bátrabb lett.

- Kit említettél? Lyndát vagy engem?

- Természetesen Lyndát! Mit képzelsz te rólam? - durcáskodott Chris. - Téged meg sem említettelek! Egyébként, ha visszagondolok, a lányok közül egyedül csak Lyndáról lehet vele beszélni - suttogta tovább a fiú.

- Pompás! - dörzsölgette a kezét Anny. - A végén még összejönnek! Csak az üveg is segítsen! - fohászkodott.

- Ez már csak rajtuk múlik! - vélte Chris. - Egyébként veled mi van? - tért át más témára Chris. - Tényleg megkörnyékezett Eric?

Anny szeme elkerekedett.

- Nahát, hogy itt semmi nem marad titokban! Micsoda pletykafészek ez!

- Na! - sürgette Chris - mondd már! Igaz, hogy lefeküdtél vele?

- Neked ezt miért fontos tudni? - kérdezett vissza Anny.

- Tudni akarom, milyen Eric! Állandóan válogatja a lányokat, és úgy kérkedik velük, mintha sportot űzne ebből. Ma éppen veled hencegett.

- Igazán? - kérdezte mérgesen Anny. - Én lennék számára az új trófea?

- Úgy látszik!

- Látom, itt van a drága! Ezt még megemlegeti! - szűrte a fogai között mérgesen a szavakat.

- Mondd már milyen?

- Majd elmondom! Várj csak!

- Meddig?

Megkezdődött az üvegpörgetés. Egy végzős fiú pörgetett.

- Agglutinin - kiáltott fel.

Az üveg szája éppen Chrisnél állt meg!

- A vér védőanyaga. - A végzős fiú bólintott. Helyes volt a válasz. Chrisnek nem kell zálogot adni. Most Chris pörgetett. Olyan ügyesen kezelte az üveget, hogy lehetetlen.

- Cubitus - kiáltotta.

Az üveg Annynél állt meg. Most Annynek nem kellett válaszolnia. Többen ütemesen kiabáltak.

- Csókot, csókot, csókot.

Anny megvonta a vállát és Chrissel bevonult a kör közepére.

- Ezt szándékosan csináltad? - sziszegte a fiú felé.

- Miért ne? Veled még úgysem csókolóztam.

Gyöngéden átkarolta Anny derekát és nyelvével végigsimogatott a lány száján. Anny megremegett. Ezt Tom szokta csinálni. Csodálkozó szemekkel nézte Christ, aki most ajkaival rátapadt a szájára és nyelvével gyöngéden feszegette ajkait. Annyn hőhullám futott végig és megnyíltak ajkai. Chris szorosabban húzta magához Annyt, aki önkéntelenül átölelte a fiú nyakát és testével még szorosabban hozzátapadt. Chrisből halk nyögés tört fel és elengedte a lányt.

- Azt hiszem, egyelőre ennyi elég lesz - suttogta csillogó szemekkel. - Szerencséd, hogy nem vagyunk egyedül!

Kézenfogta Annyt és visszakísérte a helyére. A lány szótlanul követte és csendesen nyúlt az üveghez, hogy pörgessen. Eszébe jutott végre az előző kérdés.

- Cubitus - ismételte Chris kérdését.

Most egy harmadéves lánynál állt meg az üveg.

- Könyök - vágta rá az, és Anny beleegyező bólintása után ismét pörgetett.

- Debilis - kuncogott a most pörgető lány. Mindenki nevetett. Az üveg Ericnél állt meg.

- Csókot, csókot... - szólalt megint az ütemes követelés.

Eric kivonult a lánnyal és gyorsan, az ő stílusában elintézte a lányt.

Szikrázott a szeme Anny felé. Visszament és pörgetett, de nem volt szerencséje, az üveg Larrynél állt meg.

- Debilis - ismételte Eric.

- Nem egészen épelméjű - válaszolta Larry. Ismét kirobbant mindenkiből a nevetés. Most Larry következett.

- Cerebrum? - kérdezte.

Az üveg éppen Lyndánál állt meg.

Larrynek nem volt más választása, kivezette Lyndát a kör közepére.

- Én nem tudok csókolózni! - suttogta Lyndának keservesen. - Segítesz?

- Persze! - súgta vissza Lynda. - Elvben sem tudod, hogy kell? - kérdezte aggódva a lány.

- De igen! - súgta a fiú.

- Oké! Ölelj át! - parancsolt a fiúra.

Larry szót fogadott. Lynda hozzáért a fiú szájához és egy leheletnyi puszit adott rá, majd rátapadt az ajkaival és megpróbált gyöngéden befurakodni Larry szájába. Mikor bátortalanul megnyíltak a fiú ajkai, Lynda lassan nyomult előre. Egy kis idő múlva úgy látszik Larry is bátrabb lett, mert most már ő vette át a támadást. Egyre jobban belejött. Szorosabban húzta magához Lyndát, de megdermedt, ahogy a lány csípője a testéhez ért. Vulkanikus erővel tört fel belőle az évekig visszafojtott vágy.

Mindig a tanulással törődött. A lányok nem érdekelték, de Lynda az más. Lynda már régóta tetszett neki. Vele szívesen beszélgetett, mert okos volt és megértette őt. De ez a vágy, ami most feltört benne, ez ismeretlen volt még számára. Megrémült, hogy Lyndát ennyire kívánja. Igen, szexuálisan ébresztett most vágyat benne a lány. Lynda is megdöbbent, ahogy érezte Larry vágyakozását. Kibontakozott az ölelésből és visszahúzta Larryt a helyükre.

- Lynda, taníts meg szeretkezni! - suttogta Larry a lány fülébe. - Csak te tudsz velem bánni!

A lány a fiú szemébe nézett és könyörgést olvasott le róla.

- Tanárnak más is alkalmas! Miért pont én legyek az?

- Azért...mert... szóval - akadozott a fiú vallomása - gyere, menjünk ki, majd ott elmondom!

- Oké! - felálltak és Lynda odasúgta Annynek. - Ha nem jönnénk vissza, elmész Chrishez aludni?

Chris is hallotta a kérdést, ezért rögtön válaszolt.

- Anny jó helyen lesz nálam!

- Persze, menj csak! - egyezett bele Anny is.

Sokáig játszottak még, de Lyndáék többé nem kerültek elő. Az üvegpörgetés is a tetőfokára hágott. Többen már az alkohol miatt is jobb kedvűek lettek. Eric is ezek közé tartozott. De a pörgetéseit mindig Annynek célozta. Már majdnem éjfél volt, amikor végre sikerült Annyt kifognia.

- A fenébe! - szitkozódott Anny. - Kinyírom ezt a vadállatot!

Chris csak somolygott. Kíváncsi volt, mi történik, mégis féltékeny lett.

Ő már legalább egy éve szerette Annyt - reménytelenül. Mindig jó barátok voltak, de a lány soha nem engedte a közeledést.

Erre az üvegpörgetésre is csak Lynda miatt jött, mert soha nem vett részt benne.

Most vegyes érzelmekkel nézte, ahogy Eric átöleli a lányt. Vadul csókolta a száját és Annyt ez annyira taszította, hogy derékból hátra ívelt. Eric csak erre várt! Durván megmarkolta Anny mellét.

Chris már majdnem felpattant, hogy megvédje a lányt, amikor látta, hogy Anny térde elindul Eric nadrágja felé. Nyilván nem finomkodott, mert Eric állati üvöltéssel ugrott hátra és görnyedt ketté fájdalmában.

- Mi ez a bizalmaskodás, Eric? - ripakodott Anny a fiúra.

- Te ribanc! - kiáltott mérgében Eric. - Széttéplek, meglátod! - fenyegetőzött. - Megerőszakollak az első adandó alkalommal - üvöltött magából kikelve.

- Ha ezt megteszed, velem gyűlik meg a bajod! - szólt vészjóslóan Chris.

Eric úgy tűnt, megrémült. Nem csoda, hiszen Chris az egyetemi karate-csapat bajnoka volt. Magasabb és izmosabb is Ericnél. Eric tudta, hogy nem viszi el szárazon, ha beváltja fenyegetését.

Nem is tudtam, hogy ezek együtt járnak, - gondolta, de most az orruk alá pirítok.

- Ugyan, mit vagy úgy oda, délelőtt a hölgy még velem hentergett - mondta pökhendi hangon.

- És? - kérdezte Chris - Hátha én kértem meg rá, hogy tapasztalja ki, milyen „kan” vagy! Hiszen állandóan ezzel dicsekszel! Nos Anny, mi a helyzet?

A lány vette a lapot és őszintén válaszolt.

- Ne is kérdezd! Érzéketlen disznó! Rámászik a nőre, gyorsan kielégül, aztán otthagyja. Ma már többször javasoltam neki, hogy inkább maszturbáljon!

Mindenkiből kitört a nevetés. A nagy „kan” leforrázva távozott. Chris még mindig ott állt, védelmezve Annyt.

- Gyere, menjünk! - fogta meg a lány vállát. - Talán okult a dologból.

Többen is felálltak, már későnek találták az időt. Anny elvonult Chris és Larry szobájába. Amikor belépett az ajtón, szorongás fogta el. Mi lesz, ha Chris is visszaél a helyzettel? De a fiú mintha olvasott volna a gondolataiban.

- Gyere bátran! - szólt csendesen. - ígérem, hogy nem nyúlok hozzád. Gondolom, mára elég volt Eric sztorija.

- Eléggé. - Anny lerogyott az ágyra és elsírta magát.

- Olyan szörnyű volt!

Chris odalépett Annyhez és átölelte.

- Sírd ki magad! Az talán segít.

Leült a lány mellé és magához húzta gyengéden. - Gyere, felajánlom a vállam a bőgéshez! - mosolygott megértőn.

Anny odabújt hozzá és halkan zokogott.

- Nem akarsz beszélni róla? - kérdezte Chris csendesen. A lány csak a fejével intett, hogy nem.

- Akkor gyere, aludjunk! - javasolta Chris és hanyatt dőlt az ágyon, magával húzva Annyt, aki végül csendesen álomba sírta magát. A fiú ekkor magukra húzott egy takarót és ő is megpróbált elaludni.

Nehezen jött álom a szemére. Itt fekszik a karjában az a lány, akit már egy éve reménytelenül szeret. Istenem! Megsimogatta Anny lángoló haját, majd a hátára siklott a keze.

- Imádlak Anny! - suttogta. - Nem nyugszom, amíg nem leszel az enyém! - fogadkozott.

Ekkor Anny szorosabban hozzásimult és jobb kezével átölelte a fiút. Chris megremegett.

Hogy fogom azt kibírni, hogy le legyek követelőző, amikor már az is ilyen hatással van rám, ha csak átölel? - morfondírozott magában, míg lassan ő is elaludt.

Reggel Anny későn ébredt. Még mindig összeölelkezve feküdtek Chrissel. A fiú egyenletesen lélegzett. Annyt szorosan ölelte magához, mint aki soha nem akarja elereszteni. Anny felnézett a fiú arcára és lágyan megsimogatta.

Rendes fiú ez a Chris, - gondolta, egyáltalán nem élt vissza a helyzettel. Milyen szép arca van! Chris arcvonásai most lágyak voltak, szája finoman összezárva, zöld szemének szúrós tekintetét elfedte szemhéja. Sűrű fekete haja összekócolódott, csibészes vonásokat kölcsönözve Chrisnek. Anny szemeivel most a nyakát pásztázta. Három gomb is kinyitva az ingén, ami szabaddá tette Chris erős, vastag, izmos nyakát. Mellkasából kevés látszott, de az ing annyira rásimult, hogy Anny látta szabályos izomzatát.

A lány annyira kíváncsi lett Chris testére, hogy megpróbálta kigombolni a többi gombot is. Chris nem viselt trikót az ing alatt. Izmos felsőteste feltárult, ahogy Anny félresodorta az inget. Mellkasát enyhe szőrzet borította, ami elkeskenyedett a hasán és nyílként mutatott lefelé, a nadrágja irányába. Anny nagyot nyelt. Tökéletes teste van, - gondolta. Ismét a fiú arcára nézett, hogy alszik-e még. Elmosolyodott, ahogy észrevette Chris szája csücskében a kis mosolyt.

- Ugye nem alszol már? - suttogta Anny.

- Dehogynem! - válaszolta Chris. - Csak folytasd, amit elkezdtél! - tette hozzá.

- Csak kíváncsi voltam, milyen izmos egy karatebajnok.

Chris kinyitotta a szemét és mosolyogva kérdezte:

- És, milyen izmos?

Anny megint végignézett rajta.

- Nagyon - suttogta.

- Miért suttogsz? - kérdezte Chris.

- Mert elvarázsolva érzem magam. Olyan békés most minden. Örülök, hogy te nem vagy olyan, mint Eric.

- Nekem nincs arra szükségem, hogy erőszakoskodjam a lányokkal. Különben sem gyűjtök babérokat. Erre elég nekem a sport. Nekem csak egy lány kell!

- Igazán? - Anny visszakapta a kezét Chris mellkasáról, ahol ujjai cirógatták a fiút. - Ne haragudj!

- Miért haragudnék?

- Nem akartalak provokálni! Különben is, már mondták, hogy hajlamos vagyok tudtom nélkül is szemérmetlenül viselkedni. És nem akarok bonyodalmat okozni, nehogy az a lány a végén összevesszen veled! - folytatta Anny.

Chris hangosan felnevetett, majd megfogta Anny kezét és visszahúzta a mellkasára.

- Én nem mondtam, hogy az a lány összeveszne velem.

- Jó, de... nem szeretném, ha komplikációt okoznék azzal, hogy itt vagyok. Úgyhogy már megyek is! - megpróbált felkelni, de Chris visszahúzta.

- Biztos, hogy amiatt a lány miatt menekülsz innen? Netán van valami más indokod is? Mielőtt elmennél, szeretném tudni. Ne félj, nem jön ide be senki, zárva az ajtó. Tehát?

Anny csodálkozó kék szemeit a fiúra emelte. Most, hogy Chris átölelte és simogatta a hátát, enyhe remegés indult a gyomra tájékáról. A fiú ujjai perzselték, még a ruháján keresztül is. Kívánta Christ, pedig a fiú nem ingerelni akarta, csak nyugtatólag simogatta. Azt kívánta, bárcsak Chris meztelen teste az övéhez érne.

Szaporábban kezdte venni a levegőt. Chris észrevette ezt és hanyatt fektette a lányt.

- Miért nem mondasz semmit? - suttogott most már ő is. - Nem akarsz beszélni?

Anny csak nézte a fiú beszédes ajkait és egyre jobban szerette volna, hogy ezek az ajkak őt érintsék, ujjával végigsimított Chris ajkán.

- Nem akarok közétek állni! - sóhajtott fel a lány.

- Kik közé? - értetlenkedett a fiú.

- Te és a lány közé, akit szeretsz.

Chris megint felnevetett.

- Hiszen nem állnál közénk.

- Hogyhogy?

- Úgy, kedvesem, hogy te vagy az a lány, aki nekem kell!

- Ééén? - csodálkozott Anny. - De hát én nem lehetek!

- Miért? Talán nem akarsz velem járni? Olyan csúnya vagyok?

- Nem erről van szó!

- Hát miről?

- Nekem nagyon tetszel Chris, félre ne érts, de én nem járhatok veled.

- Miért? Fogadalmat tettél? Pedig én addig nem nyugszom, amíg a feleségem nem leszel!

- Tessék? - csuklott egyet a lány. - Mit akarsz?

- Jól hallottad! Én már legalább egy éve szeretlek, de nem akartalak soha sem letámadni. Azt akartam, hogy vegyél észre, szeress meg! Mindig segítettem neked, bármit kértél. Ez az Eric-eset is olyan féltékennyé tett, hogy nem is hiszed. Ezért voltam olyan indiszkrét. - Ne vágj közbe - emelte fel a kezét - Chris - tudom mit akarsz mondani! Tudok Tomról, de azt is tudom, hogy nem vagy szerelmes belé igazán!

- Honnan tudod Tomot?

- Lynda mondta egyszer Larrynek. Ő pedig nekem mondta el, mert megkértem rá, hogy mindent mondjon el, amit rólad hall.

- Hát ez szép! - dühöngött Anny - Már a saját barátnőjében sem bízhat az ember!

- Ne légy mérges! Tudok másról is! Nemsokára vége a ti szerelmeteknek!

- Micsoda? - kiáltott fel Anny.

- Jól hallottad! Amióta tudok Tomról, utánanéztem a dolgainak.

- Mit csináltál?

- Lenyomoztattam! Apám véletlenül egy magánnyomozó-iroda tulajdonosa. Ezt a kis szívességet megtette nekem.

- Ugye most nem mondasz igazat?

- De igen! Tudod mit nyomoztak ki?

- Úgyis elmondod! - gúnyolódott Anny.

- Ide figyelj, Anny! Tudom, hogy most engem okolsz mindenért, de jobb ha tudsz róla, mint hogy az orrodnál fogva vezessenek. Inkább most ess át egy csalódáson, mint később, amikor már sokkal nehezebb lesz.

Anny egy kicsit lecsillapodott. Tulajdonképpen igaza van Chrisnek. Miért ne tudja meg, mit művelt Tom?

- Nos! Akkor ne kímélj! Mondd!

Chris felállt és odalépett az íróasztalához. Előszedett egy vastag borítékot, azzal tért vissza az ágyhoz.

- Ezek a bizonyítékok! Ezt csak azért mutatom meg neked, hogy higgy nekem. Jót akarok neked, még akkor is, ha most azt gondolod, hogy így akarlak megszerezni. Azt hiszel, amit akarsz, de ezt mindenképpen megmutatom neked! Még úgy is, hogy tudom, tán soha sem állsz szóba velem! Nincs más választásom, mindent egy lapra tettem fel, de ha csak annyit érek el ezzel, hogy felnyitom a szemed Tommal kapcsolatban, már akkor is megérte. Nos? Megnézed?

- Igen! - mondta határozottan Anny. Egyre jobban érdekelte, mi lehet a borítékban. Chris kivette a boríték tartalmát.

- Nos, kezdem az elején! Nem szólsz közbe, ugye? - Anny bólintott. - Ez a kép három hete készült. Felismered magad? Éppen szomorúan bandukolsz ki a reptérről. Tom nem várt téged, pedig te táviratoztál neki, mikor érkezel. Fogsz egy taxit és hazamész. Itt pedig Tom van. Csinos férfi, meg kell hagyni! De lássuk csak, honnan lép ki éppen. Diana Crawfordék házából. Persze ez még nem bizonyíték semmire. Rohan haza. Tudja, hogy elkésett a reptérről. Beront hozzátok és a klinikai elfoglaltságára hivatkozik. Más. Te visszautazol ide az egyetemre. Kikísér a reptérre, de érdekes módon nem egyedül távozik. Látod? Itt van Diana. Elbújik előled, de ahogy eltűnsz a szemük elől, Diana már repül Tom karjaiba. Együtt mennek a klinikára. Tom persze arra ügyel, hogy egyedül menjen be, de Diana utána oson. Amikor Tom éppen ügyeletes, azon a héten Diana ott lakik nála. Egyébként nem dolgozik a lány, tehát neki ez nem probléma. Ismered te ezt a Diana Crawfordot?

- Ismerem - suttogta Anny a legjobb barátnőm. Jobban mondva, csak volt! Folytasd! - kérte Christ.

- Itt van egy kép, ahol éppen beoson Tom lakásába. Ki sem jön egy hétig. Tom ellátja mindennel. A magánnyomozónak sikerült egyszer bemennie a lakásba és elhelyezett egy rejtett kamerát. Ezeket a képeket is akarod látni? Elárulom, hogy igen kényes helyzeteket fogsz látni!

Anny bólintott. Könnyek csillogtak a szemében. De meg akarta nézni azokat a képeket is. Chris egymás után adta oda neki, szótlanul. Anny csak nézte, hogyan szeretkezik Tom a legjobb barátnőjének hitt lánnyal. Tomnak olyan arckifejezése van, amit Anny soha nem látott Tomon, amikor vele volt együtt.

- Tehát akkor ott lakik Diana, amikor Tom ügyeletes. Egyébként meg hol találkoznak? - kérdezte Anny. Hangja izgatott volt, de megpróbált higgadtan gondolkozni, bármilyen nehéz is volt most.

- Tom elkezdte a magánpraxisát, ezt nyilván tudod!

- Nem tudom! - döbbent meg Anny - Nem mondta nekem, és mástól sem tudtam meg. A szüleink mostanában nem sokat találkoznak.

- Érdekes! - töprengett Chris. - Akkor Diana jobb helyzetben van, mert ő tudja. Mindenesetre hetente kétszer elmegy „vizsgálatra”. Itt is készültek képek. Ezt is látni akarod?

- Minek nézzek meg egy nőgyógyászati vizsgálatot? Tudom milyen az!

- Ez nem akármilyen nőgyógyászati vizsgálat! Nézd csak meg!

Anny a képekért nyúlt és teljesen elképedt.

- Tehát Diana az a nő, aki ott is izgatja! - suttogta. Halkan sírt. Folytak a könnyei az arcán és fájdalmában csak azt érezte, hogy Chris megint óvón átöleli és a vállára húzza a fejét. Két nap alatt másodszor bőgte ki magát a vállán.

- Sírj csak! Nagyon haragszol rám?

- Dehogy! - szipogta Anny. - Igazad van! Jobb, ha tudok erről! Csak nagyon fáj! Most már értem, miért javasolta Tom, hogy tapasztalatokat gyűjtsek - hüppögve kezdte kiönteni a szívét Chrisnek, aki csendesen hallgatta. - Azt akarta, hogy feküdjek le azzal, akit megkívánok. Ne hagyjak ki egy lehetőséget se! Én balga, meg azt hittem, hogy ilyen önzetlen. Tudod, nálam ő volt az első. Eric csak ezután következett. Azt gondoltam, miért ne lehetne ő az a tapasztalat, de mennyire megbántam! - szipogott tovább Anny. - Minek nekem ilyen tapasztalat? Miért nem szólt nekem Tom Dianáról? Ennyire nem számítok neki!

- Biztosan nem ezért tette! - vigasztalta Chris.

- Nem montázsok ezek a képek? - reménykedett Anny.

- Sajnos nem! - válaszolta Chris. - Egy nyomozóiroda nem játszhatja el a bizalmat, meg különben is, hangfelvételek is vannak, amik alátámasztják mindezt. Tehát bízhatsz benne, nem összemontírozott képek ezek.

Anny lassan kezdett megnyugodni.

- Tudod nem csak az fáj, hogy Tom megcsalt, hanem az is, hogy éppen Dianával - vallotta be a lány. - Mi lesz velem nélküle? - motyogta.

Chris alig értette, de érezte, hogy Anny elfogadja a bizonyítékokat. Fájt a szíve neki is. Nem így akarta Annyt szabaddá tenni, de a lány nem vett semmit észre. Fel kellett nyitnia a szemét.

- Miért csak most mutattad meg ezeket a képeket?

- Nemrég kaptam meg én is a nyomozati anyagot. Apám azt mondta, hogy Tom most is megfigyelés alatt áll.

- Ki fogja fizetni ezt a rengeteg anyagot?

- Ne aggódj ezért! Ezt apám elintézi. Az egy szem fia kérését különben sem utasítaná vissza!

- Mivel tartozom mégis? - kérdezte mereven Anny.

- Semmivel! Ígérd meg, hogy nem csinálsz butaságot!

- Ezt megígérhetem. Azt meg tudod mondani, hogy mikor lesz Tom legközelebb ügyeletes?

Chris belenézett a papírjaiba. - Pontosan egy hét múlva.

- Pompás! Legalább nem kell sokat várnom.

- Mit akarsz csinálni? Tudok segíteni?

- Aranyos vagy Chris, de ezt egyedül kell végigcsinálnom - elhallgatott, majd újból odabújt Chris vállához. - Mégis kérek valamit tőled.

- Bármit! Rám mindig számíthatsz!

- Ígérd meg, hogy nem mondod el ezt senkinek!

- Ezt nem is kellett volna kérned! Eddig sem szóltam, csak neked!

- Még valamit kérnék.

- Mit?

- Azt, hogy mindig ajánld fel a vállad, hogy kibőgjem magam.

Anny szemében könnyek csillogtak, de már mosolygott. Chris letörölte a könnycseppeket és megsimogatta a lány arcát.

- Számíthatsz rám! Akármikor kellek, a rendelkezésedre állok.

- Kérhetek még valamit? - suttogta egyre halkabban Anny.

- Persze!

- Megtennéd, hogy látszatból velem jársz? Tudod, félek Erictől! Nem akarom, hogy beváltsa a fenyegetését.

- Részemről nehéz lesz látszatnak nevezni!

- Mégis Chris, egyedül benned bízom meg.

- Oké, de ha netán elkapna a hév, légy szíves téríts észre! Nehéz lesz megállnom, hogy csak csókolózzam veled, semmi több.

- Rendes vagy, Chris! - nézett bánatosan Anny a fiúra. - Egy hét múlva lógni fogok az előadásokról, hazautazom. Elintézed, hogy a jelenléti íven szerepeljek?

- Igen! Csak ne hamarkodj el semmit!

- Nem, dehogy! - Az órájára nézett. - Gyere menjünk ebédelni! Talán Lyndáék is előkerültek! Akkor mostantól én vagyok a barátnőd! Viselkedj így!

- Akkor gyere, csókolj meg! - csillant fel Chris szeme. - Csak bemelegítésként - tette hozzá. Anny elmosolyodott.

- Látod, bármilyen nagy megrázkódtatáson mentem is keresztül, ezt szívesen teszem! - vallotta be a fiúnak.

- Akkor gyerünk! - magához húzta Annyt és ledőlt vele az ágyra. Annyre hajolt és megcirógatta az arcát.

- Szép vagy, Anny! - Kezével végigsimított a lány szemhéján és félig nyitott, érzéki száján. Annynek felgyorsult a légzése, mellei szaporán emelkedtek. Átölelte Chris nyakát és magához húzta. A fiú csak erre várt és lágyan csókolgatni kezdte, amerre az előbb az ujjai vándoroltak, arra járt a szájával is.

- Csókolj! - lehelte Anny várakozón. Gerincén az ismerős érzés futott végig, amit már néhány órával ezelőtt érzett, amikor felébredtek. Hosszasan és szenvedélyesen csókolóztak. Érdekes, - gondolta a lány, tudom, hogy Chrisszel csókolózom, és nem hiányzik Tom. Csak ennyi ideig jutott eszébe Tom, Chris máris abbahagyta a csókot.

- Chris! Csókolj még! - kérlelte Anny. - Legalább megvigasztalsz egy kicsit! - suttogta a fiúnak.

Chris újból ráhajolt és csókolta a lányt, ahol érte. Végigsimított Anny testén és a mellén megállapodott. Anny hagyta. Határozottan jó érzés volt. Vágya egyre nőtt, s keze kutatni kezdett Chris testén. Chris megremegett ekkor és abbahagyta a csókot.

- Anny, ne csak vigasztalódásból akarj az enyém lenni! - kérlelte. - Értsd meg, én szerelmes vagyok beléd, nem bírnám elviselni, ha csak felejteni akarsz velem. Ezért ne is menjünk tovább! - Felült, rákönyökölt a térdére és kezébe rejtette az arcát. Anny meglepődött. Ilyen még nem fordult elő vele. Hisz mindkét férfi visszaélt azzal, hogy közel engedte magához őket. De Chris nem! Most kezdett csak derengeni neki, hogy Tom is először csak megkívánta, annak idején. Amikor pedig arra kérte, tanítsa meg a szerelemre, csak a korára hivatkozott. Eric is kihasználta az alkalmat. Chris pedig már másodszorra utasítja vissza.

Azt mondja, szerelmes és mégis türtőzteti magát, pedig éreztem, hogy kíván. Ennyire tiszteletben tartana? Ugyan miért nem veti rám magát? Megtehetné, - gondolta Anny, még csak nem is tiltakozhatnék. Látta a fiú szenvedését. Hozzásimult a hátához.

- Ne haragudj rám! - súgta Chris fülébe - Nagyon jó veled csókolózni!

Chris felegyenesedett, de még mindig érezte hátán a lány testét.

- Ugyan! Inkább én kérek bocsánatot, de nagyon felizgattál.

Chris megfogta Anny kezét, ami ott pihent a mellkasán és a szájához emelte. Megcsókolta, majd felállt és magával húzta a lányt is.

- Gyere! Most már tényleg menjünk ebédelni!

Egymást átölelve mentek az étterembe. Az első, akit megpillantottak, Eric volt. Gyilkos pillantásokat küldött Anny felé.

- Igazad volt! - súgta Chris a lány fülébe - Ericet komolyan kell venni! Veszélyes lehet! - majd elmosolyodott és szájon csókolta a lányt. Az ebédlő tömve volt, ezért sokan csodálkozva nézték a karatebajnok intim közelségét Annyvel. Mindenki elkönyvelte Annyt Chris barátnőjének.

- Nem látom Lyndáékat - nézett körül Anny.

- Nem baj - legyintett a fiú majd csak előkerülnek. Mi lenne, ha elmennénk úszni ebéd után? Nekem csak hétfőn lesz megint edzésem, addig használjuk ki az időt.

- Helyes! - ragyogott fel a lány arca. - Szívesen! - Chris mellett biztonságban érezte magát. - De a fürdőruhám a szobánkban van!

- Nem baj, majd elmegyünk érte! Annyit csak kibírnak Larryék!

- Ki az? - kérdezte Lynda a bátortalan kopogásra.

- Én vagyok, Anny! Csak a fürdőruhámat szeretném kihozni, aztán már nem is zavarok.

Kinyílt az ajtó és Lynda boldog mosollyal fogadta. Larry pedig az ágy szélén ült félmeztelenül.

- Ne haragudjatok, de kénytelen voltam idejönni.

- Ne szabadkozz! - legyintett Larry. - Nekünk kellene bocsánatot kérni, hogy ennyi ideig kizártunk!

- Ugyan! Maradjatok csak! Aludjak megint a szobátokban? - ajánlotta fel Anny.

- Nem esne nehezedre? - kérdezte félve Larry. Ekkor más Chris is a szobában volt.

- Dehogy esne - válaszolta mosolyogva és átölelte hátulról Annyt. - Igaz, édesem?

Larry és Lynda megdöbbenve nézték a jelenetet. Chris belecsókolt Anny nyakába, és a lány mindezt élvezettel tűrte. Csak nem összejöttek ők is? - kérdezte magában Lynda. Az valami pompás lenne! Akkor aztán sose lenne gond, ha együtt akarnának lenni Larry-vel. Felsóhajtott és boldog mosolyt küldött Larrynek.

Az éjszaka végre megvallották egymásnak szerelmüket, és bekövetkezett a boldog beteljesülés. Igaz, Larry eleinte igen félénk volt, de a gyakorlat teszi a mestert.

- Összepakolok néhány holmit! - törte meg a csendet Anny. - Nyugodtan maradjatok! De hétfőn reggel visszajövök! Tudjátok, nem szabad koedukált szobákat csinálnunk hétköznap.

- Tudjuk! - válaszolták szinte egyszerre Larryék. - Hétfőn reggel én is a szobánkban leszek - tette hozzá a fiú megkönnyebbülve.

Anny és Chris összeölelkezve, nagy egyetértésben távoztak.

- Nahát! - hüledezett Lynda. - Gondoltad volna? Anny és Chris! Szinte hihetetlen!

- Miért? Chris már régóta szerelmes Annybe.

- Igazán? Ezt még nem is mondtad.

- Nem került szóba!

- De Anny Tomot szereti! Mi lesz most? - töprengett Lynda.

Anny kopogására Tom nyitott ajtót. Döbbenten nézett a lányra.

- Úgy látom nem örülsz a váratlan látogatásomnak! - szólította meg Anny. - Be sem engedsz?

- De...de...csak - Tom visszapillantott a szobába, majd kitárta az ajtót és nagyot sóhajtott. - Eh, mindegy! Gyere be!

Anny belépett és az első, akit meglátott, Diana volt.

- Szia, Diana! Hogy vagy? Mintha kicsit sápadt lennél! Rosszul érzed magad? - Anny-ből dőlt a szó. Megcélozta a fotelt és kényelmesen elhelyezkedett benne.

- Nos, hallgatlak Tom!

Tom zavartan kapkodta magára a ruháit és kétségbeesetten nézett Dianára.

- Mi van? - sürgette Anny. - Megnémultál? - sóhajtott egyet. - Na jó! Akkor segítek! Miért nem szóltál Dianáról nekem?

- Mert... nem akartam, hogy fájjon - nyögte Tom.

- Igazán? - hitetlenkedett Anny. - Miért gondoltad, hogy fájni fog?

- Jaj, Anny! Ne faggatózz már!

- Miért ne? Talán nincs jogom tudni, hogy megcsalsz? - azzal megvetően Dianára nézett. - Ráadásul a legjobb barátnőmmel?

Tom egyre kényelmetlenebbül érezte magát.

- Nos, ezek szerint döntöttél már! Csak azt nem értem, miért nem közölted velem is? - folytatta Anny. - Talán vehettél volna ennyire emberszámba! - felállt és az ablakhoz lépett. - Egyébként gratulálok a magánpraxisodhoz!

- Erről honnan tudsz? - döbbent meg Tom.

- Nem tőled! Ez biztos!

- Én el akartam mondani...

- Jaj, Tom! Akarni csak a kiskutya szokott! Azért szép tőled, hogy legalább az akarat megvolt.

- Most miért jöttél ilyen váratlanul haza? - lendült támadásba Tom.

- Nocsak! - vonta fel a szemöldökét Anny - Talán nem lehet tiszta vizet önteni a pohárba? Na, ki vele! Miért nem árultad el nekem az igazat? Nem szégyelled magad? Beadtad nekem azt a „tapasztalatgyűjtő” mesét...

- Én... csak... arra gondoltam, hogy így talán megismerkedsz valaki mással és mellette döntesz.

- Rendes vagy! És meddig akartál várni? Az idők végezetéig?

- Nem! Azt hiszem, legközelebb elmondtam volna!

- Csakugyan? Miért pont akkor?

- Mert Diana gyermeket vár!

Anny mindenre számított, csak erre nem! Még szerencse, hogy most is kifelé nézett az ablakon, így nem láthatták, mennyire elsápad.

- Gratulálok! - szólt csendesen, majd sarkon fordult és kiment a lakásból. Vissza sem nézett. Így nem láthatta Tom szomorú tekintetét, amivel követte, és azt sem, milyen diadalmas képet vág Diana.

- Na! - szólalt meg most Diana -, ezen is túl vagyunk! Végre nem kell bújócskázni.

Tom mérgesen tekintett rá.

- Nem értesz te semmit! - villámlott. - Anny az egyetlen nő, aki ér valamit ezen a földön!

- Akkor miért kezdtél velem? Ha annyira odavagy érte! Különben is, most már késő! A gyerek jön!

- Igen! - hajtotta le a fejét Tom -, most már késő! Te győztél Diana, de ő az, akiért mindig fájni fog a szívem. Most értettem csak meg igazán, hogy nélküle kell majd élnem. Mi lesz velem? - suttogta magában.

Dianát ez már nem érdekelte. Diadalmasan lépett a fürdőszobába és belenézett a tükörbe. Végigpergett előtte Tom elcsábítása. Gúnyos mosolyra húzta a száját. Mégis nekem sikerült megfogni Tomot, - gondolta, kiütöttem Annyt a nyeregből. Különben is, minek Annynek egy orvos férj, amikor ő is orvos lesz? Nekem sokkal nagyobb szükségem van rá! Rámosolygott tükörképére. Pedig milyen nehezen jött össze...

...Anny már egy éve járt az orvosira, amikor Diana kíváncsiságból kiment a Romhoz. Nem is hitte volna, hogy Tom ott lesz. A fiú ráripakodott, hogy mit keres itt, de Diana nem törődött ezzel.

- Miért vagy ilyen udvariatlan? - kérdezte Tomot. - Talán baj, hogy idejöttem? Hátha tudok valamit segíteni. Anny mondta, hogy a takarítással nem nagyon boldogulsz. - Persze ez hazugság volt, de Anny nevének hallatán Tom megenyhült.

Megállapodtak, hogy Diana hetente egyszer kijön a Romhoz és kitakarít. Diana pedig, úgy intézte, hogy mindig találkozhasson Tommal. Megkérte a fiút, ne említse Annynek, hogy ő jár ki. - Biztosan jobban becsül téged - hazudta Diana ha azt hiszi, te takarítasz, férfi létedre.

Egyik alkalommal, amikor Diana éppen takarított, Tom sóhajtozása ütötte meg a fülét.

- Miért keseregsz? Úgy csinálsz, mint akinek nem jutott krumpliföld! Segíthetek valamiben? - kérdezte a lány.

- Sajnos nem! - felelte legyintve Tom. - Anny már három hónapja nem volt itthon.

- Na és, az miért baj?

- Nem érted te ezt, Diana!

- Hát magyarázd el! - azzal odaült Tom mellé az ágyra. - Talán megértem én is!

- Tudod, nehéz erről beszélni. Hiányzik Anny.

- Mint nő? - tapintott a lényegre Diana. Tom bólintott. Diana megkönnyebbülten sóhajtott.

- Ezen könnyen segíthetünk!

Tom hitetlenkedve nézett rá.

- Nagyon egyszerű! Nézz másik nő után!

- De nekem nem kell másik nő. Csak a testem...

- Akkor keress magadnak pótlást, és csak azokra az időközökre, amikor nincs itthon.

- Ugyan! Ki lenne hajlandó ilyen pótlékot játszani?

- Például én! - vágta rá Diana.

Tom hitetlenkedve méregette.

- Talán nem tetszem? Pótléknak te is jó leszel nekem!

- Miért? Neked is pótlás kell?

- Úgy valahogy! - bizonygatta Diana. - A vőlegényem messze van. Én meg itt parlagon heverek, amíg haza nem jön. Nem is értem, miért várok rá.

- Tehát, ha jól értem, ez neked is jó megoldás lenne?

- Miért ne? Amikor valamelyikünk távol lévő párja hazajön, akkor félreállunk, egyébként pedig jól érezzük magunkat.

Diana, hogy szavainak megfelelő nyomatékot adjon, gyorsan ledobálta magáról a ruháit, s leheveredett az ágyra.

- Szóval? Meddig gondolkodsz még?

Tom végignézett a lány testén, és nehezére esett levennie róla a szemét.

- Hidd el, nem fogja senki sem megtudni! - bizonygatta a lány. Érezte, fölénybe került a fiúval szemben. Egy kis hazugság pedig nem számít, - gondolta. Az, hogy nincs vőlegényem, nem kell megtudnia, - fűzte tovább gondolatait. Látta, hogy Tom meginog. Rajta, bíztatta magát a lány, most kell célt érni!

- Mitől félsz tulajdonképpen? - kérdezte együttérzőn Diana. - Nem kell elkötelezned magad. Én tiszteletben tartom, hogy Annyt szereted. Ennyi nem elég?

- De...igen...elég - akadozott Tom a válasszal -, csak nem tudom, hová fog ez vezetni?

- Hová vezetne? Ha azt mondod, ne jöjjek többet, nem jövök. Pusztán csak segítünk egymáson, hogy könnyebben viseljük el a várakozást.

Diana feltérdelt és hátulról átölelte Tom nyakát, majd keze besiklott a fiú inge alá és mellkasát cirógatta. Tom nem ellenkezett, ezért lassan kigombolta ingét és lehúzta a nem kívánatos ruhadarabot. Tom felcsigázott érdeklődése a lány iránt egyre nőtt. Diana nagyon tapasztalt volt, ezért Tomot oly mértékben fel tudta izgatni, hogy a fiú már nem visszakozhatott. Éhesen vetette rá magát a nőre. Szeretkezésük vad volt és mindkettőjüknek kielégítő.

Diana minél többször akarta felcsigázni a fiút. Tom pedig már nem tiltakozott, egyre érzékibb lett, és ez a lánynak nagyon tetszett. Micsoda szerető! - gondolta. - Nem eresztem el egykönnyen, az biztos - határozta el. - Anny pedig le van sajnálva, majd talál magának valakit. Tom pedig azt fogja csinálni, amit én mondok.

S valóban, néhány hónap múlva már egyre nagyobb hatással volt Tomra. Főleg azzal, hogy kezdetben kimondott ígéreteit betartotta, sőt, a nem létező vőlegény érkezéseit is megfelelő időközökben adta be Tomnak.

Tom nem sejtett semmit. Egyre jobban becsülte Diana önzetlenségét. Nem volt szerelmes a lányba, hiszen Annyt szerette, de Diana jó „pótléknak” bizonyult. Most már nem epekedett annyit Anny után. Volt ugyan némi lelkiismeret-furdalása, de Diana mindig megnyugtatta.

- Minek rémüldözöl? - kérdezte egyik alkalommal -, amíg nem tud semmit, addig nem is aggódik miattad!

Diana ötlete volt az is, hogy elbújjon Tom lakásán, amikor ügyeletes. A fiúnak így kényelmes volt, Anny miatt pedig nem kellett aggódnia. Amikor Diana elérkezettnek látta az időt, közölte Tommal, hogy szakított a vőlegényével.

- Persze ez nem jelenti azt - biztosította a fiút -, hogy ne folytassuk mi ott, ahol tartottunk.

- De így én nem pótlék leszek neked! Ez így nem fair! - ellenkezett Tom.

- Nem baj! Lesz időm más után nézni, amikor Anny itthon van.

- Gondolod?

- Naná! - vágta rá Diana.

Ezután olyan hévvel vetette be magát, hogy Tom szédült attól a sok jótól, amit a lány nyújtott neki. Diana pedig felkészült a végső összecsapásra. Tudta, csak akkor tudja meggyőzni Tomot arról, hogy őt elvegye feleségül, ha előhozakodik egy terhességgel. Igen ám, de eddig még nem esett teherbe, pedig egyáltalán nem védekezett ellene.

Időközben Tom előkészítette rendelőjét a magánpraxis indításához. Mivel jól sikerültek a szakvizsgái, már semmi akadálya nem volt annak, hogy a kórház mellett még rendeljen is. Diana rábeszélte, hogy még ne szóljon Annynek, akkor mondja csak el, amikor már olajozottan megy a rendelés. Legyen ez meglepetés - modta. Természetesen szinte naponta ott volt, hogy segítsen Tomnak: Amikor pedig Tom megkezdte a rendelést, hetente kétszer elment hozzá „vizsgálatra”. Amikor pedig végre nem jelentkezett a havi vérzése, alig tudta palástolni örömét. Tom közölte vele, hogy valószínűleg terhes. - Mennyi idős lehetek? - kérdezte látszólag aggódva. - Ha valóban terhes vagy, akkor még nagyon az elején. Gondolom, úgy nyolc - forgatta meg Tom a terhességi korongot.

- Jesszusom! - kiáltott fel Diana.

- Mi baj? - kérdezte Tom.

- Hiszen már három hónapja szakítottam a vőlegényemmel! Akkor az azt jelenti, hogy... - Nem fejezte be, mert Tom elsápadt.

- ...én vagyok az apja? - fejezte be Tom a mondatot.

- Ezek szerint! - vonta meg a vállát Diana. - Más nem lehet!

- Na de... - Tom szinte nem kapott levegőt első megdöbbenésében. Ez úgy érte, mint derült égből a villámcsapás - talán...el kellene vetetned... - javasolta csendesen, bár egyáltalán nem volt híve az effajta beavatkozásoknak.

- Szó sem lehet róla! - dörrent rá Diana. - Nem akarom megkockáztatni, hogy esetleg soha ne lehessen gyerekem! Vagy vállalod, vagy szétkürtölöm, hogy ki a gyerek apja! - fenyegetőzött.

Tom elsápadt. Mindenre inkább ráállt volna, de ezt, amit Diana javasolt, nem vette be a gyomra. Soha nem mutatkozott ilyen keménynek. El akarja vetetni magát? - mélázott Tom. De akkor mi lesz Annyvel és velem? Tom most bánta csak igazán, hogy nem volt becsületes Annyvel szemben, úgy látszik, meg fogja fizetni az árát! Mégpedig egy életre! Nincs más választása, feleségül kell vennie Dianát! De hogyan fogja ezt Annynek megmagyarázni? Egy kis időt kéne nyerni, - gondolta.

Ekkor született meg agyában a gondolat, hogy azt fogja javasolni Annynek, gyűjtsön tapasztalatokat. Hátha akad valaki, aki olyan hatással lesz rá, hogy ő maga szakít Tommal. Meg kell próbálni!

- Ide figyelj, Diana! - törte meg a csendet Tom. - Egyelőre nem mondjuk ezt el senkinek. Természetesen feleségül veszlek, de azt akarom, hogy Annyvel a saját elképzelésem szerint szakítsak! Lehet, hogy eltart egy-két hónapig ez a helyzet, de bízom abban, hogy sikerül. Hátha ő szakít velem! Megteszed ezt nekem? Még egy darabig úgy viselkedünk, mint eddig. Ha hazajön, vele leszek!

Diana látta Tom eltökélt arckifejezését. Mégis megkönnyebbült, amikor Tom megemlítette, hogy feleségül veszi. Miért ne várhatnék még egy keveset? - gondolta.

- Rendben! - egyezett bele. - De anyámékkal közölnöd kell, hogy elveszel feleségül. Ezt viszont én kérem tőled!

- Természetes! Még ma elmegyek és megkérem a kezed tőlük! Így jó lesz?

- Igen! - ragyogott fel Diana arca. - Akkor én megyek is haza, hogy szóljak nekik. A többi pedig rendben van! Annyt úgy intézed el, ahogy akarod! Nem szólok bele.

Míg mindez Diana lelki szemei előtt végigpergett, merev mosollyal nézte tükörképét a fürdőszobában. Tom tehát beletörődött a helyzetbe. Anny pedig keressen magának valaki mást!

De vajon honnan szerzett tudomást a dologról? - vetődött fel benne a kérdés. Hiszen Tom azt mondta, nem említett meg engem. Sőt! Most pedig váratlanul megjelent. Ráadásul tudta, hogy itt vagyok, mert nem érte olyan meglepetésszerűen, mint gondoltam. Azért rendes lány ez az Anny! Nem is csinált jelenetet. - Diana megint szélesen elmosolyodott. Miért is csinált volna? Hiszen a gyerek eléggé meggyőző!

Kilépett a fürdőszobából és Tomot a fotelbe roskadva találta.

- Mi van veled? Beteg vagy?

Tom kétségbeesve nézett rá, majd amikor végre tudatosult benne, hogy Dianát látja, tekintete vádló lett.

- Te előre kiterveltél mindent! Te egy nagy szerelmet szakítottál szét! - sorolta vádjait. - Elveszlek, mert megígértem, de mától kezdve nem akarok veled még csak lefeküdni sem! Megértetted?

Diana csípőre tette a kézét és gúnyosan felkacagott.

- Ugyan kivel fogsz akkor lefeküdni? Anny ugyan nem fog szóba állni veled ezen a téren.

- Ez biztos! De majd találok magamnak valami „pótlékot” - villant Tom szeme mérgesen. - Én bolond, hogy rá nem jöttem, mire megy ki a játékod. Talán még vőlegényed sem volt!

- Talán! - feleselt Diana, nem is sejtve, hogy ez még olaj a tűzre.

- Rendben! - állt fel Tom a fotelből. - Elérted a célodat! A feleségem leszel, hogy a gyereknek legyen neve! De megkeserülöd, hogy elszakítottál Annytől. Mások boldogsága árán akartál boldog lenni! Jól jegyezd meg, amit most mondok neked! - mutatott Dianára. - Soha nem leszel boldog! Értetted? Gondoskodom róla, hogy szenvedj ebben a házasságban!

Anny visszarepült az egyetemvárosba. Első dolga volt, hogy megkeresse Christ. Az edzőteremben talált rá. Izzadtan gyakorolta a nehéz ütéseket. Anny csodálkozva nézte, milyen kitartása van Chrisnek. Most, a közelségében már nem fájt annyira Tom hűtlensége. Lehet, hogy Chrisnek van igaza, - mélázott magában. Lehet, hogy valóban nem jelent számomra annyit Tom, mint hittem?

A repülőúton is csak szomorúan nézte a westemfilmet, de nem sírt. Pedig azt hitte, hogy végig fogja bőgni az utat. De nem így történt. Valahogy mindig Chris arca jelent meg előtte és ez olyan megnyugtató volt. A fiú még egyetlenegyszer sem élt vissza a helyzet kínálta lehetőségekkel, amikor Anny ott aludt nála. Ez a fiú valóban gyógyír a lelkére. De azt elvárja, hogy ne csak vigasz legyen Anny számára.

Igen, most csakugyan vigasztalásért jöttem ide, - sóhajtotta Anny. Szükségem van rá. Most ő kell a fájó lelkem borogatásához. Senki nem tudná úgy megérteni, mint Chris.

A fiú ekkor hirtelen abbahagyta az edzést és körülnézett a teremben. Megérezte, hogy valaki figyeli. Arca felragyogott, amikor meglátta Annyt. Odaszaladt hozzá és szájon csókolta.

- Szia! Mikor érkeztél?

- Most.

- És máris idejöttél? - lepődött meg a fiú.

- Igen. Te vagy az egyetlen, akinek kiönthetem a lelkem. Sokáig edzel még?

Chris az órájára nézett.

- Még van ugyan tíz perc az edzésből, de azt elhalasztom holnapra. Mindenképpen le kell viszont zuhanyoznom.

- Ugyan már, Chris! Ne butáskodj! Csak nem fogsz tíz percet holnapra hagyni! Fejezd csak be, megvárlak. Jó volt nézni, ahogy csináltad! Még soha nem láttam ilyet.

- Biztosan megvársz? - egyezett bele Chris a folytatásba. Anny csak bólintott.

A fiú már rohant is vissza gyakorolni. Mire az edzéstervvel végzett, valóban letelt a tíz perc. Még néhány perccel több is. Anny felé lesett és megnyugodva konstatálta, hogy a lány még mindig ott van. Intett neki, hogy megy zuhanyozni. Majd kezével tizest mutatott, amit arra vélt Anny, hogy újabb tíz perc múlva kerül elő.

A fiú eltűnt és vele együtt másik két edzőtársa is. Teljesen kiürült a terem. Annynek jólesett a csend, ami hirtelen rátelepedett. De ez nem tartott sokáig, mert nagy robajjal kinyílt a külső ajtó, és nehézkes, határozott lábdobogásokat hallott közeledni.

Anny azt hitte, újabb edzeni vágyó diákok kerültek elő, de ahogy kíváncsian oldalt pillantott, Ericet pillantotta meg két barátjával.

- Tehát itt vagy, eltűnt kislány?

- Nem tűntem el, láthatod, még létezem - válaszolta közömbösen Anny. - Netán kerestél?

- Tűvé tettem érted az egész kollégiumot.

- Mit akarsz tőlem?

- Van egy kis elintéznivalónk. Úgy látom, egyedül vagy...

- Én meg látom, hogy te nem. Különben a két barátodat nem is ismerem, úgyhogy ők talán távozhatnak a mi megbeszélésünkről - javasolta Anny.

Egyszerre félelem fogta el. Mit akar Eric ezzel a két nagy darab sráccal? Hirtelen felvillant benne, hogy Eric megfenyegette. Órájára pillantott és látta, hogy még legalább öt perc, mire Chris visszaér. Addig is húznia kell az időt.

- Lehet, hogy te nem ismered a barátaimat - vágta el Eric a lány gondolatmenetét -, de ők ismernek és még közelebbről meg akarnak ismerni téged.

- Ők is ide járnak? Még soha nem láttam őket.

- Neeem - nevetett Eric gúnyosan. - Ők karateiskolába járnak, nem az egyetemre.

- Akkor mit keresnek itt? - Anny végignézett a két idegen pasason és borsózni kezdett a háta.

- Csak Christ fogják lefoglalni, ha netán mégis előkerülne.

- Ugyan minek? - aggódott a lány.

- Nem emlékszel, Anny? Valamivel adósod vagyok még!

- Nekem ugyan nem! - vonta meg a vállát Anny. - Miről beszélsz?

- Erről! - Eric hirtelen Anny előtt termett és felrántotta csuklójánál fogva. Anny felszisszent fájdalmában. - Némi elszámolnivalónk van! Szóval, hogyan szexelek? Most mondd a szemembe!

Anny félt ugyan, de nagyon haragudott Ericre. Tehát mégis be akarja váltani a fenyegetését. Csak nem akarja megerőszakolni? Ez nem normális!

- Hé, ember! Szállj le rólam! Már csak erőszakkal tudod megszerezni a nőket? - kiáltott Anny. - Mesélted a barátaidnak, hogy mit akarsz csinálni? - Annyből csak úgy dőlt a szó. Időt nyerni! Ez járt állandóan a fejében. Minél tovább dumálni! Eric nem vette észre Anny szándékát. Túlságosan erősnek érezte magát két barátjával a háta mögött.

- Naná, hogy tudják, mit akarok! Sőt ők is részt akarnak kérni belőled, ugye milyen jó kis bőr? - fordult barátaihoz, akik éhes szemeiket Annyn legeltették.

- Formás a picike! - jegyezte meg az egyik. - Igyekezz, Eric, gyorsan akarok sorra kerülni!

- Én is! - vágta rá a másik.

Anny pánikba esett. Mi lesz, ha Chris nem ér ide idejében? Mi lesz, ha ezek elbánnak Chrissel is?

Ekkor Eric, barátai biztatására, magához rántotta Annyt és megpróbálta megcsókolni. Persze a lány nem hagyta magát, dulakodott Erickel, aki erre még jobban megvadult.

- Nézzétek csak, hogy ellenkezik! - szólt gúnyosan, majd hirtelen kettétépte Anny blúzát. A gombok szanaszét repültek. Anny megpróbált szabadulni az erőszakos ölelésből. Futott az ajtó felé, amerre Chris ment zuhanyozni. Feltépte az ajtót és sikoltozva hívta a fiút.

- Chris, segíts! Itt van Eric! - kiabálta. Az ajtó egy hosszú folyosóra nyílt. De Chris nem került elő még most sem. Anny tovább sikoltozott, miközben loholt a három támadó elől.

Ekkor az egyik ajtón kíváncsi barna szempár nézett ki. Anny felismerte benne Chris egyik edzőtársát.

- Szólj Chrisnek! - kiabált oda. - Megtámadtak Ericék.

Ebben a pillanatban Eric utolérte és visszarántotta Annyt. Befogta a száját és gúnyosan szólt a döbbent szemlélőnek: - Rá se ránts, pajtás! Anny csak hülyéskedik. Most azt játssza, hogy ő a nebántsvirág. Menj csak nyugodtan a dolgodra! - Ellenkezést nem tűrve rángatta a lányt vissza az edzőterembe. Két társa ott állt Anny előtt és felkapták a kétségbeesetten tiltakozó lányt. Visszacipelték, majd elindultak vele a teremből kifelé a szabadba. Anny most már se moccanni, se kiabálni nem tudott.

- Most elkaptuk! - mondta Eric. - Ne ficánkolj már! - kiabált rá a lányra. Anny egyre jobban elfáradt a küzdelemben, aminek ráadásul most már kétségtelen volt a kimenetele.

- Micsoda kis virgonc cica! - szólt az egyik barátja, a magasabb Ericnek. - Már megkóstolnám a kicsikét. Milyen formás cicijei vannak!

Anny szétnyílt blúza teljesen fedetlenül hagyta melleit. Melltartó persze pont most nem volt rajta. Anny nem győzött bosszankodni emiatt. Abbahagyta a ficánkolást és megpróbált körülnézni, hová cipelik. Szerencsétlenségére, egy árva lélek sem volt a környéken. A régi épületek felé tartottak, amik teljesen üresen álltak. Az új szárnyak átadása után ezeket az épületeket kiürítették és lebontásra ítélték. De a munkálatok még nem kezdődtek el. Anny most azt is elátkozta, aki kiürítette ezeket a régi kollégiumi építményeket.

Az egyik kapun becipelték és talpra állították. Végre Eric levette a szájáról a kezét.

- Teljesen megőrültetek? - kiáltott Anny. - Ezt nem viszitek el szárazon!

- De te sem! - fenyegetőzött Eric. - Most rendezzük a számlát. Na, mutasd magad! - megpróbált Anny blúzáért nyúlni, de a lány félre ugrott. - Fogjátok már le! - kiáltott Eric a másik kettőnek. Ekkor a magasabbik hátracsavarta Anny mindkét kezét, a másik pedig megpróbálta a lábait elhúzni, hogy elveszítse egyensúlyát. Ketten könnyen a földre szorították. Eric pedig megpróbálta lecibálni róla a blúzt, s amikor ez sikerült, a nadrág következett. Már csak egy bugyi volt Annyn és legalább hat birtokló kéz tapogatta, mikor berobbant az ajtón Chris. Félmeztelen volt, csak egy törülköző volt rácsavarva a csípőjére. Mögötte két edzőtársa, de rajtuk legalább volt nadrág. Világosan látták, mi történik, és nem teketóriáztak tovább, rögtön támadásba lendültek. Erickel hamar elbántak, de a másik kettővel nehezebben boldogultak.

Mire kirugdalták Eric haverjait, Anny is valamelyest magához tért ijedtségéből. Chris Ericet fogta a nyakánál fogva.

- Idefigyelj, te szemét! - kiáltotta Eric arcába. - Megöllek! Érted? Megöllek, ha csak a közelébe kerülsz Annynek! - Arca teljesen eltorzult a gyilkos indulattól. Eric még soha nem látott ilyet és tudta, hogy Chris valóban képes lesz akár ölni is, ha nem úgy viselkedik, ahogy kell. Chris ekkor kilökte az ajtón Ericet. Fújt egy nagyot, megkönnyebbülten.

- Kösz, gyerekek! Nélkületek nem boldogultam volna! - szólt a két srácnak.

- Most már biztosan nem jönnek vissza! - szólt a barna szemű, amelyik szemtanúja volt Anny kétségbeesett menekülésének. - Megyünk vissza öltözni - tette hozzá. Mindketten sarkon fordultak, majd magukra hagyták Christ és Annyt.

- Jól vagy? - lépett oda Chris a lányhoz. - Nem történt semmi bajod? Agyonütöm ezt a tetűt! Micsoda aljas féreg! - szitkozódott, de Anny a szájára tette kezét.

- Hagyd abba! - szólt suttogva. - Jókor jöttél! Nagyon megijedtem! Ölelj meg, kérlek!

Csendes kérését Chris egyből teljesítette. Testük összeért és Chris érezte, hogy remeg a lány.

- Nyugodj meg, kedves! - súgta ő is. - Itt vagyok! Vigyázok rád!

Anny szorosan simult Chris karjába és lassan valóban megnyugodott. Chris lágyan simogatta a hátát és haját. Szorosan ölelte ő is a fiút. Ahogy így álltak és Anny fejét Chris mellkasára hajtotta, észrevette, hogy egy törülköző hever a földön. Nem ez volt Chrisen, amikor berontott ide? - tette fel a kérdést magának Anny. Ekkor a fiú hátán nyugvó kezei lefelé kezdték simogatni Christ. Ahogy a fenekéhez ért, érezte, hogy valóban anyaszült meztelen. Elmosolyodott.

- Azt hiszem, te most nagyobb bajban vagy, mint én! - nézett Chris szúrós zöld szemeibe.

- Miért?

- Mert rajtad semmi sincs, ellentétben velem! Rajtam mégis csak akad egy ruhadarab. Ott a törülköződ! - nézett a megfelelő irányba Anny. Chris is elmosolyodott, de nem engedte el a lányt.

- Mondd csak, hol van a kezed? - kérdezte cinkos mosoly kíséretében Chris.

- Nekem? A tiéd hol van? De ha tudni akarod, csak meg akartam győződni arról, hogy az a valami a tiéd ott a földön. Most mi lesz? - hamiskodott Anny. - Oda mersz menni meztelenül? Vagy menjek veled?

Chris elvigyorodott.

- Te mit szeretnél?

- Figyelj! Most én felöltözöm, addig itt állsz, utána megint átölellek és odamegyünk a törülköződért. Oké?

Chris csak bólintott, majd elengedte a lányt. Anny gyorsan kapkodta magára ruháit, hátat fordítva a fiúnak. A blúzát összekötötte a mellei alatt, így nem is tűnt fel, hogy leszakadtak a gombjai. Amikor elkészült, megfordult. Földbe gyökerezett a lába.

Chris ott állt előtte férfiasan, büszke tartásban, és Anny nagyon szépnek találta a fiú testét. Kiszáradt a torka, nyelt egyet és remegés futott végig rajta. Úgy érezte, valami mágnes vonzza a fiú felé, miközben szikrázik a levegő és gömbvillámok cikáznak szerteszét.

Hiába erőlködött, nem tudta emlékezetébe idézni Tom testét. Tom eltörpült Chris mellett. Anny hosszú pillanatokig csodálattal bámulta a fiút, aki egyáltalán nem jött zavarba, csak a lányt figyelte. Érezte, muszáj így maradnia, mert valami sorsdöntő dolog történt. Meg sem moccant.

- Tudod, hogy szebb vagy, mint Michelangelo Davidja? - kérdezte csendesen a lány.

- Úgy találod? Viszont te előnyben vagy velem szemben!

- Miért?

- Mert te már meztelenül is láttál engem, én viszont ezt nem mondhatom el magamról. Nos? Mi lesz? Idejössz végre, vagy csodálkozol rajtam még egy darabig?

Anny megpróbált erőt venni magán és ólomléptekkel indult a fiú felé. Ismét belesimult Chris ölelő karjaiba és elindultak a földön heverő törülköző felé.

- Nagy hatással vagy rám, Chris! - suttogta Anny a fiúnak.

- Ezt el is vártam tőled! - próbált könnyednek mutatkozni Chris.

- Ne viccelődj! - utasította rendre Anny. - Most akarom elmondani neked, hogy a jelenléted még a csalódásomat is elfeledteti velem.

Chris zavartan csavarta ismét csípője köré a törülközőt.

- Örülök, hogy nem érzed „világvégének” a dolgot. Azonban a célomtól, úgy gondolom, még elég messze vagyunk! - szomorkodott Chris.

- Én nem vagyok ennyire biztos ebben. De most menjünk vissza az öltözőbe a ruháidért. Mit gondolsz, lezuhanyozhatom magamról ezt a mocskot? - Anny undorodva húzta el a száját. - Eric mocskát! - tette hozzá.

- Gondolorp a fiúk már elmentek, engem pedig nem zavarsz. A női öltöző különben sem használható.

- Miért?

- Most festik, addig pedig zárva van.

- És addig hol öltözködnek a lányok?

- Természetesen nálunk, de csak akkor, ha nem vagyunk ott. Egyébként megfelelő időbeosztás van most az edzőteremre. De ne aggódj, ma már nem jön senki. Mi voltunk ma az utolsó csoport. Na, gyere!

Chris kézen fogta Annyt és elindultak az edzőterem felé. Az öltözőbe érve Chris meggyőződött arról, hogy a többiek már elmentek, majd betessékelte Annyt a zuhanyozóba.

- Itt a tartalék törülközőm, jó lesz?

- Pompás!

- Akkor most megyek öltözni - bizonytalanodott el Chris.

- Neked nem kéne megint megmosakodnod, ez után a verekedés után? - adott egy esélyt a fiúnak a lány.

- Tulajdonképpen - töprengett Chris - nem ártana, de nem akarlak zavarni.

- Egyáltalán nem zavarsz! - jelentette ki Anny határozottan.

- Örülök, ha így gondolod, de most mégis megyek. Igyekezz! - szólt még vissza az ajtóból Chris.

- Oké! - egyezett bele Anny nagyot sóhajtva. Chris megint visszautasította.

Levetkőzött és belépett a meleg zuhany alá. Úgy látszik, Chris már csak ilyen, - gondolta. S ez úgy tűnik, jobban bosszant, mint Tom hűtlensége. Érdekes, morfondírozott tovább a tus alatt, Tom nem hiányzik annyira, mint Chris. Miért dühít, hogy még csak hozzám sem ér? Egyáltalán, miért foglalkozom ennyit vele? Most is, ahelyett, hogy bőgnék Tom elvesztése miatt, azért van sírhatnékom, hogy Chris nincs itt velem. Neem, nem Tom az, aki önfeláldozó, hanem Chris, aki képes saját érzésein is felülkerekedni, de nem gázolna bele a lelkivilágomba soha. Egyáltalán, miért tudtam átengedni Dianának Tomot? Még csak kísérletet sem tettem arra, hogy megtartsam. Pedig, ha akartam volna, talán nem lenne ilyen diadalittas Diana. De miért nem akartam? Hiszen mindig azt gondoltam, hogy Tom nélkül nem tudnék élni. Most pedig oly könnyen vettem a szakítást. Lehet, hogy valóban szakítottunk volna Diana feltűnése nélkül is?

Mennyi kérdés, - sóhajtott magában Anny, mennyi megválaszolatlan kérdés! Ez mind semmi, de mi lesz velem ezek után? Majd csak lesz valahogy! És a professzorjavaslata. Tom miatt örültem neki, de ha Chris-re gondolok...! Különben is, miért kell nekem a férfiakra gondolni? Most az egyszer megfontolom a döntést! Igen! Azt fogom tenni, ami az én számomra a legjobb.

- Úgy nézel ki, mint aki fontos döntést hozott - fogadta Chris az öltözőben.

- Ez így van! - mosolygott magabiztosan Anny. - Majd később elmondom! Most egy pizzára van gusztusom - a nagy ijedtségre.

- Nos? Miss McMiller, hogy döntött? - fogadta kedvesen dr. Teophil Georgos professzor, egy hónap eltelte után.

- Mielőtt válaszolnék, kérdeznék valamit, professzor úr? - Ha elfogadom az ajánlatát, és netán nem válik be, akár az ön vagy a saját részemről, akkor visszajöhetek ide folytatni a tanulmányaimat?

- Ez ugyan még soha nem fordult elő, de tegyük fel, hogy valamilyen oknál fogva mégis vissza akar jönni ide... Nos, ez egyáltalán nem probléma. De egy valamit tudnia kell! Ha ez megtörténne, akkor ott kell folytatnia, ahol abbahagyta. Itt csak az indexe szerinti évfolyam számítható be. Érthető, ugye?

- Teljes mértékben!

- Nos? Végre elárulja a döntését?

- Igen. Természetesen bolond lennék, ha egy ilyen nagy lehetőséget kihagynék, de volna egy feltételem, mielőtt kimondanám a végleges igent.

- Éspedig? - vonta fel a szemöldökét a professzor rosszallóan. Micsoda nőszemély, gondolta, nem elég neki ez a nagy lehetőség, még feltételhez is köti.

- A feltételem csak az lenne, hogy szeretném, ha Chris Webert is a klinikájára hozná.

- A karatebajnokot?

- Igen, őt! - válaszolta határozottan Anny.

- Várjon csak! - szólt érdeklődéssel dr. Georgos. - ő is kitűnő tanuló, ugye?

- Az. Úgyhogy vele is jól járna! - próbálta rábeszélni a professzort Anny.

Dr. Georgos gondolkodóba esett. Nem is rossz ötlet, - gondolta, a fiatalokból sosem elég. - Nos ezen még gondolkodnom kell! - zárta le a beszélgetést. - Megnézem, mit tehetek. A jövő hónapban ismét előadásaim lesznek, addigra megmondom, mit határoztam. Akkor hozza magával ezt a karatebajnokot is! - mosolyodott el dr. Georgos.

- Köszönöm! - ragyogott Anny. - Viszontlátásra! - és már repült is ki az ajtón.

- Várjon! - szólt utána a professzor. - Webernek még ne szóljon! Ebben neki kell döntenie!

Miután a lány eltűnt, dr. Georgos elgondolkodva nézett a lány után.

Vajon mi történt, hogy már nem ragaszkodik Tom Pettersonhoz? Igaz, mostanában azzal a kis bestiával látom Tomot, aki megkörnyékezte az utóbbi időben. Lehet, hogy ez az oka annak, hogy Anny McMiller máshoz kötődik? Mindenesetre nem rossz ötlet, hogy Chris Webert is a szárnyaim alá vegyem. Beszélnem kell a rektorral, mit szól még egy „külsős” diákhoz! Még szerencse, hogy a barátom, és tudja, milyen nehézségekkel küzdök. Talán még ebbe belemegy! Érdeklődnöm kell Weber felől. Azt sem tudom, mit akar majd a későbbiekben és mik a tervei a karatéval kapcsolatban... Erre a McMillerre viszont feltétlen szükségem van, ő környékbeli, sok embert ismer, az ilyen „őslakos” azon a klinikán aranyat ér! Talán érdemes ezt a feltételt teljesíteni! Kár, hogy Pettersonnal nem úgy alakulnak a dolgai, ahogy azt eleinte gondoltam.

Dr. Georgos még sokáig törte a fejét, mit tegyen, de mindig oda lyukadt ki, hogy meg kell szereznie Chris Webert is a klinikájának.

- Újabban olyan titokzatos vagy! - sóhajtott fel Chris.

- Az miért baj? Egyébként kérdezni akartam valamit.

- Mit? - nézett Annyre kíváncsian a fiú.

- Szeretsz még?

- Ezt nem kellett volna kérdezned, hiszen nap mint nap ezt bizonygatom neked!

- Bizonyítod? Vajon mivel? Hiszen állandóan visszautasítasz, ahányszor közeledem feléd. Már a két kezem sem elég, hogy megszámoljam, hányszor fordultál el tőlem, amikor kezdett volna komolyra válni a dolog. Már az is megfordult a fejemben, hogy tán nem is kívánsz engem, mint nőt.

Chris felháborodott:

- Ide figyelj, te boszorkány! - fogta meg mindkét karját a lánynak. - Megmondtam, addig nem nyugszom, amíg a feleségem nem leszel! S mivel tudom, hogy te csak szerelemből akarsz férjhez menni, nekem a szerelmed bizonyítéka csak az lehet, ha azt mondod, a feleségem leszel!

- És neked mi a bizonyítékod? - kérdezte Anny, továbbra is provokálva Christ. - Mit gondolsz elég nekem, ha megcsókolsz? Ráadásul mindig úgy érzem, megőrülök, amikor abbahagyod. Mondhatom, még senkivel nem jártam ilyen sokáig úgy, hogy csak csókolóztam vele.

- Miért, mit szeretnél bizonyítékul? Azt ne mondd, hogy csak annyit, feküdjek le veled! - tette hozzá gyorsan Chris.

- Nem tagadom, már majd megőrülök, hogy végre érezzelek, de igazad van, ennyi nem elég.

Chris már egyre kíváncsibb lett, hová akar kilyukadni a lány. Az utóbbi időben olyan jól kijöttek, hogy már szemvillanásokból is értették egymást. Továbbra is együtt jártak, de már nem Eric miatt. Anny határozottan kijelentette Chrisnek, hogy semmi értelme Ericre fogni, meg látszatnak nevezni kapcsolatukat, amikor mindkettőjüknek egyformán jólesik. Egyre jobban megszerette a fiút. Becsülte azért, hogy mindig számíthat rá. Egyenértékű partnere lett. Szinte mindent megbeszéltek egymással.

Anny elmondta Tommal történt utolsó találkozását és érzéseit is. Nagy nehezen túljutott ezen a csalódáson. Mindig szurkolt Chrisnek, ha versenyzett. Együtt készültek a gyorsított félévi vizsgákra, mert Chris is jelentkezett annak idején, mikor megtudta, hogy Anny erre pályázik. Véletlenül sem akart lemaradni a lánytól.

- Tehát? - kérdezte kíváncsian a lányt. - Milyen bizonyíték kell?

- Mondd, képes lennél abbahagyni miattam a karatét?

- Nehéz kérdés! - töprengett a fiú. - Nem tetszik, hogy karatézom?

- Nem erről van szó! Nagyon tetszik, hogy sportolsz, s hogy nyersz, de képes lennél-e abbahagyni, hogy velem legyél?

Chris megfogta az állát, miközben lázasan gondolkozott. Mit akar ezzel Anny?

- Úgy érted, ha olyan helyre kerülnénk, ahol nem lenne alkalmam sportolni?

- Tegyük fel ezt a variációt! - vette át a szót Anny. - Tegyük fel, hogy én hozzád mennék ugyan, de csak akkor, ha odajössz, ahová én akarok, ott pedig esetleg nem lenne alkalmad karatézni Nos, akkor is engem választanál?

- Ez nem kérdés! - vágta rá Chris. - Persze, hogy téged választanálak! Nos? Elég ennyi?

- Majd meglátjuk! - mondta sejtelmesen Anny. - Most pedig más! Velem kell jönnöd holnap dr. Georgos-hoz.

- Minek? - kérdezte Chris.

- Azt majd ott megtudod. Szabaddá tudod tenni magad?

- Ha muszáj - mondta kelletlenül Chris. - Mit adsz, ha elmegyek? - kérdezte csibészesen.

- Azt majd utána mondom meg! De most előlegbe adhatsz egy csókot.

Chris átölelte a lányt és hanyatt fektette. Mélyen a szemébe nézett.

- Egyszer bebizonyítottam neked, mennyire kívánlak! - morogta halkan a lány fülébe. - Annyira kívánlak, hogy az már szinte fáj, de csak akkor akarom, hogy teljesen az egyém legyél, ha valóban, a lelked mélyén is az enyém akarsz lenni, és nem csak egyszer, hanem örökre! Imádlak, Anny!

- Olyan sok szépet mondasz! - sóhajtott fel a lány. - Szebbeket, mint amit valaha is mondtak nekem. Egyszer majd én is bebizonyítom neked, hogy nem hiába voltál ilyen türelmes hozzám.

Chris reménykedve csókolta meg Anny ajkát. Érezte, az utóbbi néhány hétben közelebb került álmai asszonyához, mint hitte volna. Gyöngéden cirógatta, ízlelgette, kóstolgatta Anny ajkát. Egyre jobban és jobban akarta, hogy övé legyen végre, és nem csak az ajka. Keze lágyan simított végig a lány testén.

Anny megremegett erre az érintésre és szorosan ívelt Chris felé testével. A fiú keze megpihent a lány mellén. Anny izgatottan pihegett. Nemcsak teste kívánta Christ, lelke is.

- Csak még egy kicsit többet! - kérlelte Anny Christ, és kigombolta mellén a blúzt, és felkínálta izgatott mellbimbóit a fiúnak, aki gyönyörködve nézte Anny telt kebleit. Ráhajolt a lány mellére és ajkával körkörösen rajzolta meg a csodálatos bimbóudvart. Ez Annyt erotikus bombaként érte.

- Nagyon akarlak! - súgta Chrisnek. - Istenem, ennyire nem kívántam még senkit!

- Én sem! - lehelte válaszul Chris. - Nagyon akarom, hogy az enyém legyél! Imádni akarlak - a testemmel is!

Chris tovább gombolta Anny blúzát és levette a többi ruhadarabot is róla. A lány ott feküdt a karjaiban teljes ragyogó meztelenségével és csábítóan mosolygott rá. Nem, most már képtelen volt az eszével felülkerekedni az érzékein. Eltompult az agya, csak egy cél lebegett előtte: hetek, hónapok elfojtott vágyát kielégíteni. Nem bírt uralkodni a kezén. Csodákat akart mutatni a lány testének. - Nem tudok tovább várni, Anny! - kiáltott fel. - Legyél most az egyém! Akarod?

- Akarom! - lehelte a lány és most már ő is vetkőztetni kezdte Christ, lassan, érzékien. Chris felnyögött. Felemelte a fejét kíváncsian, és Anny telt nőiségével találta szemben magát. Felsóhajtott és kezével felfedező útra indult. Nem számított most, hogy mit tanult, mint orvostanhallgató ezekről a testrészekről, csak az számított, hogy e látvány felpezsdíti a vérét, mely szédületes tempóban száguldozik az ereiben. Anny felsikoltott. - Nem bírom tovább! Gyere! - kiáltotta. Chris még a lány bűvöletében maradt egy darabig, majd eszébe jutott, hogy csodákat ígért a lánynak nem is olyan régen. A csodát pedig eddig még csak a lány adta meg neki. Megragadta Annyt és átforgatta maga mellé. - Most én jövök! - suttogta izgató hangon. - Engedd el magad! - szólította fel a lányt.

Anny csodálkozó kék szemeit a fiú pillantásába mélyesztette. Haja tündöklően szikrázott a párnán, vörös szikrák táncoltak rajta. Chris lázasan szívta emlékezetébe a látványt. Szúrós szemei most lágyan simogatták a lány testét. Kezei is tevékenyen járták be útjukat, keresve Anny érzékeny pontjait. Anny egész testében remegett.

- Egyszerre, egyszerre - ismételgette Chris. - Együtt érjünk fel a csúcsra! - suttogta a lány fülébe. Anny megértette, mit akar Chris, s boldogan sikoltott fel, amikor a beteljesülés kapujába érkezett.

- Most! - zihálta. A férfi csak erre várt, és mint az edénybe zárt gőz, úgy robbant. Megtörtént végre a csoda.

Anny ilyen gyönyört soha nem élt át. Chris nemcsak a lelkével szerette őt, de bebizonyította, hogy a teste is imádja. Szerette Christ, testének és lelkének minden rezdülésével, és akarta, hogy Chris is megtudja ezt.

- Szeretlek, Chris! - suttogta a fiú fülébe. - Fülig szerelmes vagyok beléd! - tette hozzá.

- Akkor hozzám jössz feleségül? - kérdezte Chris.

- Erre holnap válaszolok! - lett megint titokzatos Anny.

- Olyan soká? - húzta a száját a fiú, mint egy durcás gyerek.

Anny elnevette magát.

- Ha eddig tudtál várni, a cél érdekében csak tudsz várni még egy napot.

- Nehezen - sóhajtozott Chris. - Ez lesz életem leghosszabb napja.

- Á, Miss McMiller! - fogadta szívélyesen Annyt a professzor. - Látom, ön is itt van, Mr. Weber. Milyen eredménnyel zárta a bajnokságot?

- Nyertem! - hangzott a tömör válasz.

- Gratulálok! Önnek hoztam egy otthoni hírt - fordult a professzor Annyhez -, a szomszédja Tom Petterson megnősült. Nemsokára apai örömök elé néz. Vagy tudja már?

- Csak gondoltam! Köszönöm, hogy továbbította a jó híreket - válaszolta Anny közömbösen.

- Szívesen! Gondolom, mindenki örül, ha hazai híreket hall. Nem?

- Dehogynem - komolykodott Chris és szeme sarkából Annyt figyelte, akit láthatólag nem sújtott le Tom házasságának híre. - De talán rátérhetnénk jövetelünk miértjére! - javasolta.

- Ja, persze! - vette át a szót dr. Georgos. - Megkérhetném, Miss McMiller, hogy hagyjon minket néhány percre magunkra?

- Ó, hogyne! - Anny kiment a szobából.

- Foglaljon helyet, Mr. Weber.

Anny olyan izgalomban járkált le s fel kinn a folyosón, hogy észre sem vette, amikor ismét nyílt az ajtó. Dr. Georgos hívta be ismét.

- Nahát, akkor most ön következik, kollegina!

Anny zavartan pillantgatott hol a professzorra, hol Chrisre, de az arcukról nem tudott leolvasni semmit sem.

- Professzor úr, előbb szeretném tudni, mi van Chrisszel!

- Miért? Mi köze Mr. Weber személyének az ön állásához?

- Nagyon is sok, professzor úr! Tudniillik én feleségül megyek hozzá, és mint feleség, nekem ott a helyem, ahol a férjemé - félénken Chrisre pillantott és látta, hogy a fiú milyen boldogan mosolyog rá. Majd félve ismét a professzorra nézett.

- Nos, akkor nekem már nem sok beleszólásom van a dologba! - sóhajtotta a prof.

- Ezt hogy érti, professzor úr? - kérdezte aggódva a lány.

- Úgy, kedves kollegina, hogy minden el van boronálva. Maguk mindketten jönnek a klinikámra, de csak egy feltétellel! - emelte fel mutató ujját a professzor.

- Mi legyen az? - kérdezték szinte egyszerre.

- Mire odajönnek, össze kell házasodniuk! Ugyanis nincs már két különálló lakás, de akad egy házaspárnak való.

Anny boldogan repült Chris karjaiba.

- Köszönjük, professzor úr! - kiáltotta örömteli hangon.

- Te is egyből igent mondtál? - kérdezte Christ, amikor már elbúcsúztak dr. Georgostól, miután megtárgyalták a legfontosabb teendőket.

- Nahát, egyből nem. Az volt a kitételem, hogy csak akkor megyek, ha te hozzám jössz, de elmondtam neki, hogy még nem adtál a házassági ajánlatomra választ. Erre ő azt mondta, hogy majd ő kiugrasztja a nyulat a bokorból. Kockázatos dolog volt, de megérte. Igaz?

- De még mennyire - erősítette meg a lány. - Mondd, és le tudsz majd mondani a karatéról?

- Nem! - volt a kurta válasz.

Anny megdermedt.

- De hogy akarsz karatézni, ha nálunk nincs is?

- Majd én szervezek egy klubot! Néhány hét alatt meg lehet csinálni.

- Munka mellett, tanulás mellett, házasság mellett? - sorolta a lány.

- Majd meglátod! Mindenesetre az biztos, hogy a fiam már abba a klubba fog járni, amelyiket én szerveztem.

- Na, ebbe nekem is lesz némi beleszólásom!

- Csitt, asszony! Ha urad és parancsolód valamit mond, akkor az úgy is van! - ölelte át Chris Anny derekát. - Most pedig azt mondja, hogy rettenetesen kíván! - zárta le Chris a tiltakozó Anny ajkait egy gyengéd csókkal. És ez a csók azt sugallta Annynek, hogy boldogok lesznek. Mindent együtt és egymásért fognak csinálni, s nem kételkednek egymás képességeiben. S nem kell félniük attól, mit hoz a jövő. Mert mindketten tudták rá a választ: a szerelmet.

---